Bankszövetség: pengeélen táncolunk, mást nem tehetünk, csak tárgyalunk és újra tárgyalunk
A kamatstop jelenlegi formájában se nem arányos, se nem méltányos intézkedés - véli Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára. Szerinte a piactorzítás negatív hatásait hosszabb távon csak még nagyobb piactorzítással lehet ellensúlyozni, így olyan lavina alakul ki, amely káros a magyar bankszektornak és a magyar gazdaság egészének. A főtitkár a jelzáloghitelezés jelentős lassulására számít, úgy tartja, a kamatstop 3 és 5 éves jelzáloghitelekre történő kiterjesztésével a lakosság széles köre számára hozzáférhető jelzáloghitelezés időszaka alighanem végetért. Szerinte a mostani helyzet a pénzügyileg megfontoltabb, végig fix kamatozású hitelt választó, és ezért magasabb kamatot fizető ügyfelekkel szemben is méltánytalan.
- Egyre erősödő hangok emlegetik a közelgő recessziót. A magyar gazdaság különösen kitett a közelben zajló háború és az egekbe szökő energiaárak hatásának. Hogyan hat ez az igencsak borús környezet a bankok működésére?
A bankszektor alapfeladata a gazdaság folyamatos hitelezése, a mostanihoz hasonló válságok esetén különösen fontos, hogy a szektor hitelezési képessége ne sérüljön. Különösen kedvezőnek tartom, hogy a bankszektort stabil fundamentumok jellemzik, ezért egészen más a mostani válsághelyzet, mint a 2008-as. Egyetértek azzal, ahogy Jelasity Radován elnök úr szokott fogalmazni ezzel kapcsolatban: ezúttal a bankok nem a probléma részei, hanem a megoldás egyik fő letéteményesei.
- A válságból való kilábalás kulcsa tehát részben a bankok kezében van?
Ott-ott, de az ember nem sokat ér a kulccsal, ha közben azt érzi, gúzsba kötötték a kezeit. A bankok elsősorban a lakosságtól begyűjtött pénzeket közvetítik a vállalati beruházásokhoz. Így biztosítják egyre nagyobb volumenben és jobb minőségben az új termékeket a fogyasztók számára, akik ezáltal egyre könnyebben tudják a számukra szükséges javakat megvásárolni. Ez a gazdaságfejlesztési folyamat természetesen munkahelyeket is teremt. Azaz végső soron bővül a gazdaság és nő a lakosság életszínvonala. Ezt a közvetítői szerepet a kereskedelmi bankok piaci körülmények között tudják leghatékonyabban elvégezni.
Központi utasítások által torzított rendszerekben ez a folyamat nem működik, a gazdaság irányt téveszt, ahogy ez a 3,60-as kenyér korszakában, a szocialista időszakban nálunk is bekövetkezett. Tanulnunk kellene a múltból!
- Elkerülni, vagy követni?
A jó példát követni, a rosszat messziről elkerülni. A tőkeerős kereskedelmi bankszektor, ha kiszámíthatóak a működés feltételei, stabil a jogrendszer és piaci törvények szerinti a gazdaságpolitika akkor az jó értelemben magával tudja ragadni a gazdaságot. Ilyen volt az 1867-es kiegyezés utáni időszak, amikor a roppant tőkeerős Magyar Általános Hitelbank ugrásszerű fejlődést biztosított a ma Mol, Ganz, FÉG, Csepel (Weiss Manfréd), MAHART néven ismert vállalatoknak. Ezt a szándék mellett a piaci viszonyok érvényre juttatása és a bank tőkeereje tette lehetővé. A bankszektor gazdaságfejlesztő képességét a bankok tőkehelyzete - Széchenyi István valójában erről ír a Hitelben! - határozza meg. Ma egy bank a tőkéjének kb. a nyolcszorosát helyezheti ki hitel formájában. Azaz, ha ma egy banknak a tőkéjét megemelnék 10 milliárd forinttal, akkor az pl. autópálya építés során 40 km-rel többet tudna megfinanszírozni.
- Egyszerű képletnek tűnik, nincs más hátra, mit követni, jól gondolom?
Nem egészen. A stabil hitelezés alapja a stabil, kiszámítható tőkeellátottság. A fő kérdés pedig az, hogy mire van tőkebefektető? Egyszerűsítve: mennyire vonzó befektetési célpont ma a bankszektor. Előre lelövöm a pontot: igen kevéssé. Az állampapír ma 10% feletti hozamot biztosít. Az elmúlt évtizedben (2010-2020) Magyarországon az autógyártás 2371 milliárdos nyereséget ért el 9,2%-os saját tőke-arányos nyereség (ROE) mellett, míg az építőipar 1830 milliárd forint (ROE: 12%), a gyógyszergyártás 1731 milliárd forint (ROE 13%), a vegyi anyag és termék gyártás 1380 milliárd forint (ROE 14%) nyereséget ért el. A bankszektor az első tízből is kiszorult az 1% alatti tőkearányos nyereségével. A pénzbefektetők ennek megfelelően inkább a jövedelmezőbb szektorokba helyezik a tőkéjüket, valamint az amerikai pénzintézetekbe. Ez logikus, hiszen ott magasabb a megtérülés. Ha csak a globális bankszektort nézzük, akkor az látható, hogy ez elmúlt évtizedben az amerikai nagybankok értéke, az ún. tőkepiaci kapitalizációjuk duplájára nőtt, a nyugat-európai nagybankoké 50%-kal növekedett, míg a Kelet-Közép Európára fókuszáló bankoké stagnált.
A bankszektoron belüli különbségekben értelemszerűen az európai és a nemzeti túlszabályozások és túlterhelések tükröződnek vissza. A túlterhelés a hazai bankokra különösen igaz.
- Mi következik ebből az előttünk álló időszakra nézve?
A bankok tőkenövekedésének az alapja, idehaza és külföldön is, hagyományosan a nyereség visszaforgatása. Ennek összegszerűségére lehet ugyan irigykedni, százalékos mértékére azonban nem. A bankszektor normál vállalati adóztatáson felüli túlterhelése bő egy évtizede, a gazdasági világválsággal kezdődött. A 2010-2022-es időszakban bankadóként 1112 milliárd forintot, extraprofitadóként 250 milliárd forintot, az ingyenes készpénzfelvételi költségeként 280 milliárd forintot, devizahiteles veszteségekeként 856 milliárd forintot, a Covid-háború-aszály moratórium miatt 111 milliárd forintot, kamatstop miatt 180 milliárd forintot, felügyelet és benne OBA/BEVA/Szanálási Alap kifizetésére 421 milliárd forintot, azaz összesen 3210 milliárd forintot vontak ki. Ma ez az összeg, és ennek kamatai hiányoznak a bankszektor tőkéjéből, mely összesen 5590 milliárd forint. Ugyan ezek az intézkedések biztosan jól jöttek az egyes szereplőknek és jól kommunikálhatóak is voltak, azonban ez ma azt jelenti, hogy a magyar gazdaság finanszírozásából ennek mintegy ötszöröse, azaz 25 840 milliárd forint hiányzik. Ez az ismert gazdasági mutatószám, a GDP mértékére lefordítva azt jelenti, hogy ezen intézkedések révén 7%-kal rosszabbul élünk. Azaz az egykoron megkapott előnyök sokak esetében már hátránnyá váltak.
- Nemrég biztossá vált, hogy a tavaly év végén bevezetett kamatstop 2023 nyaráig velünk marad. Azt már megtanultuk az elmúlt években, hogy a különleges helyzetek különleges válaszokat igényelnek, no de ilyen kiszámíthatatlan viszonyok mellett mernek-e a bankok egyáltalán hitelezni?
Hosszú távra egyre nehezebben. A szerződéses viszonyokba beavatkozó kormányzati lépések közül a legmarkánsabbak a magas infláció hatásait mérséklő kamatstop és a különböző moratóriumok voltak. 2022 végére eljutottunk oda, hogy a hazai jelzáloghitel állomány többsége kamattámogatott hitellé vált: az ügyfelek kisebb része az állami családtámogatások, nagyobb része pedig a kamatstop bevezetése óta a banki kamattámogatás előnyeit élvezi. Nyilvánvalóan értem a folyamatokat és a hatásmechanizmust is. Többször elmondtuk, hogy a rászorulókon igenis segíteni kell, a potyautasokat viszont ki kell zárni a kedvezmények haszonélvezői közül.
A kockázatokat felvállaló ügyfelek helyett rövid távon a bankok fizetnek, hosszabb távon az új hiteleket felvenni kényszerülő ügyfelek. A bankok tanulnak ezen példákból, csökken a bizalom a tekintetben, hogy egy tipikus lakáshitel 20 éves futamideje alatt nem fognak-e ismét változni a játékszabályok. Az intézkedéseket összeadva a bankszektornak hatalmas költséget okoznak, és az e miatt elmaradó tőkenövekmény tovább akadályozza a magyar gazdaság fejlődését.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a mostani helyzet a pénzügyileg megfontoltabb, végig fix kamatozású hitelt választó, és ezért magasabb kamatot fizető ügyfelekkel szemben is méltánytalan.
- Rendben, de ne feledjük, hogy a lakosság előtt a többszörösére növekvő rezsiszámlák rémképe lebeg, ehhez jött volna hozzá a magas kamatok miatti törlesztőrészlet növekedés. Tegye a szívére a kezét: Ön szerint lett volna más eszköz a kormányzat kezében a kamatstop meghosszabbításán kívül?
Olyannyira lett volna, hogy a Bankszövetség több működőképes alternatívát is kidolgozott a döntéshozók részére. Megismétlem: a rászorulókat segíteni kell, a bankok pedig minden erre irányuló méltányos és arányos megoldást támogatnak.
A kamatstop azonban jelenlegi formájában se nem arányos, se nem méltányos intézkedés.
A piactorzítás negatív hatásait hosszabb távon ugyanis csak még nagyobb piactorzítással lehet majd ellensúlyozni, azt meg utána még nagyobbal, és így olyan lavina alakul ki, amely káros a magyar bankszektornak, és végső soron sokkal károsabb a magyar gazdaság egésze szempontjából. Ezért tiltakozunk folyamatosan a piactorzító hatások és a jogszabályi környezet utólagos megváltoztatása ellen. Nehéz annak társadalmi elfogadása/elfogadtatása, hogy az ingyen ebéd lesz a legdrágább ebéd, de aki eddig követte a válaszokat, az biztosan megértette ezt a következtetést is.
- És mi lenne az említett alternatíva?
A Bankszövetség a kamatstop lépcsőzetes kivezetésére tett javaslatot, ami biztosítaná, hogy az ügyfelek havi törlesztési terhe csak meghatározott kereteken belül növekedjen, de mégis induljon meg a közeledés a piaci kamatok felé. Az természetesen méltányolható, hogy egy ilyen jogalkotói lépést ne január 1-jére időzítsenek, azonban a fűtési szezon végével hozzá kellene látni a kamatstop fokozatos kivezetéséhez.
- Hogyan reagáltak a bankok arra, hogy a kormányzat kiterjesztette a kamatstopot a 3 és 5 éves kamatozású jelzáloghitelekre is?
Az 5 éves minősített fogyasztóbarát jelzáloghitelek kamatsapka alá helyezését pénzügyi szempontból is megvizsgálhatjuk. Maga a konstrukció maximálisan fogyasztóbarát, az MNB-vel együttműködve közösen alkottuk meg. A mostani váratlan jogszabály módosítás kapcsán az első gond, hogy a piaci folyamatokba mesterségen beleavatkozik. A módja sem szerencsés, hiszen a remélt kamatszint csökkenés elindulása előtt újabb 5 évre kell befixálni a hiteleket. Szakmai egyeztetéseket követően jobb lett volna az új periódust néhány hónappal elcsúsztatni.
A beavatkozás következménye a bankokat arra ösztönzi, hogy a jövőben csak a teljes futamidőre fixált jelzáloghiteleket kínáljanak.
Azaz a mostani kormányzati intézkedések kárvallottjai azok a honfitársaink lehetnek, akik a közeljövőben szeretnének lakást vásárolni, vagy a meglévő ingatlanjukat korszerűsíteni. Nekik várhatóan majd azzal kell szembesülniük, hogy csak a korábbinál rövidebb, 15-20 éves futamidejű, a teljes futamidő alatt fix kamatozású lakáshitellel valósíthatják meg céljaikat. Ez pedig a korábbi konstrukciókhoz képest magasabb költségeket és önerőt, ebből fakadóan szűkülő lehetőségeket jelent, másképpen kifejezve: a lakosság széles köre számára hozzáférhető jelzáloghitelezés időszaka alighanem véget ért.
Megítélésem szerint ennek nem lehet más következménye, mint a jelzáloghitelezés jelentős lassulása, mely az építőipar leállását, az pedig a munkanélküliség megugrását okozza. Ebben a helyzetben felelősen gondolkodó érdekvédő csak tiltakozhat az intézkedés ellen.
Ahogy említettem a mesterséges beavatkozás első következménye a végig fix kamatozású jelzáloghitelek erőltetése, mely a mostani kamatkörnyezetben nem működőképes. Egy néhány évvel ezelőtti kutatásban arra jutottunk, hogy magas kamatkörnyezetben inflációt havi szinten követő törlesztőrészletű hitel valós alternatívája lehet az annuitásos konstrukciónak. Ennek az az érdekessége, hogy a törlesztőrészlet az első időszakban is viselhető mértékű, a havi törlesztőrészlet minden hónapban pontosan az inflációval növekszik, így a fizetési teher várhatóan a futamidő alatt folyamatosan illeszkedik az ügyfél fizetőképességéhez. Ez ugyan szokatlan logika, azonban az albérletnek olyan alternatívája, amely még ilyen környezetben is biztosítja a fiatal családok önálló lakáshoz jutását.
- Miközben a Bankszövetség a kamatstop káros következményeire hívja fel a figyelmet, addig Parragh László a MKIK elnöke nemrég már a kamatstop vállalatokra való kiterjesztése és új vállalati hitelmoratórium mellett kampányolt. Léteznek párhuzamos valóságok?
Azt remélem, hogy ha Parragh úr elolvassa ezt az interjút, akkor ő is belátja, hogy a talmi ígéretek helyett többet ér a jövőt szem előtt tartó felelős gondolkodás.Egyes intézkedések hosszútávú hatásait valóban nehéz komplexen megközelíteni, de biztos vagyok, hogy érdemes, ebben az esetben is. Az általa javasolt lépés ugyanis pontosan azt eredményezné, amit szándéka szerint szeretne elkerülni: befagyasztaná a vállalati hitelezést. Az előző moratórium még véget sem ért, közel 3 éve fog tartani év végével. Ha egy országban a moratórium már 3 évnél hosszabb ideig tart, akkor felmerül, hogy a bankok az új hiteleket milyen várakozásokkal tudják nyújtani. A moratórium átmeneti problémákat kezel, de egy 3 éven túlmutató átmeneti helyzet már tartós problémát jelez.
- Hogyan képzeljük el egy bankár mindennapjait a mostanihoz hasonló válsághelyzetben? Csapataik harcban állnak?
A bankárok sohasem voltak a barikád hősei. A bankvezetéshez sok más mellett nagy szorgalomra, tapasztalatra, az én személyes meggyőződésem szerint erős hitre és alázatra van szükség. Ennek megfelelően figyeljük a társadalmi folyamatokat, sok helyen segítünk, valamint folyamatosan tárgyalunk, egyeztetünk. Majd ismét tárgyalunk és egyeztetünk. Nyilvánvalóan nem egyszerű, azonban a hazánk sorsáért aggódás ezt követeli tőlünk. Minden bizonnyal a más székben ülőket is ugyanez hajtja. Minden reggel úgy kezdjük a napot, hogy tovább tárgyalunk és keressük a sikerhez vezető ösvényt.
Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára