A magyar banki közösséget szomorú veszteség érte. Meghalt Pulai Miklós a Magyar Bankszövetség volt főtitkára, aki a modern magyar banktörténet ikonikus személyisége volt.
Amikor a 94 éves korában elhunyt Pulai Miklóstól búcsúzunk, visszagondolunk életútjára, ami tükörképét adja a második világháború utáni magyar történelem nehéz időszakainak. 1945-ben szovjet hadifogságba került, hazatérése után 1949-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd 1956 elején pénzügyminiszter helyettes lett. A forradalom napjaiban megválasztották a minisztérium Forradalmi Bizottsága elnökének. A forradalom leverése után elbocsátották. Az OTP akkori vezérigazgatója, László Andor segített rajta, aki az OTP-be hívta dolgozni. 1963-ban László Andor a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett, és Pulai Miklóst is vitte magával a jegybankba. Ott kezdetben osztályvezető, majd a Hitelpolitikai Főosztály vezetője, később az MNB első elnökhelyettese volt. Kiemelkedő szerepet játszott az 1968-as gazdasági reform pénzügyi kérdéseinek előkészítésében.
Az 1960-as és 1970-es években a magyar gazdasági reform törekvések időleges megtorpanásai, buktatói során Pulai Miklós elévülhetetlen érdeme volt a reformgondolatok következetes, töretlen képviselete, az ország valós gazdasági és pénzügyi helyzetének a politikai és kormányzati vezetők elé tárása.
Felelős gazdasági vezetőként Pulai Miklós támogatta Magyarország csatlakozását a Nemzetközi Valutaalaphoz, 1982-ben pedig a Világbank első magyarországi kormányzója lett. 1980-tól az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének nevezték ki, ahol a kétszintű bankrendszer előkészítése is a feladata volt.
A bankreform és az annak következtében kialakított kétszintű magyar bankrendszer tette lehetővé, hogy létrejöjjön a Magyar Bankszövetség 1989-ben. A megalakulási időszak után a banki közösség Pulai Miklóst választotta meg főtitkárnak, aki 2000-től elnöki tanácsadóként folytatta munkáját. A bankszövetségben eltöltött 21 év alatt Pulai Miklós olyan - a piacgazdaság kiépítésében kulcsfontosságú - döntések előkészítésében játszott kiemelkedő szerepet, mint a banktörvény, a tőkepiaci törvény, a bankkonszolidáció, a bankprivatizáció, az első bankcsődök kezelése, az 1995-ös makrogazdasági stabilizáció és még hosszan folytathatnánk.
Szólnunk kell még Pulai Miklósról, az emberről, akit egész élete során osztatlan elismerés, szeretet, rokonszenv és barátság kísért. Szakmai kérdésekben soha nem volt megalkuvó, a fiatal reform közgazdászok egész generációjának mutatott példát és adott hitet. Sugárzott belőle a humor, az életszeretet és az életöröm.
A magyar banki közösség és a Magyar Bankszövetség tisztelettel és mély fájdalommal búcsúzik Pulai Miklóstól.
Magyar Bankszövetség