BESZÁMOLÓ

a Bankszövetség 2004. I. negyedéves tevékenységéről

Budapest, 2004. május

TARTALOMJEGYZÉK

I. SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉS-SZABÁLYOZÁSI EGYEZTETÉS *

II. HITELEZÉSI KONSTRUKCIÓK *

IV. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS - EURÓPAI BANKFÖDERÁCIÓ *

IV. SZÖVETSÉGI RENDEZVÉNYEK *

I. SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉS-SZABÁLYOZÁSI EGYEZTETÉS

1. A pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes törvények módosítása

E törvénycsomag a hitelintézeti törvény, a tőkepiaci törvény, a biztosítási törvény, továbbá a lakás-takarékpénztárakról, a jelzálog-hitelintézetekről és a kockázati tőketársaságokról szóló törvény módosítását tartalmazza.

A hitelintézetekhez kapcsolódó módosítási elemek a betétbiztosításhoz, a harmadik országbeli hitelintézet fióktelepéhez, a könyvvizsgálói tevékenységhez, a magyar nyelvű tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódnak. A harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe nem köteles csatlakozni az OBÁ-hoz, ha rendelkezik az uniós előírásoknak megfelelő betétbiztosítással. Pontosításra kerültek az OBA által nyújtott kiegészítő biztosítás szabályai. Módosultak a hitelintézet könyvvizsgálójára vonatkozó szabályok: a természetes személy könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb 5 évig tarthat és a megbízás lejártát követő újabb 3 év elteltével lehet ugyanazzal a könyvvizsgálóval újabb szerződést kötni.

Módosul a felügyeleti díjra vonatkozó szabályozás: az európai uniós székhellyel rendelkező hitelintézet fióktelepe is köteles felügyeleti díjat fizetni. A Bankszövetség ennek az összegnek a jelentős mérséklésre tett javaslatot. A PM javaslata szerint a fióktelepnek az egyébként szokásos felügyeleti díj 30%-át kell megfizetni. Javasoltuk e körben, hogy a felügyeleti díj számításának alapja a fióktelep mérleg-főösszege legyen.

Módosultak az ügyfél-tájékoztatásra vonatkozó szabályok: a pénzügyi intézmények kötelesek - a felek eltérő megállapodása hiányában - magyar nyelven rendelkezésre bocsátani az általános szerződési feltételeket, a kamatokról és a díjtételekről szóló tájékoztatót, az üzletszabályzatot, a számlaforgalomról, és a betétbiztosítási kérdésekről szóló tájékoztatót. A banktitok szabályozásának módosítása - javaslatunkra - lehetővé teszi, hogy a kockázat fedezetét biztosító harmadik személy a követelés összegére, esedékességére vonatkozó tájékoztatást kapjon, valamint az ügynök útján történő szerződéskötés esetén az ügyfél vagy törvényes képviselője írásbeli nyilatkozata elegendő az adatoknak az ügynök részére történő kiadásához.

A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosítása lehetővé teszi, hogy bizonyos származtatott ügyleteket, valamint a jelzáloghitelekre kötött származtatott ügyleteket a jelzáloghitel-intézet figyelembe vegye a jelzáloglevelek rendes fedezetének meghatározásakor. A módosítás rögzíti, hogy a jelzálog-hitelintézetet a fedezetül szolgáló ingatlan tekintetében megillető elidegenítési és terhelési tilalom törvényen alapuló jog. A jelzálog-hitelintézet az elidegenítési és terhelési tilalmat a zálogszerződéseiben, illetve a jelzáloghitel valamint önálló zálogjog vásárlására vonatkozó szerződéseiben köteles feltüntetni. A jelzálog-hitelintézet e szerződései alapján kérheti a törvényen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzését is. A módosítás lehetővé teszi jelzáloghitel és önálló zálogjog más hitelintézettől történő megvásárlását akkor is, ha a jelzálog-hitelintézet nem jogosult az elidegenítési és terhelési tilalom kikötésére.

A Pénzügyminisztériumhoz megküldött, összefoglalt bankszövetségi észrevételben javaslatot tettünk a biztosításközvetítők nyilvántartásával kapcsolatban a biztosítási törvény módosítására. Ez utóbbi a hitelintézetek által ügynökként értékesített biztosítási szolgáltatások esetében mentesült volna a nyilvántartási szabályok alól.

A Hpt.-hez tett észrevételekben szorgalmaztuk, hogy pénzügyi szolgáltatási tevékenységet csak a Hpt.-ben foglalt felhatalmazás alapján végezhessen nem pénzügyi intézmény. Ezt az észrevételünket elfogadták. Pontosító javaslatokat tettünk a banktitokra vonatkozó előírásokhoz, melyet szintén elfogadtak. A benyújtott törvényjavaslat hatályon kívül helyezné a bankok által is régóta sérelmezett Hpt. 78.§ (3) bek. d) pontját, amely szerint a hitelintézet nem fogadhatja el fedezetként olyan gazdasági társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az adósban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, ill. amelyikben az adósnak befolyásoló részesedése van. A Parlamenthez benyújtott szövegváltozat a Jht. tekintetében jelentősen eltért az egyeztetett szövegtől.

A lakás-takarékpénztári törvény módosítása a hitelfelvétel egyszerűsítését célozza: ha a szerződés kedvezményezettje a kiutaláskor még kiskorú, akkor is megvalósul a kiskorú javára történő lakáscélú felhasználás, ha a kiskorúval legalább egy éve közös háztartásban élő közeli hozzátartozó lakás-előtakarékoskodó javára történik meg az ingatlanszerzés. Ezt a korábban megkötött szerződések esetében is alkalmazni kell. A törvényjavaslatot T/9842. számon nyújtották be az Országgyűléshez 2004. IV. 16.-án, s amelyet az Országgyűlés elfogadott.

2. A tőkepiaci törvény módosítása

A tőkepiaci törvény módosításával kapcsolatban a Bankszövetség észrevételei nagyobb részben elfogadásra kerültek, amelyek a következőkben foglalhatók össze:

a pozíciólezáró nettósítás fogalma

A Bankszövetség egyetértett azzal a javaslattal, hogy a pozíciólezáró nettósítás fogalma az alábbiak szerint változzon meg: "a pozíciólezáró nettósítás a felek megállapodása alapján a szerződés nemteljesítésekor vagy a felek által meghatározott egyéb esemény bekövetkeztekor az azonnali deviza- és értékpapírügyletből, származtatott ügyletből, repó vagy fordított repó ügyletből, értékpapír-kölcsönzésre irányuló megállapodásból, óvadéki szerződésből, egyéb pénzügyi biztosítéki szerződésből, vagy más hasonló pénzügyi ügyletből eredő tartozásoknak és követeléseknek az adott pénzügyi termék piacán elfogadott elszámolásaként egyetlen nettó tartozássá vagy követeléssé történő átalakítása, amelynek eredményeként a tartozás vagy a követelés kizárólag az ekként megállapított nettó összegre korlátozódik;"

kibocsátási program

Ha a kibocsátó kibocsátási program keretében hoz forgalomba értékpapírt, a kibocsátónak a program hatálya alá tartozó egyes részkibocsátások esetében a forgalomba hozatal kezdő napját legalább öt öt nappal megelőzően a forgalomba hozatal egyedi adatairól tájékoztatnia kell a Felügyeletet, és a forgalomba hozatal egyedi adatait nyilvánosságra kell hoznia. Az öt napos - a gyakorlatban hosszúnak mutatkozó - határidőt javaslatunkra az előterjesztő 3 napra rövidítette.

a tőzsdekényszer eltörlése

A Bankszövetség javasolta a tőzsdekényszer eltörlését az állampapírok mellett a jelzáloglevélre és a vállalati kötvényre is. Ezek az instrumentumok nem kifejezetten tőzsdei instrumentumok, ezen papírok árfolyam alakulására jellemzően nem a tőzsdei kereslet-kínálat van hatással, piacuk fejlődésének nagy lendületet adhatna a tőzsdekényszer feloldása.

A Pénzügyminisztérium elvben elfogadta a javaslatunkat, különös tekintettel arra, hogy az előkészületben lévő új európai szabályozás a részvények tekintetében is feloldja a tőzsdekényszert, de - különösen a tőzsde helyzetét erősítendő - jelenleg még nem látja megvalósíthatónak.

a repó ügyletek felügyeleti díja

Javasoltuk, vizsgálják felül a rövid futamidejű repó ügyletek esetében fizetendő felügyeleti díjat, mert ez komoly akadályát képezi a repópiacok fejlődésének. Az ügyfelekkel kötött egy napos overnight repó esetében például százmillió forintra 4000 Ft a felügyeleti díj. Ezen ügylet piaci kamatbevétele 12% körüli. A felügyeleti díj miatt a tranzakciós költség megnő ezen az ügyleten. Ebből is látható mennyire ellehetetleníti az ügyfelekkel történő repó ügyletkötést a jelenlegi szabályozás. Ezt a javaslatunkat nem fogadták el, de vizsgálják megvalósíthatóságát.

Elfogadták viszont azt, hogy az ÁKK-val kötött, szintén likviditási célú repóügyletek után ne kelljen felügyeleti díjat fizetni ugyanúgy, mint a hitelintézetek között, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások között, illetve a hitelintézetek és az MNB között befektetési eszközökkel végzett tevékenység (likviditás- és kockázatkezelési tevékenység) esetében, ideértve a külföldi hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal kötött említett célú ügyleteket is.

az ügynökök felügyeleti díjfizetése

Javasoltuk az ügynökök felügyeleti díjfizetési körének felülvizsgálatát több vonatkozásban: a külföldi interdealer brókerek, az elektronikus interdealer rendszer-üzemeltetők (kereskedési rendszer szolgáltatók) és az ÁKK esetében, mert az elsődleges forgalmazók nem az ÁKK ügynökei. A probléma valószínűleg téves jogértelmezés következtében merülhetett fel.

a fióktelep által fizetendő felügyeleti díj mértéke

Javasoltuk, hogy az Európai Unió másik tagállamában bejegyzett befektetési szolgáltató magyarországi fióktelepe után fizetendő felügyeleti díj (380. § (8) bek.) tekintetében egyértelművé kell tenni a törvény szövegében, hogy a magyarországi felügyeleti díjat a fióktelepen keresztül végzett pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység után kell fizetni, és a felügyeleti díj mértékét a felügyelet által végzett felügyeleti tevékenység terjedelme szerint kell megállapítani, mert a home country controll elve alapján a fiók felett nagyrészt az anyaországi felügyeletnek van hatásköre, a befogadó ország sajátjogú felügyeletének terjedelme korlátozott.

a befektetési tanácsadás, a termékértékesítő és az üzletkötő fogalma

Újrafogalmazásra került a befektetési tanácsadás, a termékértékesítő és az üzletkötő fogalma.

az értékpapírtitok (banktitok) szabályozása

Javasoltuk, ne jelentse az értékpapírtitok (banktitok) sérelmét az összevont alapú felügyelet alá tartozó bankcsoporton belüli adattovábbítás, vagy, ha ez túl tág: ne jelentse az értékpapírtitok (banktitok) sérelmét az összevont alapú felügyelet alá tartozó bankcsoporton belüli adattovábbítás, ha az az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges.

3. Fizetésképtelenségi törvény

A Kormány 1128/2003.(XII. 17.) számú határozatában döntött a “vállalatok és gazdálkodó szervezetek fizetésképtelenségi törvényének előkészítéséről”. A határozat rendelkezései szerint Keller László közpénzügyi államtitkár vezetésével kodifikációs bizottság alakult, amely 2004. szeptemberére tervezi az új törvény koncepcióját elkészíteni. Magát a törvénytervezetet a határozat szerint 2005. szeptember 30.-ig kell a Kormány elé beterjeszteni, de az országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszak miatt a bizottság szeretné a tervezetet már 2005. májusára véglegesíteni.

A kodifikációs bizottságban az érintett minisztériumokon kívül a Könyvvizsgálói Kamara, az APEH, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, az Ügyvédi Kamara, a FOE, a Magyar Bankszövetség és felszámoló bírók vesznek részt. Az egyes szakterületekre közvetlenül felkérték a szakértőket az al-munkacsoportok munkájába: társasági jogi-cégjogi, számviteli, adó, polgári jogi, eljárásjogi intézmények felülvizsgálata, munkajogi, büntetőjogi, környezetvédelmi, reorganizációs és mezőgazdasági al-munkacsoport alakult. Az al-munkacsoportok munkáját egy általános munkacsoport fogja össze. A munka indulásakor a MEH felkérte a résztvevőket, hogy az egyes vizsgálati területekhez tegyenek észrevételt. A Bankszövetség a biztosított követelések felszámolási eljáráson belüli kezelésével kapcsolatban javasolta, hogy az új fizetésképtelenségi törvény ne sorolja be a felszámolási vagyonba a zálogjoggal, óvadékkal terhelt vagyontárgyakat, hanem ezeket a felszámoló legyen köteles elkülöníteni és soron kívül a zálogjog, óvadék jogosultjai részére rendelkezésre bocsátani.

A kodifikációs bizottság egy internetes honlapon is közzétette az eddigi dokumentumokat, a vizsgálati területeket, a kodifikációs munka ütemtervét, az al-munkacsoportok beosztását, mintegy nyílt vitára bocsátva azokat : http://www.meh.hu/szolgaltatasok/kodifikacio/fizeteskeptelensegi

Az eddig elkészült anyagokat folyamatosan megküldtük a bankok jogászainak, az általános munkacsoportban részt vevő work-out területen dolgozó kolléga pedig a work-outos szakértőkkel tartja a kapcsolatot.

4. Az óvadékra vonatkozó Ptk. szabályok és a csődtörvény módosítása

A Bankszövetség véleményezte a Polgári törvénykönyv óvadékra vonatkozó rendelkezéseinek módosítását és ezzel összefüggésben a csődtörvény módosítását. Az új csődjogi szabályozás szerint, ha az adós a felszámolás kezdő időpontjáig valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból kielégítheti a követelését, a fennmaradó összeggel a felszámolóval köteles elszámolni.

Az új szabályozással a hatálybalépést követően az óvadék valódi pénzügyi biztosítékká válik, amely jogilag is biztonságossá teszi a hitelezési tevékenységet, valamint a pénz és tőkepiaci ügyleteket.

5. Európai részvénytársaság

2004. októberében lép hatályba az európai részvénytársaságokról szóló 2157/2001/EK rendelet. Az európai részvénytársaság (Societas Europaea, a továbbiakban: SE) transznacionális jellegű gazdasági társaság lesz, sui generis társasági forma. Az SE létrehozásának az a célja, hogy a tagállamok nemzeti joga szerint alapított gazdasági társaságok olyan európai részvénytársasági formát hozhassanak létre, amely a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó közösségi rendelet szerint működik.

Egyesüléssel, holdingtársaság létrehozásával, gazdasági társaságok, jogi személyek általi alapítással SE-t lehet létrehozni, amely a Közösségen belül szabadon megválaszthatja és változtathatja székhelyét pillanatnyi gazdasági érdekeinek megfelelően, anélkül, hogy az, az SE megszűnését eredményezné.

Az SE jogi személy, a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre, legalább 120.000 euró alaptőkével, kivéve, ha a tevékenységére vonatkozó jogszabály ennél magasabb alaptőkét ír elő. Az alapításra öt lehetséges módot jelöl meg a rendelet, az alapító szervezetek jellege szerint. Általános feltétel, hogy az alapítók székhelye és központi ügyintézésének helye a Közösségen belül legyen és legalább két alapító társaságra eltérő tagállam joga vonatkozzon.

Az EK rendelet szabályai a hatályba lépéstől kezdődően közvetlenül alkalmazandók lesznek. Az IM által készített törvényjavaslat a magyarországi székhelyű SE alapításának, működésének belső jogi kereteit kívánja megteremteni, ideértve a munkavállalói részvétel európai közösségi joggal harmonizált szabályait is.

A magyarországi székhelyű SE nyilvántartásba vételére a cégtörvény szabályait kell alkalmazni. Ha részvénytársaság egyesülés útján SE alapításában vesz részt, az egyesülés ellen szavazó, kisebbségi részvényesekkel el kell számolni. Az SE alapításában részt vevő, átalakuló részvénytársaság köteles a hitelezőinek a le nem járt követelései erejéig biztosítékot nyújtani, kivéve, ha a hitelező már rendelkezik biztosítékkal, vagy ha a biztosíték a részvénytársaság helyzetére tekintettel indokolatlan. Az SE székhelyáthelyezése hitelezővédelmi szempontból különösen érzékeny kérdés. Székhelyáthelyezés esetén a székhelyáthelyezés ellen szavazó kisebbségi részvényesekkel való elszámolásra, a hitelezői jogok gyakorlására az elszámolásra és biztosítékadásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A Bankszövetség a tervezethez fűzött észrevételében a hitelezővédelmi és kisebbségvédelmi szabályokhoz tett észrevételt. A biztosítékadási kötelezettség pontosítására tettünk javaslatot. Javasoltuk, hogy a biztosítékadási kötelezettségtől csak akkor lehessen eltekinteni, ha a hitelező jogszabály rendelkezése vagy szerződés alapján követelése és járulékai erejéig megfelelő biztosítékkal rendelkezik. Javasoltuk emellett, hogy az egyesülés ellen szavazó, kisebbségben maradó részvényesek a velük való elszámolás helyett választhassák az SE-ben való részvételt.

Észrevételeinket csak részben fogadták el. A törvényjavaslatot T/9445 számon 2004. III. 19.-én tárgyalásra benyújtották az Országgyűléshez, IV. 26-án részletes vitára bocsátották.

6. A felügyeleti adatszolgáltatás módosítása

A 2004. évi adatszolgáltatást megalapozó jogszabály-módosítások (Hitelintézeti törvény, Számviteli törvény és ezek végrehajtási rendeletei) jelentős késéssel, csak 2003 végén kerültek elfogadásra. Ennek megfelelően a felügyeleti adatszolgáltatás-módosítását előíró PM rendelet tervezetek csak 2004. elejére készültek el, holott a bankoknak már előző év végén ismerniük kellett volna e szabályokat, az alapos felkészülés érdekében.

A Bankszövetség a tervezetek (a befektetési szolgáltatásokról, ill. a hitelintézeti tevékenységről szóló adatkérés) banki véleményei alapján - amelyek komoly értelmezési és határidőket érintő problémákról tanúskodtak - javasolta a PM-nek és a Felügyeletnek, hogy konzultáción vitassák meg e kérdéseket.

Az MNB közreműködésével létrejött bankszövetségi rendezvényen a jogalkotók először ismertették a jogszabály-változások okait (az EU csatlakozás után a határon átnyúló szolgáltatások nyomon követése, a fióktelepek megnyitásának-tevékenységének ellenőrzése, az összevont alapú felügyelés megteremtése, ill. a számviteli szabályok által lehetővé tett valós értéken történő nyilvántartás rögzítése, figyelése), majd a banki véleményekre reagáltak. A PSZÁF képviselői elfogadták a bankok adatküldési határidőkre vonatkozó bírálatát, s a banki szakértőkkel egy teljesíthető határidőben állapodtak meg. Ehhez kellett az MNB hozzájárulása is, ugyanis számos alapvető jelentést mindkét adatkérő hatóságnak meg kell küldeni. Ily módon elkerülhetővé vált, hogy az év első két hónapjáról kétféle módon kelljen jelenteni a hatóságoknak (az MNB-nek az új, a PSZÁF-nak a régi szabályok szerint.)

A továbbiakban sikerült tisztázni az értékvesztés-visszaírása, a ki nem folyósított hitelkeretek súlyozása, ill. a lakáshitelek cél szerinti bontása körében felmerült kérdéseket, ugyanakkor hosszas vita után sem sikerült rendezni az összevont alapú szavatoló-tőke számításának, valamint a 2003. évről szóló jelentésekben visszamenőlegesen érvényesítendő, összevont felügyelet alá tartozó bankcsoporti elemek kezelésének a kérdését.

A konzultációt követően a befektetési adatszolgáltatásról szóló rendelet viszonylag hamar megjelent, ugyanakkor a hitelintézeti adatszolgáltatást módosító jogszabály - a banki felkészülést zavaró módon - jelentős késéssel lépett hatályba. A problémákat fokozta, hogy a banki adatszolgáltatást “előszűrő” felügyeleti ellenőrző program is hibásan készült el.

7. A kamatjövedelmek adóztatásával kapcsolatos adatszolgáltatás

A PM az adózás rendjéről szóló törvény módosításának tervezetébe építette be a kamatjövedelmek adóztatásával kapcsolatos, uniós tagállamok közötti adatszolgáltatásra vonatkozó előírásokat. Az Európai Unió Tanácsának 2003/48/EK irányelve rendelkezik - a kamatjövedelmek hatékony adóztatása érdekében - a másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kifizetett kamatjövedelemre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatásról. Az irányelv azt célozza, hogy minden tagállam olyan összehangolt nemzeti jogszabályokat alkosson, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy a kamatjövedelem jogosultja elkerülhesse az adókötelezettséget. Ez úgy valósul meg, ha a tagállamok megadóztatják a területükön illetékességgel bíró magánszemélyeket, amennyiben egy másik tagállamban fizetnek ki részükre kamatjövedelmet. Ennek érdekében rendszeres információcserére van szükség a tagállamok adóhatóságai között. Az irányelv szerint egy átmeneti időszakban 3 tagállam forrásadót alkalmaz a kamatjövedelmek tekintetében, ezért az ezzel kapcsolatos eljárási szabályokat is rögzíteni kell.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása írja elő a belföldi kamatkifizetők (hitelintézetek, stb.) adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségét, tételesen meghatározva az adatszolgáltatásra kötelezetteket, a kamat, a haszonhúzó fogalmát, az adatszolgáltatás tartalmát és határidejét. A rendelkezések 2005. január 1-jén lépnek hatályba, de várható, hogy a hatályba léptetés időpontjára vonatkozóan halasztó rendelkezés születik a későbbiekben.

A törvénytervezethez fűzött bankszövetségi észrevételben hangsúlyoztuk, hogy az új rendelkezések a bankok számára igen jelentős mértékű és költségigényű többletfeladat jelentenek, és jelentős fejlesztéseket is igényelnek a belső szabályozásban, informatikai rendszerekben. Az adatszolgáltatás részleteit tartalmazó melléklethez több pontosító észrevételt tettünk és további egyeztetést javasoltunk. 2004. február 25-én egyeztető értekezletet tartottunk a PM Adóigazgatási Főosztály és a bankok szakértőivel, ahol részletesen áttekintettük a rendszer tervezett működését, a felvetett észrevételeket. A banktitok, értékpapírtitok módosítására vonatkozó javaslatunkat elfogadták. Jeleztük, hogy a további végrehajtási szabályok kidolgozásában, az elektronikus adatszolgáltatás szabályozásában közvetlenül is szeretnénk részt venni.

Az adózás rendjéről szóló törvény előbbieknek megfelelő módosítása az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény részeként került elfogadásra, azzal, hogy a rendelkezés 2005. január 1-jén lép hatályba, a hatályba lépést követően teljesített kamatfizetésekre vonatkozóan.

8. Helyi iparűzési adó

A helyi iparűzési adóval kapcsolatos szabályozási anomáliák miatt - rövid és hosszú távú megoldást keresve - a Bankszövetség a pénzügyminiszterhez fordult. A probléma lényege az alábbiakban foglalható össze:

A befektetési szolgáltatásokat és az egyéb pénzügyi szolgáltatásokat illetően diszkriminatívnak és szakmailag megalapozatlannak tartjuk a helyi iparűzési adótörvénynek a helyi adó alapjának megállapítására vonatkozó rendelkezését. Nem indokolható a befektetési szolgáltatások és egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételeinek a kamatbevételektől eltérő kezelése. Míg a törvény a kamatbevételeknél megengedi a kamatráfordítások figyelembe vételét, addig a befektetési szolgáltatási tevékenység árbevétele bruttó módon kerül megállapításra az adóalap meghatározásánál. Ez azt jelenti, hogy e szolgáltatások esetében nem vonhatók le a ráfordítások a bevételekből, szemben a kamat jellegű bevételekkel és más gazdasági tevékenységek bevételeivel, ahol az ELÁBÉ/anyagköltség levonható. A jelzett anomália megszűntetését a Magyar Bankszövetség az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványban is kezdeményezte.

A szabályozás 2004-től még hátrányosabban változott, annak ellenére, hogy a számviteli szabályok a fedezeti ügyletek esetében 2004 elejétől már megengedik a nettósítást. A helyi adótörvény e megoldást “visszakorrigálja”, ami azt eredményezi, hogy a fedezeti ügyletek összetartozó elemei közül a nyereséges elemet kiemeli és adóztatja.

A gazdálkodás ésszerűsége szempontjából súlyos problémát jelent, hogy a fenti szabályozás miatt nem tervezhető előre az iparűzési adó nagysága. Egy határidős ügylet (majd a keletkező pozíciókat lezáró ellenügylet) megkötésekor a fedezeti ügylet árrése fix, de az csak a jövőbeni piaci folyamatokban dől el, hogy a kötéskori árfolyamhoz képest a lejáratkori árfolyam mennyire mozdul el, így mennyi lesz az ügyletpár kimutatott nyeresége, illetve vesztesége, miközben a zárt ügylet hozama, eredménye mindig fix marad. Így például egy 265,4 és 265,5 HUF értéken kötött 1 millió EURO-s határidős ügyletpár esetében az iparűzési adó tényleges mértéke a lejáratkori árfolyam függvényében (például 266, vagy 250 HUF/ Euró) igencsak eltérő és irreális nagyságrendű lehet (akár 12%, akár 310%!). A zárt ügyletstruktúrában fixált eredmény többszörösét elérheti a fizetendő helyi adó, vagyis az ügylet veszteséges, ezért gazdaságtalan. Mindez a tulajdonosokat arra készteti, hogy elgondolkodjanak azon, érdemes-e folytatni ilyen körülmények között ebben a piaci szegmensben az aktivitást.

A fentebb vázolt szabályozás azt eredményezi, hogy - bár a helyi iparűzési adó maximális mértéke az adóalap 2%-a, és a nyereségadó mértéke 18% - a torz helyi adóalap szabályozás miatt az iparág nyereségét terhelő tényleges adómérték akár 40%, vagy annál magasabb is lehet. Hasonlóan diszkriminatív szabályozásra egyetlen uniós tagállamban, vagy csatlakozó országban sem találtunk példát. Ez a szabályozás súlyos versenyhátrányt okoz, adott esetben a vállalkozói vagyont is adóztatja!

Sérelmesnek találjuk - és alkotmányossági szempontból is erősen megkérdőjelezhető -, hogy a januártól hatályba lépett módosítás nem csak a hatályba lépést követően megkötött fedezeti ügyletekre vonatkozik, hanem a korábbi, a hatályba lépés előtt kötött, de utána lejáró szerződések is az új szabály alapján számítandók az adóalapba (ez visszamenőleges hatályú rendelkezés!).

A problémát tovább súlyosbítja a 2004-től bevezetett innovációs járulék is, amelyet az Innovációs Alapba kell fizetni. Az Alap létrehozatala önmagában üdvözlendő, csak az a probléma, hogy a járulék alapja megegyezik a helyi iparűzési adó alapjával, mértéke jelenleg 0,2% (amely évente emelkedik). Ez összességében azt eredményezi, mintha a helyi iparűzési adó terhe 10%-kal megnőtt volna.

Az ismertetett szabályozás a vállalati ügyfeleket is sújtja. Ha a számviteli törvény szerinti valós értékelést alkalmazza a vállalat, a kamatfedezeti ügyletek esetében a helyi adó alapjába - a korábbihoz képest új elemként - a kamatfedezeti ügyletek nyereségének 50 %-a beletartozik.

Az ügyfelek az elmúlt években megtanulták a devizafedezeti ügyletek fontosságát, kockázatkezelési eszközként történő használatát, s a kamatfedezeti ügyletek használatával kapcsolatban most egy hasonló folyamat indulhatna, ami egy ilyen volatilis kamatpiacon nélkülözhetetlen a vállalkozások kockázatainak fedezésére. Ez a folyamat rendkívül pozitív, és az érintett banki üzletágak és piacok fejlődésének a motorja. A jelenlegi szabályozás e kedvező, az egész gazdaságot pozitívan érintő folyamat ellen hat.

A probléma nem marginális jellegű, hanem a fedezeti ügyleteket, befektetési szolgáltatásokat és egyéb pénzügyi szolgáltatást ajánló összes bankot és befektetési vállalkozást érinti.

Megoldási javaslatunk az alábbiakban foglalható össze:

• azonnali intézkedésként a nemzetközi gyakorlattal összhangban a befektetési szolgáltatásokon belül a származékos ügyletek ráfordításainak adóalap csökkentésként történő elismerése és
• a befektetési szolgáltatások nettó módon történő beszámítása az adóalapba, az egyéb pénzügyi szolgáltatások azon ráfordításainak levonhatósága, amelyek a jutalékbevételhez egyértelműen hozzárendelhetők,
• távlati célként az adóalap meghatározásának új alapokra helyezése, pl. a társasági adóalaphoz igazítása.

Kértük a pénzügyminisztert, hogy a problémát ne csak helyi adó kérdésként kezelje, hanem mérlegelje annak a pénzügyi piacokra gyakorolt hatását, a bankszektor méretét és várható jövőbeni helyzetét érintő komplex hatását. A helyi adó problematikájának sürgős megoldása mellett javasoltuk azt, hogy induljon meg egy olyan munka, amely áttekinti, hogy még mely területeken vannak a bankok számára versenyhátrányt jelentő feltételek, szabályozásból eredő korlátok, továbbá milyen pozitív intézkedések segíthetnék elő, hogy például az állampapírpiac Magyarországon maradjon. Javasoltuk, hogy fel kellene tárni, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy elősegítsük a pénzügyi szektor bővülését, illetve azt, hogy a piacok külföldre helyeződésének folyamata (amely az euró bevezetésével várhatóan fokozottabban jelentkezik), minél később következzen be. Bár ez sem szükségszerű, mert vannak olyan EU tagállamok, amelyek megfelelő szabályozási környezet megteremtésével a piacaikat otthon tudták tartani. Példaként említhető Spanyolország és Ausztria.

1. Pénzforgalom

1. Pénzforgalmi szabályváltozás tervezete

Bár a pénzforgalmi szabályok módosítása már hosszabb ideje napirenden volt, de többszöri egyeztetést követően sem történt meg. A mintegy másfél év óta húzódó kérdés csak azért nem okozott komolyabb problémát, mert a jogharmonizáció a pénzforgalom területén már korábban lényegében megtörtént, másrészt az időközben felmerült gondok a napi gyakorlat során jórészt megoldódtak. Mindezek mellett a bankszakma remélte, hogy az I. negyedév során véleményezésre eljuttatott újabb tervezet véglegesítése még az EU csatlakozás előtt megnyugtatóan rendezi a nyitott kérdéseket.

A tagbankok észrevételeinek kikérése után megküldtük a bankszövetségi véleményt a felelős Pénzügyminisztériumnak. Eszerint - noha a tervezet a korábbi változathoz képest átalakításra került - lényegében a megelőző véleményezési folyamatban már felvetett észrevételek merültek fel ismét:

• nem egyértelmű az egyes fizetési módok belföldi/ külföldi alkalmazási lehetősége,
• hiányzik egyes alapfogalmak meghatározása (pl: ügyfél, /kártya/birtokos, értéknap),
• nem kellően áttekinthetőek az EU-n belüli átutalások felelősségi szabályai,
• a szabályozás a bankkártyára koncentrál és így nem egyértelmű a többi elektronikus bankcsatornára (internetes-, telefonos- tranzakciók) érvényes jogalkotói elvárás,
• a bankkártyára olyan fogyasztóvédelmi engedményeket tartalmaz a tervezet, amely ésszerűtlenül kiterjeszti a bankok felelősségét és visszaélésre ösztönözheti az erre hajlamos ügyfeleket.

Az EU csatlakozásra hivatkozással viszonylag szoros véleményezési határidőt kapott a Bankszövetség, ennek ellenére a jogszabály mind a mai napig nem jelent meg. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem sikerült időben rendezni, hogy milyen munkamegosztás érvényesüljön a kormány és a jegybank között a pénzforgalom szabályozása terén.

1. Változás a pénzváltók piacán

A Pénzügyminisztérium felkérte a Bankszövetséget, hogy a pénzváltók piacán bekövetkezett nagyarányú változások értékelésében legyen a segítségére.

A változást az jelentette, hogy a legtöbb (mintegy 200) pénzváltó ügynököt alkalmazó egyik bank megszüntette ezt az üzletágát és a piacon maradt néhány hitelintézet csak viszonylag kevés számú pénzváltót volt hajlandó ügynökként átvenni. A minisztériumot az érdekelte, hogy a résztvevők számának csökkenése miként hathat a piacra.

Több bank szakértőjével konzultáltunk, s ennek alapján a következőkről tájékoztattuk a Pénzügyminisztériumot: megfelel a tényeknek, hogy érdemben csökken a piaci szereplők száma, és ebben valóban közrejátszik az is, hogy a piacon maradt bankok válogatnak az ügynökjelöltekben. A banki szakértők szerint ugyanakkor ez nem fogja negatívan érinteni az ügyfelek ellátását, mert a kieső vállalkozások egy része piacilag amúgy is telített területeken működött, más pénzváltók tevékenysége kapcsán pedig kételyek merültek fel, hogy egy kellően szigorú ellenőrzési rendszernek meg tudnak-e felelni. Az a vélemény alakult ki, hogy e változás bizonyos fokig piactisztulási folyamatként is értékelhető, s a szigorúbb banki kontroll jobban megfelel a korábbi törvénymódosítás szellemének; annak, hogy a jogalkotó teljes mértékben banki felügyelet alá helyezte a pénzváltási tevékenységet.

E folyamat eredményeként kétségkívül eltűnhet néhány, olcsóbb árakat (árfolyamot) kínáló piaci szereplő, de a banki szakértők úgy vélik, hogy a kedvezőbb ár csak a szigorú banki ellenőrzés kikerülésével, ezek költségeinek elkerülésével volt elérhető. A bankok nem tartanak ellátási fehér foltok keletkezésétől sem, mert megítélésük szerint a megmaradt pénzváltó vállalkozások vannak olyan rugalmasak és tőkeerősek, hogy az esetlegesen ellátatlan területeken a hiányt rövid idő alatt pótolják.

2. Törvény az elektronikus pénzt kibocsátó intézményekről

2003. novembertől 2004. február végéig folytak a szakmai egyeztetések - a PM valamint a Bankszövetség közreműködésével - a hitelintézetek között a törvény szövegéről. Végezetül az Országgyűlés április 26-i ülésnapján fogadta el az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről szóló, 2004. évi XXXV. Törvényt, amely - összhangban a 2000/46/EK, 2000/12/EK és a 2000/28/EK irányelvekkel - szabályozza a Magyar Köztársaság területén alapított és működő, elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézeti tevékenység megkezdését, folytatását és prudenciális felügyeletét.

1. Banki vámbiztosítékok

1. Bankgarancia

Az EU csatlakozás miatt nagymértékben változtak a vámjogszabályok. Az Unióban érvényes vámkódex hazai alkalmazását értelmező, lehetővé tevő vámtörvény időben megjelent. E törvény kimondta, hogy Magyarország belépésével május 1.-től, érvénytelenné válik az összes korábbi vámengedély, április 30.-ig viszont megfelelő időt adott az előzetes, új engedélyek benyújtásához. Az engedélyekhez megfelelő vámbiztosítékot ír elő a jogszabály, viszont az egyik legfontosabb biztosíték, a bankgarancia kérdését a törvény nem rendezte egyértelműen. A problémát az okozta, hogy a törvény nem rögzítette, hogy a bankgarancia elengedhetetlen eleme a lejárat feltüntetése. A vámhivatalok sorozatosan elutasították a kérelmezőket a bankgarancia nem jogszerű voltára hivatkozva. A banki jelzések alapján kértük a PM államtitkárának intézkedését - többek között a bankgarancia kérdését tisztázni hivatott - PM végrehajtási rendelet mielőbbi egyeztetése és megjelentetése érdekében.

A Bankszövetséghez ezt követően megérkező PM rendelet-tervezet ügyében konzultációra hívtuk az érintett tagbankokat. A banki szakértők határozottan állást foglaltak amellett, hogy a rendelet mondja ki, hogy a törvényben rögzített bankgarancia elemeken túl a bankgaranciának tartalmaznia kell a lejárati időt is. E nélkül a bankok nem tudnak bankgaranciát nyújtani, ismerniük kell a banki kötelezettség vállalás határidejét és a határidős bankgarancia felel meg a Ptk. előírásainak.

A PM-nek megküldött véleményünkben határozottan képviseltük ezt a banki álláspontot, s valószínűleg ennek köszönhetően is a végrehajtási rendelet banki szempontból már megfelelően szabályozta a bankgarancia ügyét.

2. Vámszámla

A Pénzügyminisztérium költségvetési szempontokra hivatkozva újból felvetette a korábban már ésszerűtlen vámbiztosítéki eszköznek minősített vámszámla alkalmazását. A PM államtitkárának kérésére újból kikértük tagbankjaink véleményét e kérdésről. A hitelintézetek megerősítették a korábbi közös MNB-bankszövetségi állásfoglalást, miszerint a tervezetben szereplő konstrukció alkalmatlan a végrehajtásra, s csakis a közös banki infrastruktúrára (giróra) alapozó, minden bank számára egyforma lehetőséget biztosító megoldást támogatnának. A tagbankok véleményét továbbítottuk a PM-nek, de ennek ellenére a kormány beemelte a vámszámlára vonatkozó elképzelését egy pénzügyi törvénycsomagba, amelyet az Országgyűlés elfogadott.

2. Pénzmosás - bankbiztonság

A bankok első negyedéves tevékenységét jelentősen befolyásolták a pénzmosás megelőzésével kapcsolatban felmerült szabályozási problémák.

A pénzmosás megelőzését szabályozó 2002. évi XV. Törvény szükségessé vált korrekcióját tartalmazó törvénymódosítást 2003 decemberében a Köztársasági Elnök nem írta alá, azt az Alkotmánybírósághoz továbbította. Ennek következtében a bankok által kezdeményezett és szorgalmazott módosítások nem léptek hatályba, az üzleti érdekeket súlyosan veszélyeztető - végrehajthatatlan szabályok - életben maradtak.

Januárban a Bankszövetség írásban fordult a Pénzügyminisztériumhoz annak érdekében, hogy a bankok számára rendkívül ellentmondásos helyzet megszüntetésre kerüljön. A Pénzügyminisztérium újabb törvénymódosítást készített elő, amely a bankok problémáit megoldotta volna, azonban ezt a módosítást döntően az ORFK, és a koordinációban közreműködő állami szervek többsége is elfogadhatatlannak tartotta. A hosszas egyeztetéseket követően, - annak reményében, hogy a törvénymódosítást március elején elfogadják - váratlanul érte a szakmát, hogy a törvénymódosítási javaslat nem került a parlament elé beterjesztésre és a későbbiekben nagy publicitást kapott ügyfél-azonosítási kötelezettség határideje március 31. maradt. A kialakult helyzet megoldása érdekében folyamatosan egyeztettünk a PM-mel és a PSZÁF-fal, amelynek révén elértük, hogy az ügyfeleket ezek az állami szervek is felhívták törvényi kötelezettségük teljesítésére. A Bankszövetség ugyancsak közleményt adott ki a témában és a széleskörű médiakampányban közreműködve, megkíséreltük az ügyfeleket aktivizálni bankjuk felkeresésére.

A szakmai körökben nagy felzúdulást kiváltó helyzetet - a nagyszámú azonosítatlan ügyfél azonosítását - a bankok a megadott határidőre elvégezték, ügyfélpanaszra okot adó számlablokkolásra ismereteink szerint nem került sor, az azonosítatlan számlák (néhány tízezer db) gyakorlatilag alvó számlák voltak. Szóbeli ígéretet kaptunk a PSZÁF-tól arra vonatkozóan, hogy a téma ellenőrzése során mérlegelik a körülmények rendkívüliségét. Időközben a pmt-vel kapcsolatos egyéb kérdések további rendeződéséhez vezetett, hogy az Alkotmánybíróság a hozzá felülvizsgálatra benyújtott, 2003 decemberében a Parlament által elfogadott törvénymódosítást jóváhagyta.

Banki szempontból még rendezendő kérdések közül a következő 3 témában:

• a Hpt. módosítása a magyar bankok külföldre történő utalásainak adattartalmáról, bizonyos adatok mentesítése konkrét átutalások esetén a banktitok alól,
• az EU-n kívüli külföldi pénzügyi intézmények azonosítási kötelezettségének korlátozása azon országokra, amelyekben nem megfelelőek a pénzmosás elleni törvények,
• az ügyfelek azonosításának lehetősége meghatározott esetekben és módon az ügyfél személyes megjelenése nélkül

képviselői indítványok kerültek benyújtásra és tárgyalásra a parlament illetékes szerveihez.

A témával kapcsolatban említést érdemel, hogy május 1.-től a pénzmosás megelőzését szolgáló területen is hatályba léptek az EU idevonatkozó szabályai, amelyek további megoldandó feladatokat, problémákat jeleznek.

1. Adatvédelem

Az adatvédelmi biztos írásbeli állásfoglalását az adatvédelmi törvény módosításával kapcsolatos értelmezési - a bankok felvetései alapján összegyűjtött - kérdésekre 2004. februárjában kaptuk meg.

Az állásfoglalás - melyet megküldtük a bankok jogászai részére - az adatállomány fogalmát szigorúbban értelmezi, mint az IM által kiadott azonos tárgyú állásfoglalás. Az ügyfél információs önrendelkezési jogával és a célhoz kötöttség elvével összhangban az ügyfél mindig az adott szerződés teljesítése érdekében adja át a személyes adatait. Az ügyfél által adott olyan általános felhatalmazás, amellyel hozzájárul minden olyan adata kezeléséhez és továbbításához, amely a bankkal fennálló üzleti kapcsolata körébe tartozó szerződések teljesítéséhez szükséges, nem felel meg az Avtv. 3.§ (7) bekezdésben foglalt rendelkezésnek, amely az érintett hozzájárulására vonatkozó szabályt tartalmazza.

A harmadik országba történő adattovábbítás kérdésében az adatvédelmi biztos elismerte, hogy a hatályos szabályozás szigorúbb az EU adatvédelmi direktívájánál, mert nem tartalmazza azt a kisegítő szabályt, mely szerint kivitelezhető harmadik országba történő adattovábbítás akkor is, ha ezen ország jogrendje nem nyújt megfelelő szintű védelmet, de az adatkezelő igazolja, hogy kielégítő biztosítékok szolgálnak a jogvédelemre, vagy szerződéses rendelkezésekkel gondoskodtak erről. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint is e tekintetben az Avtv., a Hpt. és a direktíva közötti összhang csak jogszabály-módosítással teremthető meg.

A Hpt. 53.§ (3) bekezdés alapján történő adatszolgáltatás feltételeinek értelmezése tekintetében az adatvédelmi biztos pontosította korábbi állásfoglalását: álláspontja szerint az adatközlés első feltétele (az adós a szerződésben vállalt kötelezettségeinek 90 napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget) akkor is teljesül, ha az adós nem a minimálbért meghaladóan esik tartozásával késedelembe. Az első lépésben a tartozás folyamatos fennállását kell figyelni, majd a 91. naptól kezdődően azt, hogy a folyamatos tartozás mikor éri el a minimálbér összegét (első egyidejű fennállás elve).

Összességében a pénzügyi szervezetek képviselőivel folytatott konzultációt értékelte az adatvédelmi biztos, a pozitív listás adós-nyilvántartási rendszer bevezetése kérdésében azonban továbbra is igen határozottan elutasító volt.

Februárban részt vettünk az IT-Business informatikai magazin adóslistákkal kapcsolatos kerekasztal beszélgetésén, ahol a bankközi adósnyilvántartó rendszeren kívül a hírközlési szolgáltatók előfizetői információival kapcsolatos adatvédelmi kérdésekről volt szó.

2. Az elsődleges forgalmazói rendszer átalakítása

Az Államadósság Kezelő Központ az elsődleges forgalmazókkal közösen kialakította azokat a szerződési feltételeket, amelyekkel az európai csatlakozásunk után már nem magyarországi telephellyel rendelkező európai bankok és befektetési vállalkozások is csatlakozhatnak az elsődleges forgalmazói rendszerhez, ha elfogadják a szerződéses feltételeket.

A feltételek kialakításában a Bankszövetség is részt vett, és a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium véleményét is beszerezte a tervezett változtatásokkal kapcsolatban.

A javaslat a következőkben foglalható össze: az elsődleges forgalmazók rendszerét nem jogszabály hozza létre, hanem egy polgári jogi szerződés, amelyben a felek a szerződési feltételeiket a hatályos jogszabályi előírások betartásával szabadon állapítják meg.

Az ÁKK szabadon dönthet arról milyen kereskedési rendszert alkalmaz az elsődleges és másodpiaci árjegyzés lebonyolítására, nincs egységes európai kívánalom, választható a jelenleg használt tőzsdei MMTS rendszer is, ha a kereskedési rendszerhez való hozzájutás mindenki számára azonos feltételekkel történik.

Kötelező leányvállalat, fiók vagy ügyfélszolgálati iroda megléte. Stratégiai kérdés annak eldöntése milyen befektetői réteget kíván a kibocsátó elérni, ennek megfelelő infrastruktúrát lehet előírni a szerződésben.

Magyarországi állampapír üzletág megkövetelése esetében sem lehet külön PSZÁF engedélyhez kötni az itteni tevékenységet, mert az ellentétes az EU szabad szolgáltatás nyújtás elvével.

Az ÁKK által összehívott értekezleteken a kötelező személyes részvétel szintén előírható, hiszen előfordulhatnak olyan rendkívüli piaci események, amelyek ezt indokolttá tehetik.

Az elsődleges forgalmazói rendszer nyelve a magyar. Az MMTS kereskedési rendszer nyelve a magyar, a BÉT nyelve is a magyar és a jogi környezet is magyar, ezért ebből következően a magyar nyelv előírható, nincs európai norma, amely ezt a kitételt megtiltaná, hiszen a magyar is hivatalos nyelv az unióban.

3. Európai keretszerződés átvétele

Elkészült a repóügyleteket és az értékpapír-kölcsönzési ügyleteket egységes szerződési keretbe foglaló Európai keretszerződés magyar nyelvű fordítása, amelyet a banki szakértőkkel történt egyeztetés után feltettünk a Bankszövetség honlapjára:(www.bankszovetseg.hu/bankszövetségi vélemények/belépés csak tagoknak). A keretszerződések szövegét bármelyik bank használhatja. Jelenleg a felügyeleti “elismerési” eljárás van folyamatban, amelynek lezárulta és kedvező eredménye után az Allen&Overy jogi iroda kiállítja a jogvéleményét.

4. Az MNB törvénynek a kötelező tartalékolásra vonatkozó szabályai

Az MNB törvény módosításának részeként a kötelező tartalék meghatározására vonatkozó szabályok is megváltoztak.

A kötelező tartalékráta meghatározása körében a korábbi jegybanktörvény úgy rendelkezett, hogy legalább 15 nappal a hatálybalépés előtt meg kell hirdetni a tartalékráta mértékére, kiszámítására, a tartalékok képzésének és elhelyezésének módjára vonatkozó jegybanki előírások módosítását.

Az eredeti törvénymódosítási javaslat értelmében, annak érdekében, hogy az MNB az EKB elvárásainak megfelelően minél rugalmasabban alkalmazhassa a kötelező tartalékot, mint monetáris politikai eszközt a 15 napos határidőt eltörölték volna.

A Bankszövetség kérésére a törvényalkotók elfogadták, hogy a tartalékráta mértékének megállapítása ne legyen előzetes kihirdetési határidőhöz kötve, ugyanúgy, mint a jegybanki alapkamat, amely tehát rugalmasan változtatható, de a tartalékráta kiszámításának, a tartalékok képzésének és elhelyezésének módjára vonatkozó változtatást a fentiek miatt továbbra is csak előzetes 15 napos meghirdetést követően lehessen bevezetni. A tartalékszámítás, a tartalékok képzésének és elhelyezésének módjára vonatkozó változtatás ugyanis esetenként számítástechnikai és ügyviteli rendszerek módosítását igényli a bankok részéről, amelynek végrehajtása időt vesz igénybe.

Az a javaslatunk, mely szerint - "ha a kialakult piaci viszonyokra reagálva a jegybank a tartalékrátát hirtelen, azonnali hatállyal nagymértékben - legalább 2% ponttal- megemeli, úgy 15 napon keresztül piaci kamatot térítsen a megemelt összeg után" - nem nyert elfogadást.

5. OKJ-s szakképesítési követelmények

A Pénzügyminisztériumban előkészítés alatt áll a “Külön jogszabályban előírt vizsgákról” címet viselő PM rendelet-tervezet - amely a befektetési szolgáltatónál termékértékesítést, üzletkötést, befektetési tanácsadást és a biztosítási ügynöki tevékenységet végző személy képesítési követelményeit szabályozza.

A rendelet tervezet egyeztetése során több ízben eredménytelenül jeleztük, hogy a tervezet alapvetően elhibázott, rossz irányba megy, és nagyon fontos tényeket hagy figyelmen kívül. Kifogásolható, hogy a korábban megszerzett szakképesítéseket nem fogadja el az alkalmazás feltételeként, hanem egy átmeneti idő után csak a jogszabály szerinti OKJ-s szakképesítés birtokában lehet majd a felsorolt munkaköröket betölteni. Az OKJ-s képzés szakmai tartalma azonban bonyolult, túlzott követelményt és ismereteket kíván meg, megszerzése hosszú ideig tart és drága.

Az érintett munkakörökre: a banki szakügyintéző, banki tanácsadó/szakképesített bankreferens, banki ügyintéző/banki, befektetési termékértékesítő, befektetési szakértő, biztosítási tanácsadó, biztosítási ügyintéző, biztosításközvetítő, valutapénztáros és valuta-ügyintéző, kevés OKJ-s szakképesítés született. A felsorolt szakképesítések nem minden területet fednek le megfelelően, s a képzettségek rendszerint felsőfokú szakképzés révén, iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerezhetők meg. Középiskolai képzésben ezek a képzettségek többnyire nem szerezhetők meg, mert nem léteznek. Az egyes szakképesítésekre különféle akkreditált felnőttképzési intézmények szerveznek - az erre vonatkozó PM rendeletnek megfelelően - több száz órás, igen drága, magas követelményszintű tanfolyamokat, illetőleg vizsgákat.

További problémát jelent, hogy a kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek és a Magyar Posta Rt. fiókjaiban befektetési szolgáltatási és biztosítási termékeket is értékesítenek, sőt rendszerint valutaváltás is történik. Hozzá kell tenni, hogy ezek rendszerint viszonylag egyszerű, sztenderdizált tömeg-termékek, amelyek értékesítése véleményünk szerint semmiképpen sem igényli az adott szakterületre vonatkozó OKJ szakképzettség megszerzését. A készülő rendelet-tervezet szerint a felsorolt szervezetek valamennyi termékértékesítéssel foglalkozó munkatársának meg kell szereznie az ellátott tevékenységnek megfelelő szakképzettségeket, s egyidejűleg többet. A postai és a takarékszövetkezeti ügyintézőknek és az egypontos ügyfélkiszolgáló helyeken dolgozó banki alkalmazottaknak, takarékszövetkezeti ügyintézőknek egyidejűleg háromféle OKJ szakképesítést kell megszerezniük: a banki befektetési termékértékesítőit, a biztosításközvetítőit és a valuta pénztárosit.

A rendelet-tervezet nem tesz különbséget a befektetési termékértékesítői vagy biztosításközvetítői tevékenységet főtevékenységként folytatók, s a közvetítést főtevékenységükhöz kapcsolódóan kiegészítő jelleggel végzők között, s nem veszi figyelembe azt, hogy ez a tevékenység egy hivatali munkaszervezethez kapcsolódik, s nem “házaló jellegű” értékesítésről van szó, mint egyes biztosítási szerződések esetében.

A Bankszövetség és az OTSZ véleménye szerint a tervezett rendelkezés ebben a formában teljesen ésszerűtlen és kezelhetetlen, s az oktatást, vizsgáztatást szervező cégeken kívül senkinek sem áll érdekében. Ezért az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséggel közösen a pénzügyminiszterhez fordultunk és az alábbi, kezelhető megoldást javasoltuk:

1. kerüljön kidolgozásra egy új OKJ képzési kategória: "termékértékesítési asszisztens", amely lényegesen rövidebb képzési idő alatt, leegyszerűsítettebb tananyaggal, s az adott munkakör sajátosságaihoz igazodva lefedné az érintett területeket. Biztosítani kell, hogy az eddigi OKJ elismertséget nem élvező szaktanfolyamok az OKJ-s képzés egyes moduljaként elismerhetők legyenek, és az egyes képzési modulok átjárhatóak, egymásra épülők legyenek, vagy úgy módosuljon a jelenlegi szabályozás a banki ügyintéző/ banki, befektetési, termékértékesítő szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei tekintetében, hogy a termékértékesítési asszisztensnek csak a jogi modult kelljen elvégeznie, és csak egyszerűsített (szóbeli) vizsgát kelljen tennie.
2. értékesítési helyenként (fiók, kirendeltség, képviselet) írja elő a törvény, hogy minden értékesítési helyen legyen alkalmazásban legalább 1-1 fő magasabb szintű OKJ képzettséggel rendelkező dolgozó, s a többi ügyfélkapcsolatban dolgozó esetében legyen elegendő a “termékértékesítési asszisztensi” képesítés.
3. a vonatkozó jogszabályok ismerjék el az egyes vizsgák egyenértékűségének elvét, vagyis ha az asszisztens valamelyik modul szerint képesítést szerzett, ez jogosítsa fel arra, hogy más kiegészítő termékeket is értékesíthessen (biztosítási termék, valutaváltás stb.);
4. a szakmai- és vizsgakövetelményeket előíró jogszabályok egyértelműen ismerjék el a belső képzési formákat;
5. az alkalmazás feltételeként fogadják el a korábban jogszerűen megszerzett, és eddig elfogadott bizonyítványokat és képesítéseket;
6. a szakközépiskolai képzésbe épüljön be a banki, befektetési és biztosítási termékértékesítő képzés.

1. Kötelező jogi képviselet a kérelemre induló földhivatali eljárásban

Az ügyvédekről szóló törvényt módosító 2003. évi XI. törvény 2004. május 1.-től bevezette a kérelemre induló ingatlan-nyilvántartási eljárásokban a kötelező jogi képviseletet. Jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédet (ügyvédi irodát), jogtanácsost és a fél képviseletében eljáró közjegyzőt. A képviselet nem feltétlenül jár személyes megjelenési kötelezettséggel, de többletterhet jelent a bankok és az ügyfelek számára. Azokban az esetekben, ahol az ingatlan-nyilvántartási törvény kedvező rendelkezést tartalmazott a hitelintézetek számára, - a jelzálog (önálló zálogjog) bejegyzése a hitelintézet által szabályszerűen aláírt magánokirat alapján is teljesíthető volt, - ott is lerontja a kedvezményt a kötelező jogi képviselet. Tovább komplikálja a helyzetet az ügyvédi törvény új 27.§ (4) bekezdése, mely szerint, ahol az eljárásnak ügyvéd által ellenjegyzett okirat létezése a feltétele (pl. ingatlan adásvételi szerződés), ott a jogi képviselet ellátására csak az okiratot ellenjegyző ügyvéd jogosult.

A rendelkezés közvetlenül érinti a bankok hitelezési tevékenységét, ezért megkerestük az IM-et és az FVM-et, s jeleztük, hogy a rendelkezést szakmailag megalapozatlannak és a hitelintézetek ügyfelei számára hátrányosnak tartjuk. Az FVM közigazgatási államtitkára egyetértett a felvetésünkkel, az IM közigazgatási államtitkára viszont igen határozottan elzárkózott a törvény módosítására vonatkozó javaslatunk elől. Ezt követően a rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányuló önálló képviselői indítvány beadására vonatkozó javaslattal kerestük meg az Országgyűlés Lakáspolitikai Albizottságának elnökét, aki érdemben foglalkozott a javaslattal, de a jogszabály hatályba lépéséig hátralévő idő rövidsége, s az érintett felek ellenérdekeltsége miatt nem tudtunk eredményt elérni.

Május elején azt kértük az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztályától, hogy adjon ki iránymutatást a végrehajtással kapcsolatban felmerülő kérdésekről. Ez jelenleg folyamatban van.

2. A Fővárosi Bíróság ítélete a diákhitellel kapcsolatos perben.

A Magyar Bankszövetség 2001-ben bejelentői minőségben eljárást kezdeményezett a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) a Diákhitel Központ Rt (DHK) versenytörvénybe ütköző magatartása miatt, mert a diákhitelt igénybe vevő ügyfelei számára kötelezően előírta tulajdonosánál, a Postabanknál történő számlanyitást. A GVH erőfölénnyel történő visszaélés miatt hivatalból verseny-felügyeleti eljárást indított, amelyet a Vj-190/2001./76. számú határozatával megszüntetett, azzal az indoklással, hogy a DHK nem tartozik a versenytörvény hatálya alá, a diákhitel nem versenypiaci termék, s a diákhitelhez kapcsolódó bankszámlanyitás pedig osztja a diákhitel jogi sorsát, mert attól nem elválasztható terjesztési, folyósítási részelemről van szó.

A határozat ellen a Bankszövetség az Elnökség állásfoglalása alapján keresettel élt a Fővárosi Bíróságnál. A keresetben azt kértük, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a DHK visszaélt gazdasági erőfölényével. A keresetindításnak pusztán elvi indokai voltak, tekintettel arra, hogy az időközbeni jogszabály-módosítás miatt a diákhitelhez kapcsolódó számlavezetési piac megnyílt a bankok előtt. Perindítási jogunk alátámasztása érdekében arra hivatkoztunk, hogy a versenytörvény rendelkezése szerint bejelentést tettünk, s ennek során a GVH nem vonta kétségbe a Bankszövetség érintettségét, azt, hogy az eljárás jogát, jogos érdekét érinti. A Bankszövetségnek, mint a kereskedelmi bankok érdekképviseleti szervének feladata a bankszakma képviselete és érdekvédelme. Közvetlen érdekeltsége fűződik ahhoz, hogy a bankszektor működési környezetének szabályozása során a hatóságok figyelembe vegyék a bankszakmai szempontokat és a bankok működésében a gazdasági verseny tisztasága zavartalanul megvalósuljon.

A Fővárosi Bíróság több tárgyalás után elutasította keresetünket, a Bankszövetség személyes illetékmentessége miatt illetékfizetési kötelezettséget sem állapított meg. Megállapította, hogy a perben nem rendelkezünk keresetindítási joggal, tekintettel a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntéseire, melyekben megállapította, hogy a közigazgatási perekben az ügyfél jogának vagy jogos érdekének érintettsége nem lehet közvetett, annak közvetlenül kell jelentkeznie. Az érdekvédelmi szervezetek (egyesületek, kamarák, egyéb társadalmi szervezetek) a közigazgatási hatósági eljárásokban a tagjaikra vonatkozóan hozott döntések, eseti határozatok ellen - ha törvény erre kifejezetten nem ad felhatalmazást - bírósági felülvizsgálatot nem kezdeményezhetnek. Így a Legfelsőbb Bíróság iránymutató gyakorlatára hivatkozással a Bankszövetség igényérvényesítési jogának hiánya miatt a Fővárosi Bíróság a keresetet 2.K.30302/2003/11. számú ítéletével elutasította. Az ítélet ellen nem fellebbeztünk, az 2004. III. 5-én jogerőre emelkedett.

II. HITELEZÉSI KONSTRUKCIÓK

1. Agrárhitelezés

A kormány februárban határozatot hozott a versenyképesség növelése és az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódó követelmények teljesítése érdekében az Európa Terv Agrár Hitelprogramról.

A hitelprogram 100 Mrd Ft összegű hitelkihelyezést irányzott elő, fele részben banki, fele részben MFB refinanszírozási forrásból. Minthogy az MFB külföldi forrást vett igénybe, az állam vállalta az árfolyam garanciát. Ez lehetővé tette, hogy a refinanszírozási hitel EURIBOR alapján történjen, ami igen kedvező kamatozást biztosít a hitelfelvevőknek. Ezzel összhangban a banki forrásból nyújtott hitelekhez 70 %-os kamattámogatásról döntött a kormány.

Ezen kívül a refinanszírozási hitelből a mezőgazdasági és élelmiszeripari kis- és középvállalkozások részére a fejlesztési célú beruházási hitelek után 100 %-os állami garanciát vállalt a kormány.

E meglehetősen bonyolult hitelprogram szabályozásának és eljárási rendjének kialakításában az érdekelt bankok - a Bankszövetség koordinációjával - aktívan részt vettek, és javaslataikkal nagyban hozzájárultak egy működőképes rendszer kidolgozásához.

A nagy érdeklődést mutatja, hogy a kormány először 160 Mrd Ft-ra, majd később több mint 220 Mrd Ft-ra emelte a hitelkeretet. A hitelprogram 2004. április 30.-ig tartott, ezért a végrehajtásról a következő tájékoztatóban számolunk be.

2. Lakáshitelezés

1. A Teljes Hiteldíj Mutató (THM) alkalmazásának előírása

Az Országgyűlés 2003 végén, egy pénzügyi csomagtörvény keretében elfogadta azt a Kormányjavaslatot, hogy a fogyasztási hitelekhez hasonlóan a lakáshitelekre is alkalmazni kell a Teljes Hiteldíj Mutatót (THM). Bár a köztársasági elnök nem írta alá, s az Alkotmánybírósághoz továbbította a törvénycsomagot, a PM felkérte a Bankszövetséget, hogy fogalmazza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a THM alkalmazható lenne a lakáshitelek kondícióinak összehasonlítására.

A tagbankok széles körének bevonásával konzultációkat szerveztünk, amelyeken részletes szakmai vita után sikerült a következő közös banki álláspontot kialakítani:

A Bankszövetség alapvetően nem ért egyet a THM lakáshitelekre történő alkalmazásával, s e mutatónak a lakáshitel-szerződésekben való szerepeltetésével. Ennek oka az, hogy a lakáshitel egy rendkívül komplex termék, sokféle költség-és díj elemet foglal magában, s ezek nagy része előre nem látható időpontban és esetlegesen merülhet fel. Természetesen lehet (és a mutató előírásakor kell is) nagyfokú leegyszerűsítésekkel élni, de ez olyan mértékű lesz, amely megkérdőjelezi a mutató használhatóságát.

A hitelszerződésben azért nem célszerű a THM-et feltüntetni, mert a mutatónak éppen az a lényege, hogy még a szerződés megkötése előtt lehetővé tegye az ügyfélnek a különböző banki árajánlatok összehasonlítását. A szerződéskötéskor ez a döntés már megszületett, a THM szerződésbeli szerepeltetése ugyanakkor azt sugallhatja az ügyfélnek, hogy ez az érték a szerződés teljes időtartamán keresztül érvényes; ami azonban nem reális feltételezés.

Ezen érvek hangsúlyozása mellett a Bankszövetség rögzítette azokat a feltételeket, amelyek mellett a THM mutatót alkalmazni lehet a lakáshitelekre:

• az MNB adatszolgáltatásában foglaltakhoz hasonlóan fel kell tételezni, hogy az egész hitelösszeg egyszerre került folyósításra, mégpedig az első folyósításkor (tudjuk ez ritka esetben fordul elő),
• ne tartalmazza a mutató azon díjakat, jutalékokat, amelyeket - bár a hitelezéshez elengedhetetlenek - nem a bank kapja (pl. értékbecslői díj, közjegyzői díj, tulajdoni lap költsége)
• a folyósítást (részfolyósítást) követően felmerülő esetleges költségek (pl. rendelkezésre tartási jutalék, műszaki ügyintézési díj, utólagos fedezetértékelés) ne kerüljenek be a mutatóba esetlegességük, kiszámíthatatlanságuk miatt,
• egységesen 2 hónapban rögzíteni kell azt a periódust, amelyet követően a jelzálogbank veszi át a finanszírozást (s ezen előfinanszírozó szakaszban eltérőek a banki kondíciók),
• egységes szabályozás kell a devizahitelek forintban felmerülő egyes költségelemeinek átváltási árfolyamára.

A konzultáción résztvevő banki szakértők rendezetlennek tartották a jelenleg érvényes szabályozás folyószámlahitelre, hitelkártyákra történő értelmezését, ezért a Bankszövetség javaslatot tett e termékekre alkalmazandó szabályok módosítására is.

A PM megköszönte a javaslatokat, de az Alkotmánybíróság döntésétől tette függővé a THM előírását. Időközben megszületett az alkotmánybírósági döntés, amely nem érintette a THM-re vonatkozó törvényi részt. Javaslatunk ellenére a Kormány változatlan formában beterjesztette e javaslatot, amelyet az Országgyűlés elfogadott. Egyetlen érdemi változás történt: a THM alkalmazásának határidejét május 1.-ről 2005. január 1.-re változtatták.

1. A lakástámogatási rendelet módosítása

A Belügyminisztérium Lakáshivatala (OLÉH) megküldte véleményezésre a lakástámogatást szabályozó kormányrendelet módosításának tervezetét. Az anyag alapvetően az új bérlakás-koncepció szabályozási kérdéseivel foglalkozott, de a támogatott hitelek tekintetében is tartalmazott új elemeket.

A bankok kételyeiket fejezték ki a bérlakás-program sikeres megvalósíthatóságát illetően. A koncepció szerint a sikeresen pályázó vállalkozások egyes önkormányzatokkal összefogva építenének bérlakásokat, az állam pedig a szociálisan rászorult bérlők lakbéréhez járulna hozzá nagyobb összeggel. A banki szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a nehéz szociális helyzetben levő jövőbeli bérlők még a tervezetben meghatározott 20%-os önrészt sem tudják valószínűleg kifizetni a magas rezsi és az alapvető megélhetési költségek mellett. Ez veszélybe sodorhatja a bérbeadó építési vállalkozásokat is, amelyek jórészt támogatott bankhitelből finanszíroznák a beruházást. Banki szempontból tehát nem közömbös a bérlők fizetőkészsége és -képessége.

Kifogásoltuk a tervezet azon pontjait, amelyek a lakástámogatás folyósításának lényeges részletkérdéseit, egyes bankok és a PM közti szerződésben kívánta elrendezni. A jogbiztonság megkívánja, hogy a konstrukció egyes részelemeit is megfelelő jogszabály és ne egy hatalmi pozícióban levő intézmény és a függő helyzetben levő bank szerződése határozza meg.

Javaslatot tettünk emellett az EU-ba történt belépésünk miatt változó támogatotti kör pontosabb, hitelezésben jobban kezelhető fogalmi meghatározására, valamint egyes építési-műszaki kategóriák (tetőtér-beépítés, új lakás, emeletráépítés stb.) egyértelműbb definiálására.

A tervezetet -irreálisan rövid határidővel - másodszor is megkaptuk véleményezésre. A rövid idő csak arra volt elég, hogy megállapítsuk, a változás gerincét képező bérlakás-anyag kikerült a tervezetből és néhány észrevételünket, javaslatunkat elfogadta az előterjesztő. (Információink szerint a jogszabály-tervezettel többször is foglalkozott a gazdasági kabinet, de mindannyiszor átdolgozásra visszaküldte az előterjesztőhöz.)

IV. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS - EURÓPAI BANKFÖDERÁCIÓ

1. Bankfelügyeleti Bizottság - Tőkemegfelelési munkacsoport

1. Basel II fejlemények

A Bázeli Bizottság januári publikációi

A Bázeli Bizottság január 15.-i ülését követő sajtóközleményében megerősítette, hogy 2004 közepéig véglegesíti a tőkeegyezményt. A közleményből ugyanakkor kitűnik, hogy a véglegesítést a Bizottság rugalmasan értelmezi; azaz bizonyos kérdések megoldása csak a “véglegesítést” követően várható, és a bevezetési szakaszban is mód nyílik egyes kérdések (pl. kalibráció) újranyitására.

A közlemény szerint a Bizottság várt és nem várt veszteség kezelésére vonatkozó októberi javaslata kedvező fogadtatásra talált. A beérkezett 52 hozzászólás általában támogatta az új közelítésmódot. A Bizottság ugyanakkor elfogadta a céltartalék többlet beszámíthatóságának korlátjára vonatkozó kritikát; így a felső korlát nem a másodlagos tőkéhez, hanem a kockázattal súlyozott eszközök bizonyos (még meghatározandó) százalékához lesz kötve.

A Bizottság október óta fontos kérdésekben jutott előre. Így részletesebben kifejtette a várt és nem várt veszteség tőkekövetelményének kezelésére vonatkozó javaslatát (módosította a kockázati súlygörbéket); egyszerűsítette az értékpapírosítás kezelését (ideértve a felügyeleti formula elhagyását); és rögzítette az operációs kockázat tőkekövetelményének fejlett mérési módszerrel (AMA) való meghatározásának anya és fogadó országban való felügyeleti elfogadásának az elveit. Ezekben a témakörökben a Bizottság január végén három új dokumentumot publikált, amelyek a sajtóközleményhez hasonlóan megtalálhatók a www.bis.org weboldalon.

A Bizottság - a kapott vélemények figyelembe vételével - folytatja a hitelkockázat csökkentési technikákra, illetve a megújuló (revolving) lakossági hitelek kezelésére vonatkozó munkálatokat. A Bizottság azt is tervezi, hogy az Értékpapír Felügyeletek Nemzetközi Szervezetével (IOSCO) együttműködve áttekinti a partnerkockázattal, illetve a kereskedési könyvi kockázatokkal kapcsolatos kérdéseket.

A Bázeli Bizottság következő ülését májusban tartja, melyen vizsgálni fogja a tőkeegyezmény számszerűsítésével (kalibrációjával) kapcsolatos kérdéseket. A nyár közepére elkészül az a szöveg, amely megfelelő alapot ad a nemzeti bevezetési munkálatokhoz és az iparág további felkészüléséhez.

A Bázeli Bizottság a második pillér felülvizsgálatáról

A közlemény mellékletében a Bizottság részletesebben is kifejtette a második pillérrel kapcsolatos álláspontját. A második pillérnek rugalmasnak kell maradnia, hogy a különböző jogrendszerű országok egyaránt alkalmazhassák. A bevezetésnél a felügyeleti hatóságok közötti információ csere, a felügyelők és a felügyeltek közötti konstruktív párbeszéd alapvető fontosságú. Az első pillérben nem vizsgált kockázatok feltárása, tőkeszükségletének a felmérése elsődlegesen banki felelősség, míg a felügyeletek feladata annak megítélése, hogy megfelelő-e a banki értékelés. A felügyeleti felülvizsgálati folyamat nem jelenti automatikusan pótlólagos tőkekövetelmény előírását, de a Bizottság elvárja, hogy a nemzetközileg aktív bankok az első pillérben meghatározott minimumnál nagyobb tőkével rendelkezzenek. Bizonyos kockázatok a rugalmas alkalmazhatóság miatt kerültek a második pillérbe, így azokat nem is kívánják áttenni az első pillérbe. A Bizottság véleménye szerint az alkalmazási gyakorlatnak nem kell teljesen egységesnek lennie, egyes országok formalizáltabb követelményeket is támaszthatnak, de erről információt kell adniuk. Az új tőkeegyezmény bevezetése nem jelent okot a nemzeti felügyeletek hazai intézményekkel kapcsolatos jogi felelősségének a megváltoztatására.

A Bázeli Bizottság Akkord Bevezetési Csoportjának (AIG) elnöke, Le Pan úr az FBE-nek írt válaszlevelében is összegezte a második pillér alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb szempontokat. A fent leírtakon túl a levél arra is kitér, hogy a Bizottság szükségtelennek tartja a második pillér tartalmának újraszövegezését, az további bizonytalanságot jelentene. Tekintettel a jogszabályi környezet különbségeire nem kívánnak változtatni a második pillérben a Felügyeleteknek biztosított diszkrecionális jogokon sem.

Az anya és a befogadó országok közötti együttműködés hozzásegít az alkalmazás egységesítéséhez. A Bizottság nem várja el a közelítésmódok teljes azonosságát, a befogadó országnak nem kell teljes egészében, kizárólagosnak elfogadnia az anya ország megközelítését. Nem jelenthető ki, hogy a második pillér csak csoportszinten alkalmazandó. Az AIG esettanulmányokat folytat a befogadó és az anyaország közötti munkamegosztás gyakorlati kérdéseiről. Célja az inkonzisztens bevezetés esélyének a csökkentése, amit az AIG és az iparág képviselői közötti rendszeres konzultáció is segíthet.

Az Európai Bizottság válaszdokumentuma a júliusi CP3-ra kapott észrevételekre

Az Európai Bizottság március közepén válaszdokumentumban reagált a Bizottság harmadik konzultatív dokumentumához beérkezett észrevételekre. Ebben az Európai Bizottság megerősíti szándékát a direktíva tervezet nyári elkészítésére és benyújtására. Határozottan támogatja a Bázel II és a CAD3 párhuzamos bevezetését, s megerősíti, hogy az EU kereteket a bázeli tőkeegyezménnyel konzisztens módon kell kialakítani. A Bizottság egyetért azzal, hogy rugalmas direktívát kell megalkotni, s elkötelezettséget mutat a függelékek jövőbeni módosításaival kapcsolatos konzultációra, illetve a kereskedési könyvre vonatkozó bázeli módosítások érvényesítésére.

Ugyanakkor nem látnak lehetőséget a szabályozás komplexitásának a csökkentésére, de a szöveget megpróbálják minél érthetőbbé tenni és lazítanak a szabályozás “előíró”, túlságosan részletező jellegén.

A Bizottság is szükségesnek tartja a konszolidációs követelmények módosítását, mert a minden szubkonszolidált szinten való alkalmazás valóban túlságosan megterhelő. Emellett vizsgálják az egyedi szintű alkalmazásra vonatkozó jogfeladás lehetőségének a megtartását. (Az egyes országok dönthetnének úgy, hogy egyedi szinten nem kell a direktívát alkalmazni. A jogfeladás akkor lenne alkalmazható, ha a csoporton belüli tőkeallokáció megfelelő.)

A Bizottság véleménye szerint a második pillér követelményeit csoport szinten, illetve az egyes tagországokra vonatkozó szubkonszolidált szinten kell alkalmazni. A felülvizsgálati folyamatot a bank (intézmény) irányítja, a felügyelet pedig ellenőrzi, annak megfelelő voltát.

A Bizottság elfogadja a koordinátor felügyelet koncepcióját. Nagyarányú koordináció szükséges a belső mérési módszereken nyugvó IRB és AMA módszerek elfogadásakor. A direktívának tartalmaznia kell a felügyeleti közzétételi kötelezettségekre vonatkozó előírásokat.

A Bizottság egyetért azzal, hogy a nemzeti döntési hatáskörbe utalt kérdéseket minimalizálni kell, valamint, hogy a prociklikusság lényeges kérdés, amit mindvégig szem előtt kell tartani. Ezzel szemben nem tartják időszerűnek a portfolió diverzifikáltságának az elismerését: az intézmények saját korrelációra vonatkozó feltevései nem eléggé fejlettek ahhoz, hogy a tőkekövetelmény számításánál figyelembe vehetők legyenek.

A kis- és középvállalatok kezelését illetően dolgoznak a merev küszöbérték problémájának a megoldásán, s az alkalmazhatósági (use) teszt helyettesítésén. Megtartják a 10%-os LDG korlátot a lakóingatlanok jelzálogára.

A Bizottság folytatja az értékpapírosítás kezelésének európai gyakorlatot is figyelembe vevő kidolgozását. A ki nem egyenlített tranzakciók kezelését a kereskedési könyvi szabályozás bázeli felülvizsgálatától teszik függővé.

A Bizottság méltányolja a számviteli szabályokkal való összhang szükségességére vonatkozó megjegyzéseket, és ismételten kinyilvánította eltökéltségét a közzététellel kapcsolatos költségek korlátozására.

Az EU direktíva alkotás

Az Európai Bizottság a fent leírtak szellemében megkezdte a munkát annak érdekében, hogy a tőkemegfelelési direktíva tervezetét a bázeli döntésekhez igazítsa. Új munkacsoportot állított fel, melynek feladata a CAD 3 elkészítésének az elősegítése. A munkacsoportban lehetőség lesz az egyes tagországok nézőpontjainak a kinyilvánítására és egyeztetésére. A munkacsoport munkájában a pénzügyminisztériumok és felügyeletek képviselői vesznek részt, köztük a magyar szabályozó hatóságok munkatársai.

A Bizottság továbbra is úgy tervezi, hogy a tőkemegfelelési direktíva tervezetét júliusban az Európai Parlament, illetve a Tanács elé terjeszti. (A korábbi elképzelésekhez képest módosulást jelent, hogy az új tőkeegyezmény valójában nem egy új tőkedirektívával, hanem a 2000/12EC és az 93/6EEC direktívák módosításával kerül be az európai jogrendbe.) A tagországokkal a szöveg finomítása érdekében folytatott konzultációk során előreláthatóan a várt-nem várt veszteség kezelése, az alkalmazás konszolidációs szintjei, a vezér (pontosabban koordinátor) felügyelet koncepciója, a felügyeleti közzétételi követelmények, a befektetési vállalkozások kezelése és a második pillér karcsúsítása kerülnek a figyelem középpontjába.

Az FBE legfontosabb szempontjai az EU irányelvvel kapcsolatban (A lobbizás fő irányai)

Az FBE illetékes munkacsoportja konszenzust elérve megfogalmazta azokat a prioritásokat, szempontokat, amelyek képviseletét a szakma mindenképpen indokoltnak látja a kockázat alapú tőkemegfelelési direktíva kidolgozása során. Ezek címszerűen az alábbiakban foglalhatók össze:

• Az európai tőkemegfelelési irányelvet tartalmilag össze kell hangolni a Basel II-vel, és azzal párhuzamosan kell bevezetni.
• Egy negyedik mennyiségi hatásvizsgálat hasznos lehet, ha az nem hátráltatja a tőkemegfelelési irányelv bevezetését. Az európai jogalkotásnak kellőképpen rugalmasnak kell lennie, hogy szükség esetén módot adjon a paraméterek megváltoztatására (újrakalibrálásra). A megfelelő jogalkotási rugalmasság az egyik elsődleges prioritás, hiánya többletköltségekhez vezetne.
• Az FBE egyetért az Európai Bizottság által javasolt átmeneti szabályokkal, s azokhoz a következő kiegészítést javasolja: Ha egy intézmény elkötelezett a fejlett IRB teljes körű alkalmazására, úgy egy átmeneti időszakban (pl. az új keretek bevezetését követő 3 évig) a fejlett IRB-ból még kimaradó portfoliókra a Basel I szabályokat alkalmazhassa.
• Az FBE aktívan részt kíván venni a felügyeleti közzétételi kötelezettségekre vonatkozó részletek kidolgozásában.
• Az FBE üdvözli az Európai Bizottság nemzeti döntési hatáskörbe utalt kérdések minimalizálására vonatkozó törekvését. A sztenderd módszernél az intézményekkel szembeni követelések kezelésére, illetve a lejárat szerinti kiigazításra vonatkozó diszkrecionális lehetőséget feltétlenül ki kell hagyni az irányelvből.
• Az FBE véleménye szerint a tőkekövetelményt a legmagasabb csoportszinten, egy adott tagállam legmagasabb csoportszintjén és egyedileg kell alkalmazni. Az egyedi alkalmazás alól felmentést kell adni, ha

• a tőke elosztása a csoporton belül megfelelő
• a kockázatokat a csoporton belül integrált módon ellenőrzik és kezelik
• az anyavállalatnak érvényes politikája van a csoporttagok pénzügyi megsegítésére

• Az anya és a leányvállalat ugyanazon nemzeti/konszolidált felügyelet hatáskörébe tartoznak.

• Az FBE örömmel fogadja, hogy a direktíva tervezete tartalmazza a felügyeletek közötti koordináció modelljét, de véleménye szerint tovább kell lépni a leírtaknál. Az FBE támogatná felügyeleti kollégiumok kialakítását, melyek elnökét az anyaország felügyelete, tagjait a befogadó országok felügyeletei adnák, s feladatuk a felügyeleti felülvizsgálati folyamat kialakítása, a bankcsoport tagjaival való párbeszéd lenne.
• Az FBE nem ért egyet a Bázeli Bizottság “hibrid” közelítésével, amely a működési kockázat anya és befogadó országi tőkeszükségletének AMA módszerrel való meghatározására vonatkozik. Ez a jelentős leányvállalatok esetén egyedi tőkeszükségletet határozna meg a működési kockázat fedezésére, s az üzletági megközelítést aláásva jelentős többletköltséget eredményezne, s megszüntetné a fejlettebb módszerek alkalmazására való ösztönzést. Az FBE javasolja, hogy az egységes európai piacon az AMA-t csak a legfelső csoportszintjén kelljen alkalmazni, ami lehetővé teszi a diverzifikációs hatások megfelelő figyelembe vételét.
• Az FBE helyesli, hogy a kereskedési könyvre vonatkozó módosításoknak a Bázeli Bizottság döntéseit kell követniük.
• Az FBE al-munkacsoportot hozott létre, melynek feladata az értékpapírosítás kezelésére vonatkozó, az európai piac sajátosságait figyelembe vevő technikai javaslat kidolgozása, amelynek figyelembe vételét Bázelben és Brüsszelben egyaránt szorgalmazni kell.
• Az FBE üdvözli a második pillér karcsúsítására vonatkozó szándékot. A felügyeleti felülvizsgálati folyamatot (FFF) csoportszinten kell alkalmazni, a csoport kockázati profiljának minél jobb felmérése és megértése érdekében. Elő kell segíteni az FFF Európán belüli konzisztens alkalmazását.
• Az FBE további eszmecserét tart szükségesnek a prociklikus hatás mérséklésének lehetséges eszközeire vonatkozóan.
• Az FBE sajnálja, hogy a direktíva tervezet nem ismeri el a földrajzi diverzifikáció hatását. Nem helyes az a közelítés, amely a koncentrációt bünteti, míg az ellentétes hatást figyelmen kívül hagyja. A földrajz diverzifikációt az első pillérben kellene elismerni, de legalább a második pillérben figyelembe kellene venni az esetleges többlet-tőke előírás korrekciójaként.

Az USA-beli fejlemények

Az USA-ban az új tőkeszabályozás bevezetése éles politikai viták tárgya. Bár a tőkeegyezményt nem a kongresszusnak, hanem a szabályozó hatóságoknak kell elfogadniuk, a politikusok igyekeznek hatást gyakorolni a bázeli folyamatra, s keményen kritizálják a szabályozó hatóságokat (főként a FED-et), mert nem képesek egységes álláspont kialakítására. Az OCC és a FED egyaránt feltételezik, hogy 2004 közepére Bázelben formálisan megszületik az egyezmény, ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy fontos tartalmi kérdések (hitelkártya hitelek kezelése, recessziós időszakra vonatkozó LDG becslés, kereskedési könyvi szabályozás szükséges módosításai) az adott határidőn belül megoldhatók lennének. John Hawke, az OCC vezetője a 2006 végi bevezetést is irreálisnak tartja.

A Basel II. USA-ban való bevezetésének ütemterve a következő:

• 2004. szeptemberében 2005. első negyedév: negyedik mennyiségi hatásvizsgálat (QIS4)
• legkorábban 2005. második negyedév: a tervezett szabályozás (Notice of Proposed Rules) konzultációra bocsátása
• 90 napos konzultációs időszak, amely 180 napra meghosszabbítható
• a végső szabályozás megjelenése (reálisan 3 hónappal a konzultációs időszak bevezetése után.

Látható, hogy a QIS4 indítására akkor kerül sor, amikor a tervek szerint az Európai Parlament első olvasatban tárgyalni kezdi a tőkemegfelelései direktívát. (A tárgyalásba vételhez a képviselőket meg kell győzni arról, hogy az Accord, és annak számszerűsítése megfelelően stabil.) Az időpontok összehasonlításából az is kitetszik, hogy a Bázeli tőkeegyezményben esetlegesen később bekövetkező változtatások - mivel a második olvasat fázisában nem lehetséges módosítás - csak a direktíva függelékében jelenhetnek meg, az illetékes bizottságokban való elfogadás után.

1. A Lámfalussy folyamat kiterjesztése a bankokra

2003. november 6.-án az Európai Bizottság egy intézkedéscsomagot fogadott el, amellyel a Lámfalussy folyamatot a bankokra is kiterjeszti. A csomag elemei:

• a banki és biztosítási direktívákban a bizottságokra való hivatkozásokat kicserélik a Lámfalussy 2. szintű bizottságokra való hivatkozással (bankok esetében a Banking Advisory Committee helyébe az új European Banking Committee lép)
• az EBC tanácsadói kapacitásának létrehozása, ami az EBC szabályozási hatáskörének a feltétele a direktívaalkotási folyamatban
• január 1-től a CEBS (Committee of Europen Banking Supervisors), 3. szintű bizottság megalakítása

A Lámfalussy folyamat a bankokra való kiterjesztéséről új direktíva készül, melyet az Európai Parlamentnek és a Miniszterek Tanácsának egyaránt el kell fogadnia. Bár a törvénykezési folyamat igen szoros időrendben halad előre, nem valószínű, hogy erre az európai parlamenti választások előtt sor kerülhet.

Problémát okoz, hogy a Lámfalussy folyamat alkalmazása során a Parlament véleményezheti a (második szintű) alkalmazási szabályok tartalmát, de nem blokkolhatja azokat. A Parlamentnek meg kellene adni a jogot, hogy leállítsa az alkalmazási szabályok tárgyalását, ha azok nem felelnek meg a direktívában foglalt elveknek és céloknak, de ehhez az Európai Egyezmény módosítása szükséges.

1. A Pénzügyi Szolgáltatások Akció Terv (FSAP) áttekintése

Az FBE A Bankfelügyeleti Bizottság részvételével áttekintette az FSAP teljesítését és a piacok egységesítésével kapcsolatban az alábbi megállapításokra jutott:

• A felügyeleti gyakorlatok egymáshoz való közelítése alapvető cél.
• A felügyeleti transzparencia növekedése, a vezér- (koordinátor) felügyeleti modell alkalmazása szükséges a konvergencia eléréséhez.
• Az európai bankfelügyelet jövőbeni struktúrája továbbra is vita tárgyát képezi. (Felmerült, hogy a CEBS felügyelhetné a nemzetközileg aktív bankokat, de a kérdésben a nemzetek között jelentős véleményeltérés mutatkozik.)
• Az egységesítés útjában kevés speciális korlát azonosítható. Ilyenek:

• Nemzeti felügyeletek ellenállása, hogy más országbeli felügyelet ellenőrizzen
• Betétbiztosítási direktíva a több országban aktív bankokat akadályozhatja a rekonstrukciós folyamat során.

1. A pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó irányelv bevezetési folyamata

Az FBE Titkársága találkozott az Európai Bizottság és a nemzeti felügyeletek képviselőivel, hogy megvitassák a Pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó irányelv bevezetésének a problémáit. A tagországok kifejezték meggyőződésüket, hogy az irányelv a 2004. augusztusi határidő előtt bekerül a nemzeti jogrendekbe. A bevezetéssel kapcsolatos problémákat a pénzügyi konglomerátumok prudens felügyeletének Vegyes Technikai Csoportja (Mixed Technical Group) vizsgálja. Az MTG által tárgyalt kérdések felkerülnek a DG Internal Market honlapjára az iparág megfelelő informálása érdekében. A direktíva által potenciálisan érintett csoportok listáját csak a véglegesítés után hozzák nyilvánosságra.

1. Számviteli Bizottság

1. A kamatkockázat portfolió szintű fedezése

Az új (módosított) nemzetközi számviteli szabványok decemberi kibocsátását követően az IASB március végén újabb sajtóközleményben adta hírül, hogy elkészült az IAS 39 részét képező, “A kamatkockázat portfolió szintű fedezésének valós értékű fedezeti számvitele” (Fair Value Hedge Accounting for a Portfolio Hedge of Interest Rate Risk) munkaanyag módosítási tervezetével. A tervezet bár számos ponton kezeli az IAS 39 fedezeti szabályozása által okozott problémákat; megoldatlanul hagyja a látra szóló betétek figyelembe vételét, illetve a tőkében okozott, nem a valóságot tükröző volatilitást. Ugyanakkor az IASB megígérte, hogy a vitatott kérdések végleges megoldására rövid időn belül magas szintű nemzetközi munkacsoportot hoz létre. Azt is bejelentette, hogy áprilisban visszatérnek a valós értékelés opció korlátozását célzó módosításra, melyet a szabályozó hatóságok javasoltak.

Az FBE közleményben reagált, melyben üdvözölte a munkacsoport létrehozására irányuló szándékot és hangsúlyozta, hogy az IAS 39-cel kapcsolatos főbb problémákat feltétlenül azelőtt kell megoldani, mielőtt a szabvány európai használata kötelezővé válik

Az IASB által életre hívott magas szintű munkacsoport első ülését többször elhalasztották, a legutóbbi információk szerint május 26.-ára. Az ülésen megegyeznek arról, hogy a két al-munkacsoport (banki, illetve biztosítási) milyen kérdéseket tárgyaljon és kikből álljon (nem csak európaiakból), s megvizsgálják, hogy rövidtávon várható-e kielégítő megoldás a még vitatott problémákra.

2. IAS 32, IAS 39

Elismerve, hogy a decemberben közzétett szabványok tartalma számottevően javult a korábbiakhoz képest - a macro-hedging (még formálódó) kezelésén túl az FBE Számviteli Bizottságának tagjai a belső szerződések, a nettósítás, a hitel derivatívák és a saját részvényekkel való kereskedés kezelését illetően vélték elégtelennek az új IAS 32, illetve IAS 39 megoldásait. A megfelelő átmeneti szabályok elengedhetetlenek, különösen azon bankok számára, amelyek már most is az IAS 39-et alkalmazzák. A tagszövetségek sürgették az IAS 30 mielőbbi módosítását, mivel az számos felmentést tartalmaz az IAS 32-ben megfogalmazott közzétételi követelmények alól. Több szövetség kifejezte aggodalmát a határidőket illetően, hiszen számos olyan bizonytalanság van, amely nem oldható meg rövid úton., így az IFRS bevezetési folyamata nehezebb lesz, mint azt eredetileg hitték. Néhányan javasolták, hogy az FBE kérjen egy éves halasztást, míg mások ellenezték ezt, különösen az IAS 39-et már most is alkalmazó bankokra tekintettel.

3. A számviteli szabványok változásának a hatása a tőkemegfelelés szabályozására

A számviteli szabványok változása felveti a szabályozói tőke definíciója megfelelő kiigazításának a szükségességét. A Bázeli Bizottság hajlamosnak mutatkozik, hogy szabályozási célokból felülbírálja az IAS szerint meghatározott tőkét, ha az közgazdasági szempontból nem megfelelő. Az Európai Bizottság a megoldás során a Bázeli Bizottságban folyó munkálatokra támaszkodik, melyek az egyszerűbb kérdésekben 2004 májusában, a legbonyolultabb és komplexebb témakörökben (pl. konszolidáció, nyugdíjalapok) pedig az ősz elején vezethetnek eredményre.

Az Európai Bizottság úgy döntött, hogy 2005 januárja és 2006 decembere között (ekkor az IFRS érvényben lesz, a Basel II nem) nem változtat a saját tőke definícióján, hanem bizottsági javaslatokkal, vagy a Lámfalussy folyamat keretében kialakított állásfoglalásokkal segíti elő az egységes értelmezést és gyakorlati alkalmazást.

2007. január 1.-től hatályos lesz a Basel II.-n alapuló európai direktíva, ami szükségessé teszi a szabályozói tőkére vonatkozó szabályok (a 2000/12 direktíva 34-39 szakaszainak) módosítását, ami főként a függelékekben szereplő technikai előírásokat érinti. A Bázeli Bizottság és az Európai bizottság egyaránt tervezi a tőkedefiníció felülvizsgálatát, melyet 2008-2009-ben vezetnének be.

2. ECBS

2004. február 10-én tartotta a European Committee for Banking Standards (ECBS) Technical Steering Committee (TSC) 46. ülését Brüsszelben. A TSC ülésen élénk vita folyt az ISO TC68 Pénzügyi Szolgáltatások technikai bizottságának szerkezeti átalakulására tett javaslatról, amelyre a svájci képviselő három modellt javasolt. A vita lényegében az alapvető banki tevékenységek szabványosításával - mint például a kisösszegű pénzügyi tranzakciók automatikus feldolgozását megkönnyítő IBAN szabvány kidolgozásával - foglalkozó munkacsoport létrehozásának szükségességéről szólt. Ennek részleteiről az ECBS március 24.-én szervezett megbeszélést az európai bankok és az ISO/TC68 képviselőinek a bevonásával.

3. Pénzforgalmi Bizottság

Az Európai Bankföderáció Pénzforgalmi bizottsága (amelynek a Bankszövetség is tagja) számos, a magyar bankrendszert - most, vagy a közeljövőben - érintő kérdéssel foglakozott.

Elemzésre került az európai bankok legmagasabb szintű pénzforgalmi testületének (az Európai Pénzforgalmi Tanácsnak - EPC) a tevékenysége, amelybe a közelmúltban delegált tagot a magyar bankközösség. Miután e szervezet azt a célt tűzte maga elé, hogy az egységes európai fizetési övezet (SEPA) megteremtésében kulcsszerepet játszik, s e célt döntően önszabályozó módon éri el szembetalálta magát a szervezet a két legfontosabb kérdéssel:

• a szervezet döntéseit miként lehet megvalósítani, amikor önkéntes a tagság, egyes tagjai bankok, más tagjai bankszövetségek és a bankszövetségi tagokra nem érvényes e fórum határozata,
• nem tisztázott, hogy az egyébként legfelsőbb EU szinten is kívánatosnak tartott bankközi együttműködés miként viszonyul az egyes tagországok versenyjogi, pontosabban kartell előírásaihoz.

A bizottság megelégedettségét fejezte ki a nagy összegű átutalásokat azonnal teljesítő EU rendszer, a TARGET 2 projekt kialakításának, fejlesztésének jelenlegi helyzetéről, amely projektbe az MNB révén a magyar bankrendszer is nagy valószínűséggel bekapcsolódik. Kritikusan ítélte meg a bizottság az új, EU szintű pénzforgalmi szabályozás folyamatát. A tervezet viszonylag szűkebb teret enged a banki önszabályozásnak és a szigorúbb előírások révén az EU-beli bankok hátrányt szenvedhetnek az Unión kívüliekhez képest. Nem tisztázott még a szabályozás jogi formája sem, hogy rendelet, vagy irányelv születik-e. Az EU Bizottsága mindenesetre megelégelte a lassú egyeztetési folyamatot, kiemelte a tervezetből a pénzmosási részt és rövid időn belül rendeletet ad ki e területre. (Gyakorlatilag ez a legsürgősebb lépés, mert a terrorizmus elleni fellépés egyik fontos eszközét, a pénzügyi kontrollt bénítja le az EU tagállamok eltérő pénzmosás-ellenes szabályozása.)

A pénzforgalmi szabályozás tervezetének véleményezésébe a Bankföderáció mindegyik tagja bekapcsolódhat. Remélhetőleg a hazai véleményezési folyamat is megindulhat azáltal, hogy az EU tervezetéről a PM egyeztetést tervez az MNB, a PSZÁF és a bankok részvételével.

Az EPC egyik jelentős eredménye, hogy elkészült és az európai bankközösség számára Ajánlásként kiadásra került a kisösszegű, euróban teljesülő, egész Európát átfogó átutalási-elszámolási rendszerre vonatkozó bankközösségi elvárás. Az EPC úgy ítélte meg, hogy ezt a banki igényt bármely rendszer kielégítheti, de konkrétan nevesítette a már működő EBA STEP2 rendszert, amely eleget tesz e kritériumoknak. Az Ajánlás egyik lényeges pontja, hogy rövid időn belül mindegyik európai országnak képesnek kell lennie arra, hogy fogadni tudja az ilyen eurós átutalásokat. Természetesen ez nem mindegyik bankra vonatkozik, de az adott nemzeti bankközösség feladata és felelőssége, hogy legalább 1 fogadóképes végpontot teremtsen, amely végponti intézmény képes az átutalás belső továbbítására.

Ez a fontos projekt a hazai bankokat is érinti, ezért eleget tettünk a Bankföderáció felhívásának és lefordíttattuk a nagy terjedelmű, részletes gazdasági-, informatikai-elszámolási részeket is tartalmazó Ajánlásokat. Az elkészült Ajánlást - az EU Bankföderációja elvárásának megfelelően - mindegyik bankhoz eljuttatjuk.

1. A Pénzügyi Bizottság ülése

Az FBE Pénzügyi Bizottsága március 29.-én tartotta 77. ülését. Az ülés napirendjén szerepelt a megtakarítások adózásával kapcsolatos direktíva megvitatása. E kérdéssel külön munkabizottság is foglalkozik, tekintettel arra, hogy a Direktíva adaptálása számos problémát vet fel az egyes tagállamokban. Ugyancsak külön munkabizottság foglalkozik a pénzügyi szolgáltatások után fizetendő ÁFA, ill. ÁFA csoportok kérdéskörével.

A Bizottság áttekintést kapott az USA adó törvényeit érintő legutóbbi fejleményekről.

2. A Social Affair Bizottság ülése

Az FBE a bankszektort érintő, szociális kérdésekkel foglalkozó bizottsága március 22.-én tartotta plenáris ülését Brüsszelben. Elhangzott a munkaadók és munkavállalók közötti szociális párbeszéd továbbfejlesztésének szükségessége. Az ülésen képviseltették magukat a szakszervezetek képviselői is.

Az ülésen Fleming Larsen részletesen bemutatta a demográfiai helyzet bankszektort érintő vonatkozásait. Adatokkal alátámasztva érzékeltette a pénzügyi szektorban dolgozók “elöregedését”, s az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat.

Az ülésen érintették az Európai Unió kibővítése után jelentkező szociális problémákat, s ezek jobb megismerése érdekében a csatlakozó országokkal külön párbeszédet folytatnak a részletes tájékozódás céljából. Az első körben kerül sor arra, hogy Magyarországgal (Szlovákiával és Csehországgal együtt) a Bizottság külön is foglalkozzon.

IV. SZÖVETSÉGI RENDEZVÉNYEK

1. Testületi Ülés

A Magyar Bankszövetség 2004. április 23.-án tartotta rendes közgyűlését. A Bankszövetség főtitkára a Bankszövetség 2003. évi tevékenységét értékelve kiemelte, hogy a szövetség tevékenységének egyik súlyponti területe a nemzetközi szabályozási normák adaptálásának elősegítése, a készülő új EU tőkemegfelelési direktíva (CAD3) kapcsán a hazai szakmai vélemények összegzése, valamint a felkészülés elősegítése volt.

A fiskális és monetáris politika összehangolatlanságából keletkezett pénzpiaci volatilitás a pénzintézeti szektornak is komoly gondokat - esetenként komoly veszteséget - okozott. A bankszövetség több alkalommal szorgalmazta a nagy volatilitás mérséklését, a bizalom visszaszerzését célzó fiskális és monetáris lépések meghozatalát.

A magyar bankrendszer 2003-ban jelentősen előrelépett a szakmai önszabályozás kérdésében a Fizetési Fórum létrehozásával, amely a fizetési forgalom legfőbb területeinek fontos döntéselőkészítő, véleményformáló fóruma. A szövetség 2003-ban is több sikeres szakmai szemináriumot szervezett.

A Magyar Bankszövetség 2004. január 1.-től -elsőként a csatlakozó országok szövetségei közül - az Európai Bankföderáció teljes jogú tagjává vált, s részt vehet az Európai Bankföderáció munkabizottságainak munkájában, a szakmai vélemény kialakításában.

A főtitkár a 2004. évi fő feladatokat a következőkben összegezte:

• a banki közösségnek a gazdaságpolitikára, különösen a fiskális és monetáris politika kapcsolatára, összehangoltságára vonatkozó véleményének a kormányzat és a jegybank részére történő megfogalmazása változatlanul a bankszövetség egyik kiemelt feladata.

• az Európai Uniónak a hazai vállalati szektor számára megnyíló forrásainak a csatornázásában a hazai bankszektor részt kíván venni. A bankszövetség kiemelten foglalkozik az egyes hitelezési konstrukciók (agrárgazdaság, kis -és középvállalkozások, útépítés) feltételrendszerének kialakításakor a banki szakmai követelmények érvényesítésével.

• a bankszövetség kiemelt feladatának tekinti az egységes fizetési övezet (SEPA) létrehozására irányuló nemzetközi szakértői egyeztetésekben való részvételt, valamint az e feladatokból adódó hazai szabályozási, fejlesztési teendők ellátását.

• a bankszövetség továbbra is figyelmet fordít szakmai szemináriumok, továbbképzések szervezésére.

A Testületi Ülés elfogadta a Bankszövetség 2003. évi tevékenységéről, a 2003. évi gazdálkodásról szóló beszámolót, valamint a Bankszövetség 2004. évre tervezett költségvetését.

Az Elnökség új tagdíjfizetési rendszerre tett javaslatot, amelyet a bankok - kisebb vita után - öt ellenszavazat és egy tartózkodás mellett elfogadtak.

Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása szükségessé tette az Alapszabály módosítását, amelyet a Testületi Ülés egyhangúlag elfogadott.

A Testületi Ülés az Elnökség mandátumának lejártáig, a 2005-ig terjedő időtartamra, megválasztotta az Elnökség tagjává Egyed Gézát, a WestLB Hungária Bank Rt. vezérigazgatóját.

A Testületi Ülés 3 éves időtartamra megválasztotta a Magyar Bankszövetség Etikai Bizottságának tagjává Pulai Miklóst, Dr. Szentiványi Ivánt és Czirják Gyulát.

1. Találkozó a Belügyminisztérium bűnmegelőzésért felelős államtitkárával

A BM kezdeményezésére Hegedűs András, a BM bűnmegelőzősért felelős helyettes államtitkára 2004. március 12.-én rövid munkaértekezletet tartott a Bankszövetség főtitkárával és munkatársaival. A megbeszélésen röviden ismertették a “foglalkozásszerűen végzett polgári biztonságvédelmi tevékenység, és információgyűjtés, valamint védelmi kötelezettség törvényi szabályozására” készített koncepció egyeztetésének állását, de a megbeszélés elsősorban a bankok lehetséges bűnmegelőzést befolyásoló szerepét érintette. A BM álláspontja szerint a készpénzforgalom visszaszorításának kiemelkedő szerepe van a vagyon elleni bűncselekmények elleni küzdelemben. A Bankszövetség pénzforgalommal foglalkozó munkatársa ismertette a chip-kártyára történő áttéréssel kapcsolatos fejleményeket, az elektronikus pénzkibocsátással kapcsolatos törvényjavaslat előkészületi munkáit. A BM képviselői javasolták, hogy bizonyos időközönként tekintsük át az együttműködés lehetőségeit.

2. Fizetési Rendszer Fórum

A 2003. IV. negyedévében megalakult három Szakmai Bizottság (Készpénz Nélküli Fizetési Módok Fejlesztése Szakmai Bizottság, Kártya Szakmai Bizottság, Készpénzszállítási és -feldolgozási Szakmai Bizottság) mellett 2004. február 24-én megkezdte működését a GIRO Szakmai Bizottság. A tervezett 6 Szakmai Bizottságból kettő - a VIBER/RTGS és KELER, valamint a Szabványosítási Szakmai Bizottság - 2004. első negyedévének végéig még nem alakult meg.

Két Szakmai Bizottság négy munkacsoportja (OCR, Direct Debit, Listás fizetések, Chip migráció) készítette el azokat a szakmai anyagokat, amelyeket a Koordinációs Bizottságoknak (Magyar Bankszövetség, TÉSZ, OTSZ) véleményeztetésre meg kell küldeniük tagjaiknak. Az anyagokkal kapcsolatos véleményeket a Bankszövetség megküldte az FRF Titkárságának. A Fizetési Rendszer Tanács dönt a további feladatokról. Az FRT feladata határozni arról is, hogy megalakulhat-e a Bankszövetség néhány tagja által még 2003. november 25.-én kezdeményezett; a bank és ügyfelei közötti arányos teherviselés megteremtésére, a bankkártyával kezdeményezett fizetések, és az elektronikus banki szolgáltatások esetén megállapított kárviselési kötelezettség fölülvizsgálatára létrehozandó bizottság.

3. ITKTB, INBA

Az Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottsága (ITKTB) 2004. március 30.-án tartott ülésén előterjesztették és elfogadták a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) Kiemelt Programjainak az elindítását. A Központi Kiemelt Program (KKP-16 eBiztonság) megvalósítása, az Informatikai Biztonság Albizottság (INBA) feladata, amelynek a Bankszövetség is szavazati jog nélküli tagja. A program legfontosabb célja a felhasználói bizalom növelése. Célul tűzték ki azt, hogy az informatikai környezet biztonsága és a felhasználói tudatosság érje el azt a szintet, amelynél az üzleti és közigazgatási folyamatok elfogadható kockázattal a kizárólag elektronikusan küldött/tárolt adatok felhasználására térhetnek át, ezzel jelentősen növelve hatékonyságukat. A program számottevő előrelépést céloz meg az informatikai biztonság tanúsítása, a hálózatbiztonság, az elektronikus aláírás elterjesztése, a biztonságos és hatékony elektronikus ügyintézés lehetőségének megteremtése, valamint az adatok megóvása területén.

4. Chip migrációs kerek-asztal és előadás

A Bankszövetség a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság INTELLIGENS KÁRTYA FÓRUM (NJSZT-IKF) vezetőivel együttműködve kerek-asztal megbeszélést és előadás szervezését kezdte meg a chip-pel ellátott bankkártyák bevezetésének és elterjesztésének támogatására. A kerek-asztal megbeszélésre március 2.-án, az első chip migrációs előadásra május 4.-én került sor. Ebben az évben a Bankszövetség további három előadást kíván szervezni ebben a témában a banki együttműködés elősegítése érdekében.

5. Információbiztonsági Munkacsoport megalakulása

Az Információbiztonsági Munkacsoport (IM) március 26.-án tartotta alakuló ülését, amely a Bankszövetség Bankbiztonsági Munkabizottságának (BBM) a pénzintézetek mechanikai, fizikai és humán védelmével foglalkozó Bankbiztonsági Munkacsoportja (BM) mellett, önállóan végzi munkáját. Az IM szükség szerint, de legalább kéthavonta ülésezik, munkatervét és munkarendjét önállóan határozza meg. Tagjai folyamatosan tájékozódhatnak az informatikai rendszereket fenyegető veszélyforrásokról, az információtechnológia legújabb eredményeiről. Részt vesznek az információbiztonságot érintő jogszabályok, szabványok kidolgozásában, honosításában, szakmai véleményezésében. Információbiztonsági ajánlásokat dolgoznak ki a tagbankok számára, segítséget nyújtanak szakmai képzésekben és kapcsolatot tartanak hasonló feladatokat ellátó szervezetekkel.

az oldal tetejére