BESZÁMOLÓ

a Bankszövetség 2005. I. negyedéves tevékenységéről

Budapest, 2005. május

TARTALOMJEGYZÉK

I. SZAKMAI KÉRDÉSEK *

II. HITELKONSTRUKCIÓK *

III. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS *

IV. BANKSZÖVETSÉGI RENDEZVÉNYEK *

A Magyar Bankszövetség a bankok szakértőivel együttműködve az elmúlt időszakban is aktívan részt vett a pénzintézetek működését befolyásoló szabályozási, jogi előterjesztések véleményezésében. Szorosan együttműködött az Igazságügy Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Földművelésügyi- és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szakértőivel a bankszövetségi álláspont kialakításában. Az alábbi témakörökben fejtettük ki véleményünket:

1. Adótörvények és a bürokrácia csökkentését célzó kormányprogram

2005 első negyedévében az adótörvényeket érintően a Bankszövetség több alkalommal kezdeményezte a jelenleg hatályos jogszabályok módosítását, pontosítását. Az “akadálymentesítés” címén meghirdetett módosító törvénytervezeten kívül a bürokrácia csökkentését meghirdető kormányprogramhoz kapcsolódva is több jobbító javaslatot megfogalmaztunk. Észrevételeink, javaslataink az alábbi témaköröket érintették:

1.1 Az ÁFA törvény hitelminősítési díjra vonatkozó rendelkezései

A tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatáshoz, hitelezéshez szorosan kapcsolódó adókötelesnek számító hitelminősítés miatt - amely az ÁFA törvény szerint a hitelezés, mint főtevékenység mellékszolgáltatásának minősíthető - jelentős adminisztrációs- (nyilvántartási, számlázási) és költségteher jelentkezik a bankoknál.

A banki gyakorlatban a hitelminősítés minden esetben a hitelezéssel szoros kapcsolatban álló melléktevékenység és a bankok nem végzik szolgáltatási tevékenységként más vállalkozás, intézmény számára. Véleményünk szerint a jogszabályok hierarchiájára vonatkozó alkotmányos elvek szerint nem lehet csupán a jogszabálynak nem minősülő KSH elnöki rendelkezéssel kihirdetett Szolgáltatások Jegyzéke mértékadó a besorolásnál. Kértük, hogy a hitelintézetek által a hitelnyújtásukat megelőzően - a Hpt. alapján kötelezően - végzett hitelminősítési (hitelbírálati) tevékenységet sorolják be a tárgyi adómentes pénzügyi kiegészítő tevékenységek közé.

1.2 Az ÁFA törvény csoportos adóalanyiságra vonatkozó rendelkezései

A csoportos adóalanyiság választásából kizártak azok az adóalanyok, akiknél az elévülési időn belül 5.000.000.- forintot meghaladó ÁFA hiányt állapítottak meg. A kiemelt adózói körbe tartozó hitelintézeteknél az 5.000.000 forintos ÁFA hiány az éves szinten milliárdot meghaladó adófizetésük mellett olyan adminisztrációs hibából is adódhat, amelyet a jóhiszemű és jól szervezett működés mellett sem lehet kizárni. Javasoltuk az 5.000.000 forintos "hibahatár" jelentős, akár többszörösére történő felemelését.

1.3 Biztonságtechnikai beruházások TAO szerinti fejlesztési adókedvezménye

Jelenleg a biztonságtechnikai beruházásokhoz semmilyen közvetlen, vagy közvetett támogatás nem áll rendelkezésre, miközben a biztonságtechnikai berendezések fejlesztése az emberi élet, valamint az anyagi javak védelmében fontos nemzetgazdasági érdek. Ennek alapján indokoltnak tartjuk, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 50 millió forint beruházási érték esetén lehetővé tegye fejlesztési adókedvezmény igénybevételét a biztonságtechnikai beruházások esetén.

1.4 Öröklési és ajándékozási illetékmentesség a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok esetén

A nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír a lakosság körében elterjedt likvid, alternatív megtakarítási formának minősül és az ilyen befektetéseket továbbra is preferálni kellene. Az állampapírok és befektetési jegyek tekintetében javasoltuk - legalább az illetéktörvény szerinti I. csoportban - az illetékmentesség megadását 2005. január 1.-től, visszamenőleges hatállyal.

1.5 A bürokrácia csökkentését célzó kormányprogramhoz kapcsolódó javaslatok

A bonyolult, folyamatosan változó jogszabályi keretek miatt az állami kamattámogatások előírásait nagyon nehéz követni és kezelni. A támogatásokhoz nincsenek egységes dokumentum csomagok. A számítógépes feldolgozási technika hiánya miatt sok a manuális munka, a jogszabályok nem tartalmaznak határidőket a támogatások folyósítására. Nagy szükség lenne a lebonyolításban résztvevő szerveknél (GM, PM, MVF, MFB, APEH) a bankokkal kapcsolatot tartó, kijelölt szakértőkre.

A környezetvédelmi termékdíjnak bonyolult az adminisztrációs előírása. A kötelezettség teljesítéséhez igen gyakran olyan szintű adatra van szükség, amely nehezen elérhető. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében javasoltuk, hogy

• a belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén az első belföldi forgalomba hozó legyen az adó alanya;
• a gépjárművek motorába töltött motorolaj mentesüljön az adó alól;
• a finanszírozási konstrukciók esetén, ideértve az operatív lízinget (hosszú távú bérletet is) a lízingbe vevő, bérbe vevő legyen az adó alanya.

Jelentős adminisztrációs többletterhet jelent a természetbeni juttatások SZJA törvény szerinti dokumentálási követelménye. A jelenleg követendő előírás túlszabályozott és ellenőrizhetetlen. Javasoltuk, hogy állítsák vissza az egyszerűsített adózást, azaz bármi, amit a dolgozó kap, az legyen természetbeni juttatás, és ezután a cég adózzon, és ne a dolgozónál legyen az összevonandó jövedelem része.

A helyi adóknál nincs egységes formanyomtatvány, minden önkormányzat más adóbevallást követel meg és a nyomtatványok csak írógéppel tölthetők ki. Az adóalap számítása és a megosztás bonyolult, nagy fiókhálózatnál ez jelentős időigénnyel jár. Javasoltuk, hogy az arányosításhoz csak a megosztást kelljen megadni, és ne kelljen külön-külön bevallást készíteni.

A Hpt. 68.§. szerint hitelintézetnél vezető állású személy kizárólag felsőfokú végzettséggel választható meg. Ilyen korlátozás az Európai Unióban nincs. A külföldi gyakorlatnak megfelelően célszerű lenne a jogszabály kiegészítése, amely felsőfokú végzettség hiánya esetén 10 éves szakmai gyakorlatot is elfogadna. Javasoltuk továbbá, hogy a PSZÁF által korábban már megválasztani, kinevezni engedélyezett vezető állásúak újraválasztása esetében az engedélykérelemhez csak az adatokban történt változást kelljen benyújtani.

A tőkepiaci és a pénzpiaci területek munkáját egy adott intézménnyel kapcsolatban konszolidálni kellene, hiszen a hitelintézetek is végezhetnek befektetési szolgáltatási tevékenységet. A Hpt. és Tpt. fogalmi harmonizációja még nem valósult meg. Vannak olyan fogalmak, melyek értelmezhetetlenek és nehézséget okoznak a banki tevékenységben. Ilyen például a "likviditási és kockázatkezelési tevékenység", ami miatt pontosítani kellene mindkét jogszabályt.

A Bankszövetség indítványozta a hitelintézeteket érintő rendszeres PSZÁF-MNB adatszolgáltatások hatékonyabb összehangolását, így pl. az adatszolgáltatási igények racionalizálását, a redundáns információáramlás kiszűrését.

1. Felügyeleti díj számítása

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a felügyeleti díjszámítás egységes alkalmazása érdekében körlevelet adott ki a letétkezelés után fizetendő felügyeleti díjról. Ehhez kapcsolódóan javasoltuk, hogy a PSZÁF a kereskedési célú szállításos repo ügyletek miatti kettős felügyeleti díjfizetési problémát is orvosolja, mert sem a “Tájékoztató a felügyelt intézmények és személyek felügyeleti díjszámításához” című kiadvány, sem a 2005. évi felügyeleti adatszolgáltatással foglalkozó rendelet nem ad megoldást a kettős díjfizetés elkerülésére.

2. Hamisgyanús készpénzek elleni fellépés szabályozása

A jegybank véleményezésre megküldte a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközök hamisítás elleni védelmével kapcsolatos eljárást szabályozó rendelet tervezetét. A jogszabállyal az MNB - jegybanktörvényben kapott felhatalmazása alapján - lényegében a jelenlegi gyakorlatot igyekezett jogi keretbe foglalni.

A tervezethez a tagbankok véleménye alapján a Bankszövetség a következő észrevételeket tette:

- kivitelezhetetlennek ítéltük, hogy csak 2 éves szakirányú gyakorlattal lehessen banki pénztárban forintfizetéseket intézni (ez azt jelentette volna, hogy kezdő dolgozó mellett 2 évig kellene ülni egy gyakorlott társának, vagyis 1 ember munkáját 2 éven át 2 végezné!),

- nehezményeztük, hogy a hamisgyanús pénzeket "haladéktalanul" kellene az MNB-nek átadni, mivel az eddigi banki gyakorlat szerint a hálózatból a kereskedelmi bank központjába továbbították a hamisnak vélt bankjegyeket, s a banki központban dolgozó nagy tapasztalatú szakértők még egyszer átszűrték a pénzeket, csökkentve ezzel a jegybank leterheltségét,

- javasoltuk, hogy a jegybank a maga számára is szabjon pénzvizsgálati határidőt, valamint tájékoztassa a beküldő hitelintézetet, hogy a hamisnak bizonyult bankjegy milyen minőségű hamisítvány (azaz a pénztárosnak már első látásra észre kellett volna-e vennie),

- túlzottnak és az esetek jelentős részében megvalósíthatatlannak tartottuk azt az adatigényt, amelyet a banki pénztárosnak a hamisgyanús pénz kíséretében a jegybank felé továbbítani kellett volna (pl.: a turistákat az útlevélben nem szereplő adatokról kellett volna faggatni).

Észrevételeinkre a választ a Fizetési Rendszer Fórum Készpénzbizottsága ülése adta meg. Javaslatunk alapján jelentősen (2 évről 3 hónapra!) csökkentették a banki pénztárostól megkövetelt szakmai gyakorlat idejét, reális szintre mérsékelték a hamisgyanús ügylet esetén elvárt adatszolgáltatást, s megfelelő felkészülési időt hagytak a rendeletbeli intézkedésekre való felkészüléshez. Szóban jelezték, hogy a hamisnak tartott pénzek “haladéktalan” jegybankba küldésének kategóriájába belefér az általunk jelzett - bankközponti szűrést tartalmazó - gyakorlat. A bizottságban résztvevő bankok írásos állásfoglalást kértek az MNB-től.

A tervezet megjelenése az Európai Központi Bank vizsgálatát követően várható.

3. A banki azonnali beszedések ombudsmani bírálata

Az állampolgári jogok biztosának helyettese jelentést készített a lakossági bankszámlák elleni azonnali beszedéseknél általa tapasztalt alkotmányossági problémákról. Előzetesen a Bankszövetségnek is megküldött jelentés számos, a helyettes ombudsman által alapjogokat sértőnek ítélt jogi előírást, ill. gyakorlati lépést bírált:

- kifogásolta, hogy a magánszemély, az általa önkéntesen nyitott bankszámlája elleni beszedés során hátrányosabb helyzetbe kerülhet, mint a lakásán történő ingó-végrehajtás esetén,

- helytelenítette, hogy a bankszámláról a végrehajtás során olyan összegeket is leemelhetnek, amelyek a törvény alapján mentesek a végrehajtás alól, illetve

- a bankszámla elleni azonnali beszedés a végrehajtásban nem érintett társ-számlatulajdonost jogalap nélkül fosztja meg vagyonától (anélkül, hogy erről előzetesen tájékoztatták volna, s így tiltakozhatna ellene).

A Jelentésről kiadott sajtóközlemény csak részben, de az ezen alapuló médiaközlések szinte kivétel nélkül a bankokat tették felelőssé a véleményük szerint jogellenes beszedési gyakorlatért.

A Bankszövetség első reakcióként sajtóközleményt jelentetett meg, amelyben visszautasította az alaptalan vádakat. Hangsúlyoztuk, hogy a bankok betartják a jogi előírásokat, s ezt maga a biztosi jelentés sem vonta kétségbe. Utaltunk rá, hogy a Jelentés sem a bankokat, hanem a bankok által végrehajtott jogszabályokat bírálja. Rámutattunk arra is, hogy a hitelintézetek számára kényes a végrehajtási folyamatban való részvétel, mivel a bankokkal üzleti kapcsolatban levő, saját ügyfeleikkel szemben kell intézkedniük. Javasoltuk egyúttal a kérdés helyettes ombudsmannal történő korrekt megvitatását.

A találkozó előtt egy bankszövetségi konzultáción kikértük tagbankjaink szakértőinek véleményét. A szakértők úgy foglaltak állást, hogy a kényes helyzet ellenére a bankoknak alapvető érdeke a hatékony végrehajtási gyakorlat, amelynek szerves eleme a bankszámlák elleni azonnali beszedés. A jogintézmény részleteit néhány évvel korábban a bankok részvételével dolgozták ki és azóta lényegében panasz nélkül funkcionál a rendszer. A szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy a biztosi érvek vitathatók, hiszen pl. a lakáson történő ingó végrehajtás sokkal több kárt és kényelmetlenséget tud valakinek okozni, mint a bankszámlája elleni beszedés; illetve nemcsak a társ-számla tulajdonosnál, hanem az otthoni ingóvégrehajtásnál sem választja külön a végrehajtó a házastársak vagyonát, holott csak az egyik fél tartozását hajtja be.

Mindezeket az érveket ismertettük azon a megbeszélésen is, amelyet a helyettes biztos szervezett javaslatunkra az MNB, az IM és számos tagbankunk részvételével. A tárgyalás fontos része volt az IM álláspontjának kifejtése, miszerint a tartozás vitatása a hatósági-, bírói döntéshozatali szakasz eleme, míg a végrehajtást a hatékonyság kell, hogy jellemezze.

A helyettes ombudsman megköszönte a Bankszövetségnek, hogy érdemben foglalkozott javaslataival, s elismerte, hogy számos kérdés más megvilágítást kapott. Több problémát ugyanakkor továbbra is alkotmányossági szempontból aggályosnak ítélt. Ezekre írásban a végrehajtási törvény felelősétől, az Igazságügyi Minisztériumtól kért választ.

A konzultációt követő sajtótájékoztatón mindegyik fél kifejtette álláspontját, amelyet a média korrekten ismertetett.

4. Az adósnyilvántartás továbbfejlesztése

Az Igazságügyi Minisztérium felkérésére folytattuk az adósnyilvántartó rendszer törvényi módosításának részletes kidolgozását. Ennek folyamán tagbankjaink írásban többször, majd egy bankszövetségi konzultáció során szóban is kifejthették véleményüket a készülő tervezetről. Az egyeztetések eredményeként számos koncepcionális kérdést sikerült tisztázni:

• a pénzpiac biztonságát ugyan segítené, de a rendszer ne tartson nyilván un. "bankközi", a rendszerbe adatot szolgáltató pénzügyi intézményeknek nyújtott hiteleket,
• szükséges a hitelezőket tudatosan, károkozási szándékkal megtévesztő ügyfelek nyilvántartása (a joggyakorlatban pl. a mobilszolgáltatók esetében erre már van törvényileg szabályozott precedens),
• a bankok - a többletinformáció biztosítása érdekében - ragaszkodnak az ügyfélről szóló negatív adatok maximális, 5 évig tartó nyilvántartásához, nem támogatják az IM differenciált nyilvántartási időre vonatkozó javaslatát,
• a bankok nem igényelték a BAR-t kezelő szervezet ügyfél-minősítési szolgáltatását,,
• a nyilvántartás igazságosságát fokozza, ha a BAR-ral kapcsolatos követelések eladása nem befolyásolja az érintett ügyfél megítélését, vagyis a hitelt megvásárló köteles a hitelt eladó BAR-beli feladatait átvenni.

A tervezetről kormányzati szinten is történt egyeztetés. A résztvevők lényegében támogatták a bankszövetségi előterjesztést. A fő kérdést a teljes-pozitív listás rendszer jövője jelenti, mivel többen csak ezt tartanák előrelépésnek a jelenlegi helyzethez képest. A Bankszövetség azon az állásponton van, hogy maximálisan támogatná a teljes-pozitív lista létrehozását, de amíg az adatvédelmi biztos ellenzi a javaslatot, addig nem lát reményt a törvényi megvalósításra. Ennek megfelelően a jelenlegi törvény filozófiáján belül próbálunk érdemi haladást elérni azáltal, hogy:

- a negatív információk adatcseréjének kiszélesítésével érdemi mérlegelési lehetőséghez juttatjuk a hitelnyújtókat,

- az ügyfelek tájékozottságának, jogorvoslati lehetőségének bővítésével nagyban javíthatjuk a rendszer társadalmi elfogadottságát, ill.

- a hatályos szabályozás felgyűlt problémáinak oldásával hatékonyabb, jobban funkcionáló szisztémát hozunk létre.

Az IM felkérésére a PM vállalta, hogy a bankszövetségi javaslat véglegesítését követően a kormányzaton belül első helyi felelőse lesz az előterjesztésnek.

1. Pénzforgalmi rendeletek véleményezése

Elhúzódik a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről készülő kormányrendelet, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó, a pénzforgalom lebonyolítását szabályozó jegybanki rendelet megjelenése. Tagbankjaink 2005. februárjában már sokadszor küldték meg az újabb szövegtervezetekkel kapcsolatos véleményeiket, módosító javaslataikat, egyben jelezték azt is, hogy kevés korábbi javaslatukat építették be a jogalkotók az új szövegtervezetekbe.

A legutóbbi alkalommal is módosításra szorultak az értelmező rendelkezésekben szereplő fogalom meghatározások. Az eddig készült szövegtervezetekben még nem sikerült elfogadhatóan szabályozni a bankkártyás és egyéb e-csatornás fizetésekre vonatkozó felelősségi szabályokat.

A Pénzügyminisztérium kérésére 2005. január 3.-ára állítottuk össze és küldtük el azt a válaszlevelünket, amelyben - az MNB statisztikáinak felhasználásával - indokoljuk a bankok azon jogos kérését, hogy a különféle elektronikus banki szolgáltatások kárviselési szabályozásai között különbséget kell tenni. Levelünkben hangsúlyozzuk azt, hogy a jogalkotóknak figyelemmel kell lenniük arra az óriási kockázatra, amely abból adódna, hogyha a viszonylag kisebb összegű bankkártyás műveletekre vonatkozó felelősségi szabályozástól nem különböznének a jelentős, gyakran milliós nagyságrendű megbízásokat közvetítő e-csatornás fizetésekre vonatkozó szabályok.

Jogi- és biztonságtechnikai banki szakértők bevonásával javaslatokat dolgoztunk ki a PM részére. Egyrészt azt ajánlottuk, hogy az e-csatornás (interneten, személyi számítógépen, vagy vezetékes és mobil telefonon keresztül történő) fizetéseknél, a nem eldönthető vitás esetekben, az ügyfelek kárviselési mértéke - az átlagos tranzakciós összeghez igazodva - arányosan haladja meg a bankkártyára érvényes 45 ezer forintos határt. Másrészt felajánlottuk a jogalkotónak, hogy közösen szervezünk egy IT biztonsági munkacsoportot, amely minden egyes e-csatornás fizetési módra kidolgozná a szakmai biztonságtechnikai minimumot. Ennek betartása - vitás esetekben - mentesítené a bankokat az aránytalan kárviseléstől. (A februárban véleményezett tervezet sajnos nem tartalmazta javaslatainkat. Eredményként értékelhető ugyanakkor, hogy az MNB időközben módosított álláspontján és támogatja javaslatunkat. A PM-től viszont olyan értesülést szereztünk, hogy a tárca - miután e kérdésről közvetlenül is kikérte az EU Bizottság véleményét - továbbra is elutasítja szakmai ajánlatunkat.)

A PM és az MNB rendeleteinek szövegtervezeteivel kapcsolatosan mindezeken túl kifejtettük azt a véleményünket is, hogy a tervezeteknek ugyan deklarált célja a pénzforgalom teljes körű szabályozása, azonban a jogalkotók adósok maradnak a 2003. évi C. törvény 128. paragrafusában szereplő, a hírközlési szolgáltatók részére biztosított pénzforgalmi tevékenység szabályozásával. Fogyasztóvédelmi aggályok pedig éppen ennek a területnek a szabályozatlanságával kapcsolatosan merülnek föl, mivel e szolgáltatásnál nem érvényesülnek a többi elektronikus fizetési eszközök használatával járó garanciális elemek. A 97/7/EK Irányelv viszont a távértékesítési szerződés megkötésére tipikusan alkalmas távközlési eszközök között sorolja föl a telefont az I. számú mellékletében.

2. Fizetési Rendszer Fórum (FRF)

A 2010-re megvalósítandó egységes euró fizetési övezet megteremtését (Single Euro Payments Area, SEPA) célul tűző European Payments Council (EPC) tükörszervezeteként működő FRF munkacsoportjai a negyedév folyamán is aktív tevékenységet folytattak. A Bankszövetség minden munkacsoportban képviselteti magát.

Az FRF irányító testületének, a Fizetési Rendszer Tanácsnak (FRT), 2005. március 25.-én számoltak be elért eredményeikről a Készpénz nélküli fizetési módok fejlesztése Szakmai Bizottság Csoportos beszedési (Direct Debit), a postai készpénzátutalási utalvány kiváltását célzó (OCR) és a Mobil-fizetésekkel foglalkozó munkacsoportjai, valamint a Jogi Bizottság.

Az FRT márciusi ülésén döntött az említett csoportok további feladatairól. Ezek közül fontos kiemelni a Direct Debit munkacsoportnak azt a feladatát, amely szerint újra tárgyalnia kell “a (nagy)/beszedőkkel”, fel kell venni “a kapcsolatot egyéb hatóságokkal - elsősorban a fogyasztóvédelemmel - annak érdekében, hogy a beszedők számlái egyértelműen megjelenítsék az ügyfelek fogyasztásának befizetését terhelő összegeket”. Ezzel kapcsolatos véleményünk az, hogy amennyiben mód nyílik arra, hogy a számla kiegyenlítéséért fizetendő díj külön szerepeljen a szolgáltatók fizetési értesítésein, akkor figyelemmel kell lenni arra, hogy az ügyfelet csak az általa választott fizetési mód költségei terheljék. Az ügyfelek elégedetlenségét jogosan növelné, a bankokat pedig hátrányos helyzetbe hozná az, ha annak a fogyasztónak, aki a bankon keresztül történő számlakiegyenlítést választja, meg kellene fizetnie azt a díjat is, amelyet a postai befizetés miatt számítanak föl a szolgáltatók az ügyfeleknek.

Az FRT tárgyalta az FRF projektek finanszírozásának kérdését is, amely a munkacsoportok további feladatainak ellátása miatt fontos, megoldásra váró kérdés. A bizottság azt a döntést hozta, hogy a titkárság "készítsen egy olyan koncepciót, amelyben valamely tagbank - de, nem az MNB - vezeti azt a számlát, amelyre az FRF tagok által megállapított befizetések - azaz tagdíjak - érkeznek, és amelyeknek terhére előzetesen az FRT által elfogadott költségkalkuláció alapján az adott projekt kifizetések történnek. Ha szükséges, ennek megfelelően át kell írni az FRF érvényes SzMSz-ét is”.

A Tanács elfogadta az EPC magyarországi képviselőjének beszámolóját is, de a nemzeti SEPA szervezet létrehozásáról egyelőre nem született döntés. Döntöttek viszont a magyar EPC képviselő és az FRF együttműködési módjáról. Ennek értelmében az FRF titkára koordinálja az EPC képviselő és az EPC munkacsoportjaiban dolgozó tagok, valamint az FRF és szervezeti egységei közötti információáramlást és munkát.

Az FRT továbbá jóváhagyta annak a kártyás munkacsoportnak a megalakulását, amely a PM kérésére javaslatot készít az okmányirodákban igénybevett szolgáltatások bankkártyával történő kiegyenlítésének módjára.

A Tanács támogatta az MNB új projektindítására vonatkozó javaslatát is, amelynek értelmében a GIRO elszámoló művének újraírása kapcsán annak érdekében, hogy a kialakításra kerülő rendszer a legszélesebb felhasználói igényeknek megfeleljen, vonják be a funkcionális specifikáció kialakításába az FRF keretében már megalakult GIRO bizottságot. Elutasította azonban annak a munkacsoportnak a létrehozására tett javaslatot, amely az MNB-hez érkezett segélyszervezeti kérésre, a jelenleg használatos számlaszámoknál egyszerűbb, a szervezetet jelző betűkóddal kombinált számlaszám kialakítására dolgozott volna ki megoldást.

3. Közbeszerzési eljárások

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK Irányelvnek a hazai jogba történő átültetése kapcsán tisztázó szándékú felvetéseket fogalmaztunk meg a kodifikációért felelős Igazságügyi Minisztérium számára - elsősorban a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó összeghatárok, ezen belül is a bankokat a közbeszerzés szempontjából leginkább érintő önkormányzati ügyfélkör tekintetében. Értelmezésünk szerint akkor köthet egy önkormányzat közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül pénzügyi szolgáltatások igénybevételére irányuló szerződést, ha az ellenszolgáltatás nem éri el a 249 000 eurót. Ellenszolgáltatáson pedig a 9. cikk (8) bekezdése a) pontjának ii) alpontja alapján a bank által felszámított díjakat, jutalékokat, kamatot és a díjazás egyéb módjait kell érteni, ami ugyanezen bekezdés b) pontjának ii) alpontja szerint - teljes árat nem tartalmazó, határozatlan időtartamú szolgáltatási szerződésekről lévén szó - a havi érték 48-szorosát jelenti. Tehát amennyiben egy önkormányzat által fizetendő összes banki díj, jutalék, kamat stb. mai árfolyamon számolva hozzávetőleg évi 15 millió Ft alatt marad, úgy a banki szolgáltatásokra nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatnia. Ezen értelmezés megerősítését kértük a direktíva átültetéséért felelős igazságügyi tárcától. Megjegyeztük továbbá, hogy a III. mellékletben rögzítetett "közjogi intézmények és intézménykategóriák jegyzéke" csak a régi tagállamok tekintetében tartalmaz - igaz, nem kimerítő - felsorolást, aminek nyilván az az oka, hogy az Irányelv még a magyar csatlakozás előtt, 2004. március 31.-én született. Emiatt indokolt lehet az Irányelv kiegészítése.

4. Tőkepiaci törvény módosítása

Folytatódott a tőkepiaci törvény módosításának egyeztetése és elkezdődött a közvetítőnél letétbe helyezett értékpapírokra vonatkozó anyagi, jogi szabályok harmonizációját célzó UNIDROIT-egyezmény tervezetével kapcsolatos magyar álláspont kialakítása. Ez - a téma részbeni azonossága miatt - reményeink szerint háttérbe szorítja a Hágai Konvenció ratifikálását sürgető törekvéseket. Ez utóbbi ugyanis anyagi jogi szabályok helyett a jogválasztás szabadságát rögzítené, ami adott esetben a domináns helyzetben lévő jogának a kikötését eredményezhetné.

5. Hitelintézeti törvény módosítása

A tőkepiaci törvény módosítása kapcsán egyeztetett szövegjavaslatot tettünk a Hpt. 213.§-ának módosítására is, ami egyszerre szolgálná az említett rendelkezés gyakorlati alkalmazásának célszerű megkönnyítését és a fogyasztók, jelen esetben a fogyasztási kölcsönt igénylők érdekeit. A hatályos szabályozás ugyanis a fogyasztási kölcsön-szerződések kötelező elemévé teszi a kölcsönhöz kapcsolódó olyan költségelemeknek a szerződésben történő rögzítését, amelyek egyrészt nem is a szerződő felek jogviszonyában merülnek fel, másrészt pedig amelyeket a kölcsönszerződés megkötésének időpontjára már ki is fizetett az ügyfél a jogviszonyban érintett másik - a bank szempontjából kívülálló - félnek (pl. közjegyzői munkadíj, tulajdoni lap másolatának illetéke stb.). Álláspontunk szerint az ügyfelek érdekét jobban szolgálná az, ha ezekről a költségelemekről már a szerződés megkötését megelőző tájékoztatás keretében szereznének tudomást, nem pedig a kölcsönszerződés megkötésekor, amikorra e költségek egy részét a kölcsönfelvevő már ki is fizette, így ezekről nyilván nem is a szerződésből értesül.

A kérdésről előzetes egyeztetést folytattunk a Magyar Országos Közjegyzői Kamara vezetőségével, a banki lakossági hitelezésben érintett szakértők és banki jogászok bevonásával, melyen a felügyelet és a Pénzügyminisztérium munkatársai is részt vettek. Álláspontunkkal kapcsolatban külön levélben kerestük meg a pénzügyminisztert, de sajnos egyelőre a minisztérium álláspontja változatlan.

6. Egységes felügyeleti eljárás

Az egységes felügyeleti eljárásról, valamint a PSZÁF törvény. módosításáról szóló koncepcióra, illetve normaszövegre tett észrevételeinkben egyebek mellett üdvözöltük a felügyeleti díjak egységes kezelésére irányuló szándékot, és ennek kapcsán ismételten javasoltuk a letétkezelési tevékenység utáni díjfizetési kötelezettség egyértelművé tételét: jelenleg ugyanis egy jogforrásnak nem minősülő felügyeleti körlevél rögzíti, hogy a Hpt. 3. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott letétkezelés kollektív befektetések részére pénzügyi szolgáltatás után a Hpt. szerint, a tartalmában ezzel azonos, értékpapír letétkezelés után pedig a Tpt. rendelkezései szerint kell felügyeleti díjat fizetni. Kételyeket fogalmaztunk meg ugyanakkor a felhívás elnevezésű tervezett új informális intézkedés típussal kapcsolatban: elsősorban azt kifogásoltuk, hogy a felhívás ellen nem lenne jogorvoslat, nem vonatkoznak rá eljárási garanciák, és jogilag ugyan éppen az előzőek miatt nem is lenne kötelező, ám az előterjesztés szerint "szubjektív körülményként az abban foglaltak nem teljesítése figyelembe vehető.” Ez utóbbi kitételt határozottan ellenezzük. A letétkezelés után fizetendő felügyeleti díjfizetés kérdésében külön egyeztetést folytattunk a PSZÁF illetékes vezetőivel és az érintett bankokkal.

7. Statisztikai jelentés a bankok elleni fizikai támadásról

Az FBE évértékelő jelentéséhez elkészült a hazai bankok elleni fizikai támadásokról szóló statisztikai jelentés. 2004-ben sajnálatos módon megtörni látszik az a kedvező trend, amely 3 év óta a bankfiókok elleni támadások számának és az okozott károk csökkenését mutatta. A bankfiókokat ért támadások száma 22-ről 31-re (41%-kal), az okozott kár mértéke 87 000 euróról 125 000 eeuróra (44%-kal) emelkedett, sikertelen volt a támadások 52%-a. A támadások jellemzően a kicsi, 7 fő alatti fiókokat érték. Ezzel egyidejűleg ismét megjelent a lőfegyver használata a bankrablások esetén, amely a közvélemény figyelmét ráirányította a bankbiztonság kérdésére.

Az internetes bankolás lehetőségének és ügyfélkörének bővülésével ugyancsak a közvélemény érdeklődésének körébe került - elsősorban a külföldi híradások alapján - az internetes bankolás biztonságának kérdése, illetve a kártyacsalások egyre gyakoribbá válása. A fizikai és intellektuális bűnelkövetések technikai lehetőségének elterjedése, valamint az uniós tagság miatt még nyitottabbá vált gazdaság és a minden szempontból "átjárhatóbb határok" indokolttá teszik a banki biztonságpolitikák áttekintését és szükség szerint preventív intézkedések megtételét.

Az ORFK-val kötött Bankszövetségi Megállapodás alapján dolgozó munkabizottság folyamatosan készít elő a banki dolgozók, vagyonvédők és rendőrök képzésére alkalmas oktatóanyagokat, továbbá kidolgozza a bankfiókok megtámadása esetén a rendőri szervek hatékonyabb intézkedésének az előfeltételeit.

8. A pénzmosás megelőzéséről szóló szabályozás

A pénzmosás megelőzéséről szóló rendelkezések értelmében január 1.-től az anonim betétek nevesítéséről szóló szabályozás szerint a betéteket csak az ORFK illetékes osztályának engedélyét követően lehet az ügyfél számára kifizetni.

Tekintettel arra, hogy még az elmúlt évben az eljárás rendjét egyeztettük az érintett bankok képviselőivel és az ORFK-val, különös eljárási problémák nem jelentkeztek. Természetesen ez az eljárás a költségeken túlmenően nem igazán javítja az ügyfélkapcsolatokat. Ezzel egyidejűleg támogattuk az ORFK azon kezdeményezését a PM felé, amely a jogszabály módosítására irányult oly módon, hogy a 2 millió Ft alatti betétkönyvek nevesítésénél ne kelljen alkalmazni az ORFK felülvizsgálatát. Ezt a kezdeményezést a PM nem támogatta. A közelmúltban az ORFK megismételte javaslatát, amelyet ismételten támogattunk és bízunk abban, hogy a lefolytatott nemzetközi vizsgálatot követően a PM rugalmasabb magatartást fog tanúsítani.

Április elején az ORFK a pénzmosás elleni küzdelem tapasztalatairól megbeszélést szervezett a bankok számára. Ennek figyelemre méltó megállapítása volt, hogy a rendőri szervek kifogásolják azt a banki gyakorlatot, hogy - megítélésük szerint differenciálás nélkül- a bankok pénzmosás gyanújával bejelentenek minden 2 millió forintot meghaladó tranzakciót, és ez számukra olyan megterhelést jelent, ami miatt érdemben nem tudnak az ügyekkel foglalkozni. Véleményük szerint ez a gyakorlat kimeríti a bankok részéről a banktitok megsértésének esetét. Ennek alapján megfontolandó a rendőri szervek észrevételeit fokozottabban figyelembevevő kapcsolat kialakítása.

A magyar hatóságok pénzmosás és terrorizmus ellenes tevékenységét ellenőrizte az év elején az IMF. Képviselőjük a Bankszövetséget is meglátogatta. A végleges vizsgálati jelentést még nem ismerjük, információink szerint azonban nem tettek negatív megállapítást a bankok munkájával összefüggésben.

II. HITELKONSTRUKCIÓK

1. Lakáshitelezés

A fészekrakó program ugyan február elsejétől indult, de a hitelkonstrukciók működésének számos technikai jellegű feltétele csak utólag került tisztázásra. Ebben a folyamatban a Bankszövetség aktívan közreműködött:

- bár a bankok közvetlenül is egyeztetést folytattak a különböző állami hatóságokkal (Államkincstár, Országos Lakáshivatal (OLÉH), PM) az új adatszolgáltatási-, támogatási-, kezességi szerződéskötés miatt, a Bankszövetség koordinálta a MÁK részére nyújtott adatszolgáltatás módosítását, illetve annak az új nyomtatványnak a kidolgozását, amelyen a közalkalmazotti hitelkonstrukció esetében a munkáltatók igazolják alkalmazottjuk támogatási jogosultságát;

- miután a lakásrendelet előírta, hogy a bankok csak APEH-nél bejelentett építési vállalkozók számláit fogadhatják el adós ügyfeleiktől, tagbankjaink kérésére megkerestük az APEH-et, hogy tisztázzuk: a hitelintézetek milyen módon szerezhetnek hiteles információt e kérdésről. Az APEH elnökhelyettese a Bankszövetséget kérte meg, hogy álláspontjukról tájékoztassa tagbankjait. Az APEH írásos tájékoztatójában részletesen ismertette a honlapján, illetve az egyedi ügyfélkérelemre adott igazolásán szereplő információk felhasználhatóságát;

- tagbankjainkkal való konzultációt követően adtunk választ a Pénzügyminisztériumnak arra vonatkozóan, hogy miként lehet korrekt módon tájékoztatni az állami támogatással lakást szerző ügyfeleket e támogatás pontos összegéről;

- a Bankszövetség képviselői, több tagbankkal együtt részt vettek az Országgyűlés Lakásügyi albizottságának azon ülésén, amelyen a fészekrakó program kezdeti tapasztalatait vitatták meg. A bizottság elnöke javaslatokat kért a bankszakértőktől a program esetleges javítására vonatkozóan. A bankok szerint a 30 éves támogathatósági korhatár emelése, a használtlakás vétel állami támogatási összeglimitjének növelése, a kamatmérséklést lehetővé tevő teljes-pozitív lista bevezetése, a földhivatali munka gyorsítása és az előtakarékosság további támogatása érdemben javíthatná a konstrukció működőképességét. A megbeszélés részleteiről a Szövetség tájékozatta az ülésen részt nem vett tagbankokat is.

2. Agrárhitelezés

Az Európa Terv Hitelprogram bevezetéséről szóló 2004. (1) FVM rendelet módosításával, azzal, hogy a türelmi időt - az ügyfél kérésére - egy évvel meg lehessen hosszabbítani, a bankok egyetértettek, de kérték egyértelműen tisztázni a garanciával összefüggő kérdéseket.

A Bankszövetség a Közraktári Szövetség kezdeményezésére közös levéllel fordult az FVM-hez (Nyújtó Ferenc helyettes államtitkárhoz) az intervenció lebonyolításának gyorsítása érdekében.

Az FVM rendelettervezet az EMOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) Garancia részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatás 2005. évi igénybevételével kapcsolatos kérdéseket szabályozza. A bankok számos észrevételt tettek a rendelettervezethez, amelyek figyelembevételével a lebonyolítás egyszerűbbé válhat.

Agrárfejlesztési Hitel Program

Az MFB mintegy 40 Mrd forint összegű állami árfolyam-garanciával bíró hitelprogramra vonatkozó tervezetet készített, amelyet a Bankszövetségben szervezett megbeszélésen vitattak meg a banki szakértőkkel.

Az FVM Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekhez kapcsolódó biztosítékrendszer szabályairól szóló 17/2004. (II.13) Kormány rendelet módosításával az eddig alkalmazott biztosítékok (készpénzletét és bankgarancia) bővítésére tett javaslatot azzal, hogy kezességi biztosíték alkalmazását teszi lehetővé.

A bankok szakértői ugyan nem igazolták vissza a javaslattevő azon megállapítását, hogy az ügyfelek kérik a kezesség alkalmazásának a lehetőségét, de nem kifogásolták a kezesség bevezetését.

III. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. Bankfelügyeleti Bizottság - Tőkemegfelelési munkacsoport

1.1 Az FBE tőkekövetelmény direktíva tervezettel kapcsolatos véleményének módosulása

Az Európai Bizottság tisztviselőivel és parlamenti képviselőkkel folytatott konzultációk alapján az FBE munkatársai nem tartották reálisan elérhető célnak, hogy a Föderáció konszolidált felügyeletre, csoportszintű alkalmazásra vonatkozó javaslatai bekerüljenek a direktíva szövegébe. Így bár hosszú távon továbbra is fontos cél, hogy a direktívát az unióban egységesen (minél kevesebb nemzeti diszkrécióval) és kizárólag csoportszinten alkalmazzák, ez egyelőre - a prudenciális felügyelet fregmentált jogi struktúrája, az eltérő betétbiztosítási sémák, a jegybankok végső hitelezői funkciója és likviditás menedzselési szempontok miatt - nem megvalósítható. Ennek fényében az FBE legalább azt el kívánja érni, hogy a konszolidált felügyelet célkitűzésként nyilvánosan megjelenjen a Bizottság napirendjén. Ezért megpróbál a direktíva bevezető részébe egy olyan passzust beiktatni, amely megkívánja a Bizottságtól, hogy az alkalmazási szintekre vonatkozó szabályozást 5 év elteltével vizsgálja fölül. (A tervezett direktíva 68. és 69. cikkelyét, amely ellentmond a csoportszintű alkalmazásnak időközben át kell fogalmazni.)

A fentiek megkívánták az FBE korábban kialakított álláspontjának az újragondolását az egyedi szintű alkalmazás alóli felmentést illetően. Az FBE eddig azt kívánta elérni, hogy bizonyos feltételek esetén az unión belül kötelező legyen az egyedi szintű alkalmazás alóli felmentés, míg most elfogadja, hogy a felmentés nemzeti hatáskörben adható. Fontos továbbá, hogy az egyedi alkalmazás alóli felmentés az anyavállalatnak is megadható legyen; hogy az AMA-t a működési kockázat meghatározására csak csoportszinten kelljen alkalmazni; hogy a 129. cikkelyben megfogalmazott konszolidált modell a második és harmadik pillérre is vonatkozzon; hogy a befogadó ország felügyeletének a felelőssége is elismerésre kerüljön; s hogy központi kockázatkezelést és konszolidált könyvvezetést alkalmazó csoportok esetében a csoporton belüli kockázati súly 0 legyen.

A módosított álláspont érvényesítése érdekében az FBE levelet intézett az Európai Bizottság új belső piaci biztosához. A levél a készülő tőkedirektívával kapcsolatban rámutat az egységes piac és a szétaprózott felügyelet (többszörös jelentési kötelezettség, pótlólagos tőkekövetelmény) közötti paradoxonra. A Bázeli Bizottság megértve a csoportszintű működés tényét a konszolidált, csoportszintű alkalmazás elvét érvényesíti, így az egyedi szintű alkalmazás európai előírása inkonzisztens a nemzetközi egyezménnyel, s jelentős versenyhátrányt jelent az európai bankoknak. A levél - elismerve, hogy a konszolidált alkalmazást hátráltató jogi akadályok nem háríthatók el rövidtávon - konkrétan bemutatja a cél elérése érdekében teendő lépéseket. Üdvözli, hogy az unió a post-FSAP keretében áttekinti az európai bankfelügyeleti tevékenység koherens kereteit, s arra kéri a Bizottságot, hogy tegye nyilvánossá a direktíva jövőbeni konszolidált szintű alkalmazásra vonatkozó szándékát és ütem tervét, továbbá kezdeményezi, hogy Bizottság erre vonatkozó célja és ütemterve legyen benne explicit módon a tőkekövetelmény direktíva szövegében.

(Az Európai Bizottság a post-FSAP keretében felülvizsgálja a likviditási követelményekre, a betétbiztosítási rendszerekre, illetve a csődhelyzetekre vonatkozó szabályokat, s törekedni fog a konszolidált alkalmazást gátló jogi és egyéb akadályok megszűntetésére. Mindemellett nem várható gyökeresen új szabályok kialakítása, hanem a meglévő direktívák módosítása és finomítása.)

1.2 EU Parlamenti fejlemények

Az eredeti tervek szerint a témáért felelős rapportőr, Mr. Radwan előzetes jelentését március végéig kellett volna elkészíteni. (A német nyelvű jelentés április második hetében került a képviselők elé.) A jelentést és a hozzá benyújtott módosításokat a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága (ECON) május végén tárgyalja. Mr. Radwan végső jelentéséről az ECON júniusban szavaz, s június végéig összeállítják a Parlament elé kerülő módosítási javaslatot. (A direktíva hivatalos fordításai április végére készültek el. A CRD-t csak a legutolsó csatlakozás előtti 11 nyelvre fordították le. Az Európai Bizottság jogászai ezt azzal indokolták, hogy a módosítandó irányelvek is csak ezeken a nyelveken készültek.) Nem kizárható azonban, hogy az ECON a szavazásra csak szeptemberben kerül sor. Így az angol elnökségnek maximum három hónapja marad a módosítások átvezetésére, ha azt akarják, hogy a végső javaslat novemberben az ECOFIN (az EU pénzügyminisztereinek tanácsa) elé kerüljön. Jelenleg megvan az esélye annak, hogy a direktívát első olvasatban elfogadják, de ez várhatóan azzal jár, hogy az FBE módosítási javaslatai nem kerülnek be az irányelvbe. A második olvasatban való tárgyalás ugyanakkor az osztrák elnökség idejére esne, amely kevéssé osztja az FBE konszolidált felügyelettel (129-es cikkely), illetve a csoporton belüli követelések kezelésével kapcsolatos álláspontját. A direktíva alkotási folyamat időbeni elhúzódása oda vezet, hogy a gyakorlatban egyetlen bevezetési időponttal (2008. január1.) lehet számolni.

1.3 Az Európai Központi Bank jelentése a tőkekövetelmény direktíváról

Az Európai Központi Bank a Tanács felkérésére jelentést készített a tőkekövetelmény direktíváról, amely februárban jelent meg az unió hivatalos lapjában. A jelentésben az ECB leszögezi, hogy a direktíva - megfelelő bevezetése esetén - egy fejlettebb, kockázat érzékenyebb tőkekövetelmény előírása révén elősegíti az európai bankrendszer biztonságát és stabilitását. Az alapvetően pozitív megítélésen túl az ECB számos általános és részleteket érintő megjegyzést fűzött a direktívához és annak jövőbeni alkalmazásához.

Véleményében az ECB felsorolja azokat a jogi eszközöket, melyek elősegítenék a direktíva konzisztens európai bevezetését. Álláspontja szerint a tőkemegfelelés technikai részleteit a Lámfalussy terminológia szerinti “második szintű” bizottságban, rendelet formájában kellene elfogadni. Ez biztosítaná a szükséges rugalmasságot, és az egységes alkalmazást. A nemzeti hatáskörben eldönthető kérdések számának csökkenése kiemelkedően fontos; egyszerűsíti a szabályozást és elősegíti az azonos versenyfeltételek megteremtését. Az ECB méltányolja a CEBS e téren elért eredményeit és a nemzeti diszkréciók számának további szűkítését szorgalmazza. Javasolja, hogy a Bizottság ésszerű időn belül (három év) tekintse át a diszkréciók fenntartásának indokoltságát. Ellentmond az azonos versenyfeltételeket elvének, hogy a nemzeti diszkréciók jelenlegi szövegezése több helyen is módot ad az eltérő értelmezésre. Az ECB részletesen foglalkozik a konszolidált felügyeletért felelős hatóság szerepével, hangsúlyozva, hogy a direktívában felvázolt felügyeleti modell növeli a hatékonyságot, csökkenti a költségeket, javítja a pénzügyi intézményrendszer stabilitását. A központi bank a gyakorlati tapasztalatok tükrében három év elteltével e területen is szükségesnek tartja a szabályozás felülvizsgálatát. Az ECB egyetért a direktíva bevezetésének az ütemezésével, s azokkal az átmeneti szabályokkal, amelyek behatárolják a hitelintézetek tőkekövetelményének a csökkenését az első három évben. Az ECB az adatsorok hosszát illetően olyan átmeneti előírásokat javasol, amelyek ténylegesen lehetővé teszik a fejlett IRB módszer használatát. Az Európai Központi Bank feltétlenül szükségesnek tartja a direktíva hatásainak utólagos vizsgálatát (monitoringját), ideértve a strukturális, illetve a lehetséges prociklikus hatások elemzését.

Az ECB részletes megjegyzései a központi bank definíciójára, a szóló konszolidáció feltételeire, a csoporton belüli követelések súlyozására, a külső hitelminősítő intézmények kezelésére, a sztenderd módszer állandó részleges használatára, a kötelezettség vállalások konzisztens kezelésére az alap IRB és a sztenderd módszerben, a felügyeleti felülvizsgálati folyamat fontosságára, a tőkepufferek illetve a minimálistól eltérő tőkekövetelmény előírására, a hatóságok válság helyzetben való együttműködésére, a működési kockázat kezelésének Bázel II-vel való inkonzisztenciájára, a jogi kockázatra és a befektetési szolgáltatók bizonyos típusának tőkekövetelményére vonatkoznak.

1.4 A minősítések nyilvánosságra hozatala versus a bankok és a KKV-k viselkedési kódexének az aláírása

A tőkekövetelmény direktíváért felelős rapportőr véleménye szerint az irányelvbe be kell foglalni a minősítések nyilvánossá tételének a kötelezettségét. Bár ezt az Európai Bizottság nem támogatja, csak úgy látja elkerülhetőnek, ha a szövetségek aláírják a bankok és a KKV-k kapcsolatában irányadó viselkedési kódexet, amely “lazábban”, a közzétételi kötelezettség tartalmát a bankokra hagyva szabályozná a kérdést.

Az Európai Bizottság már több éve kezdeményezte a bankok és a KKV-k viselkedési szabályait tartalmazó kódex megalkotását és elfogadását. A Bizottság 2002-ben több megbeszélést tartott a hat európai hitelintézeti szövetség és a KKV-k szövetségeinek képviselőivel és az év szeptemberében munkacsoportot hoztak létre a viselkedési kódex kidolgozására.

A kódex tervezet kimondta, hogy a hitelezési folyamatnak mind a hitelt felvevő, mind a hitelt nyújtó részéről transzparensnek kell lennie. Így a KKV-knak az üzletmenetükre vonatkozó minden lényeges információt (üzleti tervek, adatok, beszámolók) meg kell adniuk; míg a bankoknak a hitelbírálat előtt tájékoztatniuk kell ügyfeleiket a hiteldöntést befolyásoló lényeges tényezőkről, s ha minősítést alkalmaznak, annak elveiről. A hiteldöntést érthetően kell közölni, s meg kell magyarázni. A hitelintézeteknek a szerződéskötés előtt világos és részletes információt kell adniuk a kért hitel feltételeiről, kitérve azokra az esetekre, amelyekben a bank egyoldalú terheléseket alkalmazhat. A KKV-t értesíteni kell a kondíciók és a díjszabások változtatásáról. A tájékoztatási kötelezettséget érthető módon - a jogi és a technikai terminusokat csak a feltétlenül szükséges mértékben alkalmazva - kell teljesíteni. A hiteldöntések közlése során kerülni kell a felesleges késlekedést. A KKV-knak tájékoztatni kell bankjukat, ha helyzetükben lényeges változás történt (vagy várható), különös tekintettel a pénzügyi nehézségekre.

A munkacsoport által kidolgozott szövegjavaslatot 2003. októberében kellett volna aláírni, amire három KKV szövetség és egy európai hitelintézeti szövetség mutatkozott késznek. Bár a Bizottság szerint a nemzeti bankszövetségek mintegy 80%-a támogatta a tervezetet, a felmerült aggályok miatt az európai szintű aláírás elmaradt. A közelmúltban ismételten felmerült a kódex FBE általi aláírása, de azt a Végrehajtó Bizottság ismételten elvetette. Aláírás hiányában a Bizottság arra ösztönöz, hogy a hitelintézetek és a KKV-k szövetségei nemzeti szinten alkalmazzák (írják alá) a viselkedési kódexet.

1.5 FBE almunkacsoport a nemzeti diszkréciók számának csökkentésére

A CEBS fontos célkitűzése a nemzeti hatáskörben eldöntendő kérdések (diszkréciók) számának a csökkentése. A probléma kezelésére munkacsoportot hoztak létre, amely a direktíva szövegtervezetében összesen 143 nemzeti hatáskörben eldöntendő kérdést azonosított. Ezek közül 23 megszüntetésére tett javaslatot, 41-ről úgy ítélte, hogy a bankok számára kell választási lehetőséget adni az opciók között, míg 79 esetben a nemzeti diszkréció fenntartását vélte indokoltnak.

Az FBE az egységes európai piac kialakítása érdekében kiemelten fontosnak tartja az egységes alkalmazást, a nemzeti diszkréciók számának a CEBS által javasoltnál erőteljesebb csökkentését. Ezért saját almunkacsoportot alakított a CEBS által megkezdett munka folytatására. Az almunkacsoport a CEBS 2004. szeptember 15-i jelentéséből indult ki. Az abban szereplőkön túl a direktíva tervezetben hat további nemzeti diszkréciót azonosítottak. A diszkréciókat négy csoportba sorolták:

A: megszüntetésre javasolt (28 db)

B: a hitelintézet által választható opció (67 db)

C: a hitelintézet kompetens felügyelete szabályozása szerinti alkalmazás (EU szintű egységesség biztosítása) (19 db)

D: A nemzeti felügyeletek döntésének kölcsönös elismerése (az azonos piacon működők azonos szabályozása) (35 db)

(A szakértői csoport véleménye szerint a B,C és D kategóriába tartozó elemek nem jelentenek tényleges nemzeti diszkréciót.) A CEBS munkáját továbbfejlesztve azt is meghatározták, hogy az egyes diszkréciókkal kapcsolatban mely felügyelet számít kompetensnek (a konszolidált /anyaországi/, a helyi /befogadó országi/, az adós országa szerinti, vagy a hitel mögötti biztosítékot nyújtó országa szerinti felügyelet). Az almunkacsoport által készített anyagot a CEBS elismeréssel fogadta, és kiinduló pontként fogja használni a nemzeti hatáskörben eldöntendő kérdések számának csökkentésére irányuló további munkája során.

1.6 A CEBS negyedik konzultációs anyaga az új fizetőképességi mutatóra vonatkozó közös jelentési keretekről

Az Európai Bankfelügyeleti Bizottság 2005. januárjában jelentette be, hogy hivatalos egyeztetéseket kezd a bankok, a piaci résztvevők és a végső felhasználók képviselőivel a hitelintézetek fizetőképességi mutatójára vonatkozó egységes jelentési rendszer kialakítása érdekében. (A konzultációra a január 26.-ával kezdődő három hónapos időszakban került sor.) Céljuk, hogy a cégek jelentési terhei csökkenjenek, az Európai Unió egységes piaca pedig erősödjön.

Az egységes jelentési rendszer létrehozását az Európai Bizottság vetette fel, azt az ECOFIN is tárgyalta, s később a CEBS kapott mandátumot a rendszer kialakítására. A rendszer kidolgozásakor a CEBS a rugalmasság, a konzisztencia és a szabványosítás hármas követelményét tartotta szem előtt. A javasolt egységes rendszer bevezetése a felügyeleti hatóságok közötti információcsere javítása mellett, választ jelentene a bankszektor által megfogalmazott egységesítési igényekre is. A jelentési kötelezettségek egységesítése jelentősen csökkenthetné a törvényi megfelelés terheit, és hozzájárulna a pénzügyi piacok integrációjának útjában álló akadályok felszámolásához. A fizetőképességi mutatóra vonatkozó egységes jelentési rendszerhez a CEBS kialakított egy az XML/XBRL protokollon alapuló adatmodellt. Az információk a CEBS által kidolgozott adatmodellben és sablonokban kerülnek összesítésre. A szándék az, hogy az egységesített jelentési rendszert szolgáló XML/XBRL kódolás kialakítása 2005. júniusig befejeződjön. A javasolt rendszer számos, a jelentésre kötelezett intézmények által kitöltendő sablont tartalmaz. Az egységes rendszer keretében a kötelezően jelentendő alapvető információk az EU egész területén azonosak lesznek, különbségek abból adódhatnak, hogy az egyes országok eltérő részletezettséget írnak elő.

Magyarországot a PSZÁF képviseli a CEBS felügyeleti jelentések adattartalmának egységesítésére irányuló munkájában. A Felügyelet bevonta a bankokat a CEBS konzultációs anyagának a véleményezésébe. A Bankszövetség a munkaanyaghoz az alábbi megjegyzéseket fűzte:

A Bankszövetség támogatja a tervezett - Európán belül egységes - felügyeleti jelentőrendszer kiépítését és pozitívnak tartja azt a szándékot, amely a felügyeleti hatóságok (bankfelügyelet és központi bank) nemzeti és közösségen belüli információigényének “szabványosítását” irányozza elő. A bankoknak a jelenlegi hazai szabályok szerint több, tartalmában közel azonos jelentést kell készíteniük, emellett az európai tulajdonosok is hasonló tartalmú rendszeres adatszolgáltatást kérnek. A párhuzamosan jelentkező igények jelentős emberi, technikai és anyagi erőforrást kötnek le. A tervezett jelentési táblák formáit és tartalmát első megközelítésben elfogadhatónak tartjuk, de a bankok számára nem elhanyagolható szempont, hogy a hazai felügyelet - élve jogkörével - ezekből mennyire részletezett adatokat kér. A jelenlegi hazai definíció használat nem mindig egyezik meg a külföldön használttal, ezért fontos a harmonizálás és az egyértelmű fogalom-meghatározás. Hivatalos magyar nyelvű fordításban is meg kell az anyagot jelentetni.

Fontosnak tartjuk a szabályozó tőkét és a tőkemegfelelési mutatót befolyásoló elemek Európán belüli egységes értelmezését. Így szükséges a repo ügyletek (szállításos és óvadéki), illetve az immateriális javak (kiemelten a software-ek) Európán belüli egységes meghatározása és kezelése.

1.7 A CEBS ötödik konzultációs anyaga a felügyeletek nyilvánosságra hozatali kötelezettségének a kereteiről

A CEBS 2005. március 23.-án jelentette meg ötödik konzultációs anyagát (CP5) a felügyeleti közzétételi kötelezettség kereteiről. (A CEBS a konzultációs anyagra június 24.-ig várja a véleményeket.) Az anyag célja az új tőkekövetelmény direktíva (CRD) egységes bevezetésének és az európai felügyeleti gyakorlatok, eljárások közelítésének az elősegítése. Olyan kereteket kíván adni, amely a felügyelt intézmények számára összehasonlíthatóvá teszik az egyes felügyeletek által alkalmazott követelményeket és módszertanokat és biztosítja a tőkedirektíva bevezetésével kapcsolatos egységes statisztikai adatok előállítását. A felügyeletek közötti összehasonlítást a közzéteendő információk interneten való elérhetősége (a CEBS, illetve a nemzeti felügyeletek honlapjai), illetve a közös formátum használata biztosítja. A közzétételi kötelezettség a minőségi információkat illetően 2006 végén, a mennyiségiekre vonatkozóan 2008 közepén lép életbe.

A CEBS javaslata a tőkedirektíva 144. (1) szakaszában előírt információs kötelezettségből indul ki, így a nemzeti felügyeleteknek a javasolt - egyelőre kísérleti - táblákban fel kell tüntetniük a prudenciális szabályozásra vonatkozó szabályok és törvények szöveghelyeit (8 táblázat); a nemzeti diszkréciók alkalmazására, illetve elfogadására vonatkozó információkat (2 táblázat); a felügyeleti felülvizsgálatra vonatkozó általános kritériumokat és módszertanokat (1 táblázat); valamint a tőkedirektíva alkalmazására vonatkozó statisztikai adatokat (5 táblázat).

1.8 A CEBS hatodik konzultációs anyaga a pénzügyi jelentésekről

A projekt célja egy sztenderdizált konszolidált pénzügyi jelentés csomag kialakítása, amely megfelel a nemzetközi számviteli szabványoknak (IAS/IFRS). A szándékok szerint az unión belül a hitelintézetek a kialakítandó pénzügyi jelentéseket használnák a felügyeleti adatszolgáltatásra. Az egységesített pénzügyi jelentéseket -az egységesített prudenciális (fizetőképességi mutatóra vonatkozó COREP) jelentésekhez hasonlóan - XML/XBRL formátumban kívánják kialakítani. A csomag ugyanakkor nem volna kötelező, az illetékes felügyeletek dönthetnének annak teljes, vagy részleges bevezetéséről saját joghatóságukban.

A CEBS dokumentum aláhúzza, hogy a FINREP és a COREP jelentés csomagokat összehangoltan, a kapcsolódási pontokra figyelemmel kell kialakítani.

1.9 Új FBE almunkacsoportok alakulása

Az Európai Bizottság kezdeményezte az összeolvadások és felvásárlások (M&A) Európán belüli gátjainak a feltérképezését és lebontását, annak érdekében, hogy felszámolják a határon átnyúló összeolvadások és felvásárlások akadályait. A munkában való részvételhez az FBE új ad hoc munkacsoportot hozott létre, főként a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Globális Banki Ügyek Bizottság jelöltjeiből. A tervek szerint a munkacsoport június közepére elkészíti az Európai Bizottságon belüli vitára alkalmas, un. “döntés előkészítő” munkaanyagot.

Egy másik újonnan alakítandó almunkacsoportnak az lesz a feladata, hogy közreműködjön azoknak a korlátoknak az azonosításában és megszűntetésében, amelyek hátráltatják az egységes felügyeleti gyakorlat, s távlatilag az unión belüli konszolidált felügyelet kialakítását. Az almunkacsoport ülésein elsőként a betétbiztosítási sémák összehangolásával kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre.

2. Számviteli Bizottság

Február közepén a nemzetközi számviteli szabványalkotó testület (IASB) az IAS 39 sokat vitatott "valós érték opció”-ra vonatkozóan véleményezésre kiadott egy átdolgozott javaslat tervezetet. Az új anyagban az elvek alapvetően változatlanok maradtak, a világos, egyértelmű alkalmazás érdekében a pénzügyi instrumentumok nyereségként/veszteségként történő megjelenítéséről és az értékelésükkel kapcsolatos feltételekről szóló szövegrészeknél történtek pontosítások, kiegészítések. Hangsúlyosabbá vált a megbízható értékelés szükségessége.

Az FBE - az anyaghoz kapcsolódó észrevételében - az új átdolgozott változatot teljes mértékben támogatja, mert így csökkenthető lesz az üzleti jelentésekben megjelenő, a nem egységes értékelési módszerek miatt előforduló számviteli volatilitás, és a banki gyakorlatban alkalmazott kockázatkezelési szempontoknak és céloknak megfelelve történhet a veszteséget korlátozó fedezeti ügyletek számbavétele. A korábbi változatban ugyanis egy bonyolultabb szabályozás vonatkozott a fedezeti ügyletekre és a beágyazott (embedded) derivatívák elkülönítésére. Az FBE a bankoknál lényeges szempontnak számító saját adósság kockázatának kezelése és az összetevőkön alapuló megközelítés (component approach) bevezetése érdekében további fejlesztést javasol, s erre vonatkozóan az IASB számára felajánlotta segítségét.

Az FBE nem szeretné hogy az említett kérdések miatt a fejezet lezárása elfogadhatatlanul késsen, de fontosnak tartaná, hogy az IASB a döntéseinél ezeket a szempontokat is figyelembe vegye. Egyetért azzal, hogy a szabályozó hatóságok írják elő intézményeik számára, hogy a számviteli és kockázatkezelési politikában nevesítsék azokat a körülményeket, amelyeknél a valós érték opciót alkalmazzák, és ésszerűnek tartják használatát. Ily módon egyértelműen láthatóvá válik a valós érték opció alkalmazásának a kockázatkezelésben való gyakorlati haszna.

Az FBE az átdolgozott tervezet gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatban többek között megerősítést kért a valós érték opció és a fedezeti elszámolások alkalmazása közti választhatóság tekintetében. Az FBE értelmezése szerint nincs semmiféle korlátozás, az intézmények eldönthetik, hogy a számviteli szempontból rosszul párosítható ügyleteknél (accounting mismatch) a valós érték opciót vagy a fedezeti elszámolást alkalmazzák-e a hibás illeszkedés kiküszöbölésére, illetve csökkentésére.

A tervek szerint a valós értékelés mérésének módszertanáról a gyakorlati kivitelezés érdekében egy kiegészítő segédanyag készül.

3. Adózási Bizottság (Fiscal Committee)

Az FBE adózással foglalkozó bizottsága továbbra is kiemelten kezeli a kamatjövedelmek adóztatásával és az európai közösségen belül ezzel kapcsolatosan 2005. július 1-től életbe lépő információnyújtással összefüggő kérdéseket, feladatokat. Összefoglaló jelentés készült, melyben a tagországok a megtakarítások adóztatásáról (Saving taxation) szóló Európai uniós jogszabály hazai gyakorlatba történő befogadásáról, a hazai jogalkotás helyzetéről nyilatkoztak. Az FBE a riportot az Európai Bizottsághoz is eljuttatta, egyben sürgetve a még megoldatlan problémák mielőbbi megoldását. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai uniós jogszabály még több pontosításra váró definíciót tartalmaz, és a tagországok, illetve európai harmadik országok közül nem mindenhol sikerült felkészülni a 2005. július 1-i indulásra. A magyarországi helyzetjelentést a Pénzügyminisztériummal együttműködve a Bankszövetség összeállította. A hazai adójogszabályok közül az Adózás rendjéről szóló törvény 7. számú melléklete rendelkezik az adatszolgáltatással kapcsolatos követelményekről. A jelentendő információk tartalmának kialakítása folyamatban van, tagbankjaink már észrevételezték az APEH által összeállított első jelentésformátum tervezetet.

Az Európai Unió "26. tagállami rezsim" (26^th Member State Regim) néven egy új összeurópai nyugdíj rendszer kialakításának lehetőségét vizsgálja. Az új típusú nyugdíjrendszer a tagállamok nemzeti lehetőségén felül választható formaként működne. Ezen keresztül a bankok olyan páneurópai pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat ajánlhatnának, nyújthatnának multinacionális és helyi partnereik számára, amelyek jelenleg nem elérhetőek a különböző nemzeti jogszabályi korlátok (fogyasztóvédelem, szerződéses jog) miatt. A “26. rezsim” egy jogi és pénzügyi integrációt jelent, amelynek révén elkerülhetők lennének azok a többletkiadások, amelyekkel egy új termék bevezetésekor, a gyakorlati és jogharmonizációs feltételek kiépítése során a 25 tagországban egyenként számolni kell. Az országhatárokon átnyúló európai termék a fogyasztók választási lehetőségeit bővítené, s alacsony költsége miatt kedvező áron, az egységes fogyasztóvédelmi előírások miatt pedig megfelelő biztonsággal kerülne bevezetésre.

4. Pénzügyi Piacok Bizottsága (Financial Market Committee)

Az Európai Bankföderáció megítélése szerint a letétbe helyezett értékpapírokkal kapcsolatos jogvitákban a Hágai Konvenció elfogadása kifejezett versenyhátrányt jelentene az európai bankok számára az amerikai partnerekkel szemben. A Konvenció azon rendelkezése, mely szerint a szerződő felek szabadon választhatják meg a letétbe helyezett értékpapírokkal kapcsolatos jogviták esetére alkalmazandó jogot, nyilvánvalóan a nagyobb tőkeerejű nem európai bankoknak, befektetési szolgáltatóknak, illetve ügyfeleknek kedvez, mivel az értékpapírszámlával kapcsolatos szerződésekben például New York állam jogának kikötését követelhetnék. (Jelenleg az ilyen igényeket az EU szolgáltatók a 98/26-os és a 2002/47-es direktívákra való hivatkozással könnyen elháríthatják.)

Az európaitól eltérő jog alkalmazása számos nem kívánatos következménnyel jár az ügyletkötés jogi-ügyvédi költségeiben, a pervitelben, a végrehajtásban és egy esetleges felszámolási eljárás esetén. A transz-atlanti értékpapír számlavezetési ügyekben, amelyekben az USA-jog szerződéses kikötése várható, az európai szolgáltatók részére a szükséges előzetes jogvélemények jelentős többletköltséget eredményeznének. Az európai letétkezelők számára rendkívül hátrányos lenne, ha alávetnék magukat az amerikai jognak. Nehéz elképzelni, hogy az irányadó jog ne vegye figyelembe az értékpapír kibocsátójának a jogát az osztalékfizetés és például az adózás alapvető kérdéseiben, vagy az üzletkötés, az elszámolás és a számlavezetés helyének jogát. A Hágai Konvenció aláírása esetén ráadásul számos ponton módosítani kellene az Európai Uniós joganyagot és a már implementálásra került nemzeti jogokat egyaránt. A 98/26/EK és a 2002/47/EK irányelv hazai jogba történő átültetését a szakmai közösség olyan progresszív lépésként értékelte, amely az értékpapír piac biztonságos fejlődését jelentős mértékben elősegíti. Ehhez a jogfejlődéshez képest visszalépésként értékelhető a Hágai Egyezmény esetleges elfogadásából adódó rendszer kockázat.

5. Szociális Bizottság (Social Affairs Committee)

A Social Affairs Committee február 10.-én Brüsszelben tartotta 20. ülését. A bizottság elindította az un. Kibővítési projektet, amelynek keretében az új és a régi tagállamok között kétoldalú párbeszédre kerül sor. Magyarország vendéglátó országa Ausztria. A megbeszélésre várhatóan ez év őszén kerül sor, amelyre meghívják mindkét ország pénzintézeti szövetségeinek vezetőit, a munkavállalói oldal (szakszervezet) képviselőit és kicserélik tapasztalataikat a szociális párbeszéddel kapcsolatban.

A Szociális Bizottság kutatási projektet indított a társadalom elöregedésének (a demográfiai problémáknak) a pénzintézeti rendszerre gyakorolt hatásának vizsgálatára. Ennek keretében felmérik az egyes országokban kialakuló helyzetet, az idősebb korosztály munkában tartásának, a fiatalabb generáció elhelyezkedésének a kérdéseit, a társadalombiztosítás és a demográfia összefüggéseit.

A Bizottság foglalkozik a munkaidőre vonatkozó direktíva módosításával. A vita arról folyik, hogy fenntartsák-e a heti munkaidő maximális hosszát meghatározó irányelv kötelező alkalmazását vagy sem, továbbá, hogy a készenléti idő fogalmát miként kell értelmezni. A Bizottság fontosnak tartja a tagok közötti folyamatos véleménycserét, a kölcsönös informálást.

A Bizottság 21. ülésére, a Magyar Bankszövetség meghívására, Budapesten került sor. Ezen az ülésen áttekintették a folyamatban lévő projekteket. Az FBE illetékes vezetői a Bizottság tagjait tájékoztatták az un. Társadalmi Párbeszéd (CSR) projekt legújabb fejleményeiről, megvitatták a demográfiai változások hatását felmérő un. Green Papert. Foglalkoztak a strukturális változások foglalkoztatottságra gyakorolt hatásával. Kialakították a 2005-2010 közötti szociális programra vonatkozóan a Bizottság álláspontját. Megvitatták annak az albizottságnak a jelentés tervezetét, amelyik a határon átnyúló összeolvadások és akvizíciók hatásait vizsgálja.

6. Európai Fizetési Tanács (European Payments Council (EPC))

A Bankszövetség Elnöksége a 2005. január 17.-i ülésen foglalkozott az EPC működésével kapcsolatos kérdésekkel és azt a véleményt fogalmazta meg, hogy az Egységes Euró Fizetési Övezethez (SEPA) való magyar csatlakozás biztosítása jelentős részben állami feladat, abban a fizetési és elszámolási rendszerek kialakításáért és hatékony működéséért felelős Magyar Nemzeti Banknak kulcsszerepet kell magára vállalnia. A bankrendszer a 2003-ban létrehozott Fizetési Rendszer Fórumon keresztül természetesen részt vesz a SEPA kialakításában, de az ehhez szükséges szabályokat a jegybanknak kell megalkotnia és alkalmazásukat kikényszerítenie. A Bankszövetség megfelelő hatáskör hiányában nem vállalhatja magára a SEPA magyarországi szervezetének létrehozását, a folyamat koordinálásában és ütemezésében a fő szerepet az MNB-nek kell játszania.

Az EPC által elfogadott ütemterv (Road Map) szerint, legkésőbb 2005 végére, létre kell hozni a SEPA magyarországi szervezetét, amelynek el kell készítenie a Road Map-hez igazodó saját munkatervét. A SEPA hazai szervezetének feladatai közé tartozik a negyedéves SEPA adatszolgáltatás (Indicator) elkészítése, amelynek segítségével az EPC figyelemmel kíséri a fejlesztések határidőre történő megvalósítását.

A Bankszövetség kezdeményezte a hazai SEPA szervezet létrehozását, amelynek további feladata a nemzetközi SEPA program megismertetése az érintettekkel, és a Road Map-ben megfogalmazott feladatok határidőre történő bevezetéséhez szükséges itthoni feladatok átgondolása.

A hazai SEPA szervezet által készítendő ütemtervben gondoskodni kell a három pán-európai fizetési mód (átutalás, beszedés, kártyás fizetés) időben történő hazai bevezetéséről.

Az EPC irányító testülete a negyedév folyamán Brüsszelben ülést tartott és lényeges kérdésekben döntött. Ezek közül kiemelkedik, hogy az EPC - a folyamatos támadások ellenére - kitart a szervezet eredeti célja és módszere mellett, vagyis bízik abban, hogy az európai bankszakma hatósági szabályozás nélkül, önszabályozó módon is képes lesz megvalósítani a SEPA-t.

A Testület elfogadta azt a magyar javaslatot, hogy az újonnan csatlakozott államok részére szervezzenek egy tanácskozást, amelyen tisztázhatják, hogy az EPC milyen segítséget adhat a nemzeti SEPA szervezetek felállításához, megszervezéséhez.

7. Fizetési Rendszerek Bizottsága

Az Európai Bankföderáció Fizetési Rendszerek Bizottsága a 2005. február 16.-i ülésén napirendre tűzte az EPC Road Map (ütemterv) megvalósításával kapcsolatos feladatok megvitatását. Az EPC 2004. december 16.-i plenáris ülése elfogadott egy ütemtervét, Gerard Hartsink, az EPC elnöke ismertetette. Elmondta, hogy a téma iránt mind a hatóságok, mind a piac részéről élénk érdeklődés mutatkozott. Március 3.-án az Európai Központi Bank meghívására részt vesz az eurót használó 12 nemzeti bank igazgatósági ülésén, ahol az egységes fizetési övezetről (SEPA) tárgyalnak, és ahol az ütemterv tartalmáról és arról fog beszélni, hogy az irányításnak el kell érnie a kitűzött célokat. A kérdés az, hogy a bankok képesek-e támogatni az önszabályozást. Két másik alternatíva is lehetséges még; az egyik a szabályok előírása, a másik pedig megengedni a piac szabályozó erejének az érvényesülését. A dokumentumok helyett ma már a piac aktuális igényei szerinti cselekvésre van szükség.

Beszélt továbbá arról is, hogy az átutalás és a direct debit sémájában a tagok között már egyetértés van, a kártya sémával azonban még nem mindenki ért egyet. Kérdésként vetődött föl az, hogy miért nem a Visá-t, vagy a MasterCard-ot fogadják el pán-európai sémának. Ezt tekinthetnék első lépésnek, az persze kérdés, hogy ezt minden EPC tag elfogadná-e. A legfőbb probléma az, hogy az európai séma hatással van a belső elszámolási (interchange) díjakra. A nagykereskedőknek kulcsszerepük van az országok közötti tranzakciók begyűjtésében.

Másik kérdésként a nemzeti központi bankoknak az átállási tervekben betöltött szerepe vetődött föl. Általánosabban megfogalmazva az, hogy a nemzeti bankszövetségek kapacitása megfelelő-e az EPC határozatok érvényesítéséhez. Miután országonként a struktúra és a szervezetek tekintetében a döntéshozatali képesség különböző, egyesek saját hatáskörükben képesek a szabályokat kikényszeríteni, míg mások ezeket csak a központi bankokkal együttműködve tudják elérni. Világossá vált továbbá az, hogy egy dolog hiányzik az ütemtervből: az ügyfelekkel történő kommunikáció. Kezdetben voltak beszélgetések fogyasztóvédelmi szervezetekkel, de az EPC nem kapott visszajelzést arról, hogy számukra mi lenne a legfontosabb. Hartsink úr elismerte a kommunikáció fontosságát és a nemzeti és az európai kommunikáció egymáshoz igazításának szükségességét. Az ütemterv közérthető verzióján dolgoznak. A csoport javaslata az volt, hogy a március 3.-i megbeszélésen vesse föl a fizetési eszközök esetében alkalmazandó interchange díjak fontosságát és ismerje meg az említett díjak hatóságok részéről történő elfogadhatóságát.

A titkárság rövid tájékoztatót adott az “Új Törvényi Keretek” (New Legal Framework (NLF)) legújabb fejleményeiről. Az EPC az európai bankipar nevében küldte meg a válaszát a NLF direktíva tervezet 5.0-ás változatára vonatkozóan a Bizottsághoz, a megadott határidőre. A Bizottság új vezetője McCreevy és kabinetje már megismerte a javaslatokat. Kész a kiskereskedői piac szabályozására, de lassabb lépésekben, és úgy tűnik, hogy jobban figyel az üzleti résztvevőkre.

Az EPC jogi támogatás csoportja (Legal Support Group) két új dokumentumot készít: egy üzleti hatástanulmányt és egy elvi iránymutatást nyomásgyakorlási/befolyásolási célból. A Fizetési Rendszerek Bizottsága (PSC) a kapcsolatok kiépítését nagyon fontosnak tartja. Az események ütemezése nem világos, mivel egy új direktíva tervezetre a határidőt (2005. július) nem lehetséges tartani. A NLF témája lesz a március 3.-i ECB megbeszélésnek. A határokon átnyúló készpénzszállítást nem tartalmazza a NLF szövege. Nincs új hír arról, hogy mire vonatkoznak a FAFT speciális javaslatai. A Bizottság saját használatra elkészítette a direktívatervezet szövegét.

Peter Twilhaar, a TARGET munkacsoport vezetője a PSC több tagja korábbi kérésére előadást tartott a TARGET2 projektről. A TARGET éjszakai nyitva tartásának lehetőségeiről az előadó nem nyilatkozott arra hivatkozva, hogy az “éjszakai technikai ablakra” vonatkozó igényt a munkacsoport a következő megbeszélésein vitatja meg más nyitott kérdésekkel együtt.

A Titkárság tájékoztatást adott arról, hogy a határokon átnyúló fizetésekre vonatkozó EC 2560/2001 rendelet módosítása kapcsán a banki díjakat és a belső piaci versenyt felmérő tanulmány készítői megkeresték azzal a céllal, hogy a munkájukhoz szükséges információkhoz hozzájussanak. A Föderációnak a tanulmány második részében szereplő nemzeti átutalások, fizetés és vásárlás, valamint az ATM-es készpénzfelvétel díjairól kellene információt adnia. A témával kapcsolatban a Titkárság hivatalos értesítést küld a PSC és az FBE tagjainak. A csoport tagjai a fizetésekről szóló statisztikai jelentések miatt 12 500 euró 50 000 euróra történő felemelését valós problémának tartották, és azt kérték, hogy ezt a problémát vessék föl a március 3-i ECB ülésen.

Az euró terület bővítésére való felkészülés kapcsán a munkacsoport egyetértett a Titkárság azon javaslatával, hogy állítsák föl ismét a “Fiduciary Money” munkacsoportot a 10 új, az eurót az elkövetkezendő években bevezető EU ország részére. A Titkárság megkeresi és meghívja az említett országokat a munkacsoportban való részvételre.

IV. BANKSZÖVETSÉGI RENDEZVÉNYEK

1. Testületi Ülés

A Magyar Bankszövetség 2005. április 12.-én tartotta éves rendes Testületi Ülését. Első napirendi pontként az ülésen részt vevő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót, s hangsúlyozta, hogy a bankszektorral partneri viszony kialakítására törekszik. Fel kívánja venni a harcot az antikapitalista és populista demagógiával szemben, ehhez kérte a bankok segítségét, pl. gesztusértékű, fogyasztóbarát intézkedések meghozatalával. A bankok vezetői a miniszterelnök tájékoztatójára reagálva kiemelték, hogy a pénzügyi szektornak szüksége van az EU elvárásokkal összhangban lévő, bizalom-visszaszerző intézkedésekre.

A Testületi Ülés további részében a Bankszövetség főtitkára szóbeli kiegészítést tett az előzetesen írásban szétküldött 2004. évi tevékenységről szóló beszámolóhoz és a Bankszövetség 2005. évi tevékenységének fő irányairól készített előterjesztéshez. A Testületi Ülésen megjelentek az előterjesztéseket ellenszavazat nélkül, egyhangúlag elfogadták.

A Testületi Ülés ugyancsak elfogadta a Magyar Bankszövetség 2004. évi gazdálkodásáról szóló beszámolót és a 2005. évi költségvetésre vonatkozó javaslatot.

Ezt követően került sor az Elnökség és a főtitkár megválasztására. A Jelölő Bizottság javaslatai alapján a tagság az elkövetkező 3 évre a Bankszövetség elnökének Erdei Tamást, alelnökének dr. Matthias Kunschot, tagoknak dr. Csányi Sándort, dr. Gergely Károlyt, Czirják Sándort és Gyuris Dánielt választotta, dr. Nyers Rezső főtitkár megbízatását további 5 évre meghosszabbította.

2. Bankkártya Fórum

A Bankkártya Fórum 2005. február 22.-i ülésén a tagok megvitatták a jövőbeni működés formáját. A napirendi pont aktualitását az adta, hogy a megelőző Fórumon a többség által megszavazott hazai interchange díjak módosítása (amelyek a kártyás tranzakciók után fizetendő díjak és azok felosztásának szabályait rögzíti a kártya elfogadásban és kibocsátásban résztvevők között) nem valósult meg a kártyatársaságok részéről, mivel a Visa és a MasterCard részére küldendő módosító nyilatkozatot nem írta alá a Fórum összes tagbankja. Ez a tény megkérdőjelezi a Fórum döntési jogkörét. A szervezet jövőbeni működésével kapcsolatosan két lehetőség körvonalazódik:

- tájékoztató jelleggel, a tagbankok közötti információcsere segítésére működik tovább, vagy

- megalakul a kártyatársaságok által is elismert szervezet.

A tagok az utóbbi forma mellett döntöttek, így a továbbiakban meg kell szervezni az átalakulást. A Fórum által eddig hozott döntések továbbra is érvényben maradnak, a szervezeti változás megtörténtéig a Fórum informális jellege megmarad.

3. Információ Biztonság munkacsoport

A negyedév során tartott két ülésen (január 14. és március 19.) a munkacsoport tagjai folytatták egyeztető megbeszéléseiket a PSZÁF Informatika Felügyeleti Főosztályának vezetőjével a Hpt. 13/B§-ban megfogalmazott követelmények pontosítása érdekében. A cél az, hogy a bankok fölkészüljenek és megfeleljenek a PSZÁF által támasztott követelményeknek, valamint folyamatosan növeljék a banki számítástechnikai rendszerek biztonságosságát. A munkacsoport a törvény szövegének pontosítására konkrét szövegjavaslatot készít.

A csoport tagjai ezeken túl meghallgatták az IHM munkatársainak, Gerencsér Andrásnak és Suba Ferencnek az előadásait az Európai Hálózatbiztonsági Ügynökség (European Network and Information Security Agency (ENISA)) szerepéről és tevékenységeiről. Suba Ferenc, az ENISA alelnöke, felajánlotta az együttműködés lehetőségét a CERT magyarországi tagjával, a CERT Hungary-val a következő három témakörben:

- behatolási kísérletekről információ gyűjtése, incidens kezelés,

- megelőzés,

- továbbképzés.

Az együttműködés keretében a munkacsoport tagja segítséget kaphatnak az ORFK internetre szakosodott csoportjától, az MTA SZTAKI munkatársaitól és a BME Informatikai központjától. Az FBI hálózatbiztonsági szervek által delegált szakértők előadásain vehetnek részt, és lehetőségük van az ENISA hálózatbiztonsági munkacsoportban szakértőként közreműködni.

4. Az Európai Bankföderáció (FBE) budapesti tanácskozásai

A Magyar Bankszövetség meghívására az Európai Bankföderáció társult tagjainak testülete és Végrehajtó Bizottsága május 12-én illetve 13.-án Budapesten tartotta soron következő ülését. A két eseményen a tagországok és a társult tagok szövetségeinek 29 főtitkára vett részt. A társult tagok megbeszélésén Marsi Erika, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének főigazgatója nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a Felügyelet új tőkekövetelmény direktíva bevezetésével kapcsolatos felkészüléséről.

A Végrehajtó Bizottság ülésén - a Föderáció gyakorlati ügyeinek intézésén túl - az FSAP utáni jogszabály alkotási lépések, az új tőkekövetelmény direktíva, a pénzügyi instrumentumok piacaira vonatkozó direktíva, a pénzmosás elleni direktíva, a megtakarítások adóztatására vonatkozó direktíva, az európai bankfelügyelet jövőbeni keretei, a nemzetközi számviteli szabványok, valamint a fizetési rendszerekkel kapcsolatos kérdések álltak a szakmai tanácskozás fókuszában. (Ezeknek a témáknak a részletesebb ismertetését a beszámoló egyes fejezetei tartalmazzák.)

A résztvevők nagyra értékelték az FBE ülések budapesti megszervezését, és külön köszönetet mondtak a Magyar Bankszövetség szívélyes vendéglátásáért.

az oldal tetejére