BESZÁMOLÓ

a Bankszövetség 2003. IV. negyedéves tevékenységéről

Budapest, 2004. február

TARTALOMJEGYZÉK

I. SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉS *

II. HITELKONSTRUKCIÓK. AGRÁRHITELEZÉS *

III. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS-EURÓPAI BANKFÖDERÁCIÓ *

IV. SZÖVETSÉGI ÉLET, RENDEZVÉNYEK *

1. SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉS

A Bankszövetség szakmai tevékenységének fő területe 2003. IV. negyedévében is a hitelintézeteket érintő törvényekkel kapcsolatos szakmai álláspont kialakítása volt. Ezek közül különös jelentőségű volt a T/6236. sz. a befektetők és a betétesek fokozott védelmével kapcsolatos un. "salátatörvény" véleményezése.

1. Törvényjavaslat a befektetők és a betétesek fokozott védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításáról

A törvényjavaslat a következő törvények módosítását tartalmazza:

• A Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.),
• A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, (Tpt.),
• A Pénzügyi Szervezetek Állami felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény,
• A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (Pmt.),
• Szövetkezeti törvények és
• A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.).

A törvényt -a parlamenti elfogadást követően- a köztársasági elnök nem írta alá, hanem előzetes normakontrollt kérve az Alkotmánybírósághoz utalta, így az nem kerülhetett kihirdetésre, és nem alkalmazható.

1.1 A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (Pmt.) módosítása

A gyakorlati tapasztalatok alapján a Bankszövetség több fontos kérdésre hívta fel a figyelmet. A hatályos Pmt. több vonatkozásban tartalmaz olyan szabályokat, amelyek végrehajtása a nemzetgazdaság érdekeinek és a bankok üzleti érdekeinek sérelmével jár együtt.

Az elmúlt időszakban szembesültünk azzal a problémával, ami a pénztárosok, ügyintézők, nem döntési helyzetben lévő alkalmazottak büntetőjogi felelőssége körében merült fel. Erkölcsileg sem indokolható, hogy a legkisebb beosztású alkalmazottakra súlyos büntetőjogi fenyegetettség nehezedik. Nyomatékosan kértük a PM-et tekintsék át még egyszer a szabályozás teljes rendszerét (Pmt., Btk., mintaszabályzatok, belső utasítások), annak érdekében, hogy csak akkor lehessen például a pénztárossal, a számlavezető ügyintézővel szemben eljárást indítani és elmarasztani, ha súlyos gondatlanságot követ el, vagy szándékosan az ügyféllel összejátszva közreműködik a pénzmosás megvalósításában. Ez a kezdeményezésünk ezidáig nem járt sikerrel. Megoldást jelentene az is ha objektív kritériumokat határoznának meg a bejelentés feltételeként.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a pénzügyi intézménynek minősülő üzleti partnerek azonosítása végrehajthatatlan, ha az általános ügyfelekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a személyes megjelenés kötelezettsége miatt. Még további lobbytevékenységet igényel, hogy a szabályozókkal elfogadtassuk, hogy a bankok számára a nemzetközi banki kapcsolatokban bevett azonosítási gyakorlatot ismerje el a törvény megfelelő azonosításnak.

A törvényjavaslat kérésünkre megoldotta volna azt a sokat vitatott és a piaci versenyben ügyfélvesztéssel fenyegető szabályt, hogy a befektetési szolgáltatások esetében az ügyfél személyét a külföldi székhelyű szolgáltató az ügyleti megbízás adásának alkalmával az amúgy piaci versenytárs magyar szolgáltatóval közölje.

A régi ügyfelek esetében, amikor az azonosításhoz megkívánt valamennyi adat nem áll rendelkezésre - ha egyébként az ügyfél személye teljes mértékben beazonosítható - rendkívül súlyos szankció a megbízás néhány hiányzó adat miatti megtagadása. A megfelelő szankció meghatározása érdekében megbeszéléseket folytattunk a szabályozó hatósággal.

A törvénymódosítás tartalmazza azt a rendelkezést, ha külföldről levelező banki szolgáltatás keretében átutalás érkezik, és az nem tartalmazza a törvény által megkövetelt valamennyi adatot (név, lakcím, számlaszám) akkor nem kell a jóváírást megtagadni.

Amiatt, hogy a Parlament által elfogadott törvényt a köztársasági elnök nem írta alá, így azt nem hirdették ki, a problémák nagy része továbbra is megoldatlan. Tűzoltásként megszületett ugyan a 2003. évi CXXII. törvény, mely módosította a Pmt. 16. § (9) bekezdését és az azonosításra előírt december végi határidőt meghosszabbította három hónappal.

1.2 A Hitelintézeti és a Tőkepiaci törvény módosítása az informatikai rendszerek biztonsági szabályainak, a teljes hiteldíj mutatónak és az összevont alapú felügyelet tárgyában

1.2.1 Informatikai rendszerek

A törvénycsomag keretében került volna sor a Hpt. és a Tpt módosítására az informatikai rendszerek biztonsági szabályainak megalkotására. A hitelintézetek és a befektetési vállalkozások biztonságos működésének az ügyfelek pontos, korszerű kiszolgálásának alapja az informatikai rendszerek megfelelő működése. Az informatikai rendszerek számos veszélyforrást is hordozhatnak, hiszen a nem megfelelően létrehozott, kezelt, szabályozott és ellenőrzött esetekben kockázatot jelenthet a rendszerek adatvesztése, a rendszerbe történő illetéktelen behatolás stb. A hatályos jogszabályok nem rendezik ezeket a kérdéseket.

A Bankszövetség a bankok javaslatai alapján igen súlyos kritikát fogalmazott meg a javaslat egyes részleteivel kapcsolatban és egy szakértői csoport a javaslatban használt teljes fogalomrendszerre szövegszerű módosítási javaslatot dolgozott ki, amit azonban nem fogadtak el.

1.2.2 Az összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézet

A Hpt. és a Tpt. módosításakor a csoportszintű felügyeleti ellenőrzés erősítését célozta meg a jogalkotó az átfogó ellenőrzés kiterjesztésével. A tervezett szabályozás kiterjesztette volna az összevont felügyelet alá tartozó hitelintézet felügyelő bizottságának felelősségét az ilyen hitelintézet ellenőrző befolyása alatt álló hitelintézet, pénzügyi vállalkozás és befektetési vállalkozás belső ellenőrzésének megfelelő működéséért.

Ez a törekvés azonban számos esetben ütközik az Adatvédelmi törvény hatályos módosításával, illetve az adatvédelmi biztos gyakorlatával. Ezért szükséges lenne csoportszinten a tagok tudomására jutott adatok átadásának teljes szabadságát biztosítani, ellenkező esetben a bankcsoport irányítója nem tudja a törvényben reá rótt feladatát ellátni.

1.2.3 A teljes hiteldíj mutató

A törvény a fogyasztási kölcsönökhöz hasonlóan a lakáshitelek esetében is bevezetné a teljes hiteldíj mutató számítását, melyet a kölcsönszerződésben fel kell tüntetni és a hirdetésekben közzé kell tenni.

A Bankszövetség rámutatott a hatályos kormányrendeletben szereplő THM alkalmazhatatlanságára a lakáshitelek esetében, de érveink ellenére az előterjesztő fenntartotta javaslatát.

A THM szabályozására (41/1997.(III.15.) Kormányrendelet) az EU jogharmonizáció keretében, az EU szabályozásához igazodóan, fogyasztóvédelmi megfontolásból került sor. Ez azt jelenti, hogy a mutató - az adott hiteltípusoknál is - valóban csak a szerződéskötéskori banki díjelemek egymással való összehasonlítására alkalmas. A mutató számos egyszerűsítéssel, feltételezéssel él az összehasonlíthatóság érdekében (pl. a folyószámlahitelnél), s a későbbiek során, az ügyfél által ténylegesen kifizetendő díjak/jutalékok stb. eltérhetnek a THM értékétől, így a közölt THM-ek elemzési célokra csak korlátozottan használhatók. A lakáshitelezés szempontjából a következők miatt nem értelmezhető a THM számítása:

Több olyan díjelem van, amelyet nem a bank, hanem más szakértő vagy a közjegyző részére kell fizetni, pl. érték megállapítási díj, a helyszíni szemle díja. Ezek egy részét nem lehet előre kalkulálni. Egyes díjtételek a bírálat, a szerződéskötés és a folyósítás időszakában merülnek fel, míg más díjtételek (építkezések esetén a készültségi foknak megfelelően a szemle szakértői díja) csak későbbi időpontokban. A hosszú - 25-35 év - futamidő alatt a hiteldíj változó mértékű kamat és kezelési költség összegeket tartalmaz, melynek változása előre nem prognosztizáltató. A THM érték a meghirdetett hiteldíj szinthez képest jelentős mértékben eltérhet. Ezen érvek alapján a Bankszövetség rámutatott, hogy a hatályos kormányrendeletben a fogyasztási hitelekre meghatározott képlet szerint nem határozható meg olyan mutató, amely a fogyasztó számára alkalmas lenne különböző bankok lakáshitel termékeinek az összehasonlítására.

A lakáshitelekre vonatkozó THM alkalmazása az Európai Uniós csatlakozásunk időpontjától lenne kötelező. Az EU gyakorlatát figyelembe véve a Bankszövetség a szabályozó hatósággal közösen törekszik a megfelelő mutató kialakítására.

1.3 A PSZÁF-ról szóló 1999. évi CXXIV. törvény módosítása

A törvényjavaslathoz a Bankszövetség több észrevételt tett annak érdekében, hogy a felügyeleti szervezet hatékonyabban, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság irányelveivel szorosabb összhangban tudjon működni. Javasoltuk, hogy a törvényjavaslat őrizze meg a jelenleg hatályos törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint a Felügyelet a jogszabályokban meghatározott hatáskörében nem utasítható. Javasoltuk, hogy a Felügyelet beszámoltatása csak utólagosan érvényesüljön, folyamatban levő ügyekre ne terjedhessen ki. Egyértelműbb irányítási modellt, egyértelműbb alá-fölérendeltséget javasoltunk a Felügyeleti Tanács elnöke és a főigazgató közötti hatáskör megosztásban, a miniszterek és közigazgatási államtitkárok közötti feladat- és hatáskör megosztáshoz hasonlóan. Javaslatunk szerint - amely az elfogadott tervezetbe bekerült - a főigazgató a Felügyeleti Tanács elnökének irányítása alatt a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti a Felügyelet hivatali szervezetét. Kibővíteni javasoltuk a főigazgató és a Felügyeleti Tanács elnökének és tagjainak javasolható személyek körét.

4. Szövetkezeti törvények

A szövetkezeti törvény módosítása tovább szigorította a tagi kölcsön nyújtásának feltételeit a szövetkezeti tag és a szövetkezetek között. A kölcsönnyújtás feltétele, hogy a tag vagyoni hozzájárulását már teljes mértékben szolgáltatta, s a kölcsönszerződés megkötésekor az egyéves tagsági viszonnyal nem rendelkező tagok által nyújtott kölcsönök együttes összege nem haladhatja meg a szövetkezet saját tőkéjének ötszörösét. A szövetkezet önkormányzati szabályzata és a közgyűlés rendelkezhet a részjegy jegyzésén kívül más formájú vagyoni hozzájárulás teljesítéséről is, és a szövetkezetnek a tag kamat ellenében kölcsönt is nyújthat.

1.5 A közjegyzőkkel kapcsolatos kérdések

A Közjegyzői Kamara kezdeményezésére a Bankszövetség 2003. november 6-án megbeszélést folytatott dr. Bókay Judit asszonnyal, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökével a folyamatban levő, a lakáshitelezést és a közjegyzőket érintő jogszabály-módosításokról. A megbeszélésen több kérdést érintettünk: a közjegyzői díjszabás felülvizsgálatát, a banki hitelszerződések közokiratba foglalásánál a felolvasási eljárás mellőzését és azt a felvetést, hogy a két világháború között működött rendszerhez hasonlóan a banki hitelszerződések is minősüljenek közokiratnak, és legyenek közvetlenül végrehajthatóak.

Az elnök asszony ismertette azokat a szakmai érveket, amelyek a felolvasási eljárást indokolják. Elmondta, hogy a közjegyző sok esetben segítséget nyújt a szerződés értelmezésében, felvilágosítja az ügyfelet, és gyakran a felolvasási eljárás során felvetődött kérdések miatt kerül sor a szerződés-tervezet módosítására. A közjegyzői díjakkal kapcsolatban elmondta, hogy a sajtóban megjelenő adatok pontatlanok, túlzásokat tartalmaznak. Azzal az elképzeléssel kapcsolatban, amely szerint a banki hitelszerződések közjegyzői ellenjegyzés nélkül is közokiratnak minősülnének, tiltakozását fejezte ki, véleménye szerint ez számos okból elfogadhatatlan.

A bankok a díjmegállapítással kapcsolatban kifejtették, hogy versenysemleges díjszabást tartanának jónak, s a közjegyzői díjszabásról szóló rendeletben biztosított kedvezményekkel egyes közjegyzők esetenként eltérő mértékben élnek. A bankok célszerűnek tartanák, hogy egyoldalú kötelezettségvállaló okirattal is lehessen jelzálogjogot alapítani, így az eljárás jelentős mértékben leegyszerűsödne.

1.5.1 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI törvény módosítása

A parlament 2003. december 15-i ülésnapján elfogadott T/6236. sz. törvényjavaslat a befektetők és betétesek fokozott védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításáról a közjegyzői törvény módosítását az alábbi módon tartalmazta:

“120. § (2) bekezdés a tervezeten eszközölt változtatás és kiegészítés kivételével mellőzhető a felek által rendelkezésre bocsátott írásbeli tervezet felhasználásával készített közjegyzői okirat felolvasása, ha a jogi képviselővel eljáró jogi személy felek, vagy a lakás célú állami támogatásokról szóló külön jogszabály szerinti állami kamattámogatással érintett hitelszerződést /jelzáloghitel szerződést/ kötő felek a közjegyző előtt együttesen kijelentik, hogy az okirat tervezetét megismerték, és ezért kérik az okirat felolvasásának mellőzését. A felolvasás mellőzése nem érinti a közjegyzői okirat készítésével kapcsolatban előírt egyéb kötelezettségek teljesítését. Nincs lehetőség a felolvasás mellőzésére, ha a felek bármelyike a 124. § a)-c) pontjában megjelölt személy."

Az elfogadott tervezet csak részben tükrözi a banki szándékokat, az előkészítés során számos észrevételt tettünk. Az eredetileg benyújtott, a közjegyzői törvényre vonatkozó javaslatot az Igazságügyi Minisztérium módosító indítvánnyal módosította, amelyhez szintén tettünk észrevételt, amely közül többet elfogadtak. /Jelzálog hitel szerződés pontosítása, a felolvasás mellőzését kizáró utalás szűkítése./ Sajnálatos módon benne maradt a szövegben az, hogy a jogi képviselővel eljáró jogi személyek esetében lehet a felolvasástól eltekinteni. Ezzel kapcsolatban észrevételeztük, hogy a gazdasági joggyakorlat ezt nem igazolja: a gazdasági élet szereplői - akik nemcsak jogi személyek lehetnek - a közjegyző előtti eljárásban a szerződés aláírására jogosított képviselőikkel vesznek részt, akik nem feltétlenül azonosak a jogi képviselőkkel. A lakáshitel szerződések esetében is felvetettük, hogy indokolatlan leszűkíteni a kamattámogatással érintett szerződésekre a felolvasás mellőzését.

1.5.2 A közjegyzői díjszabásról szóló IM rendelet módosítása

A Közjegyzői Kamara elnökével történt konzultáció után a Bankszövetség egyeztetésre megkapta a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991./XI.26./IM rendelet módosításának tervezetét. A tervezetet több ízben megküldtük a bankoknak, és több észrevételt tettünk. A tervezet egységes díjazást kívánt megállapítani, amely a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelettel érintett kölcsönszerződések közokiratba foglalása esetén alkalmazandó, a hitelnyújtó személyétől függetlenül. A tervezet két elemből álló díjazást alakít ki: ez a közjegyzői okirat elkészítéséért felszámítandó munkadíj és költségátalány együttes összege, valamint ehhez kapcsolódóan egy fix összeg, amely az okirat kiadmányainak díját és költségeit, az eljárással felmerülő egyéb költségek fedezését szolgálja. A díjszabás módosítása mellett a lakosság közjegyzői szolgáltatásokkal kapcsolatos terheit mérsékli az ÁFA-törvény módosítása is, amely megszünteti a közjegyzők ÁFA adóalanyiságát.

A rendelet módosításával kapcsolatban felvetettük, hogy a banki gyakorlat nem igazolja magasabb összegű díj és költségátalány, valamint költségtérítés és kiadvány készítési díj megállapítását a helyszíni eljárás esetében. A közjegyző költségei ugyanis alacsonyabbak, ha a bankban jár el. Javasoltuk a kamattámogatással érintett kölcsönügyletek szerződéseivel azonos módon kezelni a kormányrendelet 5/A. §-a szerinti megelőlegező kölcsönügyleteket is. Javasoltuk a kedvezményes díjtétel alkalmazását a szerződéses feltételek módosításának közokiratba foglalása esetére is. Pontosító javaslatot tettünk a rendelet hatályba léptető rendelkezésének megszövegezésére. A rendelet 39/2003./XII.19./IM számon megjelent a Magyar Közlöny 149. számában. A rendelet módosítása következtében az állami kamattámogatással érintett lakáshitelekkel kapcsolatos közjegyzői díj terhe jelentős mértékben csökkent. A csökkenés mértéke a hitelösszeg nagyságától függően differenciált, de bizonyos kategóriákban a közjegyzői díj csak a korábbi díj felét éri el.

2. A lakás célú állami támogatásokról szóló 12/2001./I.31./Korm. rendelet módosítása

A Pénzügyminisztérium 2003. december 10.-én azonnali értekezletet hívott össze a lakástámogatási rendszer módosításával kapcsolatban. Az értekezletre meghívtuk a lakáshitelezéssel foglalkozó bankok képviselőit. Az értekezleten résztvevő szakértők a helyszínen kapták meg a rendelet módosítás szövegét, amely a korábbi kedvezmények igen jelentős mértékű azonnali szűkítését tartalmazta. A jelzáloglevéllel finanszírozott hitelek kamattámogatása esetében a hitelösszeg nagysága és a kedvezmény mértéke változott: használt lakás vásárlásánál, bővítésénél és korszerűsítésénél a kamattámogatásos hitel összege nem haladhatja meg az 5 millió Ft-ot /új lakás építésénél, vásárlásánál a hitelösszeg nagysága 15 millió Ft maradt/. A hitel kamata és a támogatás időtartama alatt felszámított költségek együttes mértéke nem haladhatja meg az állampapír hozam 110 %-át, növelve 4 %ponttal, csökkentve a rendelet 12. § (3) bekezdésében meghatározott kamattámogatással. A kamattámogatás mértéke új lakás építésénél, vásárlásánál az állampapír hozam 60 %-a, használt lakás esetében az állampapír hozam 40 %-a. Állampapír hozamként az Államadósság Kezelő Központ által havonta közölt megelőző háromhavi átlaghozamot kell figyelembe venni.

Az értekezleten résztvevő bankok számos észrevételt tettek, amelyek szakmai szempontból a rendelet pontosítására, alkalmazhatóságának elősegítésére irányultak. Így pl: az állampapír-hozam számítására, a kamattámogatás mértékének meghatározásával összefüggő módszertani kérdésekre. Javaslatot tettek a hatályba léptető rendelkezések módosítására is. Az értekezletet vezető főosztályvezető és munkatársai a felvetések döntéshozókhoz történő továbbítására tettek ígéretet. A 221/2003./XII.12./Korm. rendelet azonban már a megjelenés napjára is megállapított bizonyos jogkövetkezményeket. A rendelet hatályba lépését megelőzően hatályos rendelkezéseket lehetett ugyanis alkalmazni azokra a kölcsönkérelmekre, amelyeket a hitelintézet a hatályba lépés napjáig befogadott, hogy ha a használt lakás, valamint használatbavételi engedéllyel rendelkező új lakás vásárlása esetén az adás-vételi szerződést legkésőbb a rendelet kihirdetése napján ellenjegyezte az ügyvéd vagy a közjegyző. Nem volt egyértelmű a hatályba léptető rendelkezés a tekintetben, hogy a földhivatalhoz az adás-vételi szerződést meddig kellett benyújtani. E kérdésben számos, a sajtóban megjelenő híradást követően a Pénzügyminisztérium a megjelenés napján adott ki állásfoglalást. Ezen kívül is maradtak fenn megválaszolatlan kérdések, amelyekkel kapcsolatban megkerestük a Pénzügyminisztériumot. Nem volt egyértelmű a jelzáloglevél kamattámogatás és a kiegészítő kamattámogatás együttes igénybevételének kizárására vonatkozó rendelkezés a rendeletben. A jelzáloglevél támogatás mértékének számításával kapcsolatban is voltak felvetések. Többen jelezték, hogy a rendelet olyan sokszor került módosításra, és rendszerint megfelelő előkészítés nélkül, hogy az eredmény egy nagyon ellentmondásos, zavaros, nehezen alkalmazható jogszabály. Felvetették a rendelet átfogó átdolgozásának igényét is.

3. Adatvédelem

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2004. év elején hatályba lépett módosításával, - a 2003. évi LXVIII. törvény értelmezésével - kapcsolatban a bankok által felvetett problémák alapján összeállítást készítettünk, és az OTSZ-szel, a BAMOSZ-szal, a BSZSZ-szel közösen állásfoglalást kértünk a törvényt előkészítő Igazságügyi Minisztériumtól és az adatvédelmi biztostól.

A bankok számos értelmezési kérdést vetettek fel, így pl. az adatvédelmi biztos előzetes ellenőrzési jogkörével, a pénzügyi szervezetnél a belső adatvédelmi felelős kinevezésével, az adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat elkészítésével, annak tartalmával, az adatállomány fogalmának értelmezésével, az adatkezelések összekapcsolásával, az automatizált egyedi döntéssel, a harmadik országba történő adattovábbítással és az adatvédelmi biztos hatósági jogosítványaival kapcsolatban. Felvetettük, hogy a hazai adatvédelmi törvény számos kérdésben szigorúbb, és nehezebben végrehajtható, mint a vonatkozó 95/46/EK adatvédelmi irányelv.

A megkeresések alapján 2003. december 3-án személyes konzultációra került sor az adatvédelmi biztossal és munkatársaival, az Igazságügyi Minisztérium illetékes főosztályvezető-helyettesével, amelyen a Bankszövetségen kívül az OTSZ és a BSZSZ munkatársai is részt vettek. Az adatvédelmi biztos kifejtette, hogy a közeljövőben, ezen a kormányzati cikluson belül nem várható az adatvédelmi törvény további módosítása, a pozitív listás adósnyilvántartási rendszer létrehozásától pedig a jövőben is a leghatározottabban elzárkózik. Az önkéntes alapú adósnyilvántartó rendszer létrehozásával kapcsolatban is kifejtette ellenvéleményét.

A Bankszövetség és a kérdéshez csatlakozó érdekképviseleti szervek közös levelében felvetett kérdésekre többségében választ kaptunk, néhány kérdésben egyetértett a bankok számára kedvezőbb értelmezéssel. Egyértelmű, hogy a PSZÁF felügyelet alá tartozó valamennyi pénzügyi intézmény 2004 elejétől köteles belső adatvédelmi felelőst megbízni, és belső adatvédelmi szabályzatot készíteni. Az adatvédelmi felelős alkalmazásánál a rugalmas megoldásokat /részfoglalkoztatás, megbízási szerződés, stb./ el tudják fogadni. Az adatállomány fogalmával kapcsolatban kifejtették, hogy a pénzügyi intézmények nyilvántartó rendszerében tárolt valamennyi adatot egy adatállománynak tekintik. A törvény rendelkezése szerint a pénzügyi szervezetek nem adhatnak adatfeldolgozásra vonatkozó megbízást olyan vállalkozásnak, amely megbízó üzleti tevékenységében érdekelt. E rendelkezést a konkurens üzleti vállalkozásokra kell értelmezni. Az automatizált egyedi döntésről az ügyfelet tájékoztatni kell, de erre elegendő egy rövid összefoglaló tájékoztatás. A külföldre történő adattovábbítás keretében a harmadik országokba történő adattovábbításnál az Európai Unió által közelmúltban elfogadott két rendeletet lehet alkalmazni már 2004. május 1. előtt. A Hpt. azon rendelkezésének értelmezésével kapcsolatban, amely a “fekete listára” történő felkerülés feltételeit szabályozza, további egyeztetést javasoltak.

Az adatvédelmi biztos kifejtette, hogy alapvetően jónak látja a pénzügyi szervezetek, elsősorban a bankok adatkezelését, és felajánlotta a rendszeres konzultáció lehetőségét. A konzultációt követően az Igazságügyi Minisztériumtól írásbeli választ is kaptunk a felvetett kérdésekre, amelyet megküldtünk az együttműködő társszervezeteknek és a bankoknak.

4. A helyi adókról szóló törvény értelmezése

A helyi adókról szóló törvény értelmezése miatt levélben fordultunk a pénzügyminiszterhez, mivel a helyi adótörvény a novemberi módosítás során a bankok számára hátrányosan változott. A nettó árbevétel meghatározásakor az elemek között tételesen nevesíti az alapügyletek (fedezett tételek) realizált nyereségét, amely már szerepel vagy az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei, vagy a befektetési szolgáltatás bevételei soron. A módosítás szó szerinti értelmezése kettős adóztatást jelentene, ami nem lehetett a jogalkotó szándéka. A PM-től egy állásfoglalás kiadását kértük, amely elkerüli ugyanazon jövedelem elem kettős adóztatását.

Súlyosabb probléma, hogy a fenti jogszabályi hivatkozás intézményesíti azt a hibás megközelítést, melyet a fedezeti és fedezett ügyletek helyi adóztatására alkalmaz a jogszabály: ugyanis nem a fedezeti kapcsolat nettó (fix) bevételét tekinti helyi adóalapnak, hanem az egyes ügyletkomponensek "kiragadott", piaci volatilitásnak kitett, előrejelezhetetlen bevételtartalmát. Ily módon egy, a gazdasági tartalmát tekintve "fixált árbevétel" helyett a vállalkozói vagyont adóztatja, mégpedig irreálisan magas összegben, a vállalkozás jövedelemtermelő képességétől független paraméter alapján.

A Bankszövetség kifejezte, hogy általában sem ért egyet a helyi adó törvény hitelintézetekre (és befektetési szolgáltatókra) vonatkozó diszkriminatív adóalap-megállapítási módszerével, nevezetesen azzal, hogy az adó alapját képező bevételek a tevékenységek egy részénél nem csökkenthetők a kiadásokkal. Ebben az ügyben a Bankszövetség alkotmánybírósági beadvánnyal is élt.

5. Elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szóló törvény tervezete.

Az EU jogharmonizációs munka részeként a PM elkészítette, és előzetes véleményezésre megküldte a Bankszövetségnek a 2000/46/EK irányelven alapuló, elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szóló törvénytervezetét. A törvénytervezetet véleményezésre megküldtük a hitelintézeteknek, majd novemberben egyeztető megbeszélést kezdeményeztünk, amelyen a PM szakemberein kívül részt vettek a hitelintézetek képviselői valamint az MNB pénzforgalmi és szabályozási területéért felelős főosztályainak képviselői. A törvénytervezet újabb változatát december 17-én kaptuk meg a PM-től, amellyel kapcsolatban az a vélemény alakult ki, hogy további egyeztető megbeszélések szükségesek.

6. Az ügyfélszámlák szabályozása

A Bankszövetség a Befektetési Szolgáltatók Szövetségével és a Budapest Értéktőzsdével közösen a pénzügyminiszterhez intézett levelében kifogásolta az ügyfélszámlákkal kapcsolatos szabályozási hiányosságokat, amelyek az ügyfélszámlák gyakorlati működését gátolják. A Tpt. januárban hatályba lépett módosítása az ügyfélszámlákkal kapcsolatos tevékenységet kettébontja. Míg a számla vezetését (tehát a követelések és kötelezettségek nyilvántartását) kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységnek, addig a számláról történő átutalást a Hpt. szerinti pénzforgalmi szolgáltatásnak tekinti. A korábban egységesnek tekintett tevékenységre a szolgáltatók engedéllyel rendelkeznek. A PSZÁF szeptemberben kiadott állásfoglalása szerint viszont a számláról történő átutalások csak újabb engedély birtokában lehetségesek és az engedélyezés feltételeit is ekkor tették közzé. Egyrészt vitatható, hogy az újabb engedély szükségessége levezethető-e a jogszabályokból, másrészt ez a felfogás abba az irányba mutat, hogy a január és szeptember közötti időszakban csak készpénzben történhettek be- és kifizetések. Aggályos az is, hogy a létre nem jött tőkepiaci ügylethez előlegként befizetett összegek is csak készpénzben fizethetők vissza a megbízó részére.

7. Vámszámla

A Fizetési Rendszer Tanács (FRF) szeptember 19-i döntésének megfelelően az FRF társelnökei (Auth Henrik és Erdei Tamás) levélben kérték László Csaba pénzügyminisztert, hogy a VPOP a bankrendszer költségszempontjaira tekintettel alakítsa ki a vámszámlák kezelésével kapcsolatos jövőbeni gyakorlatát. Egyben javaslatot tettek a fizetési rendszerhez illeszkedő, a Giro Rt. által javasolt fizetési megoldás elfogadására, amely illeszkedik a jelenlegi fizetési módokhoz, ellentétben azzal a - VPOP által, on-line módon, a hitelintézetekbe telepített PC hálózaton működtetni kívánt - rendszerrel, amely biztonsági szempontból is megkérdőjelezhetőnek tűnt. A PM-től tárcakörözésre megkapott “Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvénytervezet” véleményezésekor kifogásoltuk a “Vámszámla” fogalmának a bevezetését. A Miniszterelnöki Hivatalnál is eljártunk a törvénytervezet módosítása érdekében. Mindezek eredményeként a Parlament a Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvénytervezet azon változatát fogadta el, amelyből a “Vámszámla” fogalmát törölték.

8. A pénzügyi piacok fejlesztése érdekében tett intézkedések

A visszavásárlási (repó) ügyletek és az értékpapír-kölcsönzési ügyletek standardizált lebonyolításához szükséges Európai Keretszerződés /European Master Agreement (EMA)/ hazai értékpapírpiacra történő adaptálása kezdődött meg a pénzügyi piacok fejlesztése érdekében tett intézkedések részeként. Az értékpapírpiacok mélyülésének elősegítése érdekében szükséges egyrészt a repó ügyletek és az értékpapír kölcsönzési ügyletek jogi hátterének standardizálása, másrészt a kockázatokat csökkentő klauzulák egyértelmű, és a hazai, valamint a külföldi piacokon elfogadott és jogilag érvényesíthető megfogalmazása.

E keretszerződés az Európai Bankföderáció által kimunkált “ Master Agreement for Financial Transactions” repo ügyletekre és értékpapír-kölcsönzési ügyletekre vonatkozó részeinek hazai adaptációját, hazai jogi környezetbe ültetését jelentené. Az Európai Master Agreement a tagországok közötti határon átnyúló ügyleteket is egységesítetten kezeli. A keretszerződést az Európai Központi Bank is elfogadja, használatát kifejezetten ajánlja, sőt a központi bank műveletei esetében maga is alkalmazza.

Az említett dokumentumok kidolgozása nem csak a hazai piacok fejlődésének elősegítése érdekében fontos, hanem - a közelgő európai uniós csatlakozásunkra tekintettel - a pénzügyi szektornak az egységes európai pénz-, és tőkepiacokba történő zökkenőmentes integrálódása miatt szinte nélkülözhetetlen.

E munkában a Bankszövetség együttműködik a Befektetési Vállalkozások Szövetségével és az Államadósság Kezelő Központtal. Az elmúlt időszakban a keretszerződés általános és a repó ügyletekre vonatkozó része készült el, melynek alapján az ÁKK az elsődleges forgalmazókkal elindította az állampapír repó ügyleteket. Hamarosan a banki közösség számára véleményezésre rendelkezésre bocsátjuk az értékpapír kölcsönzési részt is.

Az így megszülető magyar EMA keretszerződés használható lesz a pénzügyi piacok valamennyi szereplője részére. Az implementációs munkát az Európai Bankföderáció és az Európai Központi Bank is üdvözli és támogatja. Az EMA keretszerződés magyar fordítása az Európai Bankföderáció honlapjára is felkerül, mint hivatalosan elfogadott dokumentum.

9. Strukturális alapok egyeztető fórum

A MEH Nemzeti Fejlesztési Terv, az EU Támogatások Hivatala /NFH/ és a Bankszövetség közös kezdeményezésére sor került a Strukturális Alapok pályázati eljárási rendje banki egyeztető fórumának felállítására abból a célból, hogy az Operatív Programokat Irányító Hatóságok bevonásával kialakítsuk az egyes operatív programok pályázati és folyósítási rendjének banki kérdéseket érintő részének egységes, standardizált rendszerét.

A Bankszövetség képviseltette magát az NFH közösségi támogatások programindító konferenciáján Siófokon, ahol a Strukturális alapok pályázati rendszerének kialakításáért felelős Operatív Programokat Irányító Hatóságok, a Kifizető Hatóság és külföldi szakértők vettek részt.

Az egyeztető fórum munkájának keretében elkészült egy kérdőív az Operatív Programokat Irányító Hatóságok részére, amelyben az egyes pályázati eljárások banki lebonyolítási rendjével kapcsolatos kérdéseket négy fő csoportban foglaltuk össze: a) általános eljárásrendi kérdések, b) a pályázatokhoz szükséges önerő, c) források és hiteligérvény, d) garanciák és biztosítékok.

A banki eljárásrendekkel kapcsolatos javaslatainkat ajánlás formájában bocsátjuk az OP Irányító Hatóságok rendelkezésére. Ezeket az ajánlásokat az előcsatlakozási alapok pályázati rendjének működésében már tapasztalatot szerzett banki szakértőkből álló munkacsoportok készítik el.

December folyamán megtartottuk az egyeztető fórumot a banki munkacsoportok, és az egyes Operatív Programokat Irányító Hatóságok együttes részvételével, amelyen az IH-k által az eljárásrendekre vonatkozó kérdőívet és a banki ajánlás tervezetét vitattuk meg.

10. Az európai jogalkotási folyamat figyelemmel kísérése

Az európai uniós jogalkotási folyamat keretében napirenden lévő jogszabályalkotások közül a piaci visszaélésekkel kapcsolatos, már elfogadott európai parlament és tanács irányelvének végrehajtását szolgáló második jogalkotási szintet alkotó néhány direktíva tervezetét, a kibocsátási prospektusok egységes európai piacokon elvárt tartalmára vonatkozó direktívát, a tőkepiacok átláthatóságát, az információszolgáltatások egységesítését célzó ún. “transzparencia direktíva” újabb tervezeteit, valamint a befektetési szolgáltatások és elismert piacok szabályozásával foglalkozó direktíva tervezeteit véleményeztük a PM, a Felügyelet, az MNB, a BÉT, és a társ szakmai szövetségek részvételével.

11. Magas életkor miatti hitelmegtagadás

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa, és a PSZÁF már korábban kifejtette véleményét abban a tárgykörben, hogy a panaszos ügyfelek magas életkoruk miatt hátrányos megkülönböztetés okán nem jutottak hitelhez.

A kérdésben a Bankszövetség - kikérve tagbankjai véleményét és áttekintve néhány hazai hitelintézet hitelezési gyakorlatát - maga is kialakította álláspontját, amely a következőképpen összegezhető:

A bankszektorban általános tapasztalat szerint a bankok minden esetben arra törekednek, a hitelezési gyakorlatunkat úgy alakítják ki, hogy ügyfeleiket azonos emberi méltósággal bíró személyként kezeljék, ugyanakkor a személyes és gazdasági körülményeikben meglévő eltéréseket normatív módon, a Hpt.-ben kötelezően előírt ügyfél-minősítési szabályok szerint értékelik, az azonos eltéréseket minden ügyfél esetében azonos módon értékelik.

A prudens banki működés alapvető követelménye, hogy a betétesek betéteit hitelként kihelyező hitelintézetek - éppen a betétesek védelme érdekében -, a hitelbírálat során az összes felmérhető hitelezési kockázatot körültekintően felmérjék és minden kockázat kezelésére (csökkentésére és kizárására) megfelelő eszközt találjanak. Amennyiben valamely kockázat nem fedezhető biztosítékokkal, úgy - hangsúlyozottan a betétesek védelme érdekében - a banknak nemcsak joga, de kötelessége is a hitelnyújtást megtagadni.

Az emberi életkor a hitelek visszafizetését illetően jelentős kockázati tényező. A hitelnyújtás szempontjánál alapvető követelmény, hogy a hitelt a hitel adósa saját jövedelméből fizesse vissza, a hitelbiztosítékok, fedezetek érvényesítésére csak kivételesen kerüljön sor. Természetesen önmagában az életkor nem zárja ki a hitelnyújtást, a megnövekedett kockázatot azonban megfelelő biztosítékokkal kell ellensúlyozni

Az emberi életkor nemcsak a hitelintézetek esetében jelent eltérő kockázatot, hanem például a biztosító intézetek a magasabb életkorban jelentkező fokozottabb kockázat ellensúlyozására magasabb összegű biztosítási díjfizetést írnak elő, vagy meghatározott életkor felett egyáltalán nem kötnek biztosítási szerződést.

A jog más területen is ismeri az életkor anyagi szempontú értékelését, például a haszonélvező életkorának a haszonélvezet értékének meghatározásánál, vagy a Ptk. szerint a kölcsön azonnali hatályú felmondásának joga megnyílik a bank előtt, ha az adós hitelképtelenné válik.

A hitelintézetek az ügyfél fizetőképességét nem egyetlen szempont, hanem egy szempontrendszer összes elemének értékelése alapján vizsgálják. A magasabb életkor értékelése önmagában nem valósít meg diszkriminációt, csupán egy meglévő kockázati tényező kezelését jelenti.

I. HITELKONSTRUKCIÓK. AGRÁRHITELEZÉS

1. Kibontakozási hitel

2003 végén befejeződött a 2000-ben indított kibontakozási hitelprogram. Az indulásnál elfogadott 2.492 pályázat 84 Mrd Ft hitelhez kapcsolódott, és ebből 37 Mrd Ft került átalakításra kibontakozási hitellé.

A kibontakozási hitelprogram értelmében amennyiben a pályázó teljesítette a 3 évre vállalt feladatok végrehajtását és eredmények elérését, akkor a kibontakozási hitel állami támogatásként kerül törlesztésre.

2003 végén 2.280 kibontakozási hitel volt még. A pályázatok teljesítésének értékelése alapján a 3 év alatt kamattámogatással együtt összesen 37,3 Mrd Ft állami támogatáshoz jutottak a pályázók.

A banki ügyintézők jelentős munkát végeztek mindhárom évben, hogy a pályázók önértékelését felülvizsgálják, és a nem ritkán hibásan készített pályázatokat az ügyfelekkel együtt kijavítsák. Így lehetett elérni, hogy az eredetileg elfogadott pályázatok közül még 10 % lemorzsolódás sem mutatkozott a három év alatt.

2. Banki biztosíték nyújtása a mezőgazdasági termékek exportjával és importjával kapcsolatban 2004. május 1. után

A Bankszövetség kormányrendelettel kapcsolatos észrevételeit figyelembe vették, nem volt teljes egyetértés azonban a kormányrendelethez csatolt bankgarancia-minta szövegben.

A kormányrendelet mindezidáig nem került kiadásra. Az FVM az év végén jelentkezett újabb megbeszélésre, most már elsősorban az eljárási rend kidolgozása érdekében.

3. Agrár Európa Csatlakozási Hitelprogram

A kormány 2004. január 5-én hozott határozatot a csatlakozási hitelprogramról. Ennek főbb elemei:

• 50 Mrd Ft banki forrásból
• 50 Mrd Ft MFB refinanszírozásával EURIBOR alapon állami árfolyam garanciával /ezt csak kis- és középvállalkozások vehetik igénybe/
• 50 Mrd Ft MFB /állami/ 100 %-os készfizető kezesség /mindkét forrásból csak mezőgazdasági célú beruházásra nyújtott hitelre/.

Banki feltételek:

• banki forrás esetén a kamat megállapítás időpontjában érvényes háromhavi BUBOR+2%,
• MFB refinanszírozás esetén EURIBOR+4% /melyből 2 % MFB, 2 % a bankoké/
• MFB garancia esetén háromhavi BUBOR+0,3 %
• MFB refinanszírozás és MFB garancia esetén EURIBOR+2,75% /melyből 1 % a banké/
• a hitelszerződés megkötése után kamaton kívül rendelkezésre tartási jutalék, késedelmi kamat és esetlegesen a követelés érvényesítésével kapcsolatban felmerült költségek számíthatók fel.

A program végrehajtása, a hitelkérelmek bankhoz való beadása 2004. február 1.-én kezdődött, a hitelszerződéseket és garanciaszerződéseket legkésőbb április 30-ig meg kell kötni.

A banki szakértők több menetben foglalkoztak a kormány-előterjesztéssel és határozati javaslat-tervezettel, majd az FVM rendelet-tervezettel. Számos észrevétellel és javaslattal segítették a kormányhatározat és az FVM rendelet kidolgozását, közreműködésükkel szakszerű és világosabb dokumentumok jöttek létre.

Ugyanakkor a rendkívül kedvezőtlen banki feltételeket, elsősorban a kamatfelárat nem sikerült javítani. A korábbi években az éven túli hiteleknél alkalmazott 4% kamatfelár helyett a most bevezetett 2% sajnos előre láthatóan precedens lesz a hasonló állami támogatással működő hitelprogramokra. Ezért volt különös fontossága annak, hogy megváltoztassuk azt a pénzügyi és földművelésügyi elképzelést, hogy kamaton kívül semmi más költséget a bankok nem számolhatnak fel. Végül is hosszas vita után a kormányhatározat csak a hitelszerződés megkötése utáni költségeket szabályozta.

A hitelprogram időbeli végrehajtása rendkívüli erőfeszítéseket követel a programban résztvevő bankoktól.

III. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS-EURÓPAI BANKFÖDERÁCIÓ

1. A Magyar Bankszövetség tagsága

A Magyar Bankszövetség Elnöksége 2004 elején -élve az Európai Banföderáció ajánlatával-levélben fordult az Európai Bankföderáció elnökéhez, Maurizio Sella úrhoz, a Bankföderáció főtitkárához, Nikolaus Bömcke úrhoz, amelyben a Magyar Bankszövetség teljes jogú tagságát kérte az Európai Bankföderációban 2004. január 1.-től. E lépésre mintegy kétéves folyamat végén került sor, amelynek során a Bankszövetség rendkívül sok értékes információt és tapasztalatot szerzett a Bankföderációban való társult tagsági státusza révén. A teljes jogú tagság elnyerése egy inkább formális eljárást (a Bankföderáció Végrehajtó Bizottságának és Közgyűlésének szavazását) követően valósul meg. A szükséges eljárás megkezdődött.

2. Basel II - Újabb fejlemények

A Bázeli Bizottság októberi döntései:

A Bázeli Bizottság október 11-12.-i madridi ülésén fontos döntésekre jutott, melyeket a “Basel II - Jelentékeny előrehaladás fontos kérdésekben” című sajtóközleményben ismertetett. www.bis.org/press/p031011.htm.

A közlemény értelmében a harmadik konzultációs csomagra (CP3) érkezett több mint 200 válasz ismeretében a Bizottság mégsem tudja a korábbi időrendnek megfelelően 2003. december végéig véglegesíteni az új tőkeegyezményt, hanem 2004 közepéig további időt adott magának a fennmaradt problémák megoldására. Bár a közlemény nem tesz említést a 2006 végére tervezett bevezetés késedelméről - sőt Jaime Caruana a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság új elnöke október végi Financial Times-beli cikkében cáfolta a bevezetés eltolását - sok szakember szerint a halasztás elkerülhetetlennek látszik.

A Bizottság a hitelkockázatot illetően az alábbi alapvető területeken kíván javítani a tőkeegyezmény tervezetben javasolt korábbi megoldáson:

• a belső minősítés szerinti (IRB) módszernél megváltoztatta a várt és nem várt veszteség kezelését
• egyszerűsíti az értékpapírosítás kezelését (ideértve a "Felügyeleti képlet" elhagyását és egy kevésbé komplex megoldással való helyettesítését)
• újra áttekinti a hitelkártya kötelezettségek és a kapcsolódó témakörök kezelését
• felülvizsgálja bizonyos hitelkockázat csökkentő eszközök alkalmazhatóságát.

A harmadik konzultációs csomaghoz, illetve a harmadik mennyiségi hatásvizsgálat (QIS3) technikai útmutatójához képest a legjelentősebb változást a várt és nem várt veszteség kezelésére vonatkozó új javaslat jelenti. A korábbi javaslat egy olyan gyakorlati kompromisszumot jelentett, amely figyelembe vette a céltartalékok nemzetenként eltérő számviteli és felügyeleti kezelését. A CP3-ra kapott vélemények tükrében a Bázeli Bizottság úgy döntött, hogy álláspontját megváltoztatva egy új, csak a nem várt veszteségre alapuló közelítést dolgoz ki. Ez a változás nem érinti a sztenderd módszert. Az új koncepcióhoz december végéig várták a véleményeket. A Bizottság januári ülésén áttekinti a konzultáció eredményét, illetve az egyéb technikai kérdések megoldásában elért előrehaladást és felméri az IRB módszer újra-számszerűsítéséhez szükséges munkát.

A javasolt változtatás az IRB módszernél elkülöníti a várt és a nem várt veszteség kezelését. Tőkekövetelmény csak a nem várt veszteséghez kapcsolódik és ennek megfelelően a várt veszteség kompenzálására szolgáló jövőbeli kamatjövedelem figyelembe vétele szükségtelenné válik. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a bankok a várt veszteségekre megfelelő tartalékokkal rendelkezzenek. Az új megközelítésben a bankoknak várt veszteségeiket össze kell hasonlítaniuk meglévő céltartalékaikkal (az általános és az egyedi céltartalékokat egyaránt figyelembe véve). Ha a céltartalékok kisebbek a várt veszteségnél, úgy a hiányt 50-50%-ban le kell vonni az alapvető, illetve a járulékos tőkéből. A céltartalék többlet - ha van ilyen - beszámítható a másodlagos tőkeelemek közé. A beszámíthatóság mértéke nemzeti hatáskörben korlátozható lesz, de a beszámítható tartalék nem haladhatja meg a másodlagos tőke 20%-át.

Az új közelítés bevezetésével - annak érdekében, hogy teljesüljön a Bázeli Bizottság eredeti, a tőkekövetelményt a bankrendszer egésze szintjén változatlanul hagyó célja - természetesen szükségessé válik az IRB módszer újra-számszerűsítése.

A bázeli folyamat az USA-ban

A Bázeli Bizottság októberi döntésének a hátterében jelentős részben az Amerikai Egyesült Államok-beli fejlemények álltak. Az USA-ban az illetékes bizottságok szenátusi üléseit követően az amerikai szabályozó hatóságok publikálták a javasolt szabályozás tervezetét (Advance Notice of Proposed Rulemaking), amelyhez november 3-ig várták a véleményeket. Az amerikai szabályozók csak a konzultációs időszak után, a kapott válaszok elemzését követően járulhatnak hozzá a tőkeegyezmény véglegesítéséhez. Az elfogadáshoz egy erre a célra létrehozott bizottság egyetértése szükséges. Az "US Pénzügypolitikai Bizottság" elnöke a pénzügyminiszter, tagjai pedig a Fed, az OCC, a FDIC és a takarékszövetkezeti felügyeleti hivatal elnökei. A Bizottság álláspontjához - amelyet egyetértésben, vagy annak hiányában a pénzügyminiszter döntése szerint fogadnak el - a bázeli tárgyalásokon ragaszkodni kell az amerikai félnek. Az amerikai szabályozó hatóságok fenntartják azt a korábbi álláspontjukat, hogy az USA-ban csak a hitelkockázat és a működési kockázat mérésének fejlett módszereit (AIRB, ill. AMA) implementálják, s az csak kis számú, nemzetközileg aktív nagybankra lesz kötelező. A konzultáció eredményeként az amerikaiak egyszerűsíteni kívánnák a bevallottan komplex kereteket, a kockázatérzékenység megőrzése mellett. Ugyanakkor deklarálták, hogy az amerikai szabályozó hatóságok még legalább egy mennyiségi hatásvizsgálatot végeztetnek.

Az európai direktíva alkotás

A Basel II szabályalkotási folyamat újabb - szerencsés esetben fél éves - halasztódása természetesen az európai jogalkotást illetően sem marad következmények nélkül. Eddig a harmadik tőkemegfelelési irányelv (CAD3) előkészítése pontosan igazodott a bázeli folyamathoz. Elvben fennáll annak a lehetősége, hogy az Európai Bizottság ragaszkodva a saját jogalkotási menetrendjéhez nem vár a Bázeli Bizottság végleges dokumentumaira, hanem a harmadik konzultációs csomag alapján tovább dolgozik a tőkemegfelelési direktíva tervezetén.

Az Európai Bankföderáció szerint a Basel II tőkeegyezmény féléves halasztása és bizonyos témákra koncentráló felülvizsgálata még elfogadható. Erre az időre az európai direktíva alkotási folyamatot is fel kell függeszteni, hogy elkerüljék a későbbi egyezménytől való eltéréseket. Ez a gyakorlatban az irányelv egy éves csúszását jelentheti. Ez az idő a szabályozás részleteit érintő szakmai konzultációra használható. Az FBE az Európai Takarékbankok Egyesületével és a Szövetkezeti Bankok Európai Szövetségével közös levélben kérte az Európai Bizottságot az irányelv alkotás Basel II-höz igazodó halasztására.

Az Európai Bizottság november végén kibocsátott egy konzultációs feljegyzést, amelyben alapjaiban támogatta a várt és a nem várt veszteség újfajta kezelésére vonatkozó javaslatot, illetve azt, hogy az új közelítés nem terjed ki a sztenderd módszerre, mivel ez ösztönzést ad a fejlettebb módszerek használatára. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a részletek ismerete nélkül nem formálható megalapozott vélemény. Úgy ítéli meg, hogy a várt veszteség javasolt kezelése nem sérti az egyenlő versenyfeltételeket, hiszen az eltérő tartalékképzési gyakorlat adózási és számviteli okokból származó különbségét korrigálja a tőkemódosításra vonatkozó előírás. Az Európai Bizottság a halasztás elfogadása mellett mindenképpen szeretné elérni, hogy Bázelben 2004. közepére megegyezés szülessen. A Bázeli Bizottsághoz hasonlóan december 31.-ig várta a megjegyzéseket a várt/nem várt veszteség javasolt kezelésével kapcsolatban.

Az FBE felvetései a Bázeli Bizottság októberi döntéseivel kapcsolatban

Az FBE a Bázeli, illetve az Európai Bizottsághoz eljuttatott levelében kérdéseket fogalmazott meg, amelyek tisztázását még a várt és nem várt veszteség kezelésével kapcsolatos 2003. december 31.-ig tartó konzultációs folyamat lezárása előtt szükségesnek tartotta. Az FBE arra kérte a Bázeli bizottságot, hogy tegye egyértelművé a változtatás célját, s azt, hogy ez milyen következménnyel jár a tőkeegyezmény számszerűsítését illetően, szükség lesz-e rekalibrálásra. Világossá kell tenni a várt és nem várt veszteség mérését és definícióját, különösen a speciális hitelezés, a részvényportfoliók és az értékpapírosítás esetében, s tisztázni kell az országonként eltérő számviteli szabványokkal és céltartalékolási szabályokkal való kapcsolatot. A levél felhívja a figyelmet arra, hogy a javaslat - a Bizottság szándékaival ellentétesen - a szükségesnél kevesebb kockázati céltartalék képzésére ösztönözheti a bankokat. (A céltartalék képzést az eredmény-kimutatásban veszteségként kell kezelni és 100%-ban az alapvető tőkéből kell levonni. Az új javaslat a céltartalék hiányt 50-50%-ban vonatná le az alapvető és a járulékos tőkéből. Az FBE nem érti, hogy ez hogyan egyeztethető össze az IAS 39 céltartalékolási előírásaival.) További problémaként említi, hogy a 90 napon túl lejárt hitelekhez az alap IRB módszernél 45% LGD tartozik, akkor is ha a bank tudja, hogy a nem-teljesítés hamarosan megszűnik és valójában nincs szükség céltartalék képzésre. A Bizottság adjon útmutatást, hogy a várt veszteség és a céltartalék hogyan kezelendő az ilyen esetekben.

A bankok számára reputációs veszteséggel járhat, hogy a céltartalék hiányát még akkor is nyilvánosságra kell hozni, ha a céltartalékok teljes mértékben megfelelnek a helyi számviteli előírásoknak. Az FBE kétségeinek adott hangot a jövőbeni kamatjövedelem elhagyását illetően az olyan portfoliók esetében, ahol bevett gyakorlat a várt veszteség céltartalékkal és kamatjövedelemmel való fedezése. Azt is kifogásolta, hogy a többlet céltartalék csak másodlagos tőkeelemként vehető figyelembe, s csupán a másodlagos tőke 20%-a erejéig. Az FBE problémának tartja, hogy a tőke új definíciója csak az IRB bankokra érvényes, így a sztenderd és az IRB módszert egyaránt alkalmazó bankoknak két különböző szabályozói tőkedefiníciót kell használniuk. A kettős definíció tovább növeli a felügyeleti jelentések komplexitását is, és következményekkel jár az IRB módszerre való részleges áttérésnél, a konszolidált előírások teljesítésénél és a határon átnyúló komplex csoportok felügyeleténél.

Az FBE azt támogatja, hogy a működési kockázat kezelése az első pillér része maradjon, s kezelése ne változzon a CP3-ban foglaltakhoz képest.

A FDIC (Federal Deposit Insurance Corporation) jelentése a Basel II USA-ban működő bankok tőkéjére gyakorolt hatásáról

A FDIC december 8-án kiadott jelentése megállapítja, hogy - a Bázeli Bizottság azon törekvése ellenére, hogy az új tőkeegyezmény ne változtasson az általános tőkeszükségleten - várakozásaik szerint a kockázathoz igazított tőkekövetelmény jelentős tőkeszükséglet csökkenést eredményezne, s a Basel II-t alkalmazó bankok tőkekövetelménye jóval az alá a szint alá kerülne, amit a jelenlegi US szabályozás (az azonnali korrekciós intézkedés - Prompt Corrective Action) előír. Így az USA szabályozóhatóságainak két választásuk van, vagy figyelmen kívül hagyják a Basel II eredményét, vagy jelentősen gyengítik az érvényes PCA előírásokat. A jelentés szerint a vállalati hitelezés területén a tőkeszükséglet nagy mértékű ciklikus hullámzása várható.

A FDIC szerint a következő alternatívák közül kell választani:

• Meg kell változtatni a súlyokat felfelé eltolva és ellaposítva a kockázati súly görbét. Ez mérsékelné a potenciális hullámzásokat, s jobban teljesítené azt a célt, hogy az általános tőkeszükséglet ne változzon, és segítené enyhíteni az egyenlőtlenségeket.
• Az érvényes USA szabályozástól eltekintve a kockázati (modell) alapú tőkekövetelményt alkalmazzák. A FDIC nem támogatja ezt a lehetőséget.
• Explicit módon alsó határt határoznak meg a nemzetközileg előírt szabályozói tőkére. Ez a FDIC által preferált opció, amely lehetővé tenné, hogy más területeken a tőkeegyezmény kevésbé előíró jellegű legyen.

John Hawke beszéde

December 15.-i beszédében John Hawke, a Kincstár vezetője (Comptroller of the Currency) szkeptikusnak mutatkozott a Basel II 2004 közepén történő elfogadását illetően, s nem hisz a 2006 végi bevezetésben sem. Egyben felrúgni látszott azt a megegyezést, hogy az USA hatóságai kifelé egyetlen véleményt képviseljenek. Leszögezte, hogy az USA mindent megtesz a 2004 közepi megegyezés érdekében, de nem tehetik meg, hogy lényegi kérdéseket figyelmen kívül hagyjanak, illetve a felismert problémákat a szőnyeg alá söpörjék, pusztán az eredeti határidő betartása érdekében. Az előzetes ütemezés betartásánál sokkal fontosabb, hogy jó tőkeegyezmény szülessen. A madridi találkozón - a várt és a nem várt veszteség kezelésére vonatkozóan elért megegyezésen túl - számos megoldatlan kérdés maradt. Ilyenek például a lakossági hitelek, az értékpapírosítás és a hitelkockázat csökkentése.

John Hawke szerint a QIS 3 jelentős hiányosságokkal bírt, ezért nem alkalmas arra, hogy eredményei alapján megítéljék a szükséges szabályozói tőke szintjét. Kifejezte reményét, hogy a Bázeli Bizottság újabb mennyiségi hatásvizsgálatot végeztet, és megerősítette, hogy ellenkező esetben az amerikai szabályozó hatóságok rendelik el azt. Ha a hatásvizsgálat bármelyik irányban nagyon nagy kilengéseket mutat a bankok tőkeszükségletét illetően, akkor a problémát ismételten a Bázeli Bizottság elé viszik.

Az említett amerikai vélemények nem tekinthetők jó előjelként a mielőbbi bázeli megegyezéshez. A QIS 4-re vonatkozó megjegyzések ráadásul azt is előrevetítik, hogy az USA szabályozói nem zárják ki az elfogadott akkord bevezetés előtti ismételt felülvizsgálatát és újra számszerűsítését.

A második pillér felülvizsgálatának az igénye

Az FBE úgy ítélte meg, hogy a harmadik konzultatív csomagban a második pillér eredeti funkciója és az első pillérhez való viszonya zavarossá vált, ezért a második pillér céljának a tisztázása érdekében az ISDA-val és a LIBA-val közös levelet írt a Bázeli Bizottság elnökének, illetve az Akkord Bevezetési Csoport (AIG) elnökének. A levél szorgalmazza a második pillérrel kapcsolatban a bankok által megfogalmazott nyolc általános alapelv megvitatását, illetve a felügyeleti közzétételi rendszer bevezetését a gyakorlati megvalósítás egységessége érdekében. Európai szinten a három szövetség hasonló tartalmú levelet küldött a Groupe de Contact elnökének, a Pénzügyi Szolgáltatások Bizottság tagjainak, a Banki Tanácsadó Bizottság tagjainak, és az Európa Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága kulcsembereinek.

3. Számviteli Bizottság

IAS 32 és IAS 39 munkaanyag (Exposure Draft)

A márciusban tartott kerekasztal megbeszélések és egyéb konzultációk hatására az IASB módosította a makro fedezeti ügyletek (macro hedging) kezelésével kapcsolatos álláspontját és új munkaanyagot készített (Exposure Draft) “A kamatkockázat portfolió szintű fedezésének valós értékű fedezeti számvitele” (Fair Value Hedge Accounting for a Portfolio Hedge of Interest Rate Risk) címmel. A munkaanyaghoz az IASB november 14.-ig várta az észrevételeket. Mivel nem akarta, hogy a “macro hedging” kezelésével kapcsolatos szakmai vita hátráltassa az IAS-t 2005-től bevezetni kívánó intézmények felkészülését, az IAS Igazgatósága december közepén nyilvánosságra hozta az új IAS 32 és IAS39 szabványokat, melyek még nem tartalmazzák a macro hedging kezelésére kialakított végleges megoldást, melynek elfogadása 2004. első negyedévének végén várható. Az IASB macro hedgingre vonatkozó javaslatát az FBE még mindig nem tartja elfogadhatónak, mert az nem engedi meg a látra szóló betétek figyelembe vételét, illetve nem megfelelően határozza meg a fedezeti ügylet hatékonysági kritériumait.

Az ECB új elnöke levélben fordult az IASB elnökéhez, amelyben felhívta a figyelmet a javasolt szabványokkal kapcsolatos problémákra. Véleménye szerint az új szabványok károsan hathatnak a pénzügyi stabilitásra. A valós értékű számbavétel lehetőségének valamennyi instrumentumra való kiterjesztése prociklikus hatású, a nem realizált értékváltozások idő előtti, valós értéken történő kimutatása mélyítheti a sokkhatásokat. Csökkenhet a pénzügyi eszközök átlagos lejárata, a likviditási és kamatkockázatot a bankok helyett az ügyfelek viselik, a pénzügyi rendszer elveszítheti sokkokat tompító képességét. Megfontolást igényel, hogy mindeddig nem került sor annak mélyebb elemzésére, hogy a valós értékű számbavétel milyen hatással jár a pénzügyi konglomerátumokra. Ugyancsak kérdéses a valós értékű számbavétel alkalmazhatósága olyan instrumentumok esetében, amelyeknek nincs piaca. A valós értékű számbavétel valamennyi eszközre való alkalmazásának a lehetősége megnehezíti az intézmények összehasonlítását, s nem áll összhangban az US GAAP-pel sem. Mindezek alapján meggondolandó, hogy a teljes körű valós értéken történő számbavétel választhatóságának lehetőségét az európai szabvány részévé tegyék.

A levél hangsúlyozza a prudenciális és a számviteli szempontok összehangolásának a fontosságát. Prudenciális szempontból elfogadhatatlan, hogy a banki adósság leértékelődése (a bank megbízhatóságának romlása) nyereségként jelenjen meg a mérlegben. Az ECB támogatná, hogy a céltartalék képzés - szemben a jelenlegi gyakorlattal - előre tekintő szemléletű legyen. Az Európai Központi Bank elnöke úgy véli, hogy nem szabad előresietni a nemzetközi számviteli szabványok megalkotásával addig, amíg Bázelben nem sikerül megegyezésre jutni. A makrofedezeti ügyletek kezelésére tett új javaslat kétségkívül előrelépést jelent a korábbi változatokhoz képest, de még mindig nem felel meg a bankok elfogadott kockázatkezelési gyakorlatának, amely tekintetbe veszi, hogy a látra szóló betétek esetében a szerződés szerinti és a tényleges lejárat eltér egymástól. Támogatandó, hogy a számviteli szabvány feleljen meg a legjobb banki gyakorlatnak, ugyanakkor elkerülendő, hogy a szabvány befolyásolja a bankok likviditáskezelését, amire vonatkozóan a Bázeli Bizottság Bankfelügyeleti Bizottságának vonatkozó irányelvei megfelelő útmutatást jelentenek.

Az ECB kormányzó tanácsának meggyőződése, hogy a fenti érvek megfelelő alapot adnak ahhoz, hogy óvatosan közelítsenek az értékelési és nyilvánosságra hozatali szabványok változtatására és az európai szabályozásba való beemelésére. Az ilyen nagymértékű változásokat a központi bankok és a szabályozó hatóságok egyetértésével kell véghez vinni különös tekintettel a pénzügyi stabilitási szempontokra.

Az IAS hatása a szabályozói tőkére

A Számviteli Bizottság úgy döntött, hogy ad hoc munkacsoportot kell felállítani, amely megvizsgálja, hogy az új számviteli szabványok milyen hatással lesznek a szabályozói tőkére. A munkacsoport első ülésén feltérképezték azokat a területeket, melyeken felvetődhet a szabályozói és a számviteli tőke azonos, vagy eltérő meghatározásának a kérdése. (Ilyenek például: az immateriális javak beszámítása, a cash flow fedezeti ügyletek figyelembe vétele, az eladásra tartott eszközök értékelése, a valós értékű számbavétel alkalmazásának a lehetősége, a saját hitelkockázat kezelése, a tőke/kötelezettség besorolás, a saját részvényekkel folytatott kereskedés, a kisebbségi részesedések figyelembe vétele, a biztosítókban való részesedés kezelése, az értékpapírosítás, a nettósítás, és a céltartalékolás szabályai, a közzétételi követelmények, stb.)

Az EFRAG stratégiája

Az IAS szabványokkal kapcsolatos viták kapcsán igen markánsan jelentkezett annak igénye, hogy a nemzetközi szabványalkotási folyamatban erősödjön az európai érdekek képviselete, s ezzel összefüggésben az EFRAG szerepe. Az EFRAG saját alapítói és az Európai Bizottság felkérésére elkészítette erre vonatkozó javaslatát, amelyhez január 12.-ig várták a véleményeket.

A javaslat szerint növelni kell az EFRAG felügyelő bizottságának az EFRAG céljait és stratégiáját meghatározó szerepét; vizsgálni kell az EFRAG javaslatainak politikai és gazdasági hatásait (ez utóbbi célból tanácsadói fórumot kell működtetni). A TEG (Technical Expert Group) a jövőben egyszerű többséggel dönthetne, az ellenvéleményeket dokumentálnák és publikálnák. Erősíteni kell az EFRAG és a nemzeti szabványalkotók közötti együttműködést. Alapvető feladat az EFRAG és az IASB közötti munkakapcsolat fejlesztése, átláthatóvá tétele. Az Európai Bizottságnak formálisan el kell ismernie az EFRAG-ot technikai szakértőként - a vonatkozó szabályok elfogadása során. A kijelölt célok teljesítése érdekében növelni kell az EFRAG rendelkezésére álló erőforrásokat.

Az FBE Számviteli Bizottságában egyöntetű volt a vélemény, hogy az eltelt időszakban az EFRAG igazolta létjogosultságát és a jövőben is szükséges tevékenysége az európai szempontok érvényesítése érdekében. Ugyanakkor nem tartották célszerűnek fenntartani a TEG véleményalkotásához jelenleg szükséges 2/3-os szavazati arányt.

A biztosítási szerződések szabványára vonatkozó munkaanyag (ED5)

Az IASB 2003 júliusában publikálta a biztosítási szerződések szabványára vonatkozó munkaanyagát. Az ED5 a biztosítási szerződésekre vonatkozó számviteli szabványok kidolgozásának az első fázisát jelenti. A szabvány valamennyi biztosítási szerződésre vonatkozik, ezért a bankok számára különösen fontos a bankbiztosítási szempontok figyelembe vétele és az IAS39-cel való összhang megteremtése. Az FBE az Európai Takarékbankok Egyesületével közös levélben hívta fel az IASB figyelmét a tervezett szabvány belső és más szabványokkal való konzisztenciájának a fontosságára, valamint az eszközök és források eltérő értékeléséből származó problémákra.

CAD 3 - A piac fegyelmező ereje (Nyilvánosságra hozatali követelmények)

Az FBE véleménye szerint a direktíva nyilvánosságra hozatali kötelezettségeket meghatározó része a Basel II harmadik pillérénél szigorúbb követelményeket ír elő, ami ellentétes azzal a szándékkal, hogy világszerte azonos versenyfeltételeket teremtsenek. Az FBE számára csak azok a Basel II-től való eltérések elfogadhatóak, amelyeket a speciális európai szabályozási környezet feltétlenül szükségessé tesz. Hasonlóképpen a tagországoknak csak azokban a kérdésekben szabad megengedni a direktívától való eltérést, amelyekben azt maga a direktíva lehetővé teszi. A CAD 3 egyedi intézményi és alcsoporti szinten is előírja a nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazását, amit az FBE ellenez, hiszen azáltal a piac nem kap többlet információt a csoportot érintő kockázatokra vonatkozóan. Mindezen túl a direktíva Basel II-től feleslegesen eltérő megfogalmazásait is kifogásolják.

Az IAS bevezetésével foglalkozó ad-hoc munkacsoport

A Számviteli Bizottság az IFRS (Nemzetközi pénzügyi beszámoló készítési szabvány) bevezetéséhez kapcsolódóan is ad-hoc munkacsoport felállítását tartotta szükségesnek. A munkacsoport feltérképezi, hogy az egyes európai tagországok mennyire felkészültek a bevezetésre (kötelező-e minden bankra a 2005-ös bevezetés, vagy az US GAAP-et használók 2007-ig elhalaszthatják; alakult-e projekt a bevezetésre, ha igen, ki kezdeményezte; a szabályozó hatóságok, központi bankok részt vettek-e benne; vannak-e az átmeneti időszakra speciális szabályok), melyek az első alkalmazással kapcsolatos problémák, az IAS 39-cel és a többi IAS szabvánnyal szembeni legfontosabb fenntartások.

Nyilvánosságra hozatali kötelezettségek (Transparency Obligations) direktíva

A szabályozott piacokon működő értékpapír-kibocsátók nyilvánosságra hozatali kötelezettségeit szabályozó direktíva elfogadásában nem történt előrelépés. Néhány kérdés (közzététel gyakorisága, határideje, módja, stb.) továbbra is vitatott, s nincs erős politikai akarat az elfogadásra.

Az FBE a direktívához írt novemberi véleményében - egyebek mellett - kifejtette, hogy:

• a direktíva bevezetésére csak az IAS szabványok elfogadása után kerülhet sor,
• biztosítani kell a direktíva többi FSAP direktívával való összhangját,
• nem világosak az anya és a befogadó ország kötelezettségei,
• a letétkezelőket explicit módon ki kell vonni a közzétételi kötelezettségek alól.

A Nemzetközi Számviteli Szabvány Bizottság Alapítványa alapszabályának az áttekintése

Az IASC Alapítvány kuratóriuma fölülvizsgálja az alapítvány alapszabályát, s ennek során lehetőséget ad a nyilvános konzultációra. A konzultáció során az alapszabály egészéhez várják a hozzászólásokat, de különösen az alábbi kérdésekre kérnek véleményeket:

• Ki kell-e egészíteni az alapszabályt a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó célkitűzéssel;
• Célszerű-e a kurátorok számának növelése a nézőpontok sokfélesége érdekében, vagy ez csökkentené a hatékonyságot;
• Célszerű-e változtatni a kurátorok jelenlegi - földrajzi alapon rögzített - “megoszlásán”;
• Kell-e változtatni a kurátorok kiválasztásának a szempontjain;
• Kell -e bővíteni a kurátorok kötelezettségeit az IASB stratégiájának és működési módjának időszakonkénti ellenőrzésével;
• Elégséges-e az alapszabály legalább 10 évenkénti felülvizsgálata a jelenlegi öt év helyett;
• Kell-e csökkenteni az IAS Igazgatóság tagjainak számát a jelenlegi 14-ről a nagyobb hatékonyság érdekében;
• Meg kell-e szüntetni a két részmunkaidős státuszt;
• Kell-e változtatni az IASB tagok szakmai háttérére vonatkozó előíráson (legalább 5 auditor, legalább 3 szabványalkotó, legalább 3 felhasználó, legalább 1 akadémiai hátterű), szükséges-e növelni a befektetési társaságok, elemzők részvételét;
• Fontos-e a nemzeti szabványalkotókkal (Új-Zéland, Kanada, Franciaország, Németország, Japán, Egyesült Királyság, USA) előírt formalizált kapcsolat a szabványok közelítése céljából, s ki kell-e ezt terjeszteni a feltörekvő országokra;
• Az IASB működési hatékonyságának a növelése érdekében mit kell hozzátenni az eljárási szabályokhoz;
• A Szabvány Tanácsadó Testület jelenlegi eljárási szabályai és összetétele mellett elég hatékony-e, és az elnök kiválasztásának módja megfelelő-e?

A véleményeket legkésőbb február 11.-ig kell megküldeni a kuratóriumnak.

4. Pénzügyi Piacok Bizottsága

Az Európai Bankföderáció Pénzügyi Piacok Bizottsága (bizottság) decemberben Dublinban tartotta soros 39. plenáris ülését, az Európai Unió soron következő ír elnökségére tekintettel. A bizottsági ülésen megfigyelői státuszban a Magyar Bankszövetség is részt vett, egyedüliként a csatlakozásra váró országok közül, amelyet minden alkalommal rendkívüli elismeréssel üdvözölnek, mert így lehetőségünk van felkészülni arra az időszakra, amikor már teljes jogú tagként közreműködünk a munkában és lehetőség nyílik a nem kevésbé fontos személyes kapcsolatok kialakítására.

A bizottság áttekintette a 2003. évben a bizottság és munkacsoportjainak tevékenységét, elért eredményeit, és a soron következő feladatokat.

A bizottság intenzíven bekapcsolódik a Pénzügyi Szolgáltatások Európai Akcióterve 2. szakaszának munkájába /FSAPII/ e kérdésben együttműködik a Brüsszeli Bizottsággal. 2004-ben terveznek egy konferenciát az Akcióterv első szakaszának eredményeiről.

A tőkepiacok erősebb integrációjához szükséges intézkedéseket és jogalkotást összefogó ún. Lámfalussy eljárás eddigi eredményeinek áttekintése megtörtént egy intézményközi monitoring csoport keretében. A Lámfalussy eljárás a jövőben kiterjesztésre kerül a banki szabályozásra és a felügyeletre.

A bizottság 2004-ben két rendes ülést fog tartani, az Unió keleti bővítését követően, október közepén várhatóan már az új tagokkal kibővülve. Ennek az ülésnek az egyik fontos napirendi pontja lesz az új tagok bemutatkozása.

A bizottság a következő jogalkotási témákban vesz részt:

• a Prospektus Direktíva végrehajtási szabályainak kidolgozása, a tervezetek véleményezése,
• a piaci transzparencia direktíva egyeztetése, végrehajtási szabályok kidolgozásának a megkezdése,
• az értékpapír elszámolás egységes szabályrendszerének kialakítása keretében konzultációt folytattak az Európai Központi Bankkal és a Bankfelügyeletek Európai Bizottságával.
• a hedge fundokról és a derivatív piacokról az Európai Parlament által készíttetett tanulmány véleményezése,
• a piaci visszaélések szabályozásának második szintjéről folyó egyeztető munka,
• a pénzügyi elemzők tevékenységéről a Brüsszeli Bizottság novemberben kibocsátott jelentésének megtárgyalása.
• a hitelminősítő intézményekről a Parlament által készíttetett tanulmány véleményezése,
• a befektetési szolgáltatásokról szóló direktíva szövegének egyeztetése a Brüsszeli Bizottsággal,
• a befektetési alapok és nyugdíjalapok szabályozása,

A bizottság nagy hangsúlyt helyez a lobby tevékenységre, ezért az ülések valamelyikét a soros elnökséget adó országban rendezi meg. Így alkalom nyílik arra, hogy a bizottság az adott kormány pénzügyi piacok szabályozásáért felelős kormányzati tisztviselőivel és szakértőivel megbeszélést folytasson, tájékozódjon arról, hogy a napirenden lévő jogalkotási kérdésekben a soros elnökséget adó ország milyen irányban kíván továbbhaladni, mit tartanak fontosnak és milyen időbeli ütemezést képzelnek el.

IV. SZÖVETSÉGI ÉLET, RENDEZVÉNYEK

1. Német bankár delegáció látogatása

Az esseni Hypothekenbank szervezésében 31 főből álló német bankár delegáció látogatott a Bankszövetségbe október 3.-án. A bankárok a magyarországi tőkebefektetési lehetőségek iránt érdeklődtek. A Bankszövetség főtitkára tájékoztatást adott a magyar gazdaság helyzetéről, fejlődési kilátásairól. A bankárok érdeklődtek a jegybank és a költségvetési politika összhangjáról, az infláció várható alakulásáról.

2. Leányvállalatok fiókká történő átalakulása

A Magyar Bankszövetség a White & Case Nemzetközi Ügyvédi Iroda magyar együttműködő partnerével, a Réczicza ügyvédi Irodával közös szemináriumot tartott 2003. október 30-án a leányvállalatok fiókká történő átalakulásának hazai jogi és adózási feltételrendszeréről. A szeminárium előadói Dr. Fóti Károly ügyvéd /Réczicza Ügyvédi Iroda, White and Case LLP partner/ és Rencz Botond, az Ernst and Young Tanácsadó Kft. partnere voltak.

Dr. Fóti Károly “A pénzügyi intézmények fióktelepeire vonatkozó uniós szabályozás és a leányvállalatok átalakulása fiókteleppé Magyarországon” című előadásában áttekintést adott a külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepeire vonatkozó joganyagról. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény és a hitelintézeti törvény kapcsolódó módosításai nem kedvezményezték a fióktelepek alakítását. A fióktelepekre vonatkozó engedélyezési eljárás, a minimális tőkekövetelmények és működési előírások megegyeztek a leányvállalatokéval, de a fióktelepekre előírt eszközfenntartási mutató teljesítése korlátozta a fióktelepként működő hitelintézetek magyarországi kötelezettségvállalását. Emiatt nem is működtek hitelintézetek ebben a szervezeti formában. A hitelintézeti törvény EU csatlakozással hatályba lépő rendelkezései értelmében (amelyek a 2000/12/EK irányelvre épülnek) EU hitelintézet fióktelepének alapításához, a tevékenység megkezdéséhez, a vezető állású személy kinevezéséhez nem kell majd felügyeleti engedély, nincs követelmény a legkisebb tőkére /dotációs tőke/ nézve, s az eszközfenntartási mutatót sem kell teljesíteni.

Az EU hitelintézetek határon átnyúló szolgáltatásokat nyújthatnak Magyarországon, s nem kell csatlakozniuk az OBA-hoz, ha tagjai a 94/19/EGK. irányelvben meghatározott betétbiztosítási alapnak. A fióktelepek esetében a PSZÁF hatásköre korlátozott lesz: nem folytat vizsgálatot a prudens működéssel kapcsolatban, ellenőrzési jogköre a fogyasztóvédelem és a likviditás területére korlátozódik. A prudenciális működés vizsgálata a székhely ország felügyeletének feladata lesz. Ezzel együttműködve, megosztva lát el a PSZÁF további ellenőrzési feladatokat.

A fióktelepek működtetésének számos előnye lesz a leányvállalatokkal szemben: könnyebb létrehozni a fióktelepet, egyszerűbb a menedzsment, nem kell az önálló részvénytársaság működtetésével kapcsolatos feladatokat ellátni, nincs dotációs tőkekövetelmény. A hitelezési limit az anyavállalat szavatoló tőkéjével arányos, ezért nagyobb összegű kötelezettségvállalások és hitellimitek valósíthatók meg (ennek jogszabályi háttere jelenleg nem tisztázott).

Ezek az előnyök a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében természetesen csak az EU tagállamokban székhellyel bíró hitelintézetek fiókjai számára járnak, a harmadik országbeli hitelintézetek fióktelepeire továbbra is szigorúbb szabályok vonatkoznak.

A meglevő leányvállalatok közvetlenül nem alakulhatnak át fiókteleppé. Nincs egyetemleges jogutódlás: létre kell hozni a fióktelepet, a leányvállalatként működő hitelintézet végelszámolását le kell bonyolítani, s a meglevő szerződéses kötelezettségeket állomány-átruházással, a PSZÁF engedélyével át kell adni a fióktelepnek. Ugyancsak át kell adni az informatikai és egyéb rendszereket, a munkavállalókat, a forrásokat, egyéb kötelezettségeket. Az előadás végén Fóti Károly áttekintést adott a határokon átívelő működés Unióban lehetséges egyéb alternatíváiról.

Rencz Botond a pénzintézetek fiókteleppé történő átalakulásának adózási kérdései kapcsán az EU csatlakozással várható üzleti változásokat elemezte. A multinacionális vállalkozások az adótervezéssel hosszú távon a legkedvezőbb adózást kívánják elérni, s ennek megfelelően bizonyos funkcióikat más-más régiókba, országokba telepítik. Felhívta a figyelmet, hogy a helyi iparűzési adó rendkívül kedvezőtlenül alakítja Magyarország adózási megítélését. (A társasági adó csökkentése ellenére az iparűzési adó miatt az effektív nyereségadó kulcs még mindig 30 százalék körül van, s 2003-ban az iparűzési adóbevétel várhatóan meg fogja haladni a társasági adóbevételt.) Az uniós csatlakozással meg kell szüntetni a jelenlegi magyar szabályozás és az EU adójoga közötti eltéréseket, s fel kell készülni a közösségi jog közvetlen alkalmazására.

Az előadó a fiókteleppé történő átalakulás kapcsán hangsúlyozta, hogy a tevékenységet át lehet adni áfa-mentesen, de a tárgyi eszközöket nem. A működő üzletág átadásának problémája várhatóan megoldódik az áfa-törvény módosításával. Részletesen kitért az eszközök átadásának egyéb adójogi (helyi iparűzési adó, illetékvonzatok, forrásadó) kérdéseire, s a leányvállalat megszüntetésének adóvonzataira.

Mindkét előadást nagy érdeklődés kísérte, az elhangzottakhoz kapcsolódóan számos konzultációs kérdés merült fel.

3. Internet bank szeminárium

Az előadás sorozat második napi programjára 2003. november 11.-én került sor. Az előadások az elektronikus banki kereskedelemmel kapcsolatos jogi, jogharmonizációs - különös tekintettel az EU csatlakozásra - kérdéseket tekintették át. Ennek keretében az előadók az informatikai biztonsági értékelésre és tanúsításra szolgáló nemzeti séma kiépítésével, az EU-csatlakozással kapcsolatos elektronikus bankszolgáltatásokkal, az elektronikus kormányzatot érintő EU jogharmonizációs kérdésekkel, az internettel kapcsolatos adatvédelmi kérdésekkel, a személyes adatok védelmével és kezelésével, az elektronikus ügyintézéssel, az internet által a bankok számára nyújtott technikai-üzleti lehetőségekkel, a várható jövőképpel, az ügyfélazonosítás kockázati tényezőivel, az internet használati szokások magyarországi változásával foglalkoztak.

4. Fizetési Rendszer Fórum

2003. év IV. negyedévében, a 2003. június 11-én megalakult Fizetési Rendszer Fórumának (FRF) - amelynek szervezeti felépítése igazodik a European Payment Council (EPC) szervezeti felépítéséhez - hat szakmai bizottsága közül három megtartotta alakuló ülését.

• a Készpénz Nélküli Fizetési Módok Fejlesztése szakmai bizottság három munkacsoportot hozott létre. A Direct Debit munkacsoport az 1997-ben bevezetett csoportos beszedés fizetési mód továbbfejlesztésén, széles körű elterjesztésén, a Listás Fizetések és az OCR (Optical Character Reader) munkacsoportok pedig két új fizetési mód kialakításán dolgoznak.

• a Készpénz Feldolgozási és Szállítási Szakmai Bizottság alakuló ülésén körvonalazódtak azok a területek, amelyek indokolttá teszik munkacsoportok megalakítását.

• a Kártyás Szakmai Bizottság egyetlen munkacsoportja a mágnescsíkos bankkártyák chip migrációját készíti elő.

A VIBER/RTGS és KELER, a GIRO valamint a Szabványosítási Szakmai Bizottságok megalakítása 2004. év elején várható.

A Bankszövetségből, a TÉSZ-ből és az OTSZ-ből szerveződő Koordinációs Csoport várhatóan 2004. márciusban véleményezteti majd a hitelintézetekkel és takarékszövetkezetekkel a munkacsoportok által összeállított anyagokat. A Bankszövetség két munkatársa részt vesz a szakmai bizottságok és munkacsoportok ülésein.

Az Inter-Európa Bank kérésére - amellyel nyolc bank értett egyet - kezdeményeztük, hogy a Készpénz Nélküli Fizetési Módok Fejlesztése Szakmai Bizottság hozzon létre egy újabb munkacsoportot az elektronikus banki szolgáltatások kárviselési kérdéseinek, az EU iránymutatásban szereplő szabályoknak a magyar jogrendszerbe történő átültetésének megvizsgálására.

az oldal tetejére