BESZÁMOLÓ

a Bankszövetség 2005. II. negyedévi tevékenységéről

Budapest, 2005. augusztus

I. SZAKMAI KÉRDÉSEK..............................................................................................*

II. PÉNZFORGALOM.................................................................................................*

III. HITELKONSTRUKCIÓK........................................................................................*

IV. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS - EURÓPAI BANKFÖDERÁCIÓ...............................*

V. SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK, RENDEZVÉNYEK......................................................*

1. A központi hitelinformációs rendszer (Csak a Magyar Bankszövetség tagbankjai számára hozzáférhető)

2. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása

A Bankszövetség 2004. év eleje óta folyamatosan részt vett az új csődtörvény előkészítésében. A kormány 2004-ben történt átalakítását követően az új csődtörvény előkészítése az Igazságügyi Minisztérium feladatkörébe került át. Az IM 2005. márciusában beterjesztette a kormány elé a csődről szóló új törvény koncepcióját, amelyet 2005. április 5-i ülésén a Gazdasági Kabinet megtárgyalt. Ezt követően az érdekelt tárcák és a kodifikációs munkákban közreműködő érdekképviseletek között ismételt egyeztetésekre került sor 2005. április 12-én és április 21-én. Az egyeztetések során az IM olyan álláspontot alakított ki, hogy ez évben a hatályos törvény kisebb terjedelmű módosítását kívánja elvégezni és az új csődtörvény megalkotását további széleskörű szakmai egyeztetéseket követően 20052006. évre halasztja.

Az Igazságügyi Minisztérium 2005. április végén küldte meg a csődtörvény koncepciójára vonatkozó javaslatát véleményezésre. Az előterjesztéshez a reorganizációval kapcsolatban több észrevételt tettünk és hangsúlyoztuk, hogy a reorganizáció sikere azon múlik, hogy a vagyonkimentés megakadályozására tett lépések mennyire hatékonyak. A dologi hitelbiztosítékokkal rendelkező hitelezők és a reorganizáció összefüggésében hangsúlyoztuk, hogy nem értünk egyet olyan megoldással, amely szerint a biztosított hitelezők jóváhagyása nélkül lehetne reorganizációt elrendelni.

A 2005. október 31.-ig kidolgozandó rendelkezések körébe javasoltuk felvenni a zálogjoggal biztosított követelések csődeljárásban történő kielégítésével kapcsolatos 50 %-os korlátozás megszüntetését célzó új rendelkezéseket. Javasoltuk az 50 %-os szabály 100 %-ra történő módosítását. Javaslatot tettünk a zálogjogosultak külön kielégítési jogával kapcsolatban és kifogásoltuk azt, hogy a tervezet a zálogtárgyhoz közvetlenül kapcsolódó költségek levonásán túl a befolyt vételárból a csődeljárás lefolytatásának a zálogtárgy értékével arányos részét is le kívánja vonni. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez a megoldás a hitelezők számára elfogadhatatlan, mert ha csak zálogjoggal biztosított vagyonelemek lelhetők már fel a felszámolási vagyonban, a csődeljárás lefolytatásának arányos költségei a teljes vételárat elvihetik. Kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy a biztosítéki tulajdon-átruházást és a biztosítéki engedményezést nem lehet a csődtömeggel szemben hatálytalannak minősíteni. Ezeket a jogintézményeket a bírói gyakorlat is elismeri és a gazdaság minél szélesebb körű és biztosabb finanszírozhatósága érdekében ezeket a biztosítéki intézményeket is fenn kell tartani.

A kormány végül 2005. június 15-én fogadta el az új csődtörvény koncepciójára vonatkozó előterjesztést. A kormányhatározat lényeges megállapításai az új csődtörvény koncepciójával kapcsolatban:

• a végelszámolási eljárás szabályai kerüljenek át a csődtörvényből a cégtörvénybe,
• a vezető tisztségviselők jogellenes továbbműködés miatti felelősségének szabályozása kerüljön be a csődtörvény rövid távú módosításába,
• a társasági csoportok esetében speciális csődjogi szabályokat kell kialakítani,
• bővíteni kell az ideiglenes vagyonfelügyelők jogosítványait, az eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása és az eljárás megindítása közötti időszakban történő vagyonkimentés megakadályozása érdekében,
• a felszámolás kezdő időpontját a felszámolás megindításáról szóló végzés cégközlönyben való megjelenésének napjához kell kötni, azzal, hogy a végzés meghozatalától gondoskodni kell fizetésképtelenségi szakértő kirendelésével a csődvagyon védelméről,
• a fizetésképtelenségi szakértők részére jogosítványokat kell teremteni ahhoz, hogy a közhiteles nyilvántartásokból beszerezhesse az eljárás lefolytatásához szükséges információkat.

3. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény tervezett módosítása

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény tervezett módosításának újabb változatával kapcsolatos véleményünkben - egyebek mellett - kifejtettük, hogy aránytalanságot tapasztalunk a Felügyelet és az ügyfelek tervezet szerinti jogai között, ami a Felügyelet rendelkezésére álló határidők indokolatlan hosszúságában, illetve az ügyfelek rendelkezésére álló határidők rövidségében is megnyilvánul.

Ismételten javasoltuk, hogy egységesítsék a jegybanki és a Ffelügyeleti ellenőrzés során teljesítendő adatszolgáltatások formáját, illetve rögzítsék, hogy a Felügyelet által hivatalból ismert adatok körébe tartoznak az MNB-től a jegybanki ellenőrzés során gyűjtött és a Felügyeletnek átadott információk is - így ezeket nem szabadindokolt az ellenőrzött szervezettől ismételten bekérni.

Kezdeményeztük azt is, hogy amennyiben a Felügyelet közzétette egy határozatát, úgy később az e határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtásának tényét, majd a jogorvoslati eljárás eredményét is ugyanilyen módon tegye közzé.

A PSZÁF-fal egyetértésben indítványoztuk a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet üzletszabályzatának kötelező tartalmi elemeiről szóló 205/1996. számú Korm. rendelet olyan irányú módosítását, hogy a szakmai érdekképviseleti szervezetek által elfogadott sztenderdek esetében a PSZÁF eltekinthessen az egyedi engedélyezési eljárástól és azokat keretegyezményként jóváhagyhassa.

34. Az ingatlan nyilvántartási törvény módosítása

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium áprilisban küldte meg az ingatlan nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI törvény (Inytv.) módosításának tervezetét véleményezésre.

A törvénymódosítási javaslat részben pontosító jellegű volt, részben pedig az Inytv. és a külön jogszabályok, így elsősorban a közigazgatási eljárási törvény (Ket) összhangjának megteremtését kívánta elérni. A módosítás megteremtette a jogszabályi feltételét a hiteles tulajdoni lapok elektronikus okirat formájában történő kiadásának. A tervezet a földhivatalok általános ügyintézési határidejét 30 napban határozta meg. A tervezet lehetővé kívánta tenni a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és az adóhatóság részére a névszerinti lekérdezést a tulajdonosok valamennyi ingatlanáról. A tervezet hatályon kívül kívánja helyezni az Inytv. kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályát, amelyet korábban már a Bankszövetség is kezdeményezett. Mint ismeretes, 2004. május 1-jétől valamennyi kérelemre induló ingatlan nyilvántartási eljárásban kötelező a jogi képviselet. Ezt a rendelkezést az előterjesztő szakmailag nem tartja elég megalapozottnak, és álláspontja szerint a kényszerképviselet elrendelésével sérülhet az ingatlan nyilvántartás közhiteles jellege. A jogi képviselet ellátásával együtt járó többletköltségek miatt ugyanis halasztható esetekben (pl. haszonélvezeti jog megszűnésének átvezetése) nem mindenki fogja igénybe venni az ingatlan-nyilvántartási eljárást. A tervezet rendezi a tartós földhasználatban lévő ingatlanok tulajdonjogi helyzetét.

A tervezethez megküldött észrevételünkben örömmel üdvözöltük a kötelező jogi képviseletre vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését. Megállapítottuk, hogy aA tervezet több rendelkezése a hitelintézetek tevékenységét is könnyítheti: ilyenek az eljárás gyorsítását célzó rendelkezések, a név szerinti lekérdezés lehetősége a bírósági végrehajtók részére, a tartós földhasználatban levő ingatlanok tulajdonjogának rendezése, ami lehetővé teszi a hitelfedezetként történő elfogadásukat. A tervezethez több pontosító észrevételt tettünk és ismét felvetettük, hogy az Inytv. és egyes végrehajtási rendeletek, így pl. a lakáscélú támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet nincsenek összhangban. Ugyancsak felvetettük a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet módosításának szükségességét. Javasoltuk, hogy az Inytv. tartalmazza az ingatlanok helyrajzi számának kialakítására vonatkozó előírásokat.

A tervezetet - az észrevételezőkkel történt egyeztető értekezletet követő átdolgozás után - 2005. májusában ismételten egyeztettéksre került. A tervezet átdolgozása során több észrevételünket figyelembe vették. Sajnálatos módon vVitás kérdésként maradt fenn a kötelező jogi képviselet megszüntetése az FVM és az Igazságügyi Minisztérium között. Ugyancsak függőben maradt az a kérdés volt az, hogy az okmányirodák kiszolgáltathassanak hiteles tulajdoni lapot. Az ismételt tárcaegyeztetés során már csak pontosító észrevételeket tettünk.

45. MNB adatszolgáltatás

A Bankszövetségnél több nagyobb tagbank adatszolgáltatással foglalkozó vezető munkatársa kezdeményezte, hogy a sSzövetségi szintről tegyüenk lépéseket a jegybanki adatszolgáltatás minőségi javítása és a jegybankkal való konstruktív együttműködés érdekében.

Az MNB Statisztikai főosztálya évente értékelő levelet küld a bankok vezetőinek az éves adatszolgáltatás minőségéről. A banki szakemberek szerint az értékelés objektivitása megkérdőjelezhető különös tekintettel arra, hogy a minősítés szempontjait a bankok nem ismerik. A bankok az MNB által meghirdetett szankcionálási politika alapelveinek érvényesülését nem maradéktalanul látják viszont az éves értékelésekben: különösen a transzparencia és a normativitás elveit hiányolják. A banki szakemberek szeretnék, ha számukra is világossá válnának a minősítés során alkalmazott jegybanki módszerek; a jegybank differenciálna a nagyobb méretű, sok termékkel és kiterjedt hálózattal rendelkező bankok és a kisebb egy-egy termékre specializálódó bankok között; s eltérő súllyal kezelné a napi gyakoriságú, előzetes adatokra épülő és a havi teljes mérlegpozíciót átfogó adatszolgáltatást. Felmerült az igénye annak is, hogy konkrétabb jegybanki útmutató készüljön; s a jegybank az adatok közti összefüggések ellenőrzésére adja ki ellenőrző programját a bankoknak.

Az adatszolgáltatás jó minőségének fenntartása, esetleges javítása a bankok számára is fontos feladat. Ennek érdekében a Bankszövetség a banki szakemberek észrevételeit eljutatta a jegybank illetékes alelnökéhez és egyúttal felajánlotta a széleskörű gyakorlati tapasztalattal rendelkező banki szakemberek szakmai együttműködését.

Az MNB illetékes alelnöke válaszlevelében megköszönte az együttműködés felajánlását és jelezte, hogy a jegybanki minőségbiztonsági minőségbiztosítási rendszer továbbfejlesztése során azt igénybe is kívánják venni. Kiemelte, hogy a jó minőségű, és a változó követelményekhez igazodó statisztikák előállításában kulcsszerepe van az adatszolgáltatóknak, és az új adatgyűjtések kialakításánál, illetve a már meglévők bővítésénél az egyik kiemelt szempont az adatszolgáltatói terhek indokolatlan növelésének elkerülése.

A szankcionálási politika, illetve a minőségbiztosítási rendszer fontos alapelve - az MNB álláspontja szerint is - a transzparencia és a normativitás. Levelünk alapján elfogadják azt az észrevételt, hogy ezeket az elveket jobban szolgálná, ha az éves értékelés szempontjait, illetve a szankcionálási politika részleteit publikussá tennék. A javaslatot megfontolva az MNB közzé fogja tenni ezeket az információkat a honlapján. Az évközi problémákról - úgy ahogyan azt eddig is tette - írásban folyamatosan visszajelez a bankok felé.

Az alelnöki levél arról is tájékoztatott, hogy igaz, az elmúlt években javult az adatszolgáltatói fegyelem, de további erőfeszítésekre van szükség mind az MNB, mind pedig az adatszolgáltatók részéről a minőség további javítása érdekében.

56. Adatszolgáltatás a kamatjövedelmekről

A vonatkozó európai uniós direktívának megfelelően az adózás rendjéről szóló törvény szerint 2005. július 1.-től tagbankjainknak adatot kell gyűjteni az nem hazai uniós illetőségű külföldi magánszemélyeknek kifizetett kamatjövedelmekről. Június végére tisztázódtak azok a követelmények, amelyek lehetővé teszik a bankok számára a kötelező adatszolgáltatásra való időbeli felkészülést, miután az APEH honlapjára felkerült és a bankokhoz is eljutott az az útmutató-tervezet és nyomtatvány-tervezet, amely az adatszolgáltatás mikéntjének részleteiről tájékoztatja a pénzintézeteket. Tekintettel arra, hogy az adatszolgáltatásokat legkorábban 2006. január 1.-jén lehet teljesíteni, a végleges formátum - előreláthatólag - 2005 decemberében jelenik meg. A 2005. július 1. és december 31. között keletkezett, jóváírt kamatokról 2006. március 20.-ig kell majd megküldeni az adatokat az illetékes adóhatóságoknak, így az adatszolgáltatásra kötelezetteknek elég idő áll rendelkezésre a szükséges informatikai háttér kialakításához.

67. PM-javaslat a munkáltatói igazolások egységesítésére

A pénzügyminiszter felmérést végzett különböző vállalkozói érdekképviseleteknél, hogy mi módon csökkenthetőek a vállalkozások adminisztratív terhei. Sajátos módon az egyik érdekképviselet - MGYOSZ - nem az állam, hanem a bankszféra gyakorlatát bírálta, miszerint ésszerűtlen, hogy a hitelezéshez szükséges munkáltatói igazolások bankonként eltérőek és a hitelintézetek utólag még ellenőrzik is a munkáltatói igazolások valódiságát. A sokféle dokumentum kitöltése és a postai, telefoni ellenőrző kérdések megválaszolása megterheli a vállalkozásokat. A Pénzügyminisztérium felkérte a Bankszövetséget, vizsgáljuk meg, egységesíthetőek-e a banki munkáltatói igazolás-kérések.

Számos érintett tagbankunkkal vizsgáltuk meg a javaslatot, s e konzultációk alapján elutasítottuk a felvetést. A banki szakértők kiemelték, hogy a munkáltatói igazolás meghatározó szerepet játszik a hitelért fordulók hitelképességének megítélésében és van olyan banki terület (áruhitelezés), ahol szinte az egyedüli forrás, amelynek alapján a hitelező - rövid idő alatt - felelős döntést hoz. A PM-nek írott levélben hangsúlyoztuk, hogy a bankok autonóm módon dönthetik el, hogy milyen tényezők alapján ítélik ügyfeleiket hitelképesnek, vagyis egymástól eltérő adatokat kérhetnek be ügyfeleiktől (ill.etve azok munkáltatóitól). Lényegében az is egy versenyelem, hogy melyik bank tud viszonylag kevesebb információból több következtetést levonni.

Levelünkben kiemeltük, hogy az egységes nyomtatvány korlátozná a versenyt, vagy - amennyiben az összes bank, összes megkívánt információját tartalmazná - egy áttekinthetetlen, zavaros adathalmazt eredményezne. Elismertük, hogy az utólagos ellenőrzések megterhelők lehetnek a vállalkozások számára, de mivel a munkáltatói igazolásokat is hamisítják, a szúrópróbaszerű ellenőrzés nem mellőzhető.

78. Önkormányzati Garancia Alap

Bár a Bankszövetség Elnöksége egy korábbi ülésén nem tartotta kellően kidolgozottnak a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) Önkormányzati Garancia Alapra vonatkozó javaslatát, szövetségünk helyt adott azon kérésnek, hogy az NFH munkatársai felmérhessék, van-e komoly érdeklődés banki részről e garancia intézmény alapításában.

A Szövetség által e célra szervezett konzultáció keretében az NFH illetékese tájékoztatta tagbankjainkat arról, hogy a garancia intézmény elsősorban a II. Nemzeti Fejlesztési Terv Uniós forrású önkormányzati fejlesztéseit kívánja segíteni azáltal, hogy az uniós forrásokhoz szükséges önkormányzati saját erőt megelőlegező hiteleket garantálná. Az előadó szerint évente több mint 50 milliárd forintos hitelpiac generálódna, tehát a bankok - az intézmény alapításával - a maguk számára teremtenének üzleti lehetőséget. Elismerte, hogy az önkormányzatok hitelképességének növeléséhez, ill. az értük vállalt garanciák rentábilis megtérüléséhez még sok jogi, közgazdasági, intézményalapítási lépés szükséges, de jelezte, hogy a kormány eltökélt e kérdésben. Felvázolta, hogy hogyan módosulna az önkormányzatok hitelfelvételét behatároló törvény. A nagyobb településeken - a jegyző intézményéhez hasonlóan és közel azonos hatáskörrel - un. “városmenedzseri” státusz kerülne kialakításra (aki a település közgazdasági irányításáért, fejlődésért lenne felelős), az új garancia intézmény igényeire tekintettel módosulna az önkormányzatok adósságrendezési (csőd-) törvénye és gondolkoznak egy hitelminősítő intézmény létrehozásán is, amely az önkormányzatok hitelezését segítené. A tervek szerint a kormány még ősz előtt döntene az intézmény meglapításáról, amely előreláthatóan 2006 elején kezdené meg működését.

A banki szakértők kevesellték ezeket az információkat ahhoz, hogy az előadó kérésének megfelelően érdemben nyilatkozzanak a 3,6 milliárd forint alaptőkéjűnek tervezett Alap 1/3-ának lejegyzési szándékáról. Számos kérdés merült fel a Garancia Alap üzletpolitikájáról, a tulajdonosi jogokról, a szervezetben tulajdonosként nem résztvevő önkormányzatok, ill. hitelintézetek lehetőségeiről, ezek versenyjogi vonatkozásairól. Az előadó egy későbbi időpontra ígért választ ezekben a kérdésekben (jelezve, hogy ezek kidolgozásában számít a bankokra is), de nyomatékkal kérte, hogy 1 héten belül értesülhessen a bankok részvételi szándékáról.

Az emlékeztető megküldésével kértük tagbankjainkat, hogy nyilatkozzanak az NFH kéréséről. A kért határidőre mintegy 15 tagbankunk jelezte, hogy érdemben érdeklődik az Alapbeli tulajdonosi részvétel iránt, de mindegyik rögzítette, hogy szándéka feltételes, s csak a fontos üzletpolitikai, tulajdonosi, jogi, szervezeti kérdések tisztázását követően vállal kötelezettséget.

A banki jelentkezéseket, az általuk megfogalmazott feltételeket és kérdéseket továbbítottuk az NFH részére. Időközben az NFH illetékese jelezte, hogy a Garancia Alap felállítása a tervezett módon egyelőre lekerült a napirendről - a kormányzat most ennek a feladatnak a hasonló funkciójú Hitelgarancia Alaphoz Rt-hez történő telepítését fontolgatja.

89. Menedékjogi kedvezmény a lakáshitelezésnél

A Belügyminisztérium Bevándorlási Hivatala megkereste a Bankszövetséget, kérve, hívjuk fel tagbankjaink figyelmét egy jogellenes lakáshitelezési gyakorlatra. A Hivatal szerint ugyanis a bankok jogellenesen küldik állami támogatásra jogosító engedélyért az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalhoz (OLÉH) a menedékjogi státusszal rendelkező ügyfeleiket, mivel a menedékjogról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy a menedékest a magyar állampolgárokkal egyenlő jogok illetik meg.

Tagbankjaink megerősítették a BM Hivatala által közölteket (tehát valóban az OLÉH-hoz küldik engedélyért a menedékest), de felhívták a figyelmet a vonatkozó kormányrendelet előírására, miszerint a nem “támogatott személy”-nek (ez a rendelet definíciója, vagyis aki nem magyar állampolgár, ill. nem EU országbeli munkavállaló) csak a lakáshitelezésért is felelős tárca nélküli miniszter (az OLÉH által) engedélyezheti az állami támogatás igénybevételét. A banki szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy a menedékjogról szóló törvény lehetőséget ad a kormányrendeletnek, hogy a törvényben foglalttól eltérő módon rendelkezzen. Az un. “fészekrakó hitelnél” az ezt szabályozó kormányrendelet (4/2005) már nem köti OLÉH engedélyhez az állami támogatást jelentő állami garancia igénybevételét a menedékes számára, de mivel a konstrukció általában egyéb állami támogatással is párosul, a korábban említett kormányrendelet előírásai lépnek ismét életbe.

Mindezekről a Bankszövetség tájékoztatta a BM Bevándorlási Hivatalát, javasolva, közvetlenül vegyék fel a kapcsolatot a felelős tárca nélküli miniszterrel, ill. az OLÉH-lal, s próbálják elérni, hogy a miniszter, vagy a PM jogszabály-módosítással, vagy állásfoglalás- kiadással kiadásával rendezze a kérdést.

109. Banki panaszok a földhivatalok munkájával kapcsolatosan

Egyszerre több tagbank is jelezte a Bankszövetségnek, hogy problémáik vannak a földhivatalok szolgáltatásaival. A jelzést adók egy része az elektronikus földhivatali szolgáltatások (TAKARNET) díjtételeinek radikális emelését kifogásolta, amelyet egyrészt nem előzött meg egyeztetés, másrészről az áremelés semmiképp sem indokolható a sokszor kifogásolható minőségű szolgáltatással. A bankok egy másik csoportja a klasszikus földhivatali szolgáltatással, a tulajdoni lapokkal kapcsolatosan emelt szót, miszerint elfogadhatatlanul magas hibaszázalékkal dolgoznak a földhivatalok. (Az egyik bank 12%-os hibaarányról számolt be.)

Természetesen kikértük összes tagbankunk véleményét a felvetésekről, s a beérkező válaszok megerősítették az indító észrevételeket. Ezek alapján levélben fordultunk a földhivatalok munkájáért felelős FVM-hez.

A kérdésben illetékes helyettes államtitkárnak írott levelünkben nehezményeztük, hogy a tárca anélkül adta ki a TAKARNET díjemelésről szóló rendeletét, hogy egyeztetett volna a szolgáltatás legjelentősebb igénybe vevőjével, a bankokkal. A jogalkotónak ismernie kellene döntése hatásait, márpedig a hitelintézetek tájékoztatták volna róla, hogy a radikális emelés érdemben növeli a hitelfelvevők terheit. (Eddig ugyanis sok bank átvállalta a földhivatali költségeket ügyfeleitől, az emelés után azonban ezt már nem tehetik.) Felhívtuk a helyettes államtitkár figyelmét arra is, hogy az elektronikus szolgáltatások díjemelése ellentétes az e piacon tapasztalható tendenciákkal, s kifejeztük reményünket, hogy az áremelés a szolgáltatás technikai oldalának javulásával (sorozatos kapcsolódási zavarok csökkenése) és tartalmi oldalának (pl. térképvázlatok elektronikus elérhetősége) bővülésével fog járni.

A földhivatalokat felügyelő FVM főosztálynak megküldött levelünkben tájékozattuk az illetékeseket a bankok által kifogásolt földhivatali hibákról. Megemlítettük, hogy tapasztalunk bizonyos javulást a földhivatali munkában, de az 5-8%-os hibaarányt még mindig túl magasnak tartjuk, ami a bankoknak jelentős veszteséget jelent. Tagbankjaink észrevételei alapján részletesen felsoroltuk a földhivatalok hibáit, kérve a főosztályt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. A hibák egy része ugyanis jogszabály-értelmezési gondokból fakad, más részük a hivatali dolgozó nem kellő tájékozottságából és magas az elírási hibák aránya is.

Felvetettük, hogy a bankok jogos elégedetlenségét bizonyára enyhítené, ha a tárca valamiképp orvosolná a bankok TAKARNET díjemelés miatti sérelmét. Javasoltuk, hogy a legnagyobb felhasználó, a bankszféra - hasonlóan más adatbázishoz - a TAKARNET igénybe vételekor kapjon csoportos kedvezményt, vagy vezessenek be sávos tarifát.

1011. Ombudsmani ajánlás a lakáshitelezés állami támogatására

Az Állampolgári jogok biztosa véleménykérési célból küldte meg a Bankszövetségnek jelentését, amelyben a lakáshitelezés során biztosítandó állami támogatásokkal kapcsolatos ügyfélpanaszokkal foglalkozik, illetve. fogalmaz meg jogszabály-módosítási ajánlásokat.

A jelentés éles bírálatot fogalmaz meg azon gyakorlat ellen, hogy lényegében a bankok döntése alapján juthat az állampolgár állami támogatáshoz és vita esetén nincs állami fellebbviteli fórum. A biztos megítélése szerint a bankok csak az ügyfél hitelképessége ügyében dönthetnének, míg az állami támogatás megítéléséről állami szervnek kellene határozni, ennek minden garanciális elemével. A jelentés egy másik fontos ajánlása, hogy bizonyos támogatás-fajtáknál ne lehessen kizáró ok, ha valaki rendelkezik lakástulajdonnal, pontosabban lakását már eladta, de a vevő fizetéséig fenntartja tulajdonjogát. Az esetek többségében (pl. többszereplős adásvétel) ugyanis az adminisztratív ügyintézés (földhivatali bejegyzések, hiteldöntések, ügyvédi munka) értelemszerűen elnyújtja a finanszírozási folyamatot és ideiglenesen az ügyfél több tulajdonnal is rendelkezhet. A bankokat érintő harmadik ajánlás azt fogalmazta meg, hogy az állami támogatásokról szóló banki ügyfél-tájékoztatás kellő részletességgel tartalmazza a különböző állami lakástámogatások igénybevételére vonatkozó feltételeket.

Tagbankjainkkal történt konzultáció alapján küldtük meg válaszunkat az országgyűlési biztosnak. Levelünkben kifejtettük, hogy a bankok számos alkalommal nehezményezték, hogy számos bankidegen, hatósági feladatot (jogszabályban előírt feltételek ellenőrzése) kell a lakásfinanszírozás kapcsán ellátniuk. Erre mindig azt a választ kapták a PM részéről, hogy nem kötelező lakást finanszírozni, viszont az állam képviselője csak ilyen feltételekkel köt támogatás-lebonyolítási szerződést a bankokkal. Azt azonban a bankok is elismerik, hogy az ügyfelek szempontjából a jelenlegi gyakorlat a kedvezőbb, hiszen a különböző igazolásokkal nem kell még egy hivatalos fórumhoz fáradniuk. Azt is kiemeltük a levélben, hogy a hitelintézetek komoly apparátust tartanak fenn annak érdekében, hogy a különböző igazolásokat felelősen bírálják el. (Vitás esetekben egyébként állásfoglalást kérnek a jogalkotótól.)

Teljes mértékben egyetértettünk a biztos azon javaslatával, hogy az átmenetileg, technikai okból birtokolt (lényegében már eladott) lakás, ne legyen akadálya az új lakás megszerzésének, ill.etve e vétel támogathatóságának. (Utaltunk rá, hogy a lakásrendelet egy korábbi véleményezésekor a Bankszövetség is tett ilyen javaslatot.)

Egyetértettünk a biztos azon ajánlásával is, hogy a bankok kellő részletességgel ismertessék ügyfeleikkel az állami támogatás feltételeit, de megjegyeztük, hogy az államot képviselő félnek kellene gondoskodnia arról (esetleg a bankokkal kötött támogatás-lebonyolítási szerződésben), hogy milyen tartalommal jelenjen meg az ügyfél tájékoztató.

1112. Bírósági végrehajtók aktuális listáját sürgető banki kérés

Egyik tagbank kezdeményezte, hogy próbáljuk elérni a Bírósági Végrehajtó Kamaránál, hogy rendszeresen közöljék a bankokkal: tagjaik és a tagokhoz tartozó - azonnali beszedéshez használt - letéti számláik aktualizált listáját. A Kamarának ez a korábban létező, de időközben megszűnt szolgáltatása azért fontos a bankok számára, mert a Végrehajtási törvény lehetővé teszi a bírósági végrehajtóknak, hogy ne bankjuk útján (tehát a kötelezett hitelintézete számára kellően ellenőrizhető módon), hanem közvetlenül a kötelezett bankjához is benyújthassák azonnali beszedési megbízásaikat. Tekintettel arra, hogy sokszor igen jelentős összegről szólnak az inkasszók, a kötelezettek bankjai nagy kockázatot vállalnak, ha kellő ellenőrzés nélkül teljesítenek átutalást egy levélben megjelölt, vagy személyesen a bankfiókban átadott iratban szereplő számlaszámra. Számos bank igen jelentős erőfeszítéseket tesz, amíg hiteles módon meggyőződik a végrehajtó személyének és számlaszámának valódiságáról.

Mivel számos banki szakértő is megerősítette e szolgáltatás felújításának fontosságát, levélben fordultunk a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamarához a kéréssel. A Kamara válaszlevelében kifejezte együttműködési készségét, ugyanakkor közölte, hogy honlapjának korszerűsítése - amelynek keretében rendezni kívánja e kérést - folyamatban van. Addig is felajánlotta a bankoknak, hogy kétséges esetben forduljanak a Kamarájukhoz, ahol soron kívül megfelelő felvilágosítással fognak szolgálni.

A Kamara ugyanakkor elzárkózott azon kérésünk elől, hogy lista formájában küldjék meg számunkra a kért adatokat, mivel a kb. egy hónapos átfutási idő alatt változhatnak az adatok, s az ebből fakadó esetleges kárért a Kamara nem kíván felelősséget vállalni.

1213. Kifogás a Kincstári Vagyoni Igazgatóság gyakorlata ellen

A Bankszövetség a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz (KVI)(KVI) intézett levelében kifogást emelt a KVI azon gyakorlata ellen, hogy amennyiben egy ingatlan tulajdoni lapján a Magyar Állam javára jelzálogjog és ennek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre, akkor a KVI egy további jelzálogjog bejegyzéséhez csak a hitelbiztosítéki érték legfeljebb 50%-áig terjedő mértékben ad hozzájárulást. Az erre irányuló kérelemhez pedig egyebek mellett megköveteli az elkészített banki értékbecslés másolatának, illetve a hitelbiztosítéki értékről szóló igazolásnak a csatolását.

Kifejtettük, hogy a leírt gyakorlat - tapasztalatunk szerint - nagyon megnehezíti, sőt akár lehetetlenné is teszi a lakossági hitelezést. Egyrészt a hitelbiztosítéki érték, illetve az ezt megalapozó értékbecslés bank- és üzleti titoknak minősül, másrészt a jelzálog-hitelintézeti törvény hatálya alá egyébként nem tartozó KVI részéről ez a bankokra kötelezőnél is jóval nagyobb, önként vállalt óvatosság fölösleges és célszerűtlen is, minthogy a hitelbiztosítéki érték megállapításakor természetesen figyelembe veszik az ingatlan terheit, vagyis az ingatlan további megterhelését a bankokra vonatkozó prudenciális előírásokon túl a már létező terhek amúgy is a korlátozzák.

A bírósági végrehajtási törvény alapján a zálogjogosultak kielégítése amúgy is a zálogjogi ranghelyek sorrendjében történik, és későbbi jelzálogjogosult kielégítésére csak a korábbi kielégítését követően kerülhet sor. Így a későbbi ranghelyre történő bejegyzés nem befolyásolja hátrányosan és semmilyen tekintetben nem korlátozza a korábbi zálogjogosult zálogtárgyból történő kielégítését a bírósági végrehajtás során. A KVI gyakorlata azért is célszerűtlen, mert az állam jelzálogjoga mögé bejegyzett jelzálogjoggal biztosított hitelt az adósok jellemzően az adott ingatlanra fordítják (felújítás, bővítés, korszerűsítés), ami így a jelzálogtárgy értékét növeli.

1314. A nyugdíj-előtakarékosság erősítését célzó, ún. 4. pillérre vonatkozó koncepció

A nyugdíj-előtakarékosság erősítését célzó, az ún. 4. pillérre vonatkozó, a Budapesti Értéktőzsde által kidolgozott koncepció céljával alapvetően egyetértettünk, hangsúlyoztuk azonban, hogy komoly szakértői munkát tartunk szükségesnek annak érdekében, hogy távlatilag egy valóban eladható pénzügyi termékkel bővüljön a kereskedelmi bankok és a befektetési szolgáltatók termékkínálata. Kifejtettük továbbá, hogy a bankszámla-vezetési jogosultságnak a biztosító intézetek számára történő megadásának ötletét jogi, pénzügyi és közgazdasági szempontból határozottan ellenezzük.

1415. Befektetési ajánlások készítése

Elfogadva a Befektetési Szolgáltatók Szövetsége (BSZSZ) együttműködési ajánlatát, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Országos Szövetségével (BAMOSZ), a Budapesti Értéktőzsdével (BÉT) és a Magyar Tőkepiaci Szakemberek Egyesületével közös munkát kezdtünk egy, a befektetők részére történő információk nyújtása, különös tekintettel a befektetési ajánlások készítésére tárgyában megfogalmazandó szakmai iránymutatás kidolgozása érdekében.

156. Bankbiztonság -pénzmosás

Az elmúlt időszakban emelkedtek a bankok elleni rablótámadások. A további támadások megelőzése illetve kivédése érdekében szeptember hónapban az ORFK illetékesei és a nagyobb fiókhálózatú bankok biztonsági vezetői egyeztető tárgyalást terveznek. Ezzel egyidejűleg folyamatban van aA Bankbiztonsági Munkabizottság néhány tagjából és az ORFK szakértőiből létrehozott munkacsoportnak munkacsoport előkészíti a Bankszövetség tagbankjai és a rendőri szervek közötti hatékonyabb együttműködésének együttműködést. előkészítése.

16. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény tervezett módosítása

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény tervezett módosításának újabb változatával kapcsolatos véleményünkben - egyebek mellett - kifejtettük, hogy aránytalanságot tapasztalunk a Felügyelet és az ügyfelek tervezet szerinti jogai között, ami a Felügyelet rendelkezésére álló határidők indokolatlan hosszúságában, illetve az ügyfelek rendelkezésére álló határidők rövidségében is megnyilvánul.

Ismételten javasoltuk, hogy egységesítsék a jegybanki és a Felügyeleti ellenőrzés során teljesítendő adatszolgáltatások formáját, illetve rögzítsék, hogy a Felügyelet által hivatalból ismert adatok körébe tartoznak az MNB-től a jegybanki ellenőrzés során gyűjtött és a Felügyeletnek átadott információk is - így ezeket nem szabad az ellenőrzött szervezettől ismételten bekérni.

Kezdeményeztük azt is, hogy amennyiben a Felügyelet közzétette egy határozatát, úgy később az e határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtásának tényét, majd a jogorvoslati eljárás eredményét is ugyanilyen módon tegye közzé.

A PSZÁF-fal egyetértésben indítványoztuk a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet üzletszabályzatának kötelező tartalmi elemeiről szóló 205/1996. számú Korm. rendelet olyan irányú módosítását, hogy a szakmai érdekképviseleti szervezetek által elfogadott sztenderdek esetében a PSZÁF eltekinthessen az egyedi engedélyezési eljárástól és azokat keretegyezményként jóváhagyhassa.

II. PÉNZFORGALOM

1. Kísérlet a folyószámla kondíciók összehasonlíthatóvá tételére

A PSZÁF felkérte a Bankszövetséget, hogy véleményezze azt a módszertant, amellyel a különböző bankok folyószámla kondícióit kívánja egymással összehasonlíthatóvá tenni. A Felügyelet ugyanis folyamatosan erősíti fogyasztóvédelmi tevékenységét és ennek keretében egyre több olyan információt tesz közzé a honlapján, amellyel segíteni kíván az ügyfeleknek a bonyolult termékek közti eligazodásban ill.illetve a bankválasztásban. Természetesen a bankoknak sem mindegy, hogy a felügyelet honlapján milyen adatok jelennek meg róluk, ezért is gondolta a PSZÁF, hogy a bankoknak érdekük közreműködni egy korrekt összehasonlító módszer kidolgozásában.

A lakossági folyószámla igen összetett termék, s a sokféle kondíció (számlavezetési díj, betétlekötési lehetőségek, bankkártya-éves díj, az egyes kártyás tranzakciók díjai, a folyószámlahitel kamatai, internetes rendelkezés ára, stb.) felsorolása önmagában nem segíti a bankválasztást. A PSZÁF egy “THM-szerű” megoldást dolgozott ki, amellyel a sokféle tényezőt - egy rendezőelv alapján - egy összegben tudja megtestesíteni. Ehhez feltételezett 3-háromféle ügyfél-magatartásformát, s minden formához egy fogyasztási szerkezetet. A “konzervatív” az “átlagos” és az “aktív” ügyfél más szerkezetben és intenzitással veszi igénybe a folyószámla nyújtotta lehetőségeket. A konzervatív az alapszolgáltatásokra koncentrál és inkább személyesen, a bankfiókban és a postán intézi ügyeit; az átlagos ügyfél bátrabban használja a bankkártyát, SMS üzenetküldést, de figyel a költségekre is, míg az aktív ügyfél minden új lehetőségre fogékony, maximálisan kihasználja az új technikák (e-banking) nyújtotta lehetőségeket és kevéssé költség-érzékeny (gyakran folyószámlahitelt is felvesz). A tervezet e magatartásformákat “számszerűsítette”, vagyis felsorolta a folyószámla kínálta szolgáltatásokat és megbecsülte, hogy az egyes csoportok évente hányszor veszik ezeket igénybe. Ezután csak be kell szorozni a darabszámot a szolgáltatás díjával és megkapható a folyószámla éves díja. Ily módon egy bank - a csoportok szerint - 3 éves díjjal rendelkezik. A PSZÁF szerint az ügyfélnek el kell döntenie, hogy ő melyik csoportba tartozik, s így összehasonlíthatja a bankok kínálatát.

A tagbankok véleménye alapján összeállított bankszövetségi észrevétel lényegében elfogadhatónak tartotta a felügyeleti elgondolást, ugyanakkor számos fontos kiegészítő javaslatot is tett. A legfontosabb banki megjegyzés arra vonatkozott, hogy nem lehet eltekinteni a folyószámla egyenlegétől és az átlagos tranzakció-nagyságtól (vagyis magatartás formánként meg kell próbálni ezt is megbecsülni). A másik hangsúlyos javaslat az volt, hogy lényegében mindegyik bank folyószámla-csomagokat is ajánl ügyfeleinek, amelyeket szintén figyelembe kellene venni. A bankok úgy vélték, hogy a három magatartás-típus között még markánsabb különbséget kell tenni, amelynek tükröződnie kell az egyes szolgáltatások igénybevételének számosságában. Kisebb jelentőségű, de felhasználhatóság-növelő javaslat volt, hogy az értékek ne éves, hanem havi díjakat tükrözzenek.

A Bankszövetség mindezek figyelembe vételével javasolta a PSZÁF-nak, hogy folytatódjék ez a munka, amelybe feltétlenül vonják be a hitelintézetek szakértőit is.

2. Bankkártyás fizetési lehetőség bevezetése az okmányirodákban

Az elektronikus kormányzat megvalósítása és elterjedése érdekében lehetővé kell tenni azt, hogy a készpénzes fizetést a közigazgatásban is felváltsa a készpénz nélküli, elektronikus fizetés. Ennek érdekében, 2005. szeptember 1.-től a Belügyminisztériummal szembeni elvárás az, hogy az okmányirodákban, az igénybevett szolgáltatásokért felszámított díjakat az ügyfelek bankkártyájuk segítségével is kiegyenlíthessék. A határidő rövidsége, a meglévő rendszerek összehangolása az új fizetési módokkal olyan szakmai ismereteket feltételezett, amely szükségessé tette a kártya elfogadásban és a bankkártyás tranzakciók elszámolásában jártas pénzügyi szakemberek bevonását a kártyával történő fizetési és elszámolási koncepció kialakításába. A BM munkatársai ezért 2005. március 17.-én a Pénzügyminisztérium segítségét kérték abban, hogy szakmai konzultációra hívja a Magyar Nemzeti Bank, valamint a Magyar Bankszövetség szakembereit.

A megbeszélésen megállapodás történt arról, hogy a Fizetési Rendszer Fórum Kártya Szakmai Bizottsága által létrehozott munkacsoport elkészíti azt a dokumentumot, amely tartalmazza az okmányirodákban történő bankkártyás fizetés részletes folyamatát, a résztvevők szerepének, felelősségének, feladatainak és a kiszolgáló infrastruktúrának a meghatározásával, továbbá segítséget nyújt az üzleti feltételek átgondolásában. Az MNB feladata a jogszabályi háttér áttekintése és a szükséges módosítások kezdeményezése. Ezt követően az MNB Széchenyi termében 2005. március 24-én került sor arra a megbeszélésre, amelyen a PM, a MEH és a BM szakemberei ismertették a feladatot a Kártya Szakmai Bizottság banki képviselőivel és válaszoltak a szakemberek által fölvetett kérdésekre.

Sor került annak a munkacsoportnak a megalakítására és tagjainak önkéntes jelentkezés útján történő kijelölésére, amely az előzőekben ismertetett tartalmú dokumentumot 2005. április 14.-re elkészítette. A munkacsoport vezetésével a GIRO Bankkártya Rt. munkatársát bízták meg a munkacsoport vezetésével. A kért határidőre elkészült az “Elektronikus fizetések a közigazgatásban” című anyag, amelyet az MNB juttatott el a kormányzati szervekhez. A bankkártyás fizetési rendszerek ismertetését, azon belül az autorizálást, a tranzakciók elszámolását, az üzleti modellt, továbbá a kidolgozandó koncepció peremfeltételeit, a közigazgatási szerveknél alkalmazott rendszerekhez igazodó fizetési és elszámolási folyamatra tett javaslatot tartalmazó anyag segítséget nyújt a BM-nek a közbeszerzési pályázat kiírásának előkészítésében. Az ősz folyamán megjelenő pályázatból értesülhetnek a hitelintézetek arról, hogy milyen feltételekkel vehetnek részt a koncepció megvalósításában.

3. EU kérdőív az országhatárokon átnyúló, euró fizetésekre vonatkozó 2560/2001 szabályozás 8.§-ában szereplő jelentés elkészítéséhez

Az Európai Parlament és a Tanács határokon átnyúló, euróban történő fizetésekről szóló, 2001. december 19.-i 2560/2001/EK Rendeletének 8. cikke az Értékelési záradék, amely arról szól, hogy a Bizottság legkésőbb 2004. július 1.-ig az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt egy jelentést e rendelet alkalmazásáról, amely többek között tartalmazza:

• a határokon átnyúló fizetési rendszerek infrastruktúrájában történt változásokat,
• az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások fejlesztésének szükségességét, többek között a határokon átnyúló fizetési szolgáltatások nyújtása során érvényesülő verseny feltételeinek megszilárdításával kapcsolatos teendőket,
• a rendelet alkalmazásának hatását a tagállamokon belül teljesített fizetésekért felszámított költségekre,
• a 6. cikk (1) bekezdésében szereplő, 12 500 euró összeghatárig terjedő, határokon átnyúló fizetésekre vonatkozó, fizetési mérleg statisztikákkal kapcsolatos nemzeti bejelentési kötelezettségek 50 000 euróra való növelésének célszerűségét 2006. január 1-jétől.

Továbbá megemlíti azt is, hogy "amennyiben szükséges, e jelentéshez módosító javaslatokat kell mellékelni".

A rendeletben olvasható határidőre a jelentés nem készült el, a további csúszások elkerülése érdekében a Tanács 2005. június 15.-ig várt választ a jelentés elkészítését segítő kérdőívben feltett kérdésekre. A kérdések megválaszolását az MNB és a Bankszövetség osztotta föl egymás között. A Bankszövetség kérésére a tagbankok megküldték az őket érintő kérdésekre adandó válaszaikat, amelyeket szerkesztve juttattunk el a Pénzügyminisztériumhoz. A PM, az MNB és a Bankszövetség munkatársai egyeztették a kérdésekre adott válaszokat, majd az így kitöltött kérdőívet a PM juttatta el az illetékesekhez.

4. Számlavezetési kedvezmények iránti igény

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a vakok és gyengén-látók, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa pedig a nyugdíjas ügyfelek részére nyújtandó kedvezményes bankszámlavezetés igényével fordult a Magyar Bankszövetségen keresztül tagbankjainkhoz. A bankoktól érkezett válaszok alapján arról tájékoztathattuk mindkét szervezetet, hogy az ügyfelek igényeihez igazodva többféle kedvezményes számlavezetési csomag vehető igénybe. Az új konstrukciók részletei a bankok honlapján is olvashatók. Az új számlacsomagok előnyben részesítik az elektronikus szolgáltatások iránt fogékony ügyfeleket. Ők akár már havi 199 forintért vezethetnek lakossági folyószámlát és teljesíthetnek megadott számú fizetést.

Felhívtuk tagbankjaink figyelmét arra, hogy a nyugdíjas korosztály egyelőre idegenkedik az elektronikus úton igénybe vehető szolgáltatásoktól és kértük őket, hogy a hagyományos banki szolgáltatásokhoz szokott és ahhoz továbbra is ragaszkodó, idősebb korosztály számára is dolgozzanak ki kedvezményes számlacsomagokat. Válaszukban tagbankjaink közül többen jelezték, hogy megkezdték a nyugdíjasok bankszámla vezetési szokásainak elemzését, és tárgyalásokat folytatnak a Nyugdíjfolyósító Intézettel annak érdekében, hogy egyszerűsíthető legyen a nyugdíjak bankszámlákra történő utalásának folyamata.

5. Fizetési mérleget érintő HUF tranzakciók jogcímezése

Az MNB Statisztikai főosztálya azzal kereste meg a Bankszövetséget, hogy a fizetési mérleget érintő HUF jogcímezési gyakorlatról folytasson egyeztetést a bankokkal, és ha a jelenlegi előírások mellett kedvezőbb gyakorlati módszer is bevezethető, akkor azt jelezze az MNB felé. A jegybank a javaslatot a 2006 évi adatszolgáltatásról szóló rendeletébe szeretné beépíteni.

A jegybanki ellenőrzések során kiderült, hogy a bankoknál nem egységes a jogcímezési módszer, nem mindenki követi szorosan a rendeletben előírtakat. Az egyik tagbankunk a forint tételek jogcímezésére egy új javaslatot dolgozott ki. Az új javaslat szerint minden bank eldönthetné, hogy a korábbi módszere mellett be kívánja-e vezetni az új változatot. Az új változat, ami informatikai fejlesztést nem igényel., de természetesen, ha van erre kapacitás, akkor automatizmus erre is beépíthető. A javaslat lényegében azt szolgálja, hogy a jelenlegi, bankok közti egyeztetési gyakorlat jogi keretbe (MNB rendeletbe) épülve a jegybank számára is elfogadhatóvá váljék, továbbá, hogy a hónap végén jogcímezésre váró - - jelentős erőforrást lekötő - egyeztetendő tételek száma redukálódjon.

Az alternatív javaslatot a tagbankok adatszolgáltatásban résztvevő szakértői egyhangúan elfogadták. Az MNB illetékes szakterülete is befogadásra alkalmasnak ítélte a módszert és ígérete szerint az új javaslat a 2006. évi adatszolgáltatási útmutatóba beépül.

6. Az adók, járulékok egyszámlára történő befizetésének technikai megvalósítási javaslatai

A Magyar Bankszövetség a tagbankok véleményét kikérve összegezte észrevételeit és javaslatot tett az Adóreform Bizottság Egyszerűsítéssel, deregulációval foglalkozó munkacsoportjának - az általa javasolthoz képest - egy átfogóbb célú megoldásra, az úgynevezett "listás fizetések" bevezetésére. Ennek a megoldásnak a lényege az, hogy a csoportos átutalásokhoz hasonlóan, egy kötetben nyújtható be az átutalási megbízás és a hozzá tartozó részletező lista, amelyben megadható az átutalás összegéhez tartozó tételek fölsorolása. A listás fizetés abban különbözik a csoportos átutalástól, hogy amíg ott a kötegben szereplő megbízásokat több hitelintézethez kell eljuttatni, addig a listás fizetésnél az átutalás kedvezményezettje egy intézmény, amely az átutalás összege mellé megkapja a részletező listát és ennek alapján képes a tételek megfelelő módon történő feldolgozására.

Javaslatunkat első alkalommal 2005. áprilisban 20.-án juttattunk el a Pénzügyminisztériumhoz. Az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. Törvény módosításának előterjesztés-tervezetét véleményezve, 2005. május 19.-én ismételten felhívtuk a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkárának a figyelmét arra, hogy a többcélú listás fizetéshez képest az Adóreform Bizottság Egyszerűsítési és deregulációs munkacsoportjának javaslata magas fejlesztési költségekkel járó részmegoldás csupán. Megvalósítása esetén indokolatlan többletmunka és aránytalanul nagy felelősség hárulna a bankokra anélkül, hogy az adózók számára jelentős könnyebbséget jelentene. Nem csökkentené a hibalehetőséget, és a korszerű, elektronikus fizetési csatornákkal szemben a papíros bizonylaton történő fizetést szorgalmazná.

Fenntartottuk azt az áprilisi javaslatunkat, amelyben hangsúlyoztuk, hogy a Fizetési Rendszer Fórum egyik munkacsoportja alaposan megvizsgálta a több célra használható, korszerű, listás fizetési mód részletes kidolgozásának és bevezetésének feltételeit, ezzel az új fizetési móddal az adófizetés is egyszerűsíthető lenne és más területeken is könnyíthetné a megbízások végrehajtását, ezért továbbra is ezt a megoldást támogatjuk. Levelünkre nem érkezett válasz, de a módosított törvény egyelőre nem tartalmazza az egyszámlára történő adóbefizetésnek az Egyszerűsítéssel és deregulációjával foglalkozó munkacsoportja által javasolt megoldását.

1. Agrárhitelezés

Az egyes agrártámogatások (elsősorban a területalapú földtámogatások) előfinanszírozásával kapcsolatban számos kérdés merült fel a bankok részéről. Ennek tisztázása érdekében a Bankszövetség szervezésében az FVM szakértőinek részvételével megbeszélést szerveztünk az érdekelt banki szakértők részére.

A megbeszélésen sikerült több kérdést tisztázni, amelynek alapján az FVM Tájékoztatót adott ki a felmerült kérdésekről. A Tájékoztató a banki szakértők véleménye szerint azonban nem tisztázott minden problémát, ezért az FVM részére újabb javaslatokat, észrevételeket küldtünk.

A tisztázást nagyban nehezíti, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal ügyintézése több bank tapasztalata alapján nem egységes az országban és ez nehézségeket jelent mind az ügyfelek, mind a bankok részére. (Ezért a III. negyedévben az MVH szakértőivel egyeztető megbeszélést tartottunk.)

Ebben a negyedévben került sor a kedvezőtlen térségű hitelkonstrukcióval kapcsolatban a 2004. évi, a gazdálkodók által készített önértékelés banki véleményezésére. A véleményezés elősegítése érdekében a bankok megkapták az FVM által a gazdálkodók részére kiadott felhívást, amelynek az volt a célja, hogy a gazdálkodók önértékelése szabályszerűbb legyen, mint a korábbi évben. Az érdekelt bankok az önértékelés felülvizsgálatának és véleményezésének túlnyomórészt időben eleget tettek.

Az FVM rendelet-tervezetet készített a Hajdúbét Rt. és a Parmalat Hungária Rt. tartozás átvállalásának rendezéséről. A rendelet-tervezethez az érdekelt bank több észrevételt tett, amelynek legfontosabb kérdése, hogy a támogatás összege megfelelő banki számlára érkezzen.

2. Kis- és középvállalkozások hitelei

A Magyar Fejlesztési Bank kidolgozta a "Sikeres Magyarországért" Vállalkozás Fejlesztési Hitelprogram tervezetét. Ennek lényege, hogy egy nagy hitelprogram keretébe vonja össze a korábban indult olyan hitelprogramokat, amelyeket az MFB refinanszíroz állami árfolyam garancia alapján.

A hitelprogramról a Bankszövetség szervezésében az MFB és az érdekelt bankok szakértőinek bevonásával egyeztető megbeszélést tartottunk. Ezt követően küldte meg az MFB a bankoknak a refinanszírozási keretmegállapodást, a terméktájékoztatót és a refinanszírozási eljárás rendet.

IV. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS - EURÓPAI BANKFÖDERÁCIÓ

Európai Bankföderáció

1. Bankfelügyeleti Bizottság - Tőkemegfelelési munkacsoport

1.1. A tőkekövetelmény direktívával (CRD) kapcsolatos fejlemények

A parlamenti felelős jelentés tervezete a tőkekövetelmény direktíváról (Radwan riport)

A témáért felelős parlamenti képviselő (rapportőr), Alexander Radwan április elején tette közzé a direktívával kapcsolatos jelentés tervezetét. A több mint száz oldalas jelentés tervezet közel háromszáz módosítási javaslatot fűzött az Európai Bizottság által 2004. júliusában benyújtott direktíva tervezethez. A javaslatok egy része a Tanács által 2004. decemberében elfogadott módosítási, illetve korrekciós indítványok átvételét jelentette, de a rapportőr nagyszámú új kezdeményezést is tett, és sok helyütt nem csatlakozott a Tanács javaslatához.

A jelentés tervezet a direktíva bevezető részéhez (recitals) fűzött legfontosabb módosító javaslatai a saját tőkére vonatkozó irányelv átdolgozásának szükségességére; az adatvédelmi szabályok felülvizsgálatára; a külső minősítő intézmények szerepére; a banki gyakorlatban használt biztosítékokat széleskörű elismerhetőségére; a biztosítások beszámíthatóságára, a CEBS felügyeleti gyakorlatok közeledésére vonatkozó évenkénti jelentésére, a Bizottság és a CEBS munkájának a parlamenti ellenőrzésére vonatkoztak.

A cikkelyeket érintő legfontosabb módosítási javaslatok az egyedi megfelelés alól adható felmentés a tagországokon belüli kötelezővé tételére; az u.n. “szóló konszolidáció” feltételeinek a módosítására; s a csoporton belüli kockázatok kedvező súlyozási lehetőségének a közös intézményvédelmi rendszerhez tartozó csoportokra való kiterjesztésére irányultak. A rapportőr egyelőre nem tartja időszerűnek az egyedi alkalmazás alóli felmentésnek, illetve a csoporton belüli kockázatok 0 súlyának unión belüli alkalmazhatóságát, de támogatja a kérdés öt év múlva történő felülvizsgálatát. Radwan úr kötelezné a bankokat, hogy minősítési döntésüket írásban, a részletekre kiterjedően hozzák az egyes hiteligénylők tudomására, s a nem teljesítés definíciójában a 90 napos késedelmet 180 naposra kívánta változtatni. Azt is indítványozta, hogy a különböző bizottsági szinteken hozott technikai kiigazítások, illetve bevezetési szabályok csak akkor váljanak hatályossá, ha ellenük az Európai Parlament, vagy a Tanács hat hónapon belül nem emel kifogást. Számos (KKV szektorra, retail portfolióra vonatkozó) módosítási javaslata azt kívánta elérni, hogy a bevezetés során a kis intézmények ne kerüljenek hátrányba nagyobb versenytársaikkal szemben. A rapportőr jelentése végén négy kérdés megvitatását ajánlotta a parlament figyelmébe: ezek az irányelv alkalmazásának szintjei, a csoporton belüli kockázatok kezelése, az anya és a fogadó ország felügyeletei közötti felelősség megosztás és a bizottságok által történő szabályalkotás (comitology) alkalmazhatósága.

Képviselői módosító indítványok

A parlamenti képviselőknek május közepéig volt lehetőségük további módosítási javaslatokat fűzni a direktíva tervezethez. A 2005. május 27-én közzétett dokumentum szerint összességében 887 módosítási javaslatot nyújtottak be (ebből 288 a Radwan-jelentésben szereplő). Ez még akkor is nagyon sok, ha a javaslatok közel fele korrekciós jellegű, és számos fontos cikkelyre vonatkozóan több azonos tartalmú, vagy egymásnak ellentmondó módosítási javaslat érkezett. (Az addig vissza nem vont javaslatokról a parlament gazdasági és monetáris bizottsága (ECON) július 13-i ülésén szavaztak a bizottsági tagok.)

A legfontosabb módosítási javaslatok a direktíva alkalmazási szintjére (egyedi, vagy csak konszolidált), a csoporton belüli nulla súlyozás alkalmazási feltételeire (főleg a takarékszövetkezeti integrációkat érintően), a konszolidált felügyelet meghatározóvá tételére, az anya és a fogadó ország felügyeleteinek együttműködését szabályozó szöveg finomítására, a retail portfolió kiterjesztésére, a kis és középvállalati szektor sztenderd módszer alatti kedvezőbb súlyozására, a faktoring követelések előnyösebb kezelésére, illetve a kockázat csökkentéssel kapcsolatos szabályok lazítására irányultak.

Az egyik magyar EU képviselő által benyújtott három módosítási javaslat közül számunkra különösen fontos, hogy 2012-ig egy adott tagállam valamennyi EU ország devizájában denominált államkötvénye úgy legyen kezelhető (kockázati súlyozható), mint a saját devizában denominált. (A módosítást az ECON ülésén megszavazták. A javaslatot a Magyar Bankszövetség kérésére az FBE is támogatta)

A szakmai szövetségek a komitológia biztosítása érdekében

A különböző szakmai nemzetközi érdekvédelmi szövetségek (FBE, ISDA, LIBA, stb.) és az IIF - a július 13-i ECON ülést megelőzően - közös levelet intéztek az Európai Bizottsághoz, az UK Elnökséghez és a témában legaktívabb parlamenti képviselőkhöz annak érdekében, hogy a készülő direktívából ne maradjon ki a jogszabály (1. 2. és 3. szintű) bizottságokban való módosításának (komitológia) a lehetősége. A levél szerint a szakmai szövetségek nagyra értékelik a tőkekövetelmény direktíva első olvasatban való elfogadására irányuló törekvéseket, ugyanakkor komoly aggodalmaik vannak a komitológiára vonatkozó rendelkezések kihagyását érintően. A CRD javaslat 2004. júliusi publikálása óta a szakma egyértelműnek tekintette, hogy az irányelv függelékei az elfogadást követően a Lámfalussy-féle bizottságokban, a komitológia keretében lesznek módosíthatóak. A szakmai szövetségek tiszteletben tartják az Európai Parlamentnek a jogszabály alkotási folyamat demokratikus beszámoltathatóságára irányuló törekvését, de a komitológiára vonatkozó rendelkezések elhagyása megmerevítené a szabályozásai kereteket, s lehetetlenné tenné a globális fejlődéssel való lépéstartást. A rugalmasság hiánya veszélyeztetné a pénzügyi szolgáltatásokat illetően Lisszabonban kitűzött célokat.

Az Elnökség, illetve a parlamenti felelős kompromisszumos javaslatai - Az ECON július 13-i ülése

Júniusban az Európai Unió Bizottságának luxemburgi elnöksége - a képviselők módosító indítványait mérlegelve - elkészített egy, a tőkekövetelmény direktívára vonatkozó kompromisszumos javaslatot. A javaslat mintegy 200 képviselői módosító indítvány elfogadását tartalmazta, míg több mint száz módosítás esetében kompromisszumos szöveget fogalmazott meg.

A parlament gazdasági és monetáris bizottsága július 13-i ülésére a rapportőr újabb kompromisszumos javaslatokat dolgozott ki a képviselői módosítási indítványok, illetve az elnökség megegyezést célzó javaslatainak a figyelembe vételével. Az ECON ezeket a kompromisszumos javaslatokat, valamint a rapportőr szóban benyújtott - a Bizottsággal egyeztetett - módosításait kivétel nélkül elfogadta, ami jelentősen növeli a direktíva tervezet első olvasatban történő elfogadásának az esélyét. (Az ülésen 36 képviselő szavazott az első olvasatban való parlamenti elfogadás mellett, míg hatan tartózkodtak.)

Az ECON által elfogadott kompromisszum főbb - cikkelyeket érintő- tételei a következők:

A komitológiára vonatkozó rendelkezések végül nem maradnak ki a direktívából, de azokat mindaddig felfüggesztik, amíg az intézmények között megegyezés születik, amely az alkotmánytervezetben foglaltak szerint biztosítja az Európai Parlament jogait, azt, hogy lehetősége legyen visszavonni a Bizottságokban alkotott szabályokat.

Az alkalmazási szinteket illetően arra kell törekedni, hogy a direktíva rendelkezéseit konszolidált szinten és - ha az illetékes hatóságok úgy találják helyesnek - egyedi szinten is kelljen alkalmazni. Így a direktíva tervezet lehetőségként, nem pedig előírásként tartalmazza a leányvállalatok, illetve az anya hitelintézet egyedi alkalmazás alóli felmenthetőségét, bizonyos szigorú feltételek fennállása esetén.

A retail portfolióba való besorolhatóság diverzifikáltságra vonatkozó feltételein könnyítettek, hogy az ne okozzon aránytalan korlátozást a kisebb intézményeknek; és az 1 M eurós küszöb alól kivették az ingatlannal fedezett hiteleket. Egyben megteremtették a retail portfolió IRB és sztenderd módszer szerinti kezelésének az összhangját.

A csoporton belüli kockázatok - egy tagországon belüli! - 0 súlyozása az eredeti Bizottsági szövegben szereplő feltételek mellett megengedhető. A 0 súlyozás lehetősége kiterjed az olyan - a 94/19/EC - direktívának megfelelő intézmény védelmi sémák résztvevőire is, amelyek kielégítik a számukra (új cikkelyben) megfogalmazott prudenciális feltételeket. (Így fenn kell állnia a csoporton belüli kockázatok tagok összessége által történő teljes és korlátlan garantálásának, meg kell felelni az egy csoportba konszolidálás követelményének, közös kockázatkezelést kell működtetni és legalább évente egyszer aggregált jelentést kell publikálni, stb.)

Könnyebbednek a belső minősítésen alapuló módszer használatához szükséges (adatokra vonatkozó) minimumkövetelmények, különösen az IRB-t 2010 előtt bevezetők esetében.

Lehetővé tették a kollektív befektetési vállalkozásokkal (CIU) szembeni kockázatok alternatív kezelését.

A vállalati és KKV hitelek esetében előírták a minősítések átfogó és írásban történő közlését. Ha ez a bankok önkéntessége alapján nem működne, úgy tagállami szinten jogszabályban kell előírni a tájékoztatási kötelezettséget.

Nemzeti hatáskörben lehetővé vált a default definíciójának 90-ről 180 napig tartó késedelemre való felemelése, ha azt a helyi körülmények indokolják. Ez a lehetőség 2011-ig érvényes, és a napok száma üzletáganként (product lines) változhat.

Ötről négy évre rövidült az az időszak, amelynek elteltével a Tanácsnak és a Parlamentnek felül kell vizsgálni az alkalmazási szintekre, illetve a konszolidált felügyeletre vonatkozó cikkelyeket.

A direktíva függelékében szereplő - technikai jellegű - előírások közül a fedezett kötvényeket, az automatikusan megújuló (revolving) hiteleket; a stressz tesztet; az IRB minimum adat követelményét (két év elégséges, évente növelve öt évig); a pénzügyi holdingok felügyeletét; és bizonyos befektetési szolgáltatók működési kockázatra vonatkozó - nemzeti hatáskörben adható - felmentését érintően született kompromisszumos módosítás. A megegyezés szerint az azonos adós azonos minősítési osztályba sorolásától azokban az esetekben is el lehet tekinteni, ha a fogyasztóvédelemre, banktitokra vonatkozó rendelkezések, vagy más jogszabályok megtiltják az adós adatainak a cseréjét.

A tervek szerint a kompromisszumos javaslatoknak megfelelően átírt, s a kereskedési könyvre vonatkozó - Bázelban elfogadott -szabályokkal kiegészített direktívát ez év őszén fogadja el a Parlament, illetve a Tanács; a megújult remények szerint első olvasatban.

Az FBE lobby tevékenysége

Az FBE titkársága az elmúlt hónapokban igen erőteljes lobby tevékenységet folytatott, hogy elérje a készülő direktíva iparági szempontból indokolt, s a tagok körében konszenzust élvező módosítását. A legfontosabb hosszú távú célok - csak csoportszintű alkalmazás, konszolidált felügyelet, csoporton belüli kockázatok EU-n belüli 0 súlyozása - rövid távon nem bizonyultak elérhetőnek. Az ECON által elfogadott kompromisszumok közül az FBE nem értett egyet a 0 súlyozás lehetőségének az intézmény védelmi sémák tagjaira való kiterjesztésével, az IRB használatához szükséges adat-követelmények lazításával, a fedezett kötvények kezelésével és a befektetési szolgáltatóknak adható felmentéssel.

Az FBE-nek fontos szerep jutott a direktíva tervezet technikai jellegű hibáinak a kijavításában; a belső, valamint a Bázeli egyezménnyel való konzisztencia megteremtésében.

A kereskedési könyv felülvizsgálata (TBR)

A Bázeli Bizottság és ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság április elején konzultációs dokumentumot tett közzé a kereskedési könyv módosításával kapcsolatban, melyekhez 2005. május 27-ig várták a véleményeket. A módosítások az alábbi területeket érintik:

-A partnerekkel szembeni hitelkockázati kitettség (OTC származékos ügyletek, repó és fordított repó ügyletek, értékpapír kölcsönnyújtási és kölcsönvételi ügyletek, változó letét melletti hitelezés, hosszú elszámolási pozíciók)

és a termékek közötti nettósítási megállapodások kezelése;

-A kettős nem teljesítés kezelése a kereskedési és a banki könyvi kockázati kitettségek esetében;

-A belső minősítésre épülő módszereknél a rövidlejáratú ügyleteket érintő lejárati kiigazítás;

-A jelenlegi kereskedési könyvi szabályozást illető módosító javaslatok, különös tekintettel a speciális kockázatok kezelésére;

-Az elszámolási kockázatot (nem teljesült tranzakciókat) érintő tőkekövetelmény módosítása.

A partnerekkel szembeni hitelkockázati kitettség megállapítására négy eltérő bonyolultságú módszer áll rendelkezésre: az eredeti kockázati kitettség módszere, a piaci árazás módszere, a sztenderd módszer és a belső modell módszer. A nettósítás csak bilaterális alapon lehetséges, s egyelőre az új szabályozás sem engedi meg a különböző termékek közötti nettósítást.

A kettős nem teljesítés kezelésére kidolgozott módszer figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a biztosított követelések esetében csak akkor keletkezik veszteség, ha sem a fizetésre kötelezett (adós), sem a biztosítékot adó nem teljesít. A biztosított követelések tőkekövetelménye az adós és a garantőr PD-jének, a garantőr LGD-jének, a kitettség lejáratának és három korrelációs tényezőnek a függvénye. Ez utóbbi paraméterek az adós és a garantőr rendszerkockázati érzékenységét, illetve az adós és a garantőr közötti korrelációt fejezik ki. A kedvezményes számítás egyaránt alkalmazható a banki és a kereskedési könyvre, de csak a belső minősítésre épülő módszert alkalmazók esetében.

A belső minősítésre épülő módszereknél a rövidlejáratú ügyleteket érintő lejárati kiigazítás tekintetében nemzeti hatáskörben a felügyelet felmentést adhat az egy éves minimális követelmény alól, ha biztosított, hogy nem áll fenn hosszabb távú ügyfélkapcsolat.

A kereskedési könyvi előírások továbbfejlesztése

a egyebek között a kereskedési könyvi tételek pontosabb specifikációját, az illikvid pozíciók értékelési mechanizmusának szigorítását, a belső modellek egyedi kockázat-számításra vonatkozó követelmény rendszerének a felülvizsgálatát, és a hitelminőség-romlás és csődkockázat modellezéséhez konkrétabb és megbízhatóbb elvárás rendszer kialakítását célozza.

A nem teljesült tranzakciók kezelésére korábban nem volt egységes szabály. A módosítás ezt a hiányt is pótolja, különbséget téve a DVP és nem DVP ügyletek között.

A Bázeli Bizottság július 12.-én elfogadta a kereskedési könyvre vonatkozó új szabályokat, s ezt követően nyilvánosságra hozták az Európai Bizottság megegyezésnek megfelelő szöveg javaslatát. A tervek szerint kereskedési könyvi módosítások - az új tőkemegfelelési szabályozás részeként - 2007. január 1.-től lépnek hatályba.

A nemzetközi tőkeegyezménnyel (Basel II) kapcsolatos USA-beli fejlemények

Erősen kétségessé vált a Bázel II tőkeegyezmény USA-beli bevezetésének az időrendje. Ennek az az oka, hogy az amerikai bankok által végrehajtott negyedik mennyiségi hatásvizsgálat (QIS4) eredményei a tőkeszükséglet elfogadhatatlan csökkenéséről tanúskodnak. Az USA négy szabályozó hatósága mélyen megosztott abban a tekintetben, hogy mi okozhatja a tőkeszükséglet drámai csökkenését, hogy a csökkenés mennyire nagy problémát jelent, s hogy a csökkenés mennyiben származhat az adatok megbízhatatlanságából. A hatóságoknak - április 29.-én kiadott közös közleményük szerint - pótlólagos időre van szükségük annak vizsgálatához, hogy az új szabályozás miért vezet az aggregált minimum tőkeszükséglet lényeges mérséklődéséhez. Mindez a tervezett szabályozás (NPR: Notice of Proposed Rulemaking) - a közleményben meg nem jelölt idejű - késedelmét okozhatja, ami a Bázel II bevezetésének kritikus lépése az USA-ban. Eredetileg az NPR-t június végéig akarták publikálni. A FDIC véleménye szerint az USA-nak meg kell tartania a jelenlegi szabályozási kereteket (Promt Corrective Action (azonnali kiigazítás) és a tőkeáttétel szabályozása), míg a többi szabályozó szerint a Bázel II a PCA szabályok helyébe léphet. A kincstár (OCC) és a takarékok felügyelete (OTS) továbbra is néhány Bázel II képlettel szembeni fenntartását hangsúlyozza, míg a Fed teljes mértékben támogatja a tervezett új szabályozást. A szabályozó hatóságok közötti véleménykülönbségek feléleszthetik az USA kongresszusának Bázel II-vel kapcsolatos érdeklődését, ami a szabályalkotás átpolitizálódásának a kockázatát hordozza.

Az általános bevezetést illetően sok múlhat a számos ország által 2005 második felében végrehajtandó QIS5 eredményétől. Ha ez a korábbiaknál átfogóbb - a kereskedési könyvi szabályozás változásainak hatását is tükröző - mennyiségi hatásvizsgálat az USA-beli eredményekhez hasonlóan a tőkeszükséglet jelentős csökkenését mutatja, akkor a Bázel II egyezmény lényeges kiigazítása válhat szükségessé.

1.2. Európai Bankfelügyeleti Bizottság (CEBS)

A CEBS mintegy másfél éves fennállása alatt július közepéig tíz konzultációs anyagot tett közzé. Az elmúlt időszakban az FBE a CEBS egyik kulcsfontosságú tárgyaló partnerévé vált, a CEBS kiemelten támaszkodik az Európai Bankföderáció véleményére a nyilvános konzultációs folyamatban, s képviselői több témakörben is megbeszéléséket folytattak az FBE szakértőivel.

Átdolgozott konzultációs anyag a felügyeleti felülvizsgálati folyamatról (Új CP3)

Az eredetileg 2004. májusában publikált konzultációs anyagot - a kapott észrevételeket is tükrözve - lényegesen átdolgozták és október 21-i határidővel ismételten konzultációra bocsátották. A korábbi anyag kiegészült a belső irányítás (internal governance (IG)) általános alkalmazására vonatkozó irányelvekkel, s annak bemutatásával, hogy az IG hogyan érvényesül a belső tőkemegfelelés mérési folyamatban (BTMF, angolul ICAAP). Részletesebben tárgyalják az intézmények és a felügyelet kapcsolatát, azt, hogy a felügyeletek hogyan használják belső kockázat értékelési rendszerüket a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamatban.

Az anyag egyértelműen leszögezi, hogy a belső tőkemegfelelés mérési folyamat az intézmény sajátja (felelőssége), a felügyelet nem írhatja elő, hogy azt hogyan alkalmazzák, feladata a BTMF áttekintése és értékelése, a belső folyamatok megbízhatóságának, megfelelő voltának megítélése. A BMTF értékelésekor alapvető az intézmény belső irányítása. Az ezzel kapcsolatos felügyeleti elvárásokat külön alfejezet tárgyalja, amely 21 pontban fogalmazza meg az IG-vel szembeni követelményeket. A konzultációs anyag ugyancsak kimerítően foglalkozik az intézmények és a felügyelet közötti párbeszéddel, amelynek transzparensnek, világosnak és konzisztensnek kell lennie. A felügyelet és az intézmény közötti párbeszéd intenzitásának és mélységének arányban kell állnia az intézmény méretével, komplexitásával és fontosságával. Az arányosság elve vonatkozik az intézmények belső tőkemegfelelés mérési folyamatára is. A CEBS tervezi, hogy rövid időn belül elkészít egy kézikönyvet, amely építőkockánként, komponensenként tartalmazza a második pillér egyes elemeit.

7. konzultációs anyag (CP7) a külső hitelminősítő intézmények (ECAIs) elismeréséről

A konzultációs anyag célja, hogy az egyes tagállamok konzisztens módon, egységes elvek alapján döntsenek a külső hitelminősítő intézmények elismeréséről. Az anyag hangsúlyozza, hogy a külső hitelminősítő intézmények elismerése semmiképp sem jelenti azok felügyeletét, vagy valamifajta felügyeleti engedélyezését. A külső hitelminősítő intézmények elismerésére két módon - közvetlen és közvetett formában - kerülhet sor. A közvetlen elismerésnél az adott felügyelet maga ítéli meg, hogy az ECAI megfelel-e a tőkekövetelmény direktívában lefektetett kritériumoknak. A közvetett elismerés azt jelenti, hogy a felügyelet az értékelési folyamat megismétlése nélkül elismeri a más tagországban már elismert hitelminősítő céget. Ha az elismerés iránti igényt több tagországban is benyújtják, akkor közös elismerési eljárás javasolt. A felügyeletek az ECAI-k elismerését a tőkekövetelmény direktívában lefektetett elismerési kritériumok alapján, azok közös értelmezése szerint, a közösen összeállított "közös alapú alkalmazási csomagra" támaszkodva végzik. A külső hitelminősítések “mapping”-jét illetően a CEBS a Bázeli Bizottság 2004. júniusi dokumentumának II mellékletében leírtakat tartja irányadónak.

A konzultációs anyag válaszadási határideje szeptember 30., s a CEBS a válaszok függvényében 2006 elejére ígéri a módosított irányelveket.

8. konzultációs anyag (CP8) a CEBS szerepéről és feladatairól

A CEBS több mint egyéves működésének tapasztalatait áttekintve szükségesnek és hasznosnak találta, hogy saját szerepéről is konzultációs anyagot bocsásson ki, október 28-i válaszadási határidővel. A dokumentum szerint a CEBS fő célja tagállamok felügyeletei közötti együttműködés elősegítése, az európai pénzügyi rendszer biztonságának és szilárdságának a hatékony és eredményes biztosítása. Az anyag részletezi azokat az eszközöket melyek segítségével a CEBS - az EU Bizottság által alapításakor megfogalmazott - három feladatát (a hatékony EU törvénykezésben való részvétel; a bankfelügyelet konzisztens megközelítésének az elősegítése; valamint a felügyeletek közötti együttműködés és információ csere megerősítése) betöltheti.

9. konzultációs anyag (CP9) a jobb felügyeleti együttműködés irányelveiről

A konzultációs anyag - amelyhez november 8-ig várják a hozzászólásokat - felvázolja az európai bankcsoportok konszolidált felügyeletének az irányelveit. Az irányelvek kiindulópontot jelentenek a határokon átnyúló csoportok felügyeletének a tartalmi továbbfejlődéséhez, a működési hálózati mechanizmus megteremtéséhez. A fő célok: a bankcsoportok költség és erőforrás hatékony felügyeletének a kialakítása; a felügyeleti folyamatok áramvonalasítása a gyakorlatok és a szabványok közelítése révén; a felügyeletek közötti koordináció és kooperáció hálózati kereteinek a kialakítása; és a felesleges felügyeleti terhek elkerülése.

Az irányelvek szerint a bankcsoportok felügyelete során a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamatnak (FFÉF, angolul SREP) azonos elveken kell alapulnia és hasonló eljárásokat kell alkalmazni. Ennek összehangolt felügyeleti cselekvést, a feladatok megkettőződésének a megszüntetését, arányos és kockázati alapú megközelítést, s a felesleges adminisztratív terhek korlátozását kell eredményeznie.

A bankcsoportok konszolidált felügyeletét koordinált és hatékony módon kell végezni, s a konszolidált felügyeletért felelős hatóságnak tökéletesen ismernie kell a fogadó felügyelet szempontjait, politikáját, stratégiáját, kockázatértékelési módszereit, különösen a fontos csoporttagok esetében. Egy-egy csoporttag fontosságát az anya és a fogadó ország felügyelete eltérően ítélheti meg. A fontosságot és a rendszer szempontú jelentőséget eseti alapon kell elbírálni a csoporttag komplexitásának, potenciális hatásának és méretének a figyelembe vételével. A konszolidált felügyelet szempontjából az anyaország felügyeletének a megítélése a mérvadó. A konszolidált felügyelet végzésénél kulcsfontosságú, hogy az abban résztvevő felügyeletek közösen és kölcsönösen megértsék a felügyelt csoport belső irányítási rendjét, stratégiáját, üzleti terveit és folyamatait.

Az anya (konszolidált) és a leányvállalatok felügyeleteinek két vagy több oldalú írásos megállapodásokban (Memoranda of Understanding) kell rögzíteni a kooperációban vállalt szerepeket és felelősségeket. Az anya és a fogadó országok felügyeletei közötti együttműködési kereteknek semlegeseknek kell lenniük, hogy ne vezessenek a csoportok szerkezeti átalakulásához. Ugyanakkor a fogadó ország felügyeletének szerepét tekintve különbséget kell tenni aszerint, hogy a csoporttag leányvállalatként, vagy fiókként működik. Az anyag részletesen is leírja az anya (konszolidált) és a fogadó felügyelet együttműködésének lépéseit leányvállalatok és fiókok esetében, illetve a fejlett módszerek (IRB, AMA) engedélyezését illetően.

10. konzultációs anyag (CP10) a kockázat kezelési és mérési rendszerek értékeléséről és elismeréséről

Ebben a konzultációs anyagban az európai bankfelügyeletek közös értelmezését adják annak az értékelési folyamatnak, amelyben elbírálják, hogy egy adott intézmény használhatja-e az IRB-t, vagy az AMA-t a szabályozói célokra (a szabályozói tőke megállapítására). Ugyancsak közös értelmezésük alapján a felügyeletek irányelveket határoztak meg a fejlett módszerek CRD-ben szereplő minimum alkalmazási feltételeinek tartalmára és alkalmazására vonatkozóan. A dokumentum leszögezi, hogy a fejlett módszerek alkalmazása csak a CRD-ben megfogalmazott feltételek (IRB: 84. cikkely, VII. Függelék 4. rész, illetve AMA: 105 cikkely, X. Függelék 3. rész) teljesülése esetén engedélyezhető. A CEBS iránymutatást ad a felügyeleteknek, hogyan kell értelmezni a direktíva vonatkozó helyeit, s ezzel természetesen az intézményeknek is fogódzókat nyújt a bevezetéshez, így a CP10 az eddigi egyik legfontosabb felkészülési dokumentumnak tekinthető. (A konzultációs anyaghoz október 30-ig várják a véleményeket.)

A 123 oldalas dokumentum a bevezetésen túl három fő részből áll. Az első rész a felügyeletek közötti együttműködés elemeit írja le az engedélyezési és az “engedélyezés utáni” folyamatokban. Meghatározza azokat a minimum tartalmi és formai követelményeket, amelyeket a fejlett módszerek alkalmazásának engedélyezését kérő intézménynek teljesítenie kell. (Írásban beadott kérelem; a minősítési, illetve a működési kockázat mérő rendszer dokumentációja, ideértve a használt modelleket; az ellenőrzési környezet, a bevezetési eljárások és az IT infrastruktúra bemutatása; a bevezetési (beleértve Roll-Out) tervek és az állandó részleges használat részleteinek prezentálása; önértékelés.) Felvázolja a konszolidált felügyelet várható megváltozása esetén követendő eljárást, az engedélyezés utáni teendőket és az átmeneti időszak feladatait.

A második rész részletezi azokat a minimum feltételeket, amelyeket az IRB módszer szabályozási célból való felhasználásához teljesíteni kell. A minimum feltételek a minősítés módszertanára, a kockázati paraméterek becslésére, belső dokumentálására; a becslés során használt adatokra; a becsült kockázati paraméterek mennyiségi és minőségi validálására; és a belső irányításra vonatkoznak. Kiemelt figyelmet szentelnek a definícióknak és a kockázati paraméterek (PD, LGD, konverziós tényező) becslésének, s a paraméterek kockázati profilnak való megfelelésének.

A harmadik rész az operációs kockázatra vonatkozó irányelveket tartalmazza, alapvetően az AMA alkalmazását illető eljárásokat részletezi, de valamelyest kitér az egyszerűbb módszerekre is. A dokumentum rávilágít az IRB illetve az AMA engedélyezési folyamatának különbségeire, s leszögezi, hogy a fejlett módszerek használata a hitel és a működési kockázat esetében egymástól független. Azt is hangsúlyozzák, hogy a CEBS útmutatója nem teljes körű és nem terjed ki minden részletre; az egyes felügyeletek az irányelvekben szereplőknél szigorúbb és részletesebb feltételeket támaszthatnak.

FBE válasz a közös jelentési keretekről (CoRep) szóló (CP4) konzultációs anyagra

Az FBE levelében hangsúlyozza a fizetőképességi mutatóra vonatkozó egységes jelentés fontosságát a felügyeleti gyakorlatok közelítésében, illetve az azonos versenyfeltételek megteremtésében. A közös jelentés különösen fontos a bankcsoportok számára, hiszen csökkenti a különböző felügyeletek által megkövetelt jelentések okozta adminisztratív terheket. Az FBE ezért támogatja a CEBS közös jelentési keretek kialakítását célzó törekvését, ugyanakkor leszögezi, hogy:

A CEBS javaslata túl részletes és messzire mutató, a javaslatnak csak a legjobb gyakorlatot (best practice) és nem valamennyi gyakorlatot kell lefednie.

A közös jelentést teljesen harmonizálni kell különböző felügyeletek jogterületein, az elfogadható legszűkebb tartalommal és legnagyobb aggregáltsági szinten.

Az új közös jelentési keretnek kizárólag az adott intézmény fizetőképességi mutatójának a felügyelet informálásához megkívánt, lényeges elemeire kell fókuszálnia, s szigorúan az első pillérre kell korlátozódnia. A jelentésnek a kockázati kitettségre, a súlyozott eszközökre és a saját tőkére kell vonatkoznia.

A CoRep javaslatoknak összhangban kell lenniük más futó javaslatokkal (pl. FinRep, XBRL Munkacsoport)

A jelenlegi javaslat nem felel meg a CEBS azon szándékának, hogy csökkentse az iparág jelentési terheit, sőt a jelenlegi kötelezettségek megsokszorozódásához vezetne. Ezért a CEBS-nek a javaslat átdolgozásakor további három alapelvet is szem előtt kell tartania: az arányosságot, a bankok jelentési kötelezettségeinek mérséklését és a költség-haszon elemzést.

Az FBE kéri a CEBS-et, hogy tisztázza a CoRep alkalmazásának az időbeli ütemezésére vonatkozó elképzeléseit, mert néhány tagországban legalább 12 hónap szükséges a jelentési kötelezettségek bevezetéséhez, a CEBS végső javaslatának kibocsátását követően.

Az FBE képviselői június 29.-én Londonban személyesen is találkoztak a CEBS szakértőivel. A kapott információk szerint a COREP tartalma a felülvizsgált dokumentumban jelentősen egyszerűsödni fog az eredeti javaslathoz képest, az űrlapok száma lényegesen (harmadával) csökken. Egyszerűsítik és tisztázzák a számláló tartalmát, redukálják a kockázat csökkentésre vonatkozó információkat, s növelik a felügyeletek rugalmasságát a sztenderd módszer kockázati kategóriáinak a meghatározásánál. Javítottak az értékpapírosítás, illetve belső modellel számított piaci és működési kockázatok jelentési sémáin. A CEBS 2005 utolsó negyedévében szeretné véglegesíteni a javaslatot, de ez a határidő csúszhat a tagok közti vélemény különbségek függvényében.

FBE válasz a felügyeleti közzétételről szóló (CP5) konzultációs anyagra

Az FBE határozottan üdvözli a felügyeleti közzététel CEBS által kialakított kereteit, mely a felügyeleti gyakorlatok egységesítésének és a verseny-semleges piaci feltételek megteremtésének fontos eszköze. A Föderáció mindvégig javasolta a felügyeletek közzétételi kötelezettségére vonatkozó szabályok kialakítását, így elégedett a CEBS által kidolgozott javaslattal és általános keretekkel. Észrevételei az alábbiakban foglalhatók össze:

A kidolgozott keretek lehetővé teszik a közzétett információkhoz való könnyű hozzáférést.

A közzéteendő információk köre megfelelő és felhasználó barát módon lett kialakítva.

Kulcsfontosságú, hogy valamennyi web oldal elérhető lesz angol nyelven.

Az FBE szempontjából fő cél a felügyeleti gyakorlatok közelítése, ezért szükségesnek tartja a nemzeti felügyeletek eltérő értelmezéseit és gyakorlatait tartalmazó oldalak kialakítását.

A későbbiekben a CEBS fontolóra vehetné az EU és a nem EU országok összehasonlítását.

Technikai oldalról nézve fontos, hogy a jelentések Excel formátumban is rendelkezésre álljanak, és e-mail jelzőrendszer működjön.

Mivel a felügyeleti közzététel új elem, a kereteket bizonyos idő elteltével a szektorral konzultálva felül kell vizsgálni.

1.3. Az Európai Bizottság anyaga a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos politikáról (Green Paper)

A Bizottság az anyagban összefoglalja azokat a célokat, melyeket a következő öt évben el kíván érni a pénzügyi szolgáltatások területén. Ezek:

Az integrált, nyitott, versenyképes és gazdaságilag hatékony európai pénzügyi piac megszilárdítása és a még meglévő -gazdasági szempontból jelentős - korlátok eltávolítása.

Olyan piac kialakítása, ahol a pénzügyi szolgáltatások és a tőke az EU-n belül szabadon és a lehető legkisebb költséggel áramlik; - a prudenciális ellenőrzés megfelelő és hatékony szintje, pénzügyi stabilitás és magas szintű fogyasztó védelem mellett.

A meglévő jogi keretek foganatosítása, érvényesítése és folyamatos fejlesztése; minden jövőbeni kezdeményezés esetén szigorúan a jobb szabályozás kialakítása; a felügyeleti konvergencia fokozása; és az európai befolyás erősítése a globális pénzügyi piacokon.

A bizottsági anyag egyes fejezetei az alapvető fejlesztési irányokat, a szabályozás javításának és kikényszerítésének a lehetőségeit, a pénzügyi szolgáltatásokat érintő jogszabályalkotás 2005-2010 közötti lépéseit és a lehetséges új kezdeményezéseket tárgyalják. Az anyaghoz tartozó hét melléklet az alábbi témákat taglalja:

A pénzügyi integráció gazdasági előnyei

Jobb szabályozás, szabály átültetés, foganatosítás és folyamatos értékelés

Eredményes és hatékony felügyelet

A határokon átnyúló konszolidáció (vállalategyesülések) akadályai

Külső kapcsolódások (dimenziók)

Vagyonkezelés

Retail pénzügyi szolgáltatások.

Az FBE - különösen a konszolidált felügyeletet illetően - elégtelennek tekinti Green Paper-ben megfogalmazottakat, ezért levelet írt az Európai Bizottságnak melyben hangsúlyozza, hogy a több tagországon belül működő bankcsoportok hatékony felügyelete megkívánja a teljesen konszolidált felügyeletet (az anya és a fogadó ország felügyeletének a világos szerepe mellett). Az EU töredezett felügyeleti rendszere a pénzügyi szolgáltatási szektorban a hatékony határon átnyúló kapcsolatok egyik fő akadálya. A levél szerint a bizottsági anyag nem tükrözi azokat az eredményeket, amelyeket a Bizottság és az iparág képviselői már elértek a CRD-re vonatkozó egyeztetések során, s nem ad világos információt arra vonatkozóan, hogy a Bizottság az adott időszakban konkrétan mit kíván elérni a bankfelügyelet területén. Az FBE sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen útitervet, mely részletesen tartalmazza a célokat, az elérésükhöz szükséges lépéseket és azok ütemezését.

42. Az Európai Bankföderáció Jogi Bizottságának 100. ülése

Az Európai Bankföderáció Jogi Bizottsága 2005 áprilisában, Brüsszelben tartotta 100. ülését. A Bizottság új elnökkel és új osztályvezetővel működik: Gérard Gardella és Robert Priester személyében. Az ülés napirendjén kívül felvetették a bizottság Bizottság munkája hatékonyabbá tételével kapcsolatos igényt. (Kevés bizottsági ülés van sok napirendi ponttal, az egyes vizsgálandó kérdésekkel kapcsolatos célkitűzések túl általánosak, sok kérdés kerül más bizottságokból a jogi Jogi bizottság Bizottság elé, stb.)

Az ülés napirendjén a következő kérdések szerepeltek:

1. Corporate governance (felelős vállalatirányítás) és társasági jog: a Titkárság beszámolt az EU Bizottság kezdeményezéseinek helyzetéről, az FBE válaszáról. Ta közös konzultációban, tájékoztatták a résztvevőket az EU Bizottság corporate governance szakértői csoportja jelentésének megjelenéséről, melyben az FBE corporate governance és társasági jogi közös munkacsoportjának szakértői is részt vettek. Beszámoltak a Nemzetközi Bankföderáció felelős vállalatirányítási munkacsoportjának párhuzamos tevékenységéről.
2. Értékpapírjogi szabályozás:

a) Hágai konvenció a közvetítőnél letétbe helyezett értékpapírokon fennálló, meghatározott jogok alkalmazásáról. A Titkárság beszámolt az aláírással összefüggő helyzetről. EU-szinten a Bizottság aláírásra vonatkozó javaslatát követően a Tanács döntése függőben van. Az EKB márc. 25-én kiadott véleményében hatástanulmány készítését javasolta. A francia tag tájékoztatta a bizottságot, hogy a francia pénzügyminisztérium megküldött egy hatástanulmányt az EU Bizottságnak, s kilátásba helyezte, hogy az FBE konzultálhat a tanulmányról.

b) UNIDROIT egyezménytervezet az értékpapírokra alkalmazandó anyagi jogról: (Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért) az FBE hosszas vita után alakította ki saját álláspontját a tervezetről és megküldte az UNIDROIT Titkárságnak a májusi római kormányközi szakértői értekezlet előtt. A tagok figyelmét felhívták a Hágai Konvenció és az UNIDROIT Konvenció közti szoros kapcsolatra. A spanyol kolléga ismertette szövetsége álláspontját. Szeretnék, ha a Konvenció a közvetett részesedésekre korlátozódna, a közvetlen értékpapír-tulajdoni konstrukciók megfelelő jogi védelmet élveznek a nemzeti jogban. Végül tájékoztatást adtak a Legal Certainty Group-ban és a G30 jogi albizottságban folyó munkáról.

3. A bankszámlák határon átnyúló zárolása kérdéskörében a tagok elfogadták a Titkárság jelentését, de megjegyezték, hogy túl korai lenne még állást foglalni.
4. “26. Rezsim” Az elnevezés egy páneurópai, nemzeti jogrendszerektől független pénzügyi, különösen banki termékek kidolgozására irányuló munkát takar, amelyben egy nyugdíjpénztári modellre vonatkozó előterjesztést küldött meg az FBE korábban a tagoknak. A bizottsági ülésen körkérdést intéztek a résztvevőkhöz. A bizottsági tagok az új modellel szembeni fenntartásaikat hangsúlyozták:

1. az új modell nem egyszerűsíti a jelenlegi helyzetet, hanem a 25 tagország nemzeti jogrendszere mellett egy újabb 26-at hoz létre, szerencsésebbnek ítélik ítélnék a nemzeti jogrendszerek további harmonizációjára irányuló erőfeszítéseket.
2. többen a modell kidolgozatlanságára hívták fel a figyelmet, ezért vonakodnának jóváhagyólag állást foglalni, de később visszatérnének rá,
3. az adózási kérdések nehezen lennének megoldhatók ebben a modellben, a nemzeti jogintézményekhez való viszony is tisztázatlan,
4. hazai részről az hangzott el, hogy nagyfokú óvatosságot kell tanúsítani a fogyasztóvédelmi és felügyeleti szempontok kidolgozatlansága miatt, mivel nyugdíjszolgáltatás esetén ez alapvető szempont.

A bizottság Jogi Bizottság végül megállapította, hogy általános a szkepticizmus a tagok között, de figyelembe véve, hogy az európai intézmények és szervezetek sokkal optimistábbak, mégis továbbra is figyelemmel kell kísérni a kérdést. Az ülés ebédszünetében részt vevő Dirk Staudenmayer, aki az EU Bizottság egészség- és fogyasztóvédelmi főigazgatósága egyik egységének vezetője, rövid áttekintést adott a koncepcióról.

5. European Master Agreement: keretszerződés pénzügyi ügyletekhez (EMA) Az EMA-t 2001-ben kezdeményezte az FBE, az Európai Takarékpénztárak Szövetségével és az Európai Szövetkezeti Bankok Szövetségével. Az EMA időközben a derivatívákra vonatkozó záradékkal bővült. Az EMA munkabizottságban a jogi munkabizottság részvételét is biztosítani kívánják. A Titkárság tájékoztatást adott az EMA-hoz történő csatlakozásokról, az EMA munkabizottságai közti együttműködésről. A nemzeti jogvélemények listáját ismét megküldik a tagoknak. Több tag kifejtette, hogy tartózkodnak az EMA alkalmazásától a nemzeti piac sajátosságai miatt. A jogi Jogi bizottság Bizottság megállapította, hogy nincs konszenzus az alkalmazás kérdésében, és semleges álláspontot kíván elfoglalni.
6. European Contract Law: a jogi Jogi bizottság Bizottság csak megfigyelőként i álláspontot kívánja ebben ezt a munkábant betöltenikövetni, mert a francia és olasz tagszervezeten kívül, - akik melyek több munkacsoportban is részt vettek - a tagok nem tudnak erre szakértőket mozgósítani, s az FBE nem is kíván e kérdésben meghatározó befolyást gyakorolni.
7. Határon átnyúló egyesülések és felvásárlások az európai bankszektorban: a titkárság beszámolt az FBE EU Bizottságnak e tárgyban megküldött dokumentumáról és beszámolt az FBE különböző bizottságai és munkacsoportjai e kérdésben kifejtett munkájáról. A jJogi albBizottság áttekintést készített a határon átnyúló egyesülések és felvásárlások jogi akadályairól, amelyet a tagok véleményének bekérését követően az FBE végrehajtó Végrehajtó bizottsága Bizottsága elé terjesztenek.
8. EPC (European Payment Council) jogi munkabizottsága: a titkárság beszámolt a készülő új egységes fizetési rendszerre vonatkozó szabályozás előkészületeiről, melynek 6. változata volt előkészítés alatt, és amely várhatóan 2005. szeptemberében kerülhet a Parlament elé.
9. Izlandi Lakás-takarékpénztár: az FBE az végrehajtó Végrehajtó bizottság Bizottság korábbi döntésének megfelelően az Izlandi Bankszövetség kérésére beavatkozott az EFTA Bíróság előtt folyó perbe, melynek részleteiről a titkárság beszámolt.
10. Class Action: az FBE titkársága összegyűjtötte a tagok nemzeti jogalkotásában kialakított megoldásokat a kollektív perindítás kérdésében, amikor fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi vagy egyéb kérdésekben társadalmi szervezetek, jogi személyek indíthatnak keresetet magánszemélyek helyett.
11. Egyebek: a francia tag kérésére a titkárság körkérdést intézett a tagokhoz a hatóságok, önkormányzatok hitelügyleteinek közbeszerzési eljárásban történő kezelésével kapcsolatban, mert a vonatkozó EU direktíva nem elég egyértelmű e kérdésben. Belgiumban, Németországban, Írországban, Olaszországban nyílt versenytárgyalást folytatnak, de a jogi előírások nem egyértelműek.

53. Számviteli Bizottság

3.1. Globális számviteli szabályozás: EU-SEC megállapodás

Az Európai Bizottság és az Amerikai Tőzsdei Értékpapírfelügyelet (Securities&Exchange Comission SEC) áprilisban sajtóközleményben tudatta, hogy megállapodtak egy olyan "utitervbenútitervben", amelynek célja a nemzetközi pénzügyi jelentési sztenderdek szabványok (IFRS) és az amerikai nemzeti számviteli szabályok (USGAAP) összehangolása.

A megállapodás arra irányul, hogy a SEC lehetőség szerint 2007-re, de legkésőbb 2009-re meghozza azokat az intézkedéseit, amelyek révén megvalósul a kétféle számviteli sztenderd harmonizálása. Jelenleg ugyanis az amerikai tőzsdére belépő IFRS-t alkalmazó vállalkozásoknál a beszámoló jelentéseket hozzá kell igazítani az eltérő amerikai, eltérő számviteli előírásokhoz.

Mr. Charlie McCreevy az Európai Bizottság belső piacok és szolgáltatások felügyeletével megbízott biztosa kiemelt figyelmet fordít erre a folyamatra és hangsúlyozta, hogy Európa és Amerika közös érdeke a szabályozásból eredő piaci korlátok és az ehhez kapcsolódó költségek csökkentése. Mostantól kezdve szoros együttműködés következik, amelynek révén közelíteni lehet egy olyan magas minőségi feltételeknek megfelelő globális számviteli szabályozás felé, melyet az Európai Unió kiemelten támogat és amelynek nagy fontosságot tulajdonít.

63.2 .. A Nemzetközi számviteli sztenderdek (IFRS) gyakorlati alkalmazása

A Lengyel Bankszövetség a lakossági hitelek (jelzálog és fogyasztási) effektív kamatlábának megállapításánál figyelembe vehető tranzakciós költség fogalmának nem egységes meghatározására hívta fel a figyelmet.

A lengyel bankok szerint az effektív kamatláb kiszámításánál figyelembe vehető költségek nem azonosan szerepelnek az IAS 39 és IAS 18-ban: az IAS 39 “tranzakciós költséget” az IAS 18 “kapcsolódó közvetlen költséget” említ, s a két fogalom tartalma nem azonos. Az eltérő számbavétel miatt a termék élete során az időszakonként elszámolásra kerülő bevétel és költségtételek nem jól párosodnak, s így az eredmény kimutatás adata torzul.

A lengyel szakértők megoldásnak az IFRS továbbfejlesztését indítványozzák. Egyik lehetőségként - - közelítve a US GAAP előírásához - a tranzakciós költség fogalmának szélesítését, másiknak pedig egy a lakossági termékek díjaira vonatkozó meghatározás kialakítását javasolják.

A Magyar Bankszövetség egyetért abban, hogy az IFRS-en belüli diszharmóniát orvosolni kell, és fontosnak tartja az IFRS-US GAAP konvergenciát. A tranzakciós költség fogalmának kiterjesztése az IFRS általános alapelveivel összhangban áll és egy globális számviteli sztenderd kialakítása felé mutat.

7.3.3. Európai FBE válasz az európai pénzügyi jelentések (FINREP-Financial Reporting (CP6)) egységesítésee munkaanyagra

Az FBE a CEBS (Committee of European Banking Supervision) által előterjesztett egységes európai felügyeleti pénzügyi jelentés- tervezetet kritikus hangon észrevételezte. Az anyaggal kapcsolatos főbb kifogások a következők voltak:

• Az FBE üdvözli az Európán belüli pénzügyi jelentések harmozációja érdekében induló kezdeményezést, de - amiatt, hogymivel a nemzeti felügyeleteknek jogában áll majd az egységes szerkezetben lefektetett adatigényeken felül további, részletesebb információszolgáltatást is előírni -, nem tartja megvalósíthatónak a pénzügyi szolgáltatások terén megcélzott egységes európai belső piac kialakítását.
• Az eltérő adatigények miatt továbbra is jelentős különbségek maradnak a tagországok között, és nem csökken lényegesen a jelenlegi jelentésszolgálati különbségek miatti teher.
• A tervezet nem felel meg a nemzetközi számviteli sztenderdekben (IFRS) lefektetett közzétételi követelményeknek sem: túlzottan részletes adatszolgáltatást vár például a különféle termékekre, szektorokra vonatkozóan, és korlátozza a számviteli szabályokban kínált opcionális lehetőségeket. A jelentőszolgálati követelmények meghatározásakor gyakran hivatkozik az un. általános gyakorlatra (Common Practise), mely fogalom az IFRS szerint nem definiált.
• A nemzetenként eltérő adatszolgáltatási részletezettség különösen a több országban jelen levő anyabanknál csoportoknál okoz majd problémát: a konszolidáció szinte lehetetlenné válik, ha a nemzeti szabályozó hatóságok szabadon dönthetnek a pénzügyi adattartalom követelményéről.

84. Adózással foglalkozó bizottság (Fiscal Committee)

Az FBE adózással foglalkozó bizottsága (Fiscal Committee) továbbra is kiemelten kezeli a megtakarítások kamatjövedelmének adóztatásával és az európai közösségen belül ezzel kapcsolatban 2005. július 1.-től életbe lépett információnyújtással összefüggő kérdéseket, feladatokat. Az április 15.-i bizottsági ülésen több ország képviselője kiemelte, hogy számos tisztázatlan kérdés van még a kamatjövedelmek adatszolgáltatásának technikai lebonyolításával kapcsolatban ezért a július 1-jei kezdést néhányan (főként az adót alkalmazó országok és Svédország) késleltetni szerették volna.

• Problémák vannak az ügyfél azonosító kódokkal, mert nem minden ország bankja tartja nyilván az adószámokat. Németország például jelezte, hogy törvényi előírás szerint náluk a születési helyet és időt kell regisztrálni és hasznos lenne egy hivatalosan kiadott adószámokat tartalmazó lista.
• Felmerült az igény olyan hivatalos lista iránt is, amelyben azok a társaságok szerepelnének, amelyektől származó jövedelmet az adott tagország önkéntesen kizár a kamat fogalmából (az ilyen társaság az un. residual entity).
• Az Európán belül egységesen alkalmazandó igazolásoknál nem minden esetben egyértelmű az érvényesség határideje, az FBE 1 egy éves periódus helyett 3 három évet javasol.

A megoldásra váró számos kérdés miatt az FBE levelet küldött az Európai Bizottság felé és moratóriumot kért a nem megfelelő adatszolgáltatásra kivethető büntetésre.

Az FBE adó bizottsága a 6. ÁFA (VAT) irányelv átdolgozását is sürgeti. A banki tevékenységek tárgyi adómentessége miatt ugyanis a levonási jog nem érvényesíthető, s ezért óriási költség jelentkezik a bankszektorban. A pénzügyi szektor Európán belüli egyesülésének, összeolvadásának egyik fő akadálya a jelenleg érvényes ÁFA jogszabály. Ennek mielőbbi korrekciója érdekében az FBE levelet küldött Kovács Lászlónak az EU adózási biztosának.

Az FBE ÁFA munkacsoportja egy új, a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott elszámoló árakkal (transfer pricing) foglalkozó munkacsoport megalakítására tett javaslatot. A munkacsoport nem csupán elméleti fórumot teremtene, hanem lehetőséget adna a tagországokban alkalmazott gyakorlati, és az adóigazgatásban előírt módszerek, dokumentálási követelmények megismertetésére. A tapasztalatcsere révén kialakítható lenne Európán belül a bankok számára egységesen követendő módszertan.

Az Adóbizottság ülésén az Olasz Bankszövetség képviselője ismertette, hogy az Európai Bíróság az olasz helyi adóval (IRAP) kapcsolatosan azt vizsgálja, hogy az mennyire felel meg az európai közösségen belül tiltott ÁFA-n kívüli más forgalmi adó jellegnek. Olaszországban az IRAP-ból több, mint 33 milliárd EUR adóbevétel származik, és ezért az olasz bankok attól tartanak, hogy egy esetleges IRAP-ot jogszabályellenesnek kimondó döntés esetén, sokkal "kellemetlenebb" adó kerül bevezetésre.

95. A Kommunikációs Bizottság 28. ülése Rómában

A Kommunikációs Bizottság üléseinek napirendjén kiemelt helyen szerepelnek a bankok imázsával foglalkozó kutatások, tapasztalatok.

A római ülésen Heiner Herkenhof számolt be a németországi tapasztalatokról. A német gazdaság növekedése nem éri el az 1%-ot, s emiatt sok kritika éri a bankokat, hogy nem finanszírozzák a gazdaságot. Németországban a bankok teljesítménye nem jó, elmarad a gazdaság egyéb szektorainak a növekedésétől. Annak ellenére, hogy a bankok teljesítménye ténylegesen rossz, a közvéleménynek erről más a véleménye, szerintük magas, s nem elégedettek a bankok által szolgáltatott információkkal. Németországban több ezer kis bank van, ezek nem versenyképesek, s nem lehet őket konszolidálni. Arra pedig nincs forrás, hogy a bankokról kialakult rossz vélemény megváltoztatására kampányt indítsanak.

A bankokról kialakult kép megváltoztatása pedig igen időigényes (egy rossz hír miatt kialakult helyzet megváltoztatásához legalább fél évre van szükség), ezért elhatározták, hogy javítanak a társadalommal történő kommunikáción. A bankok elsősorban pozitív híreket kommunikálnak, a sajtóval folyamatosan tartják a kapcsolatot, s már az iskolában elkezdik a tanulókkal megismertetni a gazdaság állapotát. Ennek érdekében e-mailen keresztül folyamatosan tájékoztatókat küldenek a tanároknak a gazdaság állapotáról, amelyet a tanárok továbbadnak a diákoknak.

Olaszországban sikeresen működik az un. PattiChiari program, amelynek elsődleges feladata az ügyfelek jó tájékoztatása. Ennek keretében a marketing munkát nem a médián keresztül, hanem a bankfiókokban folytatják. Az ügyfelek rendelkezésére bocsátanak egy olyan térképet, amelyen megtalálják a legközelebbi ATM-t, megkapják a legalacsonyabb kockázatú kötvények listáját, s közlik, hogy melyik bank mennyi idő alatt, milyen dokumentumok benyújtása alapján, összeghatár szerint, mennyi idő alatt bírálja el a hitelkérelmet.

A projekt indítására jelentős összeget (20 millió euró) fordítottak, s működtetésére 2003-ban egy 20 emberből álló külön egységet állítottak fel. A program igen pozitív fogadtatást kapott, s azóta is eredményesen működik.

106. Az EU Bizottság munkaanyaga a SEPA jövőjévelről foglakozó munkaanyaga az FBE Pénzforgalmi bizottsága ülésének napirendjén

A Bankföderáció (FBE) pénzforgalmi bizottsága először tartotta ülését újonnan csatlakozott országban. A prágai találkozó napirendjét alapvetően befolyásolta az EU Bizottság akkoriban közzétetett, meglepő hangvételű, dilemmákkal teli anyaga, amelyben az EU pénzforgalmi rendszerének bizonytalan jövőjével foglalkozik. A dokumentum e hatóság azon gondjait osztotta meg a széles szakmai közvéleménnyel, miként tudná szabályozási eszközökkel megfelelően segíteni a bankszakmát az egységes euró fizetési övezet megteremtésére tett kísérleteiben. A Bizottságnak az a problémája, hogy noha már eddig is jelentős lépéseket tett az egységes fizetési rendszer megteremtése érdekében (egységes pénz bevezetése, az EU-országok közti fizetések díjainak belföldiekkel egyenlővé tétele), de az egységes belső piacot segítő feltételek akadozva jönnek létre. Hiába azonosak a díjtételek egy országközi és belföldi átutalásnál, ha a belföldi 1 egy nap alatt, míg az EU nemzetek közti 3-5 nap alatt teljesül. (Az ügyfelek pénze addig a bankoknál hever - állítja a Bizottság). Az egyes nemzeti fizetési rendszerekhez más EU országbeli bank, szolgáltató - az eltérő IT rendszerek, szabályok miatt - nem tud csatlakozni, szolgáltatási- és árverseny nem jön létre. Mindennek a fogyasztók látják kárát - állítja a tanulmány -, akik nem képesek nyomást gyakorolni a bankokra. Ez adja a morális és szakmai alapot arra, hogy az EU hatósági szinten is beavatkozzék e folyamatokba.

A Bizottság mégis óvatos, hiszen egyrészről már működik a bankok EU-szintű szervezete a feladat megoldására (az EPC), másrészt tisztában van vele, hogy hatékonyan működő belföldi fizetési rendszereket (amelyeken az EU pénzforgalmának 98 (!) %-a bonyolódik) lecserélni egy bizonytalan, új - - igaz EU-szintű - szisztémára nagyon kockázatos. Részben ezért is vannak fenntartásai az önszabályozó EPC-vel kapcsolatban, hogy miként tudja e szervezet meggyőzni a 8000 bankot és 2 millió vállalkozást, hogy az új rendszerek jövedelmezően fognak működni. (elvégre 2%-os nemzetközi forgalom miatt kell feladni bevált belföldi rendszereket).

A Bizottság sajátos módszert választ a kettősség oldására. Részben érveket sorol fel az egységes euró fizetési rendszer mellett (a hatalmas piac előnyei, a pénzmozgást/bonyolítást segítő egységes szabványok, az ezen alapuló, fogyasztói végpontokat automatizáltan összekapcsoló, azonos idejű fizetéseket - minimális költséggel - lehetővé tevő rendszer, az ezekhez kapcsolható értéknövelt banki szolgáltatások bevezetése). Másrészt meglebegteti annak lehetőségét is, hogy szabályozással kényszerítse ki az általa szükségesnek ítélt változásokat (nemzeti rendszerek átjárhatósága-összekapcsolhatósága, a fogyasztói interfészek egységesítése - - bármely bankhoz kapcsolódhatósága, egységes átutalás-végrehajtási idő, árbefolyásolás).

7. Szociális Bizottság

A Magyar Bankszövetség meghívására az FBE Social Affairs Committee 21. ülését Budapesten tartotta. A megjelent 20 bizottsági tag megtárgyalta az európai bankokat foglalkoztató demográfiai kérdéseket, a bankokban dolgozók életkorának növekedéséből származó problémákat. Az Európai Bankföderáció elindított egy projektet az újonnan csatlakozott EU tagországok és a régi országok között un. bilaterális párbeszéd formájában történő együttműködésre. E program keretében Magyarországról a Magyar Bankszövetség, valamint a munkaadók és a munkavállalók képviselőit Ausztria fogadja október 3.-án, ahol sor kerül a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos tapasztalatok kicserélésére.

A bizottsági ülés foglalkozott a bankok egyesüléséből származó problémákkal, valamint a munkaidő hosszát szabályozó EU direktívával.

8. A Végrehajtó Bizottság budapesti ülése

A Bankszövetség meghívására az FBE Magyarországon tartotta a Végrehajtó Bizottság 222. és a Társult tagok 20. ülését. (Az FBE Végrehajtó Bizottságának ez volt az első ülése egy újonnan csatlakozott országban.)

A Végrehajtó Bizottság ülését megelőző napon, a társult tagok vezetői részére tartott ülésen a PSZÁF főigazgatója Bankszövetségek vezetői tájékoztatást kaptakadott a tőkemegfelelési direktíva magyarországi adaptálásának, a magyar pénzügyi felügyelet tevékenységének fő jellemzőiről, amit a jelenlévők nagy érdeklődéssel fogadtak. az EU pénzügyi szolgáltatásainak legújabb fejleményeiről. Foglalkoztak az Euró zóna kibővítésének kérdéseivel, az ezzel kapcsolatos kihívásokkal, a bankfelügyeletek feladataival.

A Végrehajtó Bizottság ülésének napirendjén - többek között - szerepelt az FBE döntéshozatali rendszerének a megvitatása, a tőkemegfelelési direktívával kapcsolatos jogalkotási folyamatok, a tagok megelégedettségének felmérése. A vezetők tájékoztatást kaptak a pénzmosással kapcsolatos direktíváról, az Európai Fizetési Rendszerről és egyéb aktuális kérdésekről.

9. A Bankbiztonsági, valamint a Pénzmosás és terrorizmus megelőzését szolgáló FBE Munkabizottságok ülése

A Bankszövetség meghívására június 13-14-én, Budapesten tartotta ülését az Európai Bankföderáció két munkabizottsága a Bankbiztonsági és a Pénzmosás és terrorizmus megelőzését szolgáló európai Munkabizottság. A rendezvényeken mintegy 23 ország 30 képviselője vett részt. A munkabizottsági üléseseken megvitatásra kerültek az aktuális problémák. Ezek közül említést érdemlő a bankok ellen 2004-ben végrehajtott rablások alakulása.

A rendelkezésre álló statisztikák alapján megállapítható, hogy a tagországokban a rablások száma ugyan 18%-kal csökkent, azonban a változások meglehetősen nagy szórást mutatnak, egyes országokban nagyon jelentős a növekedés, a hazai dinamikát jelentősen meghaladja. Ezzel egyidejűleg több nagy fiókhálózattal rendelkező ország, így pl. Németország, Ausztria, Svájc nem közölte a bankrablásokra vonatkozó adatokat. Említést érdemel továbbá az is, hogy a hazai helyzet romlása mellett, fiókjaink kockázati rátája még mindig az európai középmezőnyben helyezkedik el, kb. megegyezik az Egyesült Királyságban lévő fiókok kockázati rátájával.

A nagyobb biztonságú fiókok jellemzően a skandináv országokban, illetve a bankfiókok számát tekintve alacsony fiókszámú balti országokban találhatóak. Hazai szempontból a bankfiókok biztonsági felszereltsége kapcsán pozitívumként értékelhető, hogy míg európai összehasonlításban a sikertelen támadások aránya mindössze 12%-os, addig Magyarországon ez az arány 52 %, továbbá míg a rablások során elszenvedett átlagos veszteség 60.070 euró, Magyarországon 8.333 euró.

11. A Visegrádi országok bankszövetségei képviselőinek varsói találkozása

A lengyel fél kezdeményezte a visegrádi országok bankszövetségeinek szorosabb együttműködését, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések időről-időre történő megbeszélését, a szakmai álláspontok egyeztetését, s esetenként az Európai Bankföderáción belüli egységes fellépést, a csoport sajátos érdekei alapján. A varsói találkozó résztvevői (a cseh kolléga az utolsó pillanatban lemondta a megbeszélést) röviden bemutatták országuk gazdasági helyzetét, bankszektorukat, vázolták a legfontosabb megoldásra váró problémákat. Részletesen foglalkoztak az új (Bázel II) tőkeegyezmény bevezetésével, a bankfelügyeletek együttműködésével, számviteli kérdésekkel - különös tekintettel az IFRS-ben előírt effektív kamatláb számítás miatti anomáliákra - az európai bankszektort érintő felvásárlásokkal és egyesülésekkel, a szociális párbeszéddel, az egységes európai fizetési övezettel, adatvédelmi és adós nyilvántartási, illetve vállalat irányítást érintő kérdésekkel. A résztvevők különösen tanulságosnak ítélték a lengyel hitelinformációs rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokat.

V. BANKSZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK, RENDEZVÉNYEK

1. 1. A Visegrádi országok bankszövetségei képviselőinek varsói találkozása

A lengyel fél kezdeményezte a visegrádi országok bankszövetségeinek szorosabb együttműködését, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések időről-időre történő megbeszélését, a szakmai álláspontok egyeztetését, s esetenként az Európai Bankföderáción belüli egységes fellépést, a csoport sajátos érdekei mentén. A varsói találkozó résztvevői (a cseh kolléga az utolsó pillanatban lemondta a megbeszélést) röviden bemutatták országuk gazdasági helyzetét, bank szektorukat, vázolták a legfontosabb megoldásra váró problémákat. Részletesen foglalkoztak az új (Bázel II) tőkeegyezmény bevezetésével, a bankfelügyeletek együttműködésével, számviteli kérdésekkel - különös tekintettel az IFRS-ben előírt effektív kamatláb számítás miatti anomáliákra - az európai bankszektort érintő felvásárlásokkal és egyesülésekkel, a szociális párbeszéddel, az egységes európai fizetési övezettel, adatvédelmi és adós nyilvántartási, illetve a vállalat irányítást érintő kérdésekkel. A résztvevők különösen tanulságosnak ítélték a lengyel hitelinformációs rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokat.

1. FBE Munkabizottság ülése

A Magyar Bankszövetség meghívására az FBE Social Affairs Committee 21. ülését Budapesten tartotta. A megjelent 20 bizottsági tag megtárgyalta az európai bankokat foglalkoztató demográfiai kérdéseket, a bankokban dolgozók életkorának növekedéséből származó problémákat. Az Európai Bankföderáció elindított egy projektet az újonnan csatlakozott EU tagországok és a régi országok között un. bilaterális párbeszéd formájában történő együttműködésre. E program keretében Magyarországról a Magyar Bankszövetség, valamint a munkaadók és a munkavállalók képviselőit Ausztria fogadja október 3.-án, ahol sor kerül a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos tapasztalatok kicserélésére.

A bizottsági ülés foglalkozott a bankok egyesüléséből származó problémákkal, valamint a munkaidő hosszát szabályozó EU direktívával.

2. Az FBE Végrehajtó Bizottságának ülése

A Bankszövetség meghívására az FBE Magyarországon tartotta 222. Végrehajtó Bizottsági és 20. Társult tagok ülését.

A Végrehajtó Bizottság ülését megelőző napon, a társult tagok vezetői részére tartott ülésen a Bankszövetségek vezetői tájékoztatást kaptak a Basel II., a tőkemegfelelési direktívák, az EU pénzügyi szolgáltatásainak legújabb fejleményeiről. Foglalkoztak az Euró zóna kibővítésének kérdéseivel, az ezzel kapcsolatos kihívásokkal, a bankfelügyeletek feladataival.

A Végrehajtó Bizottság ülésének napirendjén - többek között - szerepelt az FBE döntéshozatali rendszerének a megvitatása, a tőkemegfelelési direktívával kapcsolatos jogalkotási folyamatok, a tagok megelégedettségének felmérése. A vezetők tájékoztatást kaptak a pénzmosással kapcsolatos direktíváról, az Európai Fizetési Rendszerről és egyéb aktuális kérdésekről.

3. A Bankbiztonsági, valamint a Pénzmosást és terrorizmus megelőzését szolgáló FBE Munkabizottságok ülése

A Bankszövetség meghívására június 13-14-én, Budapesten tartotta ülését az Európai Bankföderáció két munkabizottsága a Bankbiztonsági és a Pénzmosást és terrorizmus megelőzését szolgáló európai Munkabizottság. A rendezvényeken mintegy 23 ország 30 képviselője vett részt. A munkabizottsági üléseseken megvitatásra kerültek az aktuális problémák. Ezek közül említést érdemlő a bankok ellen 2004-ben végrehajtott rablások alakulása.

A rendelkezésre álló statisztikák alapján megállapítható, hogy a tagországokban a rablások száma ugyan 18%-kal csökkent, azonban a változások meglehetősen nagy szórást mutatnak, egyes országokban nagyon jelentős a növekedés, a hazai dinamikát jelentősen meghaladja. Ezzel egyidejűleg több nagy fiókhálózattal rendelkező ország, így pl. Németország, Ausztria, Svájc nem közölte a bankrablásokra vonatkozó adatokat. Említést érdemel továbbá az is, hogy a hazai helyzet romlása mellett, fiókjaink kockázati rátája még mindig az európai középmezőnyben helyezkedik el, kb., megegyezik az Egyesült Királyságban lévő fiókok kockázati rátájával.

A nagyobb biztonságú fiókok jellemzően a skandináv országokban, illetve a bankfiókok számát tekintve alacsony fiókszámú balti országokban találhatóak. Hazai szempontból a bankfiókok biztonsági felszereltsége szempontjából pozitívumként értékelhető az, hogy míg európai összehasonlításban a sikertelen támadások aránya mindössze 12%-os, addig Magyarországon ez az arány 52 %, továbbá a rablások során elszenvedett átlagos veszteség 60.070 euró, Magyarországon 8.333 euró.

42. Az amerikai Worldcomplience cég és a német Tonbeller cég informatikai termékeinek budapesti bemutatója.

A pénzmosás és terrorizmus megelőzésének kérdése a közelmúlt európai terrortámadásai következtében nagyobb súllyal szerepel uniós szinten is, folyamatban van a kérdéskört szabályozó 3. direktíva véglegesítése. A banki feladatok hatékonyabb végrehajtása érdekében áprilisban a Bankszövetség bemutatót szervezett a bankok számára az amerikai Worldcomplience cég és a német Tonbeller cég informatikai termékeinek megismertetésére.

53. Szakmai megbeszélés a bankok Complience officer-jei számára

A bankok Complience officer-jei számára májusban a Bankszövetség szakmai megbeszélést szervezett Marsi Erika főigazgató asszonnyal (PSZÁF) az aktuális feladatokról és a Felügyelettel történő együttműködésről.

64. ISDA konferencia

drDr. Lengyel Zoltán (Hegedűs Ügyvédi Iroda együttműködésben az Allen & Overy LLP-vel) ügyvéd és munkatársai közreműködésével a Szövetség konferenciát szervezett az ISDA (International Swaps and Derivatives Association) dokumentációiról és azok magyarországi alkalmazásának gyakorlati kérdéseiről.

az oldal tetejére