Kiemelt pontok az igazgatóságak
Az európai bankok versenyképességét és növekedését elősegítő szabályozói gondolkodásmód
2025. május 16., Varsó – A globális dinamika változásával Európának kell biztosítania növekedését, jólétét és biztonságát. Az EU-nak lemaradását évente 800 milliárd euró összegű hiányzó beruházás bevonzásával kell pótolnia, valamint 2030-ig további 800 milliárd euróra van szüksége a biztonság és a védelem terén. Az Európai Bizottság versenyképességi iránytűje három prioritásra összpontosít: az innováció fellendítésére, a dekarbonizációra és a versenyképesség felgyorsítására, valamint a stratégiai függőségek csökkentésére.
Az európai bankok kulcsfontosságú szerepet játszanak ebben a törekvésben. Azzal, hogy tőkét mozgósítanak, valamint innovatív és biztonságos megoldásokat kínálnak a polgárok és a vállalkozások számára, hozzájárulnak a kontinens legsürgetőbb szükségleteinek kielégítéséhez. Ahhoz, hogy Európa versenyképes lehessen, versenyképes bankszektorra van szüksége. Az Európai Bankföderáció (EBF) igazgatósága május 16-i ülésén vitatta meg e potenciál kiaknázásának fő prioritásait.
Slawomir Krupa, az EBF elnöke a következőket nyilatkozta: "Európa vezető gazdasági szerepének visszaállításához és eredmények eléréséhez bátor és határozott fellépésre van szükség. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el ezeken a területeken, gondolkodásmódunk alapvető megváltoztatására van szükség – tovább kell lépnünk a túlságosan védekező magatartáson - amely azon a téves feltételezésen alapul, hogy a szélsőséges ellenállóképesség egyenlő az egészséggel és az erővel - egy proaktívabb megközelítés felé, amely a növekedést, a megfelelő kockázatvállalást és a beruházást a versenyképesség, a növekedés és a jólét szükséges összetevőiként fogadja el. Az európai bankszektor továbbra is az EU növekedési stratégiájának középpontjában áll, amelyet olyan szabályozási és felügyeleti keretrendszernek kell támogatnia, amely lehetővé teszi számára Európa létfontosságú szükségleteinek – úgymint innováció, energia, védelem, biztonság, fenntarthatóság és stratégiai autonómia - finanszírozását."
A tőke kínálta lehetőségek kiaknázása a növekedés és a biztonság érdekében
A növekedési potenciál kiaknázása érdekében Európának igénybe kell vennie a banktőkét - mint a gazdaság és a vállalkozások támogatásának alapvető forrását. Itt az ideje, hogy ezt a tőkét munkába állítsuk, és biztosítsuk, hogy a szabályozási keretrendszer és a felügyeleti gyakorlat ne csak a szélsőséges ellenállóképesség biztosítására összpontosítson, hanem oly módon lépjen tovább, ami a pénzügyi ágazatot képessé teszi arra, hogy a növekedés valódi katalizátoraként működjön.
2008 óta a bankok folyamatos erőfeszítései és az EU pénzügyi szabályozási struktúrája biztosítja az európai bankok ellenállóképességét és megfelelő tőkésítettégét. Ugyanakkor nagyon magas tőkekövetelmény-elvárások érvényesülnek velük szemben, és további lehetséges emelések folyamatos árnyékában működnek, ami túlzott óvatosságra kényszeríti őket, mivel az európai bankrendszert a nemzetközi normákat túlteljesítő nemzeti mérlegelési jogkörök, többlettőke-követelmények és a tagállami jog közösségi jogon túlterjeszkedése is terheli.
A már bizonyított ellenállóképesség figyelembevételével, valamint a pénzügyi stabilitás alapvető céljának megkérdőjelezése nélkül, ideje újraértékelni az európai bankok tőkekövetelményeit, különösen a bázeli minimumkövetelményeken túlmutató, uniós szinten előírt többrétegű felügyeleti többlettőke-előírásokat. Ennek az értékelésnek a nemzetközi fejleményeket is figyelembe kell vennie, amelyek azt mutatják, hogy bizonyos jelentős országok jó eséllyel nem hajtják végre teljes mértékben a Bázel III ’végjátékot’. Mindez a versenyképesség kritikus fontosságú kérdését veti fel az európai bankok számára, amelyek piaci részesedése már most is csökken az egyesült államokbeli bankokéhoz képest, többek között olyan kulcsfontosságú területeken, mint az európai vállalati banki és tőkepiacok. Az a kérdés is felmerül, hogy vajon mennyi tőkét zárnak ki szükségtelenül a pénzügyi rendszerből - olyan tőkét, amelyet hatékonyabban fel lehetne használni a háztartások és a vállalkozások hitelezésének támogatásához. Ugyanebből az okból - a tőke kínálta előnyök kiaknázása érdekében - az európai értékpapírosítási piac újraindításának is kiemelt prioritásnak kellene lennie, mivel az növelné a bankok hitelezési kapacitását. Emellett a professzionális befektetők számára a biztonságos, diverzifikált befektetési lehetőségek szélesebb körét és a kockázatkezelési eszközökhöz való hozzáférést biztosítaná.
Az európai bankszektor: stratégiai ágazat
Ahogy Európa a túlzott kockázatelkerülés politikájától fokozatosan a növekedés irányába mozdul el, a bankszektorát stratégiai támogató tényezőnek kell tekintenie. A Megtakarítási és Befektetési Unióban (SIU) javasoltaknak megfelelően az EBF támogatja egy külön jelentés készítését, amely az európai bankszektor versenyképességét értékelné, és a jövőben megfogalmazandó szakpolitika alapjául szolgálna; csakúgy, mint a versenyképesség előmozdítását célzó kézzelfogható intézkedések kidolgozását, a 2026-os év lehető legkorábbi időszakában.
A szabályozási és felügyeleti keretrendszer egyszerűsítése és kiigazítása a növekedés érdekében
A bankok azon képességének, hogy a jövőbeli igényeket hatékonyan ki tudják szolgálni, egy összetett és széttagolt felügyeleti és szabályozási keretrendszer állja útját, amely a banki tevékenység minden területén - beleértve a lakossági banktevékenységet, valamint a digitális finanszírozásra és a kiberbiztonságra vonatkozó szabályokat is - a szabályok, szabványok, iránymutatások, felügyeleti elvárások (2. és 3. szint) és nemzeti mérlegelési jogkörök sokaságát foglalja magába. 2019 és 2024 között az EU mintegy 13 000 új rendeletet bocsátott ki, az EU pénzügyi szabálykönyve pedig már több mint 15 000 oldalnyi irányelvet és szabványt tartalmaz. Ezért alapvető fontosságú annak vizsgálata, mit lehet egyszerűsíteni és észszerűsíteni a jövőben a szabályozás és felügyelési hatékonysága tovább bővülése érdekében.
A szabályozás összetettsége Európa fenntartható és digitális átállását is befolyásolja, amihez gyakran társul a költségek, kockázatok és előnyök elégtelen elemzése, valamint az uniós bankokat hátrányosan érintő nemszándékolt hatások nem megfelelő figyelembevétele.
Üdvözlendőek az Európai Bizottság azon erőfeszítései, hogy a szabályozást mind a versenyképességi, mind a fenntarthatósági célkitűzésekhez is igazítsa, amelyet azonban a digitalizációra is ki kell terjeszteni. A következő lépésnek a szabályozás összetettségének csökkentésére, valamint az európai ipar és bankrendszer versenyképességének fokozására kell irányulnia, amely elősegíti a vállalkozások finanszírozását és a fogyasztók jobb kiszolgálását. Az első salátatörvény üdvözlendő kezdő lépés a megfelelő irányba, és illeszkedik a jelenlegi, kihívásokkal teli és gyorsan változó környezethez.
Az új ötleteknek ki kell állniuk a versenyképességi tesztet
A szigorú gondolkodásmódot még sürgetőbben kell alkalmazni azon új javaslatok esetében, amelyek nagymértékben befolyásolhatják a pénzügyi szolgáltatások területét. A pénzügyi adatok megosztására és a digitális euróra vonatkozó jogalkotási javaslatok - amelyeket jelenleg a társjogalkotók vizsgálnak - jó példák erre.
Ami a FiDA-t illeti: annak ellenére, hogy a bankok elismerik az ágazatközi adatmegosztásban rejlő innovációs potenciált, komoly aggályaik vannak a javaslat költségvonzataival, az erőforrások szélsőségesen eltérő terhelésével bizonyított piaci kereslet nélküli, a széleskörű alkalmazási körrel és az irreális határidőkkel, valamint a nem uniós szereplők tisztázatlan szerepével kapcsolatban. Ezeket a problémákat határozott rendelkezésekkel és egy merész újraértékelési folyamattal kellene kezelni: az európai bankok innovációs és versenyképességét kellene szűrőként alkalmazni a megváltozott (geo)politikai környezetben, ahol a visszavonás lehetőségét továbbra is fenn kell tartani, amennyiben azt a vizsgálat eredménye indokolttá teszi.
Ami a digitális eurót illeti: az európai pénzforgalom szuverenitásának biztosítása a bankok, a központi bankok és a hatóságok rendkívüli stratégiai fontosságú közös célja. Európának mindezt gyorsan és a lehető legköltséghatékonyabb kell megvalósítania, amelynek érdekében minden lehetőséget meg kell vizsgálnia. Mindez kiterjed az állami és magánszféra közötti valódi partnerségre is egy olyan ökoszisztémában, amely teret enged az összes, már rendelkezésre álló vagy kialakulóban lévő európai szintű megoldásnak, a lehető legjobban kihasználva azokat, beleértve az ágazatban már meglévő infrastruktúrát is.