Magyar Bankszövetség

A személyi jövedelemadóval kapcsolatban kifogásoltuk, hogy a módosítás az adókedvezmények körét olyan módon szűkíti, hogy az hosszú távú szerződéskötéshez kapcsolódó kedvezményeket szüntet meg. Ilyen pl. az életbiztosítás, amelyhez kapcsolódó kedvezményre építve a bank és a biztosítási szektor különböző termékeket vezetett be a piacon. Javasoltuk, hogy a már meglévő szerződések esetében a szerződés lejártáig a kedvezményt lehessen érvényesíteni. Észrevételt tettünk a természetbeni juttatások, üzleti ajándék szabályozásával kapcsolatban.

Az ÁFA törvény módosításával kapcsolatban a csoportos adóalanyiság választhatóságával összefüggésben tettünk észrevételt. Az ÁFA törvény 2. sz. mellékletének 6. pontjában a tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatások pontosítását javasoltuk, olymódon, hogy a melléklet nevesítse azt, hogy a hitel- és pénzkölcsön nyújtásához kapcsolódó hitelképesség vizsgálat tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősüljön, összhangban a hitelintézeti törvény rendelkezéseivel.

Az illetéktörvény kapcsán kifogásoltuk, hogy a telekvásárláshoz kapcsolódó illetékkedvezményt eltörlik. Kifogásoltuk, hogy lakáscsere esetén a cserét pótló vételnél az illeték alapja rendkívüli mértékben megemelkedik, ez a lakás mobilitást jelentősen meggátolhatja és szóvá tettük az új építésű ingatlanok illetékmentessége értékhatárának felére történő csökkentését. Kifogásoltuk a takarékbetét, értékpapír és üzletrész öröklésének, ajándékozásának illetékmentessége megszüntetését. A nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír (állampapír, befektetési jegy stb.) a lakosság, a kisbefektetők körében kedvelt, elterjedt, likvid megtakarítási forma. Nem indokolt korlátozni a takarékbetétekhez képest alternatívát jelentő termékeket, célszerű ezeket továbbra is preferálni. Nem elfogadható eltérő illetékkel a megtakarítások szerkezetét befolyásolni, s ily módon beavatkozni a piaci versenybe. Nem lenne kívánatos, ha az illetékváltozás hatására megindulna a különféle megtakarítási formában lévő szabad források közötti átrendeződés. Az öröklési és ajándékozási illetékkel kapcsolatban kezdeményeztük, hogy a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok továbbra is illetékkötelezettség-mentesek maradjanak.

E kérdésben külön észrevétellel is éltünk a PM közigazgatási államtitkáránál, amelyet megküldtünk a kormánypártok parlamenti frakció-vezetői részére is. Jeleztük, hogy a takarékbetétek, értékpapírok és üzletrészek öröklési illeték alá vonása a háztartások megtakarításaira nagyon kedvezőtlenül hat, ami az államadósság finanszírozását is kedvezőtlenül érinti, részben a közvetlen lakossági jegyzésű állampapír forgalmazás, részben a befektetési alapok által történő állampapír vásárlás révén. Jeleztük, hogy a takarékbetétek öröklésének illeték-kötelezettség alá vonása egy hosszabb történelmi időszak szabályozási tradícióját töri meg. Jeleztük azt is, hogy az illetéktörvény jelenlegi kulcsai nagyon magasak és nem kellően széthúzottak. A vagyonszerzési illetékek mértékeinél alkalmazott értéksávok ötletszerűek, nem egységes rendező elveken alapulnak. A kedvezményes illetékkulcshoz megállapított értékhatár nem követi az inflációt. Javasoltuk, hogy az illetéktörvény a minimális lakásigényt kielégítő értékig (10 millió forintig) 2%-os kedvezményes illetékkel preferálja a lakásszerzést. (A parlamenti vita során a takarékbetéteket kivették az öröklési illeték alól.)

Az adózás rendjéről szóló törvény módosításával kapcsolatban javasoltuk, hogy az adózók továbbra is jelentsék be az adóhatóságnak pénzforgalmi számlájukat, elsősorban azért, mert a pénzforgalmi számlavezetésre kötelezett vállalkozások külföldi banknál is vezettethetnek pénzforgalmi számlát.

A kormány a 2005-2006. évekre a hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra két évre szóló különadót vet ki. A bankok és a pénzügyi vállalkozások a bevezetendő új adótípust és a szelektív kiválasztást indokolatlannak, közgazdaságilag megalapozatlannak tartották, de tudomásul vették a többletterhelést.

A pénzügyminiszter a pénzügyi szektort 2005 évtől terhelő különadó bejelentésekor közölte, hogy más országok gyakorlatában is előfordul, hogy a bankokra eltérő adókulcs vonatkozik. A nemzetközi gyakorlatra való hivatkozás miatt a Bankszövetség megpróbált információt gyűjteni az OECD tagországokról, illetve megkerestük több nemzetközi könyvvizsgáló cég szakértőjét is. Felhasználva Európai Bankföderációs (FBE) tagságunkat, a szervezet adózással foglalkozó bizottságán (Fiscal Commitee) keresztül információt kértünk az uniós tagországoktól. A szétküldött kérdőívre kapott válaszok szerint a tagországoknál a társasági adózás terén nem jellemző a bankszektor szelektív megkülönböztetése. Két ország jelzett kisebb eltérést: Görögországban létezik egy speciális, bevételre (főként kamatra) kivetett adófajta, de azt a társasági adónál ellentételként figyelembe lehet venni; Írországban pedig a bankszektornak 2003-2005 évre összesen 300 millió EUR-t (100millió EUR évente), mint egyfajta adóbiztosítékot kell előre fizetni, az intézmények közti megosztás alapja a kezelt lakossági betétállomány.

A kirótt adóteher optimalizálása érdekében a Bankszövetség banki szakértőkkel együttműködve - élve a miniszterelnöktől és a pénzügyminisztertől kapott lehetőséggel - a hitelintézeteket és a pénzügyi vállalkozásokat érintő banki különadóra vonatkozóan olyan technikai megoldást dolgozott ki, amely az adóalap tekintetében (a korábbi egyféle kamatkülönbözeti adóval szemben) választási lehetőséget ad a nettó kamateredmény, illetve az adózás előtti eredmény adóztatása között. Eszerint az adóalanyok 2005. és 2006. évben vagy 8%-os társasági többletadót fizetnek, vagy a kamatkülönbözet 6%-át. A javaslat kidolgozása során, mérlegelve azok előnyeit és hátrányait, több technikai megoldási lehetőséget megvizsgáltunk. Az egyeztető munkában részt vettek a takarékszövetkezetek és a pénzügyi vállalkozások szakértői is. A pénzintézeteknek a kormányhoz eljuttatott javaslata megfelel a bevételi igényeknek, 2005-ben és 2006-ban összesen legkevesebb 61 milliárd forint költségvetési bevételt eredményez, technikailag harmonizál a hazai adózási gyakorlattal, s a pénzintézetek egyöntetűen elfogadják a javasolt technikai megoldást.

(A Bankszövetség által javasolt választhatóságot a Pénzügyminisztérium támogatta, a törvényjavaslat elfogadásra került.)

Kezdeményeztük a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben szereplő fejlesztési adókedvezmények banki tevékenységekre, fejlesztésekre történő kiterjesztését. Lényeges elem lenne, hogy a fejlesztési adókedvezményt ne az intézmény tevékenysége, szektorbeli besorolása alapján, hanem a beruházási célhoz kötötten lehessen érvényesíteni.

(A javaslatot azonban a pénzügyminisztérium nem támogatta, s az időközben elfogadott törvénymódosításban sem szerepel.)

Ismételten javaslatot tettünk a 2005-től hatályba lépő helyi iparűzési adó pénzügyi szektort érintő nettó árbevétel fogalmának módosítására, és indítványoztuk, hogy a jövő évtől hatályos törvény szabályait már a 2004. évi elszámolások során is alkalmazni lehessen. A 2004-re hatályos helyi iparűzési adóra vonatkozó törvény a származékos ügyletek meghatározott számbavétele miatt a korábbinál lényegesen kedvezőtlenebb pozíciót eredményez a bankszektor számára. A 2005. évtől életbe lépő változás valamelyest visszaállítja a korábbi állapotot, de az adóalap szempontjából egyéves időszakra speciális helyzetet teremt. Jeleztük, hogy a 2005. évtől érvényes nettó árbevétel fogalma kétségtelenül előrelépést jelent a 2004. évi szabályozáshoz képest, de a gyakorlati megvalósítás a fedezeti jelleg igazolása miatt aggályos. A nemzetközi gyakorlatban nincs példa hasonló szabályozásra, és a jelenlegi törvényi előírás - mint azt már többször jeleztük - súlyos alkotmányossági aggályokat is felvet, ezért elkerülhetetlen a jelzett probléma megoldása, az adóalap szakmailag indokolt meghatározása.

(Az elfogadott törvényjavaslatban kedvezően módosult a nettó árbevétel fogalma, mert a fedezeti ügyletek mellett a kereskedési ügyleteknél is alkalmazható a nettó számbavétel. A 2004 évi visszamenőleges alkalmazást a pénzügyminiszter nem támogatta.)

A Befektetési Szolgáltatók Szövetségével együttműködve az Áfa- törvény-tervezethez kapcsolódóan indítványoztuk, hogy a gazdasági tevékenységi körből törlésre kerüljön az adóalany eseti jellegű értékpapír- vagy üzletrész-értékesítése. A gazdasági életben gyakori esemény, hogy a vállalkozás a jövedelmezőségi, illetve kockázati szempontokat mérlegelve szabad pénzeszközét különböző megtakarítási formákba helyezi. A tervezett intézkedés hátrányosan érinti azokat a gazdálkodó szervezeteket, amelyek értékpapírjaikat a lejárat előtt értékesítik. Az intézkedés közgazdaságilag nem indokolt, és aránytalanul sújtja az értékpapír formában megtakarítókat, emellett megzavarja a kedvező irányba fejlődő értékpapír-piacot.

(Javaslatunkat támogatták, az ÁFA törvényben 2005-ben továbbra is változatlan a gazdasági tevékenység definíciója.)

2. A Hpt. fogyasztóvédelmi jellegű módosítása

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a jelzáloghitelezéssel foglakozó ez évi jelentésében fogyasztóvédelmi jellegű ajánlásokat fogalmazott meg több állami hatóság részére. Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy a Pénzügyminisztérium elkészítette és a Bankszövetséghez véleményezésre megküldte a Hitelintézeti törvény módosítási tervezetét, amelyben részben az ombudsmani ajánlásokra reagált, részben - a PSZÁF felkérésére, ugyancsak fogyasztóvédelmi célzattal - pontosítani-kiegészíteni szándékozott az adósnyilvántartó rendszer (BAR) szabályain.

A tervezet szerint a jelzáloghitelekhez kapcsolódó vételi jog érvényesítésének kockázatáról, valamint a devizahitelek árfolyamkockázatának tudomásul vételéről a hitelintézeteknek kockázatfeltáró nyilatkozatokat kellene készíteniük és ezeket az ügyfeleikkel alá kell iratniuk. A módosítás szerint a bankoknak - vételi joguk gyakorlása esetén - 90 napos haladékot kellett volna biztosítaniuk érintett ügyfeleiknek, hogy az ügyfél kellő időt kapjon ingatlana saját eljárásban való értékesítéséhez. A szabályozás előírta volna a banki üzletszabályzatok követelésérvényesítési metódusokkal való kiegészítését.

Bár tagbankjaink is egyetértettek azzal az ombudsmani megállapítással, hogy érdemi lépéseket kell tenniük ügyfeleik jobb informálása érdekében, alapvetően túlzottnak és részben hibásnak ítélték a Hpt.-módosítás mértékét, jellegét. A két kockázatfeltáró nyilatkozattal kapcsolatosan az merült fel, hogy a hitelezés kapcsán - a vételi jogon és az árfolyamkockázaton kívül - még sok hasonlóan nagy kockázat (kamat-, törlesztési-, kezesi-, óvadéki kockázat) éri az ügyfelet, mégsem lehet az összesről külön nyilatkozatot készíteni. A bankok mindenesetre fontosnak tartották, hogy e nyilatkozatok minden banknál egységesek legyenek, nehogy az ügyfél utólag - bukás esetén - azt mondhassa, hogy egy másik bank szövege sokkal jobban feltárta a kockázatot, s annak alapján nem vette volna fel a hitelt. Ennek megfelelően javasoltuk, hogy egy tekintéllyel bíró szakmai szervezet készítse, s jegyezze e nyilatkozat. A PSZÁF-ot ajánlottuk erre a feladatra (amely nem zárkózott el az akkori informális felkéréstől). Kértük továbbá, hogy a felkészülési munkákra megfelelő időt biztosítson a jogalkotó.

A vételi jog kiterjesztő átszabályozása ellen a Bankszövetség tiltakozott, mivel ez egy kétoldalú, a Ptk.-ban meghatározott speciális jogintézmény, amelyet a hitelintézeti törvény nem változtathat meg. A jogtechnikai ellenvéleményen kívül racionális ellenérveket is felhoztunk az ingatlan ügyfél általi értékesítési kísérlete ellen. A vételi joggal akkor él egy bank, ha az ügyfél megszegte szerződéses kötelezettségét és többszöri, sikertelen kísérlet történt az ügyfél fizetőképességének/fizetőkészségének helyreállítására. Ilyen esetekben már megromlik a két fél közti viszony és könnyen elképzelhető, hogy az ügyfél - az így kapott 90 napos haladék alatt - további veszteségeket okoz a banknak.

Nem támogattuk az üzletszabályzat követelés-érvényesítési technikákkal való felduzzasztását sem. Jelenleg a szerződések maguk tartalmazzák a mellékkötelezettségeket, s az ügyfél dolgát nehezítené, ha ezeknek a fontos pontoknak a bank üzletszabályzatában próbálna utána nézni. Az amúgy is bonyolult üzletszabályzatok megtelnének a sokfajta szerződéses mellékkötelezettség leírásával és különféle (mivel ez sem egységes) érvényesítési módokkal. Egy ilyen átláthatatlan üzletszabályzat inkább zavaró, mint segítő lenne egy átlagos ügyfél számára. Javasoltuk, hogy e kötelezettségek továbbra is a hitelszerződésben legyenek rögzítve.

Az előterjesztő nagyrészt figyelembe vette a bankszövetségi javaslatokat. Eltekintett a vételi jog esetében a 90 napos ügyfél-értékesítési haladéktól és az üzletszabályzatban sem kell szerepeltetni a szerződéses mellékkötelezettségeket. Megmaradt ugyanakkor a tervezetben a bankok kockázat feltáró nyilatkozat készítési kötelezettsége.

3. Az adósnyilvántartási rendszer korszerűsítése

A közelmúltban az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára megkereste a Pénzügyminisztériumot és a Magyar Bankszövetséget a központi hitelinformációs rendszerre vonatkozó javaslatával.

Az IM a hitelintézeti törvényben szereplő szabályok felülvizsgálatát azért kezdeményezte, mert megítélésük szerint indokolt a központi hitelinformációs rendszer szabályainak mielőbbi pontosítása és további garanciális elemekkel történő kiegészítése. A központi hitelinformációs rendszer működése az IM szerint nem is igazságos: azonos módon kezel súlyos és kevésbé súlyos mulasztásokat és csak korlátozottan ad módot - az alaposabb mérlegelést lehetővé tevő - részletesebb információk bankközi adatcseréjére.

2004. október 7.-től kezdődően két kérdésben módosult a Hpt. központi hitelinformációs rendszerre vonatkozó szabályozása. Eszerint a hitel-adatszolgáltató a konkrét adatszolgáltatás tényéről és tartalmáról a BAR rendszerbe történő felvitelt követően köteles az adósnak írásban tájékoztatást küldeni. A másik módosítás arra vonatkozott, hogy a BAR rendszerbe már felvitt adós esetében az adatokat a késedelmes tartozás megszűnését követően legfeljebb 5 évig lehet nyilvántartani. Ez azt jelenti, hogy a jogszabály egyértelművé tette: egy hosszúlejáratú hitelszerződés esetében a nyilvántartás időtartama a késedelemmel érintett összeg visszafizetésétől kezdődik, és nem a hitelszerződés lejártától. A rendszer lényegét tekintve eddig is ezeknek a szabályoknak megfelelően működött.

Az IM megítélése szerint a hatályba lépett módosításokon túlmenően a központi hitelinformációs rendszer szabályainak nagyobb léptékű felülvizsgálata szükséges: a szabályozás felülvizsgálata és kiegészítése során kiemelten fontosnak tartják:

a/ az ügyfelek jobb tájékoztatását,

b/ az ügyfél számára az esetleges tévedések, jogszerűtlen eljárás megelőzését lehetővé tevő érdemi intézkedési lehetőség biztosítását,

c/ a nyilvántartás időtartamának arányosságát és a szerződésszegés nagyságától függő differenciálását.

A bankok állásfoglalása alapján a Bankszövetség alapvetően egyetértően reagált az IM kezdeményezésére azzal, hogy az IM javaslat részleteit illetően számos kérdésben pontosítással, illetőleg konstruktív ellenjavaslattal éltünk.

Az IM-ben tartott egyeztetést követően a banki szakértők bevonásával, javaslataikat figyelembe véve a módosítás főbb szempontjaira és területeire az alábbi javaslatot tettük az IM részére:

A módosítás kiindulópontja és vezérlő elve az, hogy valamennyi, a szabályozásban érintett szervezet megítélése szerint a központi hitelinformációs rendszer hasznos és jó intézmény. A módosítás következtében a szabályozás nem gyengülhet, és nem válhat a rendszer működésképtelenné. A módosítás arra irányuljon, hogy a rendszer használhatósága, átláthatósága, a tájékoztatással az ügyfelek biztonsága erősödjön.

A központi hitelinformációs rendszerre vonatkozó szabályokat a hitelintézeti törvény külön alfejezetében javasoljuk összefoglalni.

A módosításnak ki kell terjednie a nyilvántartásba vétel előfeltételeinek pontos, a jelenleg hatályos szabályozásnál egyértelműbb törvényi meghatározására. A jelenlegi megfogalmazás ismétlődő jogértelmezési vitákra adott okot.

Javaslatunk szerint a 90 napi időtartamon túlmenő, a mindenkori minimálbér összegét meghaladó tartozások esetében kell a hiteladósok adatait nyilvántartani.

Ugyancsak egyértelműsítenénk a törvényben, hogy a hiteladósok fogalma az egyenes adósokon kívül a kezességet, garanciát, biztosítékot vállaló személyekre is kiterjed, amennyiben nem fizetés folytán adósi pozícióba kerülnek.

Javasoljuk, hogy a nyilvántartás adattartalma, illetőleg a nyilvántartásba vétel előfeltételei bővüljenek ki az ügyfél felróható magatartása miatt elutasított hitelkérelmek adataival, amennyiben a hitelkérelem elutasítására az ügyfél csalárd magatartása miatt kerül sor. A központi hitelinformációs rendszer ugyanezeket az adatokat a visszautasított bankkártya-birtokos természetes személyekre vonatkozóan tartalmazza, a visszautasított bankkártya igénylés, illetve bankkártya használat körében.

A nyilvántartásba vétellel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozóan az új szabályozás érje el, hogy

az általános szerződési feltételeken, az üzletszabályzatokban foglalt figyelem-felhíváson túl, a szerződéskötés során is az ügyfél megfelelő tájékoztatására kerüljön sor /pl. külön kockázat-feltáró nyilatkozat keretében/;

közvetlenül a nyilvántartásba vétel előtt is történjen meg az ügyfél tájékoztatása arról, hogy a hitelintézet nyilvántartása szerint beálltak azok a feltételek, amelyek alapján a nyilvántartásba vételre sor kerül. E tekintetben olyan igény fogalmazódott meg - s a bankok zöme ilyen gyakorlatot is folytat -, hogy a tájékoztatásra olyan időben kerüljön sor, hogy az ügyfélnek módja legyen megfelelő intézkedések foganatosítására, pl. a tartozás azonnali rendezésére vagy a jogcím és jogalap hiányának bizonyítására. A tájékoztatásnak értelemszerűen írásban, bizonyítható módon kell megtörténnie, arra is kiterjedően, hogy az ügyfél milyen módon kerülheti el a bejelentést;

a nyilvántartásba történt tényleges bejegyzés megtörténtéről is kapjon az ügyfél tájékoztatást.

Az előzetes egyeztetések során felmerült az, hogy az ügyfél számára a nyilvántartásba történt tényleges bejegyzést megelőzően kell biztosítani a bejelentés előzetes kifogásolásának lehetőségét. Ezzel kapcsolatban a bankszféra és a PSZÁF is kifejtette azt az álláspontját, hogy nem lenne célszerű a kifogásolás intézésének időtartamára, és az azt követő esetleg peres eljárás időtartamára függőben tartani a nyilvántartásba történő bejegyzést. Az ügyfeleknek jelenleg is van lehetőségük az ügyfél-tudakozvány útján tájékozódásra, és amennyiben a nyilvántartásba vételre tévesen került sor, az ügyfél kérheti annak törlését az őt "felvivő" banktól, s amennyiben ez eredménytelen volt, az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel összhangban bírósághoz is fordulhat. Megjegyezzük, hogy a lakossági rendszer fennállásának öt éve alatt ilyen perre még nem került sor.

A rendszer használhatóságát gyengítené, és nagyszámú jogvitát generálna, ha az ügyfelek időhúzó jelleggel indíthatnának pereket, hogy addig se kerüljenek be a nyilvántartásba. A központi hitelinformációs rendszer sarokköve, hogy a csatlakozásra kötelezett hitelintézet minden további mérlegelés nélkül köteles a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén bejelenteni az adóst.

Az Igazságügyi Minisztérium a Bankszövetség ezzel kapcsolatos érvelését elfogadta azzal, hogy vizsgálni kell, hogy az adattörlés kezdeményezésére vonatkozó jelenlegi szabályok mellett kialakítható-e egy gyors, a peres eljárásokat megelőző jellegű eljárás annak érdekében, hogy a vitatott bejegyzésekkel kapcsolatos jogviták a bejegyzést követően a lehető legrövidebb időn belül rendezést nyerjenek. E kérdés kapcsán felmerült, hogy permegelőző intézkedésként a PSZÁF folytasson le soron kívüli hatósági ellenőrzési eljárást, amennyiben a pénzügyi intézmény elutasítja az ügyfél kifogását. Ugyancsak felmerült, hogy e jogvita intézése a fogyasztóvédelmi törvény alapján működő békéltető testületek körében is megoldható lenne, a békéltető testületekre vonatkozó szabályok felülvizsgálatával.

A szabályozás módosításával kapcsolatos egyik legfontosabb igény az, hogy a nyilvántartási idő differenciáltan kerüljön megállapításra, illetőleg a nyilvántartás legyen alkalmas arra, hogy ahhoz arányosan differenciált következmények fűződjenek.

A Hpt. hatályos rendelkezései jelen formájukban is lehetővé teszik a BAR-rendszerbe továbbítható és onnan kinyerhető adatok alapján a mulasztó ügyfelek differenciáltabb megítélését. A differenciálás alapvető szempontjait a hitelintézeti törvénynek kell tartalmaznia. E szempontok alapján a bankszféra kidolgoz egy minősítési skálát vagy indexálási rendszert, amelyet a piaci résztvevők közösen elfogadnak, s amely dokumentumot - az elképzelések szerint- a PSZÁF jóváhagy.

A hitelintézetek kifejezték szándékukat, hogy a differenciáltabb információ bázist érdemi tényezőként kezelik a hitelbírálat folyamán, s így megszűnhet az a gyakorlat, amely a BAR-listában való szereplést lényegében tiltásként értelmezte.

Szabályozni kell, hogy ki férhet hozzá a BAR-ban tárolt adatokhoz, milyen eljárás keretében történik a lekérdezés. Külön ki kell térni arra, hogy a természetes személyek milyen módon férhetnek hozzá a rájuk vonatkozó adatokhoz. Az IM-ben történt egyeztetésen felmerült, hogy az ügyfél-tudakozvány intézésért a bankok külön ügyleti díjat számítanak fel az ügyfélnek. Az adatvédelmi biztos munkatársa kifejtette, hogy ez jogellenes, mert az adatvédelmi törvény szerint az ügyfél a rá vonatkozó adatok megismerési jogát ellenszolgáltatás nélkül is gyakorolhatja.

A Bankszövetség a pozitív adósnyilvántartással kapcsolatos álláspontok felülvizsgálatát változatlanul szükségesnek tartja. Ezt más szempontok: a tömeges lakossági eladósodás megelőzése, és a lakossági adósságkezelés intézményének kialakítása szempontjából is fontosnak tartja. Ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos munkatársai fenntartották a rendszer bevezetésének lehetőségével kapcsolatos határozott ellenvéleményüket, illetve alkotmányossági aggályukat.

4. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása

A Pénzügyminisztérium 2004 harmadik negyedévében előterjesztette a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosító javaslatát. A tervezett változtatások közül a pénzügyi szektort érzékenyen érintette az alapvetően pozitív elképzelésen alapuló valós értékeléssel kapcsolatos változtatás, mely szerint azon vállalkozásoknak, amelyekre a törvény 2005. január 1-jétől előírja a valós értékelésen történő összevont (konszolidációs) éves beszámoló elkészítését, már az egyedi, éves beszámolónál is kötelezővé kívánta tenni a valós értékelés alkalmazását. Szakértői egyeztetést követően a Pénzügyminisztérium felé jeleztük, hogy a valós értékelés kötelezővé tételét - az alábbi érveink miatt - aggályosnak tartjuk:

A hazai számviteli szabályozásban 2004. január 1-jétől megjelent törvényi szinten a valós értékelés alkalmazásának a lehetősége, de az nem terjed ki minden, a nemzetközi számviteli standardok szerinti valós értékelés alá bevonandó eszköztételre, illetve több ponton (pl. a pénzügyi instrumentumok egyes kategóriái közötti átjárhatóság szabálya) eltér az IAS 39 nemzetközi sztenderdtől.

A módosítás mind a társasági adó, mind a helyi iparűzési adó alapját lényegesen befolyásolhatja. Az adóvonzat nem elhanyagolható tényező, mivel a valós értékelés alá kötelezően bevonandó kereskedési célú eszközállomány volumenében jelentős nagyságot elérhet és időszakról-időszakra összetételében, volumenében jelentősen ingadozhat, és az árváltozásban az éppen aktuális piaci helyzettől függően, sokszor igen nagyfokú volatilitás is elképzelhető.

A jelzett hatások miatt az intézmények adóterhe és az államháztartás adóbevétele is nehezen tervezhető.

A hazai törvényi bevezetés kezdete óta nagyon rövid idő telt el és a szakmai és gyakorlati tapasztalatok még hiányosak a módszer alkalmazása az intézményeknél még nem igazán elterjedt.

A kötelezővé tétel miatt az áttérés informatikai költségvonzata nem elhanyagolható tétel.

A szándékolt egységesítési elv a versenyegyenlőség elvét sérti, hiszen a beszámoló készítési és adóalap kiszámítási módszer el fog térni a valós értékelést kötelezően alkalmazó és az azt nem alkalmazó intézményeknél.

Nem tisztázott, hogy az egységes elv alkalmazása során a konszolidációs körbe tartozó többi vállalkozás számára is kötelezővé válik-e a valós érték alkalmazása. Az adóvonzat problematikája náluk is vizsgálandó.

A tervezetben hivatkozásul említett 2003/51/EK irányelv is csak lehetőségként és nem kötelezettségként említi a valós értékelés egyedi éves beszámolókban való alkalmazását.

A pénzügyminisztérium mérlegelve a javaslattal szembeni érveket eltekintett a valós értékelés ebben a formában történő kötelező bevezetésétől és a parlament elé már e nélkül terjesztette be a módosító törvényjavaslatát.

5. A fizetésképtelenségi törvény koncepciója

A Keller László közpénzügyi államtitkár vezetésével működő Kodifikációs Bizottság, illetőleg a szakértői munkabizottság a nyári hónapokban rövid megszakításokkal majdnem folyamatosan működött. A szakértői összefoglaló munkabizottságba hitelezői oldalon - a korábban is résztvevő banki, bankszövetségi tagon kívül - több banki szakértőt sikerült bekapcsolni kockázatkezelési, ill. work-out területről, akik a heti rendszerességgel ülésező munkabizottságban elkötelezetten és magas szakmai színvonalon képviselték a banki érdekeket.

A Kodifikációs Bizottság negyedik ülésén, melyen a fizetésképtelenségi törvény "kodifikációs vitaanyagát" tárgyalták meg, a Bankszövetség főtitkári szinten képviseltette magát. A főtitkár hozzászólásában hangsúlyozta a törvény fontosságát a bankok szempontjából, a hitelezői érdekek sérelme a hitelezési tevékenységre, az általános gazdasági forgalomra kedvezőtlenül hathat vissza. A törvénytervezetnek a hitelezők kezébe kell adni a legfontosabb döntési jogosítványokat az eljárás során. A bankok nem ellenérdekeltek abban, hogy a megmenthető vállalkozások esetében reorganizációs eljárások induljanak, viszont legtöbb esetben a bankok biztosítják a reorganizáció alatt a további működést. Indokolt, hogy a hitelezők dönthessenek a vagyonfelügyelő kiválasztásáról, felmentéséről. A bíróságnak csak egyfajta automatikus döntést szabad biztosítani.

A Kodifikációs Bizottság ülése előtt a vitaanyagot a banki szakértők megkapták véleményezésre, és az összefoglaló munkabizottságban is részletes, kimerítő viták folytak, amelyek elsősorban a hitelezői érdekekkel, a zálogjog, egyéb hitelezői biztosítékok érvényesítésével voltak összefüggésben. A koncepció számos kérdésben a hitelezői érdekek háttérbe szorulását mutatta. Észrevételeinket és a kifogásainkat írásban és szóban is jeleztük.

A nyár végére elkészült az új törvény koncepciója, amelyet 2004. szeptember 3-án az összefoglaló szakmai munkabizottság, majd szeptember 16-án a Kodifikációs Bizottság vitatott meg. Ezt követően szeptember közepétől tervezték megküldeni a koncepciót hivatalos közigazgatási egyeztetésre, majd azt követően a Kormány elé megtárgyalásra.

A fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény egyeztetésre megküldött koncepciója számos olyan elemet tartalmazott, amelyek az adósi és felszámolói érdekek előtérbe helyezésével a hitelezői érdekeket még a jelenlegihez képest is háttérbe szorítják, és visszalépést jelentenek a hatályos szabályozáshoz képest is. Ezek az elemek elsősorban a biztosított követelések csődeljáráson belüli kielégítéséhez és a biztosítékok kezeléséhez kapcsolódnak.

A csődtörvény koncepció-tervezete a biztosított követelések kielégítését kedvezőtlenebbül kívánta szabályozni. Az 50%-os szabály megszüntetését javasolták, és a zálogtárgyból befolyt összegekből a hitelező csak akkor kaphat kielégítést, ha az a) pontos felszámolási költségek kifizetése után még van fedezet. Az a) pontos felszámolási költségek köre viszont olyan széles a jelenlegi szabályok szerint is, hogy szinte kizárt, hogy a zálogjogosultak hozzájussanak követelésükhöz. A Bankszövetség álláspontja az volt, hogy az új törvény a zálogjoggal, óvadékkal terhelt vagyontárgyakat ne sorolja be a felszámolási vagyonba, hanem ezeket a felszámoló köteles legyen elkülöníteni és soron kívül a jogosultak rendelkezésére bocsátani. A hosszas felszámolási eljárás alatt jelentős az értékvesztés és a hitelező még akkor is rosszul jár, ha a teljes befolyt vételár őt illeti meg. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy az intézkedés ellentétes az európai országok szabályozásának tendenciáival, hogy a bankok számára a Basel II. tőkeegyezmény keretében versenyhátrányt okoz, a vállalati hitelezés elnehezedik, költségesebb lesz.

A biztosított hitelezők döntési jogköre. A koncepció szerint a biztosított hitelezők vétójoggal rendelkeznek a csődeljárásban. A hitelezői gyűlésen biztosított hitelezőként az szavazhat, akinek a követelését a zálogtárgy értéke fedezi. Ezt a vagyonfelügyelő vagy csődbiztos szakértői vélemény alapján állapítja meg. Ez a döntés a bíróság előtt megtámadható. Előfordulhat, hogy a zálogjogosultnak volt pl. egy 30 millió Ft-os követelése az adóssal szemben, amelyet egy 40 millió Ft értékű zálogtárggyal biztosítottak. A vagyonfelügyelő megállapíthatja, hogy a zálogtárgy értéke nem 40 millió Ft, hanem csak 20 millió Ft. Ebből az következik, hogy a hitelező csak ilyen összegig arányosan szavazhat, ha több hitelező van, akkor ennek alapján bizonyos hitelezőket ki is zárhat a szavazásból. Ha a későbbiekben a csődeljárás során a vagyontárgyat mégis magasabb értéken értékesítik, a záloghitelező a 20 millió Ft-on felül befolyt vételárrészt akkor sem kaphatja meg, mert azt a c) pontos követelések között arányosan kell szétosztani. Álláspontunk szerint ez teljesen elfogadhatatlan, alkotmányossági aggályokat is felvet, felborítja a kielégítési sorrendet, és teljesen szétzilálná a zálogjogi rendszert, a hitelezést.

Az eljárási rendre vonatkozó fejezeteket a megküldött anyag alapján csak részben lehet megítélni, mert még nem végleges fejezetként szerepelnek az anyagban.

A tervezet szerint az adósi kérelemre irányuló csődeljárás nagyon egyszerű módon, egy formanyomtatvány kitöltésével és bírósághoz történő benyújtásával kezdeményezhető. Az adóst ebben az esetben már a kérelem benyújtásától kezdődően azonnal megilleti a moratórium. Ez a rendelkezés alapvetően adósvédelmi, és számos visszaélésre nyújthat lehetőséget a hitelezőkkel szemben.

A moratóriumra vonatkozó elképzelések szerint a moratórium időszaka alatt nemcsak a zálogjoggal nem lehet élni, hanem a biztosítéki engedményezésre és a biztosítéki tulajdon átruházásra vonatkozó jogokkal sem, valamint a vételi joggal sem. Továbbá nem érvényesíthető az elállási jog sem. Úgy gondoljuk, hogy ezek az elképzelések elfogadhatatlanok. Abban az esetben, hogyha a biztosítéki engedményezéssel érintett bevételek nem a jogosulthoz folynak be, hanem az adóshoz, akkor a jogintézmény elveszíti eredeti rendeltetését, és ezeket a bevételeket a cég további működtetése nyom nélkül felemészti. A vételi joggal való élés tilalma ugyancsak elfogadhatatlan, és ellentétes a vételi jog szabályozásával, és a jelenlegi csődtörvényi rendelkezésekkel is. Nem nyújt semmilyen biztosítékot az anyag arra az esetre, ha pl. a moratórium alatt jár le a vételi jog határideje. Hasonló az álláspontunk a tulajdonjog fenntartással történő értékesítés és az elállási jog tekintetében. A koncepció ezen kívül még számos szakmailag súlyosan kifogásolható intézkedést tartalmazott.

A koncepciót a Bankszövetség Elnöksége is megtárgyalta, s az Elnökség döntésének megfelelően a Bankszövetség levélben fordult Keller László államtitkár úrhoz, mint a bizottság elnökéhez, továbbá az igazságügy-minisztert és a pénzügyminisztert is tájékoztattuk a koncepcióval kapcsolatos álláspontunkról. A szeptember 16-i Kodifikációs bizottsági ülés néhány kérdésben áttörést eredményezett. Vita után a bizottság úgy döntött, hogy marad az 50%-os szabály a zálogjogosult hitelezőknél és a tervezet semmilyen vonatkozásban nem kívánja csorbítani a zálogjogi szabályozást a jelenlegihez képest. A zálogjog nemzetközi szabályozására vonatkozóan kikérik az IM véleményét, eljárásjogi kérdésekben, a felszámoló jogállásának szabályozásában a vita tovább folytatódott.

A kormányváltást követően a fizetésképtelenségi törvény előkészítése átkerült az IM feladatkörébe, s a tervezet egyelőre még nem került beterjesztésre a Kormány elé, az anyag jelentős átdolgozása várható.

6. Pénzforgalmi szabálytervezetek

A pénzforgalom szabályozásáért felelős hatóságok (PM, MNB) kikérték a Bankszövetség véleményét az általuk készített kormány-, ill. jegybanki rendeletek tervezeteiről.

A pénzforgalom általános újraszabályozása már évek óta napirenden levő kérdés, de a többszöri egyezetésen is keresztülment tervezetek egyikéről sem született végleges döntés. Legutóbb a jegybanktörvény módosítása formálta át a jogalkotó folyamatot, s osztotta meg - a korábban egységes - pénzforgalmi szabályozási területeket a kormány nevében eljáró PM és az eddig a terület egyedüli gazdájaként ismert MNB között. A jelenlegi változatok a fél évvel ezelőtti tervezetnél koncepcionálisabb módon osztják szét a szabályozási feladatokat, de az egyeztetés során bebizonyosodott, hogy a szervesen egységes pénzforgalmat lehetetlen problémamentesen szétválasztani. A bankszövetségi vélemény is igyekezett egységesen kezelni a két szabályozást és több példán is bemutatta, hogy a szétválasztott szabályok félreértések forrásaivá válnak.

A tagbankok részéről a legélesebb kritika az elektronikus fizetési eszközök egyoldalú és nem kellően szakszerű szabályozási módját érte:

többszöri javaslatunk ellenére sem választotta szét a szabályozás a bankkártyára és a többi elektronikus fizetési eszközre vonatkozó előírásokat. A gyakorlatban ugyanakkor a tömegével használt bankkártyák és a munkahelyi számítógépekről igénybe vett egyedi távbankolás, vagy a lakossági telefonos banki rendelkezés között óriási különbségek vannak: mind az ügylet veszélyeztetettségének mértéke, mind a szolgáltatást igénybevevőktől elvárt felelősség, mind a tranzakciók összegszerűsége és mindezek függvényében a banktól megkövetelhető anyagi felelősség mértékében. Javasoltuk, hogy a tervezet külön-külön állapítson meg a bankkártyára és a többi eszközre felelősségi előírásokat.

a banki szolgáltatások esetén törvényszerűen előforduló problémás, vitás eseteknél a szabályozás - a fogyasztóvédelem túlzott szem előtt tartásával - egyoldalú, bankellenes §-okat épített a tervezetbe. Ezek kimondottan ösztönzik a rosszindulatú ügyfelek visszaéléseit, s a bankokat teljesen kiszolgáltatottá teszik e vélelmezhető gyakorlattal szemben. Ennek keretében a vitás esetekben a bankokra terhelné a bizonyítást olyan esetekben is, amelyeknél esély sincs a valós tényállás megismerésére. Különösen hátrányos lenne - amint a tervezetben szerepel - ha az elektronikus kereskedelemnél az ügyfél bármely felszólamlását bizonyított, a bank által elismerendő, s helyreállítandó kárként kellene figyelembe venni.

nehezményeztük, hogy a szabályozás nem foglalkozik a mobil-bankolás kérdésével, holott egy tavalyi törvénymódosítás (hírközlési törvény) lehetővé tette a mobil-társaságok számára a pénzforgalmi szolgáltatást. Nehéz vitatni, hogy a fogyasztók számára érdemi többletszolgáltatást jelent, ha mobil telefonjuk segítségével intézhetik parkolás-fizetési ügyeiket, egyes vásárlásaikat, ill. rendezhetik közüzemi számláikat. (Ezek azonban nem azok az esetek, amikor az ügyfél mobilján utasítja bankját valamely tranzakcióra, hanem a mobiltársaság intézi, hitelezi, regisztrálja és saját egyéb szolgáltatásaival ötvözi e pénzforgalmi szolgáltatásokat). A bankokat természetesen érzékenyen érinti az új szereplő megjelenése e piacon, de a fő problémát az jeleneti, hogy rendezetlen, hogy melyik pénzforgalmi területre nyernek belépést a mobil-szolgáltatók, milyen kapcsolatuk legyen a többi pénzforgalmi szolgáltatóval és milyen felelősségi kötelezettségeik legyenek. Különösen ez utóbbi hátrányos a bankoknak, mivel a hitelintézeteket jogszabály kötelezi költséges fogyasztóvédelmi intézkedésekre, amelyek alól a mobil-szolgáltatók mentesek.

a szabályozás nem követte megfelelően a devizaliberalizációs lépéseket, mert az azonnali beszedés (inkasszó) fizetési mód alkalmazása akadályokba ütközik. Az egyik fő gond természetesen az, hogy a bankközi zsíró rendszer csak forint tételeket tud kezelni. A másik probléma, hogy a végrehajtás jellegű beszedéseknél nincs pontosan előírva, hogy a beszedéssel érintett devizaszámla fedezetlensége esetén mely más bankszámlákra (forint/deviza), milyen sorrendben és milyen árfolyam használata mellett kerüljön sor, valamint a bankköltségek terhelhetősége sem rendezett.

a nemzetközi fizetésekkel kapcsolatos az a kérdés, hogy a jogszabályban előírt 5 napos határidő miként teljesíthető, ha az indító bank - értelemszerűen - nincs tisztában azzal, hogy a közvetítő és fogadó pénzforgalmi szolgáltatók mikor tartanak bankszünnapokat, amelyek miatt sérülhet a teljesítési határidő.

A fenti, általános jellegű észrevételek mellett nagyon sok egyéb, konkrét javaslatot, kérdést, kiegészítést is belefoglaltunk a - szabályozáshoz méretében is igazodó, terjedelmes - bankszövetségi véleménybe, amelyet az illetékes hatóságokhoz megküldtünk.

7. A nemzetközi számviteli sztenderdek befogadása

Az Európai Számviteli Bizottságban folyó, a nemzetközi számviteli sztenderdek befogadását szorgalmazó munkafolyamat során, a banki termékek elszámolásait lényegesen meghatározó IAS 39 nemzetközi sztenderd körül elhúzódó vita alakult ki. Az Európai Központi Bank és a hitelintézeti szektor számos módosítást kezdeményezett. Végül, három alternatív változat maradt:

IAS 39 befogadása a fedezeti számviteli elszámolások és a teljes valós értékelésre vonatkozó szabályok nélkül;

IAS 39 befogadása azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi szektorra nem vonatkozik;

IAS 39 befogadásának az elhalasztása.

A befogadást lezáró szavazáshoz, a magyarországi vélemény kialakítása miatt, a bizottsági munkákban résztvevő Pénzügyminisztérium bekérte a Bankszövetség véleményét.

Észrevételeztük, hogy a bankszektor eddig hivatalosan nem kapott tájékoztatást az európai számviteli bizottságban folyó munkákról. Hivatalos információnk arról sincs, hogy az átdolgozás során melyik fejezet, milyen stádiumban áll, pedig erre az egyre közelebb kerülő alkalmazási dátumok miatt nagy szükség lenne, és szívesen vennénk a szakmai segítséget. Fenntartottuk egyetértésünket a korábbi magyarországi álláspontként kialakított véleménnyel:

"Magyarország fenntartja az eddigiekben is képviselt álláspontját, azaz sürgeti az összes hatályban lévő IAS és IFRS teljes körű uniós befogadását és tagállami nyelveken történő kihirdetését annak érdekében, hogy az érintett vállalkozók 2005. január 1-jétől kezdődően megkezdhessék azok alkalmazását."

Ez praktikusan az IAS 39 befogadásának átmeneti elhalasztását jelentette, de az IAS 39 fedezeti elszámolások és valós értékelés nélkül történő befogadását is elfogadhatónak tartottuk, mivel a nemzetközi szakma e tekintetben további vizsgálatokat javasolt.

Nem hivatalos információnk szerint az Európai Számviteli Bizottsági szavazáskor a tagok az első és a harmadik alternatív javaslatot támogatták. Végül, szoros szavazással az első változat került elfogadásra: azaz az IAS 39 befogadása a fedezeti számviteli elszámolások és a teljes valós értékelésre vonatkozó szabályok nélkül.

8. Egységes szövetkezeti törvény koncepciója

Az új szövetkezetekről szóló törvény 2003. évi módosítása előírta egységes szövetkezeti szabályozás megalkotásának szükségességét. A koncepció az Európai Uniós szabályozással kíván összhangot teremteni és a szövetkezeteket olyan gazdálkodó szervezetként kívánja szabályozni, amelyik a gazdálkodási funkciót a kulturális, szociális és közösségszervező funkcióval ötvözi.

A tervezethez tett észrevételeinkben javasoltuk, hogy a szövetkezet jegyzett tőkéje minimum 3 millió forint legyen, ettől lefelé kizárólag a lakásszövetkezetek, esetleg iskolaszövetkezetek esetében lehessen eltérni. Észrevételt tettünk a szövetkezetek átalakulásával, a szövetkezeti üzletrész szabályozásával kapcsolatban. Javasoltuk, hogy olyan tagi részjegy jogintézményt alakítsanak ki, amelyben a tag részjegy-tőkéje forgalomképes vagyoni jognak minősül, amelyet a tag ügyleti biztosítékként felajánlhat, és amelyre végrehajtást is lehet vezetni. A forgalomképesség érdekében javasoltuk, hogy a részjegy értékpapírban jelenjen meg és a tőkepiaci törvény hatálya alá tartozzon. Szükségesnek tartottuk az egyes szövetkezeti formák működésére vonatkozó szabályok szerepeltetését a törvényben és hangsúlyoztuk, hogy a tervezet fordítson kellő figyelmet a takarékszövetkezetek és a biztosítási szövetkezetek működésére. Kezdeményeztük, hogy a további egyeztetésbe az OTSZ-t és a TÉSZ-t is vonják be.

9. Adatszolgáltatás

A Magyar Nemzeti Bank a nyár végén a bankszektor számára véleményezésre szétküldte a 2005. évre tervezett monetáris statisztikai adatszolgáltatási Útmutatóját, amelyet a korábbi formától eltérően jogszabályként, azaz, mint "A jegybanki információs rendszerhez szolgáltatandó információk köréről, a szolgáltatás módjáról és határidejéről szóló 2005. évi" MNB rendelet kíván bevezetni. A rendelet egységes szerkezetben tartalmazza a pénzügyi szektor felé előírt teljes adatszolgáltatási igényt.

A jegybank a korábbi jelentések módosítása mellett a bankszektor számára több, új adat szolgáltatását kívánta előírni, döntően az Európai Központi Bank (EKB) adatigénye miatt.

Bővül az értékpapírügyletekhez kapcsolódó jelentések száma (repo típusú tranzakciók, értékpapír aggregátumok tulajdonosi szerkezete, a budapesti értéktőzsdére bevezetett értékpapírok).

A kamatstatisztika kapcsán a meghirdetett hitelintézeti hitel- és betéttermékek kondícióiról kérnek adatot.

A pénzforgalommal kapcsolatban a GIRO Rt.-nek havi gyakorisággal kell a hibás nemzetközi pénzforgalmi elszámolásokat érintő (Fizetési mérleg) kódokról információt szolgáltatni.

A jegybank felvigyázói szerepre hivatkozva a KELER Rt-től, mint elszámoló háztól havi rendszerességgel vár adatot és eseti szöveges jelentést ír elő az üzemzavarokról és azok elhárításáról.

Új adatgyűjtést rendelnek el az elektronikus pénzzel (e-pénz) kapcsolatban, amely a gyakorlatban még nem funkcionál, de mivel az ezt szabályozó jogszabály már hatályban van, az adatigény is kiadásra került.

A jegybank az új jelentések beiktatása mellett több meglévő módosítását is előírta:

A Felügyeleti mérlegbe és eredmény kimutatásba nemcsak új információs sorok kerültek, hanem a régiek közül, pl. a repóval kapcsolatban néhányat törölnek.

A mérlegben a lekötött betétek lejárati besorolását új módszer szerint kívánja meghatározni: figyelembe véve, hogy a lejárat előtti betétfelvételkor jelentkezik-e kamatveszteség vagy sem.

Módosul a vállalkozói és a háztartási szektorra vonatkozó kamatjelentés: bővül az adatgyűjtés az EUR-ban és CHF-ben denominált termékek adatával.

Kibővült a bankkártya elfogadói és kibocsátói üzletági információkör az EKB igénye, a "Kék könyv" (Blue Book) megváltozott tartalma miatt.

A napi deviza nyitott pozíciót bemutató Operatív devizajelentés deviza tranzakciókat felsoroló táblája is részletesebb lesz.

A tervezett rendelettel kapcsolatban a hitelintézetektől több, módosító javaslat és definíció pontosítási igény érkezett. A Bankszövetség kérte, hogy felesleges, redundáns információkérésre ne kerüljön sor és amely adat a meglévő statisztikákból kinyerhető, az központilag a jegybanknál kerüljön leválogatásra. Felesleges, információt nem tartalmazó korrekciókra (pl. oszlopok, sorok áthelyezésére) ne kerüljön sor, mert ez a hitelintézeteknél jelentős többletmunkával és -kiadással jár. A kiadásra fordított összeg pedig vagy eredményrontó, vagy az immateriális javak állományát növelő tétel amelyek révén a prudenciális, kockázatvállalási limitek csökkennek. A jegybank nyitott volt a Bankszövetség konstruktív javaslataira: a felügyeleti mérlegnél tervezett lekötött-betét besorolási módosítást elvetette; a kamatstatisztikai igények kialakítására, pontosítására kisebb szakértői munkacsoportot hívott össze; a kifogásolt redundáns jelentéseket kivette a rendeletből és az információt nem hordozó módosítási javaslatait visszavonta.

10. PPP projektek az oktatási infrastruktúra fejlesztésében

Az Oktatási Minisztérium véleményt kért a Bankszövetségtől a köz- és magánszféra közös fejlesztéseire vonatkozó (PPP) kormányhatározat tervezetről.

A Bankszövetség a tárcával előzetesen már egyeztetést folytatott e témakörben és az OM jelezte, hogy a készülő szabályozásnál maximálisan igyekeznek figyelembe venni a bankszféra álláspontját. A szabályozás speciális jellegénél fogva - nem kormányrendelet, hanem kormányhatározat - a tárca csak a szűkszavú határozati javaslatot küldte el, a tervezet lényegét jelentő előterjesztő részről csak egy kivonatot mellékelt.

A tagbankok véleménye alapján összeállított bankszövetségi állásfoglalás üdvözölte, hogy a tervezet igyekezett megnyugtatóan rendezni az állami kezesség kérdését és a konstrukció egyik kulcselemét jelentő - a közszférát megtestesítő egyetem által fizetendő - bérleti díj összetevő elemeinek ügyét. Levelünkben ugyanakkor kiemeltük, hogy feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a nyertes vállalkozás és az egyetem szerződését a szakminisztérium is aláírja, ill. a PM - tudomásul vétele igazolásaként - ellenjegyezze. Felhívtuk ezen kívül a figyelmet arra, hogy a hosszú távra szóló állami kötelezettség-vállalás számunkra nem transzparens módon jelenik meg az államháztartási nyilvántartásokban, ill. a bérleti díj elemei közül hiányzik a már működő - PPP keretében megvalósult- intézmény karbantartási költsége.

Kifogásoltuk, hogy az előterjesztés nem tartalmazza azon korábbi javaslatunkat, hogy a komoly körültekintést és nagy szakismeretet kívánó pályázat-előkészítési munkába nagy gyakorlattal rendelkező konzulens céget is vonjon be a kiíró szervezet. Egyetértettünk azzal, hogy hiányos szolgáltatás esetén az egyetem díjcsökkentéssel szankcionálja az üzemeltetőt, de rámutattunk e lépés veszélyeire, amennyiben a díjcsökkentés mértéke már nemcsak az üzemeltető profitját, hanem a bankhitelek törleszthetőségét is érintené. (Ez ugyanis a hitel felmondásával és a projekt megszűnésével fenyegetne.)

A PPP fejlesztések problematikusságát jelzi, hogy az Állami Számvevőszék a 2004. évi költségvetéshez fűzött jelentésében kifogásolja a projektek átláthatatlanságát.

II. HITELKONSTRUKCIÓK

1. A mezőgazdaság hitelezésével összefüggő kérdések

A Bankszövetség az FVM-nél újra kezdeményezte a mezőgazdaság állami támogatásáról szóló ez évi kormányrendelet módosítását, mert helytelenül tartalmazza a kamat-megállapításról rendelkező előírásokat. A rendelet ugyanis a kamat-megállapítás időpontja helyett a kamatterhelés időpontjában érvényes 3 havi BUBOR alapján rendeli el a kamatláb kiszámítást. Többszöri ígéret ellenére még mindig nem módosították a rendeletet. Néhány esetben megoldást jelentett az, hogy a konkrét hitelkonstrukcióról szóló rendeletekben a helyes szöveget alkalmazták. Előfordult azonban, hogy pl. a gabonatárolási hitelkonstrukciónál nem rendelkeztek külön a kamatláb kiszámítás módszeréről és így értelemszerűen a hibás kormány rendeletet kell alkalmazni.

Sajnos mindeddig nem módosították a rendeletet és most már azzal kell számolnunk, hogy ebben az évben nem is fogják. A jövő évi rendelet előkészítésénél a helyes szövegezésre különös figyelmet kell fordítani.

Az FVM az idei nagy mennyiségű és jó minőségű bortermelésre való tekintettel kamattámogatásos hitelkonstrukciót kezdeményezett a minőségi bortárolás elősegítése érdekében. Az érdekelt bankok szakértői a rendelet előkészítése során többször egyeztették az FVM szakértőivel a felmerült kérdéseket és végül is sikerült elérni, hogy a bankok által képviselt szempontok a rendeletben érvényesítésre kerüljenek.

A kedvezőtlen térségben gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozók részére létrehozott hitelkonstrukció pályázati felülvizsgálata a III. negyedévben befejeződött. A mintegy 1200 pályázó pályázatának túlnyomó részét az FVM-ben működő szakértői zsűri - figyelembe véve a bankok véleményét is - jóváhagyta. Az első önértékelésre 2005. évben kerül sor.

Befejeződött a 3 évvel ezelőtt megkezdett kibontakozási hitelkonstrukció. A 3. évi önértékelések felülvizsgálata és elfogadása a III. negyedévben történt meg. A 3 éves konstrukcióról végleges adatok remélhetően a közeljövőben rendelkezésre állnak.

2. A kis- és középvállalkozások hitelezésével összefüggő kérdések

Több bank javaslatára a Bankszövetség kezdeményezte GKM-nél annak a rendelkezésnek a módosítását, mely szerint az állami támogatásban részesülő vagyontárgyat banki hitelezés esetén nem lehet jelzáloggal terhelni. Ez a rendelkezés igen sok zavart okoz az ügyintézésben, és gyakran lehetetlenné teszi a hitelnyújtást.

Mindeddig azonban nem sikerült megfelelő eredményt elérni, ezért a tárgyalásokat újra kezdeményezzük. A GKM kezdeményezte a KKV szektor hitelezéséről szóló adatszolgáltatás módosítását. Ezzel a bankok is egyetértettek és közös javaslatot dolgoztunk ki az adatszolgáltatás korszerűsítésére és egyszerűsítésére. Javaslatunkat egyeztettük a PSZÁF-fal, mert a kormány intézkedése alapján a PSZÁF rendeli el az adatszolgáltatást. (Az adatszolgáltatás módosításáról szóló végleges kormányrendeletet még nem állt módunkban megismerni.)

III. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. Bankfelügyeleti Bizottság - Tőkemegfelelési munkacsoport

Az Európai Bizottság júliusi dokumentuma

A Bázeli tőkeegyezmény júniusi elfogadását követően az Európai Bizottság július közepén tette közzé az új tőkedirektíva tervezetét, amely formailag a 2000. évi 12. "bankkonszolidációs" irányelv és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkemegfelelésére vonatkozó 1993. évi 6. irányelv módosítását jelenti.

(www.europa.eu.int/comm/internal_market/regcapital/index_en.htm)

A direktíva kapcsán Frits Bolkestein belső piaci főbiztos kiemelte, hogy "a javaslat az Európai Uniót a modern pénzügyi szabályozás előterébe helyezi. Lehetővé teszi, hogy az európai pénzügyi intézmények hatékony, biztonságos és versenyképes módon működjenek a fogyasztók, a vállalkozások és az európai gazdaság javára. Az irányelv kitűnő példája a párhuzamos nemzetközi és európai szabályalkotásnak, amely mindenki számára pozitív eredménnyel jár." Az irányelv - a bázeli egyezményhez hasonlóan - felhagy a "mindenkinek egy méret" közelítéssel és lehetővé teszi, hogy az egyes intézmények kockázatkezelési gyakorlatuknak megfelelő fejlettségű módszert válasszanak szabályozói tőkeszükségletük megállapítására.

A direktíva módosítások egyéb tekintetben is a júniusi bázeli egyezményt követik; az Európai Bizottság kifejezetten törekedett arra, hogy az európai szabályozás a lehető legkisebb mértékben különbözzön a nemzetközi megállapodástól. Mindemellett eltérő már maga az alkalmazási kör is: a bázeli egyezmény a nemzetközileg aktív bankokra (csoportokra, pénzügyi konglomerátumokra) vonatkozik, míg a direktíva előírásait valamennyi Unióban bejegyzett banknak és befektetési vállalkozásnak alkalmaznia kell, egyedi és csoport szinten. (Az egyedi alkalmazás alól a nemzeti felügyeletek bizonyos feltételek mellett felmentést adhatnak.) Ugyancsak különbséget jelent, hogy az európai szabályozás a szuverén és az intézményi (bankok, befektetési vállalkozások, önkormányzatok) portfoliókra tartósan megengedi a sztenderd módszer alkalmazását, akkor is, ha a többi portfolió tőkeszükségletét belső minősítés szerinti (IRB) módszerrel számítják. A szabályozások változása nem érintette a tőke definíciójában meglévő különbségeket, azok továbbra is fennmaradtak: A bázeli szabályozással ellentétben az európai direktíva nem tartalmaz tőkerátát, csak azt mondja ki, hogy a szavatoló tőkének mindenkor meg kell haladnia a hitelezési, a piaci és a működési kockázatok minimális tőkeszükségletének összegét. Ugyancsak eltérést jelent, hogy az irányelv nem mondja ki, hogy a rendelkezésre álló tartalékoknál nagyobb várható veszteséget milyen arányban kell elsődleges, illetve másodlagos tőkével fedezni. (A bázeli szabályozásban ez az arány 50-50%.) További különbség, hogy az európai szabályozás a csoporton belüli kockázatokra - bizonyos feltételek teljesülése mellett, nemzeti döntéstől függően - egy tagországon belül megengedi a 0 %-os súly alkalmazását. A működési kockázat tőkeszükségletét fejlett módszerrel az Unión belül elégséges csoportszinten meghatározni, ha a nemzeti hatóságok úgy döntenek. Az Európai Bizottság - az előzetes várakozásokkal ellentétben - a bázeli egyezményhez képest nem csökkentette lényegesen a nemzeti hatáskörben eldöntendő kérdések körét.

A júniusi megállapodásban foglaltaknak megfelelően sztenderd és az alap IRB módszert 2006 végétől, a fejlett IRB módszert 2007 végétől kell alkalmazniuk az európai bankoknak és befektetési vállalkozásoknak. (Az intézmények kérhetik, hogy 2007 végéig megmaradhassanak a tőkeszükséglet régi módszerrel való meghatározása mellett.)

Az FBE módosítási javaslatai a tőkedirektívákhoz

A direktíva tervezettel kapcsolatban az Európai Bankföderáció illetékes munkacsoportja is kialakította véleményét. Az FBE javaslatai az egységes, konzisztens piac biztosítására irányulnak. Így az FBE ismételten kezdeményezi a nemzeti hatáskörbe utalt kérdések szűkítését. Javasolja, hogy az egyedi megfelelés alól ne a tagországok felügyeletei adhassanak felmentést, hanem bizonyos feltételek fennállása esetén csak csoportszinten kelljen teljesíteni az előírásokat. (Azonos tagállamon belül az egyedi szintű alkalmazás alól való felmentés ne kivétel, hanem kötelező szabály legyen, ha a tőke csoporton belüli áramlása megfelelően biztosított.) Ugyancsak javasolja, hogy a csoporton belüli követelésekre alkalmazható 0 súly ne lehetőség (nemzeti diszkréció), hanem előírás legyen az Európai Unión belüli csoporttagokra. Kifogásolja, hogy a sztenderd módszernél az intézmények súlyozását tekintve továbbra is két választási lehetőség van, s hogy az alap IRB módszernél a lejárati kiigazítás alkalmazáshatósága nemzeti döntési hatáskör. Az FBE sürgeti a felügyeletek közötti minél szorosabb együttműködést, s támogatja a koordinátor felügyelet koncepcióját. Meggyőződése, hogy a felügyeleti felülvizsgálati folyamatot csoportszinten kell alkalmazni (egyedi szinten nem), s ugyanez vonatkozik a működési kockázat fejlett módszerrel való mérésére is. Teljes mértékben helyesnek tartja a felügyeleti közzétételi kötelezettség előírásának a bevezetését. A véleménytervezet hangsúlyozza, hogy a készülő irányelvben meg kell jelenniük a kereskedelmi könyvi szabályozást érintő változásoknak is. A tőkekövetelmény meghatározásánál a diverzifikáció pozitív hatásai sem hagyhatók figyelmen kívül. Az FBE egyetért az Európai Bizottság azon törekvésével, hogy figyelemmel kísérjék a bevezetendő szabályozás esetleges prociklikus hatását. Az európai bankok versenyképessége megőrzése érdekében alapvetőnek tartja, hogy a rugalmas (a piac változásait tükrözni képes) irányelv minél előbb megszülessen.

A tőkedirektíva elfogadásával kapcsolatos fejlemények

Az "új" tőkeirányelv az Európai Parlament és az Európai Tanács együttdöntési folyamata során kerül elfogadásra. A Tanács döntésének előkészítése érdekében a tagállamok szakértői egyeztetést folytatnak, melyben magyar részről a Pénzügyminisztérium képviselője vesz részt. A tagállamok e munkacsoporton belül vethetik fel azokat a kérdéseket, amelyek véleményük szerint tisztázásra, pontosításra szorulnak, és itt tehetnek javaslatot a direktíva tervezet egyes cikkelyeinek módosítására is.

Magyarországon a Pénzügyminisztérium - többek között az MNB, a PSZÁF és a szakmai szervezetek részvételével - szakértői egyeztetést hívott össze a magyar álláspont kialakítása érdekében. A konzultáció során a Magyar Bankszövetség számos módosító, pontosító javaslatot tett az irányelv tervezethez, melyek nagy része bekerült a Brüsszelbe eljuttatott magyar véleménybe.

Az Európai Bizottság a holland elnökség alatt mindent elkövet, hogy a Tanácsban minél előbb és minél kevesebb változtatással elfogadják az irányelv tervezetet, ezért az illetékes munkacsoportban igyekezett visszaverni a tagországok módosításra, illetve a szöveg tisztázására irányuló javaslatait. Azt szeretnék elérni, hogy a Tanács december végéig megegyezésre jusson az irányelv szövegét illetően. A problémákat négy csoportba (A, B, C, D lista) osztották, a kérdések politikai, illetve szakmai horderejének megfelelően.

Az A listán mindössze három - erősen politikai tartalmú - kérdés szerepel, amelyekben az ECOFIN hoz majd döntést, s melyeket illetően a tagországok egyelőre meglehetősen megosztottak. Az A lista elemei a bevezetési időpontot, a konszolidált felügyeletet és az un. 730k befektetési vállalkozások kezelését érintik. Magyarország szempontjából talán a legfontosabb a konszolidált felügyelet témakörébe tartozó kérdés. A jelenlegi szövegjavaslat szerint, ha az anya és a befogadó ország felügyelete hat hónapon keresztül nem tud megegyezni a belső minősítés szerinti módszer jóváhagyását illetően, akkor az anyaország felügyelete hozhatja meg a kötelező érvényű döntést. A magyar hivatalos álláspont szerint a fejlettebb módszerek engedélyezését illetően az illetékes felügyeleteknek mindenképpen megegyezésre kell jutniuk a tényleges elfogadáshoz.

A B listán mintegy 40 politikai jellegű kérdés szerepel, amelyekben a Tanács munkacsoportjában kívánnak kompromisszumot elérni, a holland elnökség szövegjavaslatai alapján. Ebbe a körbe tartozik az FBE számos felvetése, így az egyes pillérek alkalmazási szintjei, illetve a csoporton belüli követelések súlyozása. Ugyancsak itt szerepel az a javaslat, amely a direktíva bevezetőjébe (recital) új szakaszként beiktatná, hogy a személyes adatok gyűjtése és kezelése szükséges a belső minősítés szerinti módszer alkalmazásához és nem ellentétes az adatvédelmi szabályokkal. A C és a D lista elemei a technikai jellegű problémákra, illetve a szakmailag szükséges korrekciókra vonatkoznak. A nemzeti hatáskörben eldönthető kérdések körének szűkítését az Európai Bankfelügyeleti Bizottság (CEBS) kapta feladatul.

Nem látható előre, hogy az Európai Parlament mikor kezdi tárgyalni a tőkedirektíva módosítás tervezetet. (A holland sietségre való reakcióként részletesen kívánják tárgyalni a javaslatot.) A képviselőknek a direktíva kis- és középvállalati szektorra, kis bankokra és fogyasztókra gyakorolt hatásaival kapcsolatban vannak aggályaik. A kereskedési könyvre vonatkozó szabályok folyamatban lévő változására hivatkozva azt is kifogásolják, hogy az Európai Parlamentnek egy félkész direktívát kellene tárgyalnia. A tervek szerint november 22-én kerül sor a témában illetékes szakérők (bankárok, szabályozók, a PriceWaterhouseCoopers, illetve a FED képviselői) parlamenti meghallgatására. Az irányelvért felelős képviselő (rapportőr) jelentése februárra várható. Az Európai Bizottság reményei szerint márciusban első olvasatban elfogadják az irányelvet.

Az FBE válasza a CEBS második pillérre vonatkozó konzultációs anyagára

A levélben az FBE gratulál a CEBS konzultációs anyagához és kifejezi meggyőződését, hogy az jelentősen elősegíti majd az új tőkemegfelelési irányelv egységes európai alkalmazását. Ugyanakkor hangsúlyozza meggyőződését, hogy a felügyeleti felülvizsgálati folyamat kizárólag konszolidált csoportszinten alkalmazandó, ellenkező esetben az egyes leányvállalatoknál fennáll az inkonzisztens alkalmazás lehetősége, és veszélybe kerül a kockázati profil minél jobb megértésének az igénye. Ezért kifogásolja, hogy a CEBS anyaga nyitva hagyja a második pillér egyedi szinten való alkalmazásának a lehetőségét és nem tér ki az anya és fogadó országok közötti koordinációra, a felelősségi körökre.

Az FBE válasza a CEBS kiszervezésre vonatkozó konzultációs anyagára

Az FBE levelében óvott attól, hogy a CEBS túlságosan részletes, előíró jellegű sztenderdeket állítson fel a kiszervezéssel kapcsolatban, amelyek beavatkozást jelenthetnek a szerződéses kapcsolatokba. A bankoknak végtermékeik minőségéért kell felelősséget vállalniuk, de ehhez nincs szükség olyan szabályokra, amelyek veszélyeztethetik a szektoron belüli innovációs folyamatot. A kiszervezésről a bankoknak kell dönteniük, gazdasági alapon a kockázati és a költséghatékonysági elemeket mérlegelve.

2004 augusztusában a Bázeli Bizottság Közös Fóruma is kibocsátotta a pénzügyi szervezetek kiszervezési tevékenységének elveire vonatkozó állásfoglalását. Látható, hogy a szabályozó hatóságok a kiszervezés kérdéskörét kiemelten kezelik, ezért az FBE Bankfelügyeleti Bizottsága úgy döntött, hogy meghosszabbítja és állandóvá teszi a témában alakult ad hoc munkacsoport mandátumát.

A Bázeli Bizottság és az IOSCO közös munkacsoportjának kereskedési könyvre vonatkozó felmérése

A Bázeli Bizottság és az IOSCO közös munkacsoportja júliusban kérdőíves felmérést végzett annak érdekében, hogy jobban megértse bizonyos kereskedési könyvi kockázatok gyakorlati kezelését. (A kérdésekre a válaszokat a résztvevő intézmények az illetékes felügyeletekkel együttműködve készítették el, s a felügyeletek összesítették a kapott válaszokat. A válaszok beküldési határideje október 15. volt.) A felmérés a kereskedelmi könyvbe való besorolás intézményen belül használt kritériumait, valamint a kereskedési pozíciók értékelési és belső kockázat mérési folyamatát kívánta feltérképezni. A kérdések harmadik csoportja az OTC derivatívák, a repo- és az értékpapír ügyletek partnerkockázatával, a nem teljesült tranzakciókkal, a hitel-derivatívákkal és a nettósítással foglalkozott.

Az Akkord Bevezetési Csoport elnökének előadása

Júliusban Nicholas Le Pan a Bázeli Bizottság alelnöke, az Akkord Bevezetési Csoport (AIG) elnöke az IIF szervezésében tartott konferencia záróbeszédében a tőkeegyezmény bevezetésével kapcsolatos időszerű kérdéseket érintette. Hangsúlyozta, hogy a bankok és a felügyeletek közötti, illetve a felügyeletek közötti együttműködés és folyamatos visszacsatolás a sikeres bevezetés alapfeltétele. Az egységes bevezetést szorgalmazókkal szemben úgy vélte, hogy a második pillér egységes alkalmazása a különböző országokban (joghatóságokban) irreális elvárás. Nem elfogadhatók azok a javaslatok sem, amelyek arra irányulnak, hogy a bankoknak csak az anyaország felügyeletével kelljen kapcsolatot tartaniuk az új tőkeegyezmény bevezetését érintő kérdésekben. A befogadó országok felügyeleteivel való dialógus nem megkerülhető, hiszen a befogadó ország felügyeletének természetes igénye, hogy rendelkezzen a helyi piacon fontos leányvállalatok felügyeletéhez szükséges információkkal. A "home/host problémakör", az anya és befogadó országok felügyeletei közötti megfelelő munkamegosztás az akkord hatékony bevezetésének a kulcsa, az AIG legmagasabb prioritású kérdése. (Az AIG 15 esettanulmányt indított a kérdés gyakorlati vizsgálatára, melyek körét bővíteni akarják, a nem-G10 országokra is kiterjesztve.) Az anya és a befogadó ország közötti együttműködés nem egyszerű információ csere, hanem ki kell terjednie a belső értékelés szerinti módszerek közös elfogadására, a közös ellenőrzésekre.

Az előadás végén Le Pan úr kitért az AIG érdeklődésének középpontjában álló egyéb kérdésekre. Külön munkacsoportot alakítottak a jóváhagyási (validation) folyamat elemeinek a meghatározására, s megpróbálnak egyfajta kézikönyvet összeállítani a felügyeletek számára. Egy közös munkacsoport foglalkozik a gazdasági visszaeséskor jellemző LGD meghatározásával és a kapcsolódó - második pillérbe tartozó - stressz teszt kérdésekkel. Az AIG a jövőben többet foglalkozik a működési kockázattal, a fejlett módszerek (AMA) bevezetésével kapcsolatos kihívásokkal. Ugyancsak részletesen foglalkoznak a második pillér specifikusabb elemeivel, például a koncentrációs kockázat megállapításával. Terveik között szerepel a nemzeti diszkréciók alkalmazási szándékairól végzett felmérés naprakésszé tétele és publikálása.

A Bázeli Bizottság elnökének találkozója a Nemzetközi Bankföderáció (IBFed) képviselőivel

A július végi találkozón Jaime Caruana a Bázeli Bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy mennyire fontosnak tartja a prudenciális, illetve számviteli szabályokat felállító testületek és az iparág képviselői közötti párbeszédet. Kifejezte, hogy megérti a bankok fenntartásait a látra szóló betétek, a fedezeti ügyletek, a céltartalékolás és a valós értékelés IAS szabvány szerinti kezelésével kapcsolatban.

A Bázeli Bizottság tárgyalásokat folytat az IASB képviselőivel, különös tekintettel a látra szóló betétek kezelésére, a valós értékelési opcióra és a céltartalékolásra. Mr. Caruana szerint a valós értékelés túlságosan széleskörű engedése nehezíti az intézmények összehasonlíthatóságát és hatással lehet az árképzésre. Az IASB-nek meg kell értenie és figyelembe kell vennie a bankok legjobb kockázatkezelési gyakorlatát.

2. Adózási Bizottság

Az FBE elmúlt adózással foglalkozó bizottsági (Fiscal Committee) ülése többek között a 2005. január 1.-ről 2005. július 1.-re halasztott megtakarítások adóztatását (Saving taxation) érintő jelentési kötelezettség technikai problémáival foglalkozott. A tagországok többsége már összeállította a nemzeti azonosításhoz használt kódlistákat és készülőben vannak a törvények és az információszolgáltatás hátterét biztosító számítástechnikai rendszerek. A harmadik ország-csoportba tartozó Lichtenstein, Monaco, San Marino államok is csatlakoznak az információ nyújtáshoz, a szerződéskötések velük is folyamatban vannak. A bizottsági ülésen a tagországi képviselők több, olyan gyakorlati kérdést vetettek fel, amelyek megoldásra várnak, pl.: minden ország ismeri a saját azonosító rendszerét, de még bizonytalan, hogy hogyan lehet majd a külföldiek azonosítását követni, ha az azonosítók gyakran változnak; gond az elhatárolt kamatok kezelése; az információáramlás módja. A megtakarítások adózási kérdésével kapcsolatban munkacsoport felállítását javasolta az FBE és sürgeti a hiányzó adatok pótlását. A megtakarítások, kiemelten a kötvények kamatának forrásadó kötelezettségével kapcsolatban az FBE adóbizottsága kérdőívet intézett a tagok felé.

Az FBE bizottságban ismertetésre került, hogy az OECD adóügyi bizottsága a banki információkat is érintő új intézkedéseket vezetett be. Ennek révén a nemzeti adóhatóságok közti információcserében a bankoknál tárolt adatok is felhasználhatóvá válnak adóügyi célokra. A fő változások az OECD adózási modell egyezmény (OECDs Model Tax Convention) 56. cikkelyét érintik.

Az új módosítás szerint az adóhatóságok közti információ cserénél a megkeresett partner nem tagadhatja meg az információadást olyan indokkal, hogy arra a típusú információra neki a saját adózási céljára nincs szüksége. A változtatás egyértelművé teszi, hogy a szerződő államoknak az információt át kell adni függetlenül attól, hogy az olyan típusú információ szükséges-e a saját adózási céljaikra vagy sem.

Új paragrafus született, amely biztosítja a tulajdonosi információknak, továbbá a bankoknál pénzügyi intézményeknél ügynököknél és ügygondnokoknál kezelt információknak a kicserélését. Az új 5. paragrafus megakadályozza, hogy banktitokra való hivatkozással az információt megtagadják.

A 26. cikkely titokkezelésre vonatkozó szabálya változott: megengedett a felügyeleti hatóságok felé történő információnyújtás. A felügyeleti hatóság olyan hatóságot jelent, amely az adózással kapcsolatos adminisztrációt, a végrehajtást ellenőrzi és része a szerződéses országok kormányai közigazgatásának, az államigazgatásnak.

Az FBE bizottsági ülésen felmerült, hogy a bankrendszeren belül óriási tételt jelent az anya-fiók, és a fiók-fiók közti ügyleteken elszámolandó le nem vonható, ezért eredményt rontó hozzáadott értékadó (VAT), magyarul ÁFA. A VAT munkacsoport sürgeti a probléma kezelését, Európai Uniós szintű jogszabály módosítást sürget és ennek érdekében levélben fordult az Európai Bizottság felé. Németország kérdőívet intézett a tagországok felé a kiszervezett szolgáltatások VAT kötelezettsége, illetve mentessége tárgyában. A nemzetközi Nordea csoport amelynek tagjai az Észak-európai államokban működnek tanulmányt készített a több országot érintő, csoporton belüli tranzakciók kapcsán felmerülő VAT hatásról.

A pénzügyi szolgáltatások VAT problémája a december elején Dublinban rendezendő adókonferenciának is tárgya lesz, amelyen a nemzeti adóhatóságok és kormányok képviselőin kívül üzleti szakemberek és az FBE küldöttei is részt vesznek.

3. Számviteli Bizottság

Az FBE Számviteli Bizottsága (Accounts Commitee) megtárgyalta az IAS 39 európai befogadásával kapcsolatos három alternatív változatot:

Az IAS 39 befogadása a fedezeti számviteli elszámolások és a teljes valós értékelésre vonatkozó szabályok nélkül;

IAS 39 befogadása azzal a feltétellel, hogy a pénzügyi szektorra nem vonatkozik;

IAS 39 befogadásának az elhalasztása.

A bizottságon belül nem alakult ki egységes álláspont, a tagországok egyik része az elhalasztás mellett, míg a másik a valós értékelés és a fedezeti elszámolások kihagyásával a részleges befogadást javasolta, voltak akik az IAS 39 jelenlegi állapotban való befogadását támogatták.

Egyetértés volt abban, hogy a valós értékelés körül kialakult eltérő vélemények sürgetik a mielőbbi megoldást, amelyhez a Bázeli Bizottság álláspontja a további tárgyalások kiindulópontja lehetne. Az FBE kamatrés fedezeti ügyletekkel kapcsolatos javaslatát a nemzetközi számviteli sztenderdekkel foglalkozó testülete (IASB) nem fogadta el, ezért elhangzott az a javaslat, hogy a következő IASB találkozón sokkal hangsúlyosabban kell kiemelni a javasolt kamatrés fedezeti termék előnyeit és rámutatni arra, hogy a jelenlegi állapotban lévő IAS 39 nem engedi meg ezen előnyök kihasználását.

Ismertetésre került az FBE delegációnak az Európai Bankfelügyeleti Bizottság szakmai csoportjával (CEBS) az IAS 39 szavatoló tőkére gyakorolt hatása tárgyában folytatott megbeszélése. Az FBE kiemelte, hogy a bankoknak a jövő évi tőketervek kialakítása miatt még az év eleje előtt meg kell ismerni a szabályozó szervezetek számviteli adatokat érintő módosításait.

A CEBS-en belül megalakult egy pénzügyi jelentésekkel foglalkozó munkacsoport, amely az egységes, harmonizált adatszolgáltatás érdekében kidolgozott egy közös formátumú Mérleg és Eredmény kimutatást. A tervek szerint ezen egységes formátumban történne az EU-n belüli felügyeleti hatóságok felé történő adatszolgáltatás. A jelentésforma elfogadás alatt áll, a végleges változat kialakításában az FBE szakértői is részt vesznek. (A Magyar Bankszövetség a kiadott formátumot az MNB, a PSZÁF és a PM számviteli területe felé véleményezésre továbbította.)

A pénzügyi instrumentumok közzétételével foglalkozó munkaanyagot (Exposure Draft) az FBE kedvezően fogadta, de többek között néhány megoldásra váró kérdés felmerült:

a tőke arányokra vonatkozó közlési kötelezettség hatása veszélyes lehet az intézményi hírnévre;

a pénzügyi termékek kockázati adatainak közzétételi kötelezettsége magával vonná a könyvvizsgálatot.

A munkaanyaggal kapcsolatos egységes FBE álláspont kialakításánál e tényezők ismertetésre kerülnek.

Az FBE álláspontja szerint az XBRL informatikai jelentési rendszer bevezetése elkerülhetetlen és az Európai bankszektornak szorgalmazni kellene a felügyeleti hatóságok felé annak befogadását. A bankok és szövetségek képviselői tájékoztatást várnak a soron következő novemberi XLRB konferenciáról. A bankrendszernek még nincs kellő információja az XLRB rendszerről.

Az FBE támogatna egy EFRAG-on belül létrejövő, banki szakértői csoportot. Tájékoztatás szerint az EFRAG ellenőrző testülete (Supervisory Board) is azon van, hogy felálljon egy speciális, pénzügyi termékekkel foglalkozó munkacsoport.

4. Az Európai Bankföderáció Pénzügyi Piacok Bizottságának ülése

A Bizottság októberben, Amszterdamban tartott ülésén az új tagállamok bankszövetségei részéről hivatalosan delegált tagok az ülés első napján mutatkoztak be. (Csak öt ország képviseltette magát a tíz közül).

A második napon tartották a hivatalos plenáris ülést, ahol a föderáció illetékesei beszámoltak a félév során elvégzett munkáról és a soron következő feladatokról. Ennek keretében foglalkoztak azzal, hogy milyen fejlemények voltak, illetve várhatók a Lámfalussy folyamatban:

a befektetési szolgáltatásokkal,

a nyilvános kibocsátások során alkalmazott prospektussal,

a piaci visszaélésekkel kapcsolatos szabályozással,

a piacok átláthatóságát biztosító beszámolási követelményekkel,

az értékpapír elszámolások szabályozásával és

a cégek pénzügyi beszámolóival kapcsolatos új szabályokkal kapcsolatban.

Ismételten felvetődött, hogy az európai pénzügyi piacokra vonatkozó túlszabályozás igen nagy anyagi terhet ró a bankszektorra. Ezt a tényt a döntéshozók előtt világossá kell tenni.

A soron következő elnökséget ellátó Hollandia pénzügyminisztériumának szakértője - aki előadást tartott a vállalatirányításra vonatkozó tervezett uniós szabályozás elveiről - elmondta, hogy az Ernst&Young cég által elvégzett elemzés szerint várhatóan 200-300 millió euróval emelkedik a Hollandiában működő nyilvános társaságok költsége a tervezett szabályozás következtében (Ez nem csak a bankokat érinti.)

Az új bizottsági tagokhoz a következő kéréseket intézte a bizottság elnöke Wim Mijs:

A bankszektor eredményesebb érdekérvényesítő fellépése érdekében vegyék fel a kapcsolatot azokkal az EU parlamenti képviselőkkel, akik a pénzügyi piacokkal foglalkoznak, ilyen hátterük és érdeklődésük van, folyamatosan tájékoztassák őket a hazai szektor véleményéről az egyes törvényhozási, szabályozási kérdésekben.

A CESR (Az európai értékpapír felügyeleti hatóságok bizottsága) mellett működő tanácsadó testületbe Magyarország részéről Spéder Zoltánt az OTP vezérigazgató-helyettesét delegálták. (A CESR készíti elő a pénzügyi piacokra vonatkozó végrehajtási jogszabályokat.) Kérték, hogy a Bankszövetség vegye fel vele a kapcsolatot és folyamatosan tájékoztassa a szövetség egyes kérdésekben kialakított álláspontjáról, hogy azt képviselni tudja a tanácsadó testületben végzett munkája során.

Kérték, hogy a Bankszövetség vegye fel a kapcsolatot a PSZÁF, az MNB és a PM illetékesével, akik az ország részéről a CESR-ral hivatalosan együttműködnek és tájékoztassa ezeket az intézményeket a bankszövetségi álláspontról. (Ez a csatorna már jelenleg is működik, e hazai intézmények rendszeresen kikérik a Szövetség véleményét.)

A befektetési szolgáltatásokkal és a piaci visszaélésekkel kapcsolatban született EU szabályozás végrehajtási rendeleteinek nemzeti jogokba történő átültetésére és a szabályok hatálybalépésére megállapított határidő irreálisan rövid, a bankszektor számára kezelhetetlen, ezért a Föderáció hivatalos levélben fordul az EU hatóságokhoz. Kérték az egyes nemzeti szövetségeket, hogy e levél alapján hívják fel a hazai hatóságaik figyelmét erre a problémára. Az EU joganyag sematikus implementálása a szektorra pótlólagos költséget ró, túlzott terhet jelent. El kell érni, hogy az egyes hatóságok EU és nemzeti szinten is legyenek tekintettel a bankszektor érdekeire. (Az FBE által ígért levéltervezetet még nem kaptuk meg).

5. Az FBE Kommunikációs Bizottságának az ülése

Az Európai Bankföderáció Kommunikációs Bizottsága októberi ülésén a bankok imázsának növelésével foglalkozott. A Nyugat európai országokban folyamatosan figyelemmel kísérik azt, hogy az ügyfelek mennyire elégedettek a bankok szolgáltatásaival. Az FBE külön projektet indított az egyes országokban végzett felmérések megvitatására és az általánosítható következtetések levonására.

A Belga Bankszövetség pl. telefonos interjúk alapján végzett közvélemény kutatást. A felmérés négy év tapasztalata alapján kívánt következtetéseket levonni, s a jövőre vonatkozóan iránymutatást adni. A négy év összehasonlítása azt mutatta, hogy a bankrendszerben tapasztalt változásokat az emberek semlegesnek ítélték, miközben a szupermarketekét pozitívnak. A felmérés során megpróbálták azt is kideríteni, hogy a bankok fogalma az emberekben milyen képzettársítással párosul. Első helyen rangsorolt az, hogy a bankok nagy profitot realizálnak, hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, ugyanakkor a megkérdezettek úgy ítélték meg, hogy a bankok nem teljes mértékben ismerik fel az ügyfelek elvárásait, s nem teszik igazán könnyebbé az emberek életét. A bankok működését a megkérdezettek többsége jónak ítélte, de úgy vélték, hogy a bankok nem azonos módon kezelik az ügyfeleket. Az emberek számára fontos a közvetlen kontaktus a banki alkalmazottakkal, ez nagymértékben növeli a bizalmukat. A Belga Bankszövetségtől azt várják, hogy nyújtson információt a bankszektorról, védje a bankok érdekeit, közvetítsen a bankok és a szabályozó hatóságok között, vegyen részt a bankszabályozásban. A bankok között végbemenő fúziók csökkentik a bankrendszerbe vetett bizalmat. A megkérdezettek életkora szerint változott az, hogy a bankok megítélésének javításában mit tekintettek fontosnak.

Általánosságban megfogalmazható, hogy a jó kommunikáció első helyen rangsorol a bankok értékelésének a javításában. Az FBE szorgalmazza, hogy hasonló vizsgálatot végezzenek minél több országban. (Svájcban például negyedévente végeznek hasonló vizsgálatokat.)

6. Az EU pénzforgalmi szervezete (EPC)

Az európai bankok pénzforgalmi szervezete, az EPC a magyar bankszakma képviselőjeként tagjává választotta a Magyar Külkereskedelmi Bank munkatársát. A hitelintézetet a Fizetési Rendszer Fórum (FRF) legfelső testülete a Fizetési Rendszer Tanács jelölte azzal a megbízással, hogy a szervezetben az összes hazai bankot képviselve próbálja érvényesíteni a magyar banki érdekeket, ill. az EPC-ben folyó, a hazai pénzforgalmat nagyban befolyásoló munkáról folyamatosan tájékoztassa az érintetteket.

Bár az EU Bankföderációja - mint az EPC egyik alapítója - rendszeresen beszámolt az EPC-ben folyó tevékenységről, a magyar tag révén első kézből értesülhetünk e nagyjelentőségű szervezet munkájáról, s szavazatunk révén befolyásolhatjuk tevékenységét. A közeljövő feladata lesz, hogy az EPC "tükörszervezeteként" működő FRF tevékenysége - a magyar képviselő révén - miként csatornázható be az európai pénzforgalmat alakító munkákba. E feladat segítése céljával jelölt a hazai bankszakma 3 szakértőt az EPC különböző munkacsoportjaiba. Előzetes értesülésünk szerint az FRF mobil-fizetések munkacsoportjának vezetőjét az EPC is beválasztotta a saját mobil munkacsoportjába rendes tagként, de a 2 másik jelölt (Bankkártya és Készpénz munkacsoporti jelöltek) esélyeiről is pozitívan nyilatkoztak az EPC illetékesei.

7. ECBS (European Committee for Banking Standards)

A szeptember 16-án megtartott TSC ülés egyik fontos témája volt az EPC és az ECBS főtitkárai által előterjesztésre kerülő, a szervezetek működésére vonatkozó anyagok megvitatása, de konkrét döntés továbbra sem született a két szervezet által elvégzendő feladatok, az EPC és az ECBS szakmai bizottságai közötti kapcsolatok vonatkozásában.

A Magyar Bankszövetség Szabványosítási Munkacsoportja, az NJSZT IKF segítségével, az ECBS kérésére, elkészítette a Cytizen Card Survey szabvány Magyarországról szóló részét, amely az ECBS TC4N830 Rev1 ACT dokumentumában olvasható.

A Bankszövetség IT Biztonság munkacsoportja összeállította, és az ECBS részére megküldte a New Legal Framework: Security Evaluation részének kommentálásához, megadott formában, országonként készítendő anyagot, amelyet az ECBS TC4-es műszaki bizottsága használ föl egy végső anyag elkészítéséhez. Az FRF Készpénz nélküli fizetések fejlesztése Szakmai Bizottság, Mobil munkacsoportja véleményezésre megkapta az ECBS DIG V4.2 August 2004 implementation guidlines for mobil payments szabványtervezetét, de egyelőre nem éltek ezzel a lehetőséggel. Munkájukhoz azonban mind az említett szabványtervezetet, mind az ECBS TR603 VERSION 1 (Februar 2004) Business and functional requirements for mobil payments szabványt hasznosítani tudták.

IV. BANKSZÖVETSÉGI RENDEZVÉNYEK

1. FBE szeminárium az új és a társult tagoknak a Bankfelügyeleti Bizottság működéséről

Az Európai Bankföderáció (FBE) titkárságának a javaslatára a Bankfelügyeleti Bizottság októberben Budapesten tartotta 51. ülését. A helyszín megválasztásával az FBE azt kívánta elismerni, hogy Magyarország már több éve (előbb megfigyelőként, majd ez év eleje óta rendes tagként) aktívan részt vesz a Föderáció különböző bizottságainak és munkacsoportjainak a tevékenységében.

A bizottsági ülést megelőző délutánon az FBE munkatársai szemináriumot tartottak az Európai Unióhoz 2005. májusában csatlakozott, illetve a tagjelölt országok bankszövetségeinek képviselői részére. A szemináriumon Magyarországon kívül Bulgária, a Cseh Köztársaság, Ciprus, Horvátország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Törökország bankszövetsége képviseltette magát. Az FBE titkárságának munkatársai előadásaikban bemutatták az FBE tevékenységét, szolgáltatásait; az unió különböző intézményeit és a Lámfalussy által fémjelzett döntéshozatali folyamatot; valamint a Bankfelügyeleti Bizottság munkáját, különös tekintettel a Basel II egyezményen alapuló európai tőkedirektíva megalkotásában játszott szerepére. Az ezt követő kerekasztal megbeszélés keretében az új tagok és a tagjelöltek képviselői röviden bemutatták bankrendszerük, bankszövetségük helyzetét, és beszámoltak arról, hogy országaikban mit tartanak a legfontosabb kérdéseknek a készülő tőkedirektívával kapcsolatban, hogyan látják az anya és befogadó ország közötti munkamegosztást, együttműködést. Az FBE arra kérte az új tagokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot országuk gazdasági kérdésekkel foglalkozó európai parlamenti képviselőivel, (azok asszisztenseivel) és Brüsszelbe delegált pénzügyi attaséjával, s ismertessék meg velük a tőkedirektívával kapcsolatos szakmai szempontokat, banki érdekeket.

2. Az országgyűlési biztos jelentése a bankok jelzáloghitelezési gyakorlatával kapcsolatban

2004. júniusában a Bankszövetség vezetői találkoztak Dr. Lenkovics Barna országgyűlési biztossal, amelyen a bankok jelzáloghitelezési gyakorlatáról készített OBH 4999/2003. sz. jelentést vitatták meg. Megállapodás történt, hogy egy később összehívandó szakértői munkabizottság részleteiben is áttekinti a jelentés megállapításait és az azzal kapcsolatos bankszakmai álláspontot.

A lakossági hitelezéssel kapcsolatos ombudsmani jelentés munkabizottsági megbeszélésére 2004. szeptember 7.-én került sor, melyen az országgyűlési biztos illetékes munkatársa és több lakáshitelezéssel foglalkozó kereskedelmi bank és jelzálogbank képviselői, valamint a Pénzügyminisztérium jelzáloghitelezés szabályozásával foglalkozó munkatársa és a PSZÁF fogyasztóvédelemmel fogalakozó főosztályvezetője is részt vettek.

A megbeszélésen sikerült megvilágítani azt a jogszabályi és piaci környezetet, amely a bankok magatartását a vizsgált ügytípusban determinálja, és a beszélgetés eredményeképpen az országgyűlési biztos munkatársa, s a vizsgálatot lezáró levélben maga a biztos is elismerte, hogy az általános banki gyakorlat nem tekinthető rossznak, s néhány vizsgált esetből nem lehet a teljes bankszektort minősíteni. Az ombudsmani hivatalt arra kértük, hogy a banki ügyeket érintő panasz, vizsgálat lefolytatása esetén a vizsgálati jelentés lezárása és nyilvánosságra hozatala előtt vonja be a Bankszövetséget vagy akár független szakértőket a munkába. Ez elől a hivatal képviselője nem zárkózott el.

A banki kollégák ismertették a saját szerződéses gyakorlatukat a vételi jog alkalmazásával kapcsolatban, azt, hogy a vételi jog alkalmazására az egyéb szerződéses biztosítékok elégtelen működése, végrehajthatatlansága miatt van szükség, s hogy ilyen esetben is beépítenek a szerződésbe az ügyfelet védő, jogvédő jellegű rendelkezéseket. A PM képviselője beszámolt a hitelintézeti törvény aktuális módosításáról: a vételi jog és a devizahitel esetében a kockázatfeltáró nyilatkozat kötelező alkalmazásáról, amelyek az ombudsmani ajánlás megvalósítását szolgálják. A PSZÁF munkatársa arról tájékoztatta az értekezletet, hogy a Felügyelet már korábban vizsgálta a banki jelzáloghitelezési gyakorlatot és ennek során nem tapasztaltak negatív jelenségeket. A banki fogyasztóvédelem javítására a lakossági hitelezés más területein is számos fogyasztóvédelmi teendőt lát szükségesnek a PSZÁF, amelynek elindítására munkaanyagot fog készíteni.

3. Tájékoztató a Group4 Falck és a Securicor plc fúziójáról

A dániai székhelyű Group4 Falck és az Egyesült Királyságban bejegyzett Securicor plc 2004. februárjában fúziót jelentett be, melyet az Európai Unió Bizottsága 2004. március 28-án jóváhagyott. A hazai Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa is engedélyezte, hogy a Group4 Falck vállalkozás része összeolvadjon a Securicor plc. vállalkozással. A fúzió a hazai pénzszállítási üzletág helyzetét alapvetően érinti, ezért széleskörű banki érdeklődést váltott ki. Augusztusban konzultációt szerveztünk a Bankszövetségben, melyre meghívtuk Kecskeméti Sándor urat, a Group4 Falck magyarországi leányvállalatának vezérigazgatóját és áttekintettük a fúzió után kialakult helyzetet, illetőleg a fúzió folyamatát. A megbeszélésen a bankok részéről a bankbiztonsági vezetők és jogászok vettek részt. A megbeszélésen Kecskeméti úr arról is beszámolt, hogy milyen fejlesztéseket szeretnének végrehajtani a készpénz-feldolgozás, érmefeldolgozás és a pénzszállítás területén. Megalakult a vagyonvédelmi szakszervezetek szövetsége és az Uniós elvárásokkal összhangban ágazati kollektív szerződést készítenek elő. A fúzióval kapcsolatos változásokról külön-külön egyeztetnek a szerződéses ügyfelekkel a zökkenőmentes átállás érdekében.

4. Fizetési Rendszer Fórum (FRF)

Az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC) mintájára, annak magyarországi "tükör-szervezeteként" létrehozott FRF, a nyári hónapokban csökkentett intenzitással működött. Július, augusztus és szeptember folyamán a Kártya és a Készpénz nélküli fizetési módok fejlesztése Szakmai Bizottság három munkacsoportja: a Kártyabirtokosi Tájékoztató anyag összeállítására alakult munkacsoport, a Mobil fizetések és a Jogi munkacsoport ülésezett.

A Mobil és a Kártyabirtokosi Tájékoztató anyag összeállítását készítő munkacsoport ismételten szembetalálta magát a munkacsoportok által készítendő anyagok finanszírozásának kérdésével. Mindkét csoport esetében fölmerült külső szakértők bevonásának igénye a tanulmányok elkészítésére, valamint a bankkártya használatot népszerűsítő kampány előkészítésére és megszervezésére. Mindezekhez azonban jelentős anyagi források szükségesek.

A kártyabirtokosok tájékoztatására a munkacsoport külső cég bevonásával reklámkampány megszervezését javasolja, amelynek költségeit (kb.: 400 millió Ft) a két nemzetközi kártyatársaság mellett a hazai, bankkártyát kibocsátó bankoknak, a Magyar Bankkártya Fórum ülésein alkalmazott szavazati arány szerint kellene viselniük.

A Mobil munkacsoport által külső szakértőkkel összeállítandó anyagok költsége várhatóan meghaladja a 10 millió Ft-ot, amit a munkacsoportban résztvevő bankok adnak össze, holott az általuk megrendelt anyagokban szereplő információkat később más bankok is felhasználják majd. A pályázat kiírását, a szerződéskötést, az elvégzett munkáért járó fizetések lebonyolítását a GIRO Rt. vállalta, de ismételten fölmerült az az igény, hogy ezeket a tevékenységeket a Magyar Bankszövetségnek kellene ellátnia.

A Bankszövetség eddig ilyen jellegű feladatokat nem végzett, többek között azért, mert az egyesületen belül ezeknek a munkáknak az ellátására egyelőre sem az anyagi, sem a szakmai feltételek nem biztosítottak.

A finanszírozás megoldása a munkacsoportok fölvetése miatt a következő Fizetési Rendszer Tanács ülésének egyik témája lesz.

5. Magyar Bankkártya Fórum

A Fórum szeptember 14.-én tartott ülésen a tagok elfogadták azt a javaslatot, hogy a Belső Működési Szabályzattal (BMSZ) kapcsolatban írásban beérkezett és a megbeszélésen fölvetett módosítási javaslatokon felül szeptember 28-ig újabb módosító javaslatok nyújthatók be, és csak ezt követően készül el és kerül elfogadásra a BMSZ végleges változata.

Második napirendi pontként kerül megtárgyalásra a Magyar Bankszövetség által, írásban jelzett probléma, amelyet néhány bank képviselőjével korábban már az MNB-ben is megvitattak. Ennek lényege az, hogy azoknál a Magyarországon végrehajtott bankkártyás tranzakcióknál, amelyeket a kártya elfogadói külföldi beszedőn keresztül számolnak el, előfordul, hogy a konverziók miatt a kártyabirtokos számláját nem a kártya elfogadásakor kapott bizonylaton szereplő összeggel terhelik meg a kártyát kibocsátó bankok, hanem a konverziók során kialakult összeggel, ami általában magasabb a bizonylaton szereplőnél. A probléma megoldására az a megállapodás született, hogy a reklamáló ügyfélnek a kártyát kibocsátó bank írja jóvá a bizonylat és a terhelési összeg különbözetét.

6. ITKTB, INBA

Az Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottságának (ITKTB) Informatikai Biztonság Albizottság (INBA) július 6.-án tartott ülésén Dr. Bakonyi Péter beszámolt az e-Europe Elisa, a biztonság kezelésére alakult szervezetéről. Muha Lajos az Információ, illetve informatikai biztonságról és az ISO 17799/BS 7799 alapján elkészült ITKTB ajánlás tervezetről tartott előadást. Szabó István az oktatási rendszer bemutatásáról szóló előadásában hangsúlyozta, hogy a biztonságos termékek kialakítására ugyanolyan hangsúlyt kell fektetni, mint az előző előadásban elhangzott szervezeti biztonsági kérdésekre. Dr. Haig Zsolt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, az információ biztonság kérdéseivel foglalkozó oktatásról, Szeberényi Imre pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen, az informatikai biztonság oktatásáról folyó képzésről tartott előadást.

az oldal tetejére